A "Lélek" létezését régóta kutatja az emberiség - ahogyan az agyműködésel is ezt teszi. Vajon hol állunk tudományos szinten és mi a vallások álláspontja?
Először tisztázzuk, hogy a lélek szavunk egy többjelentésű szó (mint pl. nyelv, narancs, fekete).
1. Keresztény lélekfogalom:
Az anyagi világ vizsgálható jelenségein kívül eső valami, amely - az emberek esetén - mindenképpen testhez kötődik, anélkül nem létezik. Leginkább az agytevékenységünk ÉN tudatával áll kapcsolatban. Az a lelkünk, amitől én ÉN vagyok, a tetteink, a döntéseink. A halálunk pillanatában új - nem evilági - testet kap. A halott már csak egy anyagi test lélek nélkül. Ez a fajta lélek NEM vándorol!
2. Keleti (buddhista) lélekfogalom.
Ez a fajta lélek nem csak az embernek, hanem minden dolognak van. Ez az ami "vándorol". Leginkább a létezés szóval kapcsolható össze. Minden ami VAN annak ez a "VAN-ás" a lelke. A buddhista filozófai szerint arra kell törekednünk, hogy a lelkünk megszünjön létezni, azaz ne legyen ez a "vanás", az ő kifejezésükkel: "nirvánába kerüljön". Ekkor megszünik ennek a léleknek az örök körforgása, vándorlása.
3. Pszichológiai lélekfogalom:
Az orvostudomány szintén kisajátította ezt a szót az agytevékenység kutatásaiban. Leginkább a számítógépekben lévő szoftverrel (programmok) párhuzamosan értelmezhető dolog, mely veleszületett (ösztönös) és tanult cselekvésmintákat (attitűd) határoz meg.
Bár cselekvéseinket sok esetben a pszichológiai lélek határozza meg (egyes személyeknél kizárólag), ám a keresztény "szabad akarat" fogalom alapján a keresztény-lélek befolyásolhatja a döntéseinket:
Egy adott esetben gyakran többféleképpen dönthetünk. A döntéseink lehetnek számunkra kedvező (kellemes) kimenetelűek, vagy kellemetlenek, ám erkölcsileg mégis a keresztény-lélek számára kedvezőek. A szabad akarat szerint dönthetek az utóbbi mellett is. Ezt pl. egy állat nem tudja megtenni, mivel ő nem rendelkezik ezzel a lélekkel.
A hit is egy döntés, amikor - szabad akaratból - az Isten létezése mellet döntök, és életemet e döntésnek megfelelően rendezem be, szabad akaratommal igyekszem az erkölcsileg jó oldalt választani. Ez esetben - ha mérőeszközök segítségével nem is - de megfigyelhető a keresztény-lélek hatása.
Lehet, kicsit profánul fogalmazok, kérlek nézzétek el nekem, csak egy földhözragadt informatikus vagyok.
A megközelítésem is hasonló: úgy képzelem el, mint egy számítógépet: adott a hardver (agy, test kiszolgáló részek) és a szoftver (lélek). Ha az agy meghal, a lélek megsemmisül, és miután önmaga csak bizonyos hálózatok állapota révén létezik, így nincs sem anyaga sem súlya, egyszerűen megsemmisül.
Ezerszer leírtuk már ezeket. De például úgy adott ki könyveket, hogy nincs mögötte bibliográfia, háttérmunka, csak amolyan "ez a véleményem". A celenb neve adja el az amúgy ócska gondolathalmazokat.
"A tudomány mégis kettéválasztotta a pszichiátria és a pszichológia fogalmát és ez arra utal, hogy a kiindulási kérdésben még tudományos körökben is van bizonyos bizonytalanság."
Nem, már régóta nincs. A pszichológus sem a szubsztanciális lélekkel foglalkozik, az egy nagyon kezdetleges és eszközhiányos megközelítés volt.
Érdekes téma. Azok, akik a lélekről, mint önálló, a testtől független dolgoról beszélnek, elfelejtik, hogy a Biblia mit ír. ..+teremtette a testét, "életet lehelt belé és így lett a test élő lélekké.." (bocs, ha pontatlan, de ez a lényeg) Ha valaki ezt elolvassa, választ kap a kérdésre: az élő, gondolkodó test=lélek.
A lélek szerintem nagyon is anyagi valóság. A lélek a fizikai létezésben a testünk maga. Úgy vélem, a fizikai valóság többrétegű, tehát amit egyes vallások, spiritiszták a "nem-anyagival" címkéznek fel, az csak az anyag egy másik állapota. Jó példa erre a neutrínó, amely nagyon nehezen érzékelhető, mégis tele van vele az Univerzum.
Az emberi viselkedés, az érzelmek mind kielégítően magyarázhatóak az agy vizsgálatával.
A pszichiátria és pszichológia kettéválasztása nem a tudományos bizonytalanság miatt van, hanem a gyógyszerész és a tudományos kutató megkülönböztetése. (Ezért pl. a híres-neves Csernus "csak" egy gyógyszerész, azért is ír orbitális marhaságokat néha).
Tegyük fel, van. Van-e mód arra, hogy meggyőződjünk róla? Az anyagi valóságon kívül van, tehát nem érzékelhető, természettudományos módszerekkel nem vizsgálható. Marad a spekuláció. Lehet-e olyan érveket találni, amelyek minden kétséget kizáróan igazolják a létezését? Eddig nem sikerült. Lehet, hogy ebben a topicban kerül erre sor. Mi ennek a valószínűsége?
Állítólag (bár a pontos forrást nem tudom megmondani) valóban történt ilyen mérés, mégpedig tudományos igényességgel. A súlydifferenciának másból kell adódnia, mert ha a vallások által feltételezett valóságos Lélek létezik, akkor az nem szubsztancia, tehát nem mérhető. A kérdés - véleményem szerint - csak filozófiai síkon közelíthető meg. Szerintem a létezésre vonatkozó, tudományos értelemben vett bizonyíték nem létezik. A tudomány mégis kettéválasztotta a pszichiátria és a pszichológia fogalmát és ez arra utal, hogy a kiindulási kérdésben még tudományos körökben is van bizonyos bizonytalanság. Az emberi viselkedés, az érzelemvilág, az emberi habitus, egyes eseményekre való reagálás, egyes érzelmekben a különbségtétel képessége (szerelem, szeretet,stb.) - aminek a közelebbi vizsgálódásával talán meg tudjuk közelíteni a témát.
Én nem tudk arról, hogy az elméleten kívül bármely dolog, jelenség is utalna a lélek jelenlétére. Van az a legenda, hogy 21gramm-mal csökken a halál pillanatában atest, de ezt még nemnagyon bizonyította senki, pedig próbálták. Neked van valami ismereted a lélekre való utalásra a kitalációkon kívül?
Régóta kutatja az emberiség - a tudományos világ és az egyes vallások - párhuzamosan: létezik-e a fizikai testtől független, nem anyagi Lélek, mely képes a fizikai test gondolatait, tetteit, értelmét, érzelmeit befolyásolni, esetleg alapvetően irányítani. Vagy - az utóbbi évtizedekben sokat fejlődött agykutatás fogja feltárni az igazságot ? És a harmadik út - mindkettő létezik - csak működési priorítás kérdése, hogy mikor melyik a "vezér"? Szerintem izgalmas kérdés. Az itt leírtakat csak vitaíndítónak szánom. Szeretném, ha nem "dedós", cinikus, egymást sértegető lenne végre egy vita. Fontoljuk meg a másik véleményét és ha nem értünk vele egyet - ne az legyen az első szó róla, hogy "baromság". Végre egyszer vegyük figyelembe egymás tiszteletét. Attól még lehet humoros a szöveg - egymás megsértése nélkül is. köszönöm, ha más is így gondolja - és teszi.
