Keresés

Van, aki változik, van aki nem. :-)

Tanulság? Mondjuk, hogy soha ne mondd, hogy soha...))

A történet kerek, úgy, ahogy van. A tanulság vajon mi? Megbánt volna valamit? A pasiért nem kár, ha olyasmit akarna valaki rámerőltetni, amit nem akarok/tudok vállalkni, és elhagyással fenyegetőzik, én is hagynám elmenni. Mert különben az egész hátralévő életem arról szólna, hogy ő fenyeget, én tűrök. Nane...

Pontosan. :-)

A hülye.) Bezzeg te..:-))

Így jár, aki az érzelmeket beengedi az életébe. :-)

elolvastam. Vajon mi a tanulsága?:)

http://szakitshabirsz.blog.hu/2009/05/11/eselyem_a_gyerekre_39_evesen
Tanulságos...

Főleg azért, mert ha még nem is terhes, akkor mire a bébi majd megszületik, ezeket a juttatásokat visszakapják a családok. : )))

Aki 30 éves múlt és nincs gyereke, azt nem érinti a GYES, GYED időszakának a csökkentése, a szocpol eltörlése. :-)

Nem nagyon szoktam ilyeneket olvasni, de ezt ma véletlenül elolvastam, elég megdöbbentő. : )))

no meg az a baj, hogy itt ugye értelmes emberek vannak, akik úgy tűnik nem vállaltak felelőtlenül össze-vissza gyereket, akiknek meg kellene, hogy gondolkozzanak, azok meg valószínűleg nem olvassák a topicot.

sőt, jószerével semmi értelmeset nem olvasnak.

 

úgyhogy pusztába kiáltott szó

vannak emberek, akiknek ezt hiába mondanád, mert mindig találnak valamilyen ostoba ellenérvet, egyik pl. a hibás "de ez bárkivel megtörténhet" mintha valószínűségek nem is játszanának szerepet, stb.

 

de nem várható el racionális gondolkodás sok embertől, azért is születnek gyerekek pl. nyomorba, ahogy _egyes_ sérült gyerekek is azért születnek meg.

 

Ismertem olyan orvost, akinek megmondták, hogy amennyiben teherbe esik a gyerek nagy valószínűséggel fogyatékos lesz, teherbe esett, szült, na vajon fogyatékos lett-e, lehet tippelni.

Egy racionális, gyereket nem vállaló:

http://velvet.hu/blogok/gumicukor/2009/04/14/norbinak_huszmillio_sok_egy_ujabb_gyerekert/

Nem szoktam ilyet mondani, de talán jobb a világnak, ha ez a génállomány nem szaporodik tovább :)

"Akármelyik életformát választja, és elégedett benne, a másik "tábor" mindent meg fog tenni, hogy megingassa az elégedettségében."

Így van. És innentől már tényleg teljesen mindegy, mit választasz, aki támadni akar, úgyis támad. A többi csak duma, nem kell, hogy hatása legyen, úgy élsz, ahogy neked tetszik (nyilván, amíg nem ártasz másnak). Az, hogy van gyereked vagy nincs, nem jelenti, hogy több vagy kevesebb jobb vagy rosszabb vagy akárkinél.

"Egyszerűen nem tud annyira elszigetelődni az ember a másik tábor által küldött jelektől, hogy ne befolyásolja (ha másban nem, hát bűntudatban, rossz közérzetben, szégyenben, dühben megnyilvánul ennek a befolyásnak a hatása). "

De ez szerinted kinek a hibája? Mert szerintem egyedül a sajátunk - ha hagyjuk persze.

Az embernek meg kell erősítenie magát az "ellennel"szemben:D És persze lehetőleg úgy, hogy az érzései vagy érvei ne támadóak legyenek - hanem békések, normálisak, nyugodtak. Mert így tud "tiszteletben örülni" a másik ember döntésének is...
Újra pro és kontra mondom ezt természetesen.

Legyél biztos magadban, a meghozott döntésedben Missparker, és ne foglalkozz a másik táborral.

azért az igenis elérhető, h az embert ne rázza meg a mások elítélő véleménye, sőt egy idő után az is, h abszolúte semmilyen hatással se legyen rá

Mert így bármelyiket is választja - legyen gyereke vagy sem - nyugodtan, békében végig tudja csinálni anélkül, hogy befolyásolná a környezete így vagy úgy.

Ez szép lenne, de ugye látjuk, hogy nincs így? Akármelyik életformát választja, és elégedett benne, a másik "tábor" mindent meg fog tenni, hogy megingassa az elégedettségében. Mert ilyen az emberi természet.
Egyszerűen nem tud annyira elszigetelődni az ember a másik tábor által küldött jelektől, hogy ne befolyásolja (ha másban nem, hát bűntudatban, rossz közérzetben, szégyenben, dühben megnyilvánul ennek a befolyásnak a hatása).

Szerintem érdemesebb úgy felfogni ezt az egészet, hogy egy egészséges ember teljes személyiségéhez elengedhetetlenül fontos a racionalitás, az emóciók, és más milyesmi fityfenék. Mert az a lényeg, hogy ezek egymást támogassák egy személyiségen belül, ne pedig egyik túl nőjjön a másik kárára. És ezek összehangolt együtteséből hozzon életvezetési döntéseket - akár ebben a gyerekügyben. Pro és kontra.

Mert így bármelyiket is választja - legyen gyereke vagy sem - nyugodtan, békében végig tudja csinálni anélkül, hogy befolyásolná a környezete így vagy úgy.

hát biztos van itt olyan, aki azt állítja, rac alapon akar gyereket (mondjuk, nem szívesen lennék a gyereke, de ez a veszély már engem amúgyse fenyeget), aztán majd ő jól felvilágol téged, kislányom:))

Nem nem tetszenek, csak nem rac. érvek. Ugyanúgy emocionálisak, mint a többi gyerek melletti érv :)

Jaj, ettől a vádtól, hogy "biztos utálom a gyerekeket", ki szoktam akadni. Basszus, miért utálnám? A kígyókat sem utálom, mégsem tartok otthon. Ha pedig valaki utálja, akkor miért akarják rábeszélni mégis?

Ugye a húsvét alkalmából, megtalált a család engem is. "mikor lesz?" "dolgozunk rajta" Azt hittem, ez elég válasznak, de nem. Ilyeneket feszegettek, hogy "hogyan". Majd beavatom a tech részletekbe, nem? ill. "jól meg lesz csinálva, ha 10 év házasság után..." Na b+. Miért érzi minden gyerekes a környezetemben, hogy neki ilyeneket szabad megnyilvánulnia?

igazából mindkét kérdésre (miért akarsz? miért nem akarsz?) tökéletesen kielégítő válasz a csak. erőszakosabbak részére a semmi közöd hozzá.

uis ha nem pont azt teszed, amit a többség szt kell, azaz mittomén 20 és 30 éves korod között szülsz kettőt, egy fiút és egy lányt, akkor már vki szt tutira kilógsz. h aztán ezt ki mennyire vehemensen fejezi ki, az már a vérmérsékletétől függ.

 

missp, bocs, ha nem tetszenek a rac érveim; kicsit nehéz nekem rac érvet találni egy ilyen (sztem) érzelmi döntésre, mint a gyerekvállalás. teljesen érzelmi alapon nem akartam, amikor nem akartam, és teljesen érzelmi alapon szeretnék most. (de az már racionális is vmennyire, h egyedül nem.)

Hivatkoztam már mind a kettőre... :P

A gond csak az, hogy nehézértelmű embertársaim azonnal bősz vitába kezdenek az emócionális indokokat hallva ("miért nem akarsz?" "mert utálom a gyerekeket") - így rászoktam az indoklás racionális részének domborítására. Itt ugyanis tények vannak, amik mellett lehet érvelni, lehet cáfolni - vagyis kézzelfoghatóabbak.

Emo téren meg mit lehet?

"Jaaajj, de hát olyan aranyosak, hogy lehet egy gyereket utálni?"

"Csak" (gondolatban meg: "vazze, én a zöld varangyot nem értem, miért utálja valaki, még se b@sztatom vele..."

rac: legyen, aki eltartson, aki rám nyitja az ajtót; fogyamagyar stb

Ez egyik sem racionális. Félelmekből táplálkozik, tradíciókat vesz figyelembe, feltételezésekre épít.

sztem nem erről van itt szó, ezt senki se vitatja (?).

hanem h akkor, amikor úgy döntöttél, h gyereked lesz, racionális v érzelmi döntés volt-e.

rac: legyen, aki eltartson, aki rám nyitja az ajtót; fogyamagyar stb.

érzelmi: gyereket szeretnék.

Azért Cyanne, mert ha nincs benned bizonyos fokú racionalitás, a büdös életbe nem fogsz tudni felnevelni egy gyereket sem, nem még négyet-ötöt. Mert pusztán érzések alapján nem lehet folyamatosan jól csinálni, mert az ember érzései elfáradnak, kihagynak, becsaphatnak meg minden.

Sokan ráfáztak már arra, hogy engedve a pillanatnyi érzéseknek - gyerekük lett, aztán egy bizonyos idő elteltével megbuktak ezért vagy azért.

Topikon belül azt látom, hogy ha vkinek nincs gyereke, akkor a racionalitásra hivatkozik (jómagam is pl.). Ha van, akkor az emócióira. Ugye itt inkább a gyerekkérdésben a racionalitás létjogosultságát vizsgálnánk (szabad-e racionális döntést hozni gyerekvállalás kérdésében)

de miért ragaszkocc annyira ahhoz a racionális érvhez?

racionalitás, piha:))

Azért mert neked papírod van rólad, hogy gyárthacc vaskarikát nem kell lenézni azt, aki papír nélkül csinálja. Úgyis az eredmény a lényeg - nem a papír;)