Sziasztok!
Elkészült a két hetes karibi hajóutunk beszámolójának első része, az első hajóút élményei.
MSC Preziosa kelet karibi útvonal, első hét: Martinique-Guadeloupe-St.Lucia-Trinidad-Grenada-St.Vincent-Martinique
Ha lesz időm, akkor folytatom a második hajóúttal.
2019.01.17 Indulás Budapestről Martinique szigetére
A reggeli 6 órás géppel indultunk el Párizsba. A gép időben indult, nem volt késés, Air Franceval most utaztunk először. A feladott poggyászért fizetni kell újabban már náluk, ezért most ketten utaztunk egy feladott poggyásszal, egy bőröndöt spóroltunk, de végül is rá is jöttünk az utazás során, hogy még két hetes utazásra is bőven elég egy nagy bőrönd és két kicsi. Nem foglalkoztak a kézi poggyászok súlyával és méreteivel sem, nekünk majdnem 12 kg volt a kis bőröndünk, mert igyekeztem jól megtömni, hátha elkeveredik a nagy jelszóval.
Párizsban gyorsan megtaláltuk a transzfer buszt, ami közvetlenül az Orly reptérre visz. Az Airfrance-s jegyekhez jár az ingyenes busz transzfer is, nem árt tudni és kérni kell a poggyász feladásnál a jegyet a buszra. Akik fapadossal mennek vagy más légi társasággal, azoknak fizetős ez a busz, irányonként, fejenként 21 euró.
Már a buszon találkoztunk magyar honfitársainkkal, akikről kiderült, hogy ők is a mi hajónkra, az MSC Preziosa hajóra igyekeznek, milyen kicsi a világ!
A busz út 50 perc, van ingyenes wifi is, kényelmes, úgyhogy hamar eltelt az út és pillanatok alatt az Orly reptéren várakoztunk. Amikor a repjegyet foglaltam, kevésnek találtam a 4-5 órás átszállási időt, a reptér váltás miatt, ami pedig így utólag bőven elég lett volna, mert várhattunk jó pár órát a délutáni csatlakozásunkra. Jól rászámoltam az időt, hogy hátha késések lesznek, vagy hóakadály, vagy ilyesmi, de semmi gond nem volt.
Az Orly-n újra fel kellett adnunk a bőröndünket, egy automatán keresztül kell a bőröndre a címkét elkészíteni és felragasztani, de mi nagyon bénáztunk, mert nem értettünk hozzá, ezért nem is sikerült kinyomtatni, de aztán segítettek.
Az átvilágításnál jól besípoltam, úgyhogy teljes, tetőtől-talpig lévő motozást csináltak nálam, nem tudom mi lehetett a gyanús, hiszen Pesten nem volt semmi gond.
9 órás repülés várt ránk, az ellátás jó volt a gépen, hoztak kétszer enni, többször inni, sőt az italokból bár mennyit lehetett inni, kivoltak rakva.
Délután 4-kor indultunk Párizsból és ottani idő szerint este fél 9-re érkeztünk meg, kicsit késett a gépünk, de behozta a levegőben.
Taxit fogtunk és azzal mentünk a bookingon lefoglalt appartmanunkba, kicsit megijedtünk, amikor a taxi megállt egy sötét háznál, hogy itt vagyunk, a környék sem volt annyira bizalom gerjesztő, de kiderült, hogy jó helyen járunk. A szállásadó családi házánál álltunk meg, ahol szobákat adott ki, ezért nem volt panzió vagy hotel felirat.
Az apartman, rendes, tiszta volt, jó fáradtan zuhantunk az ágyba, otthoni idő szerint éjszaka 3 -kor, pont 25 órával ezelőtt indultunk el otthonról.
2019.01.18 Fort de France, Martinique sziget felfedezése
Reggel korán felébredtünk, még nem szoktuk meg, hogy itt 5 órával visszább van az idő.
Megállapítottuk, hogy szép helyen vagyunk, így napsütésben teljesen más képet adott az utca, mint este.
Reggeli után gyalog sétáltunk le a kikötőhöz. Végül is nem rossz helyen laktunk, mert pont velünk szemben volt a kikötő, láttunk is egy Costa hajót, pont ma reggel futott be, csak azt nem láttam, amikor foglaltam a szállást, hogy egy hegyen vagyunk és kerülő utakon lehet lejutni a hajó kikötőhöz, úgyhogy meg kellett állapítani, hogy csak légvonalban vagyunk közel, úgyhogy holnap majd taxit kell hívni, hogy a csomagokkal, nem kelljen a meredek utcákon lavírozni.
Két kikötő van a városban, a középsőben állnak meg a hajók, de láttunk egy másikat is, ami a belváros közelében található, ott is horgonyzott egy Princess hajó.
A kikötő közelében egy sziget túrát szervező emberkébe botlottunk aki 4 órás sziget túrát ajánlott, 30 euróért fejenként. Egy nyitott kisbusszal vitték az embereket, volt velünk egy idegenvezető is, aki mindent elmondott angolul.
Gyönyörű vulkanikus sziget. Franciaország egyik megyéje. A Kis-Antillák második legnagyobb szigete (1102 km²), 1946 óta Franciaország tengerentúli külbirtoka, ezért igazgatási rendszere és nyelve szorosan összefügg az anyaországéval. Északi része hegyvidék, számtalan vulkán emelkedik rajta. Az 1397 m magas Mount Pelée legutóbb 1902-ben tört ki. A sziget laposabb déli részén mezőgazdasági termelést folytatnak, a parton gyönyörű strandok sorakoznak. A sziget belsejében karib-indián őslakosok laknak, máig megőrizve őshonos kultúrájukat.
Első megállónk a főváros felett lévő Sacre Cour, párizsi másolata, mintha a Montmárton lennénk. Itt kiszálltunk, megnéztük a templomot és csodás panorámában gyönyörködhettünk.
A buszon megkínáltak vízzel, üdítővel és rumpunch-al, ami nagyon finom, kókusz ízű volt.
Második megállónk egy szép vízesésnél volt, ahová több lépcsőn kellett lesétálni és a kellemes vízben fürdeni is lehetett.
Cascade de Saut Gendarme a neve a vízesésnek.
Csodás trópusi növények vettek körül minket.
Ennél a megállónál kaptunk finom gyümölcsöket, ananászt, dinnyét és megkóstolhattuk a cukornádat, amit csak szopogatni kell, majd a rostjait kiköpni, nekünk ízlett.
Ezután egy rumlepárló üzembe látogattunk el, ahol megint lehetett rumot és rumpunchot kóstolgatni.
Kicsit be is csíptünk, annyira itatta magát az a sok féle finom édes lötty, likőrhöz hasonlítanám amit mi szeretünk.
Csodálatos természeti környezetben volt az üzem, úgyhogy kóstolás után körbe sétáltunk és vásároltunk is két üveggel, amit később szerencsésen felvittünk a hajóra.
A szép kirándulást egy strandolással zártuk, ez a strand fekete homokos volt.
Délután Fort de France városi strandját próbáltuk ki, ami nem annyira szép, de a víz kellemes volt, át lehetett volna menni komppal a sziget délebbi részén lévő strandokhoz, azok állítólag fehér homokosak és szépek, de arra most nem volt időnk.
Strandolás után besétáltunk a városba, az út széli büfében összefutottunk a magyarokkal, majd megvacsoráztunk és haza sétáltunk.
2019.01.19. szombat, 22.30-kor indulás az MSC Preziosa hajóval két hetes karibi hajózásra
Hajnali fél 5-kor már fent kukorékoltunk, nem tudtuk még mindig megszokni az időeltolódást.
Délelőtt 11-ig kellett elhagyni a szállást, hívattunk egy taxit, ami levitt a kikötőbe, egészen bevitt a parkolóba is.
Lassan telt el az a pár óra, de a kikötő területén lehetett sétálgatni, akik nem taxival jöttek azok rosszabbul jártak, mert nem engedték be őket. csak egy kinti szűk váró teremben várakoztak.
Abban bíztunk, hogy dél körül felszállhatunk a hajóra, mint eddig minden hajóutunknál, de itt sajnos megvárták a 14 órát és csak utána nyitották meg a chekinget, a csomagokat sem lehetett előbb leadni, de amikor megnyílt, onnantól már gördülékenyen ment minden, 10 perc alatt a hajón is voltunk, a kabin kártyánkat a kabinban találtuk meg az ágyon, régebben mindig a csekkolásnál adták oda, változnak az idők.
Végre a Preziosa hajón voltunk és megebédeltünk, majd felfedeztük, hasonlít a Divinára és a Fantasiára, de itt kicsit más a színvilág.
Nagyon szép volt a hajóról nézve Fort de France.
Szerencsére csak este volt a mentési gyakorlat, ezért délután lehetett egy kicsit jacussizni és pihenni, kicsomagolni.
A mentési gyakorlat előtt volt a színház, az előadás neve: Sogno Italiano.
Olasz slágereket énekelt 3 énekes és a táncosok táncoltak, látványos és szép előadás volt, majd utána következett 20.45-kor a mentési gyakorlat és ma jó későn volt a vacsora, este 10 -től.
A második ültetésbe kérettem magunkat, de lehet hiba volt, mert mindig nagyon sokáig elhúzódott.
Egy szimpatikus magyar testvér-párral ültettek együtt minket, úgyhogy jókat beszélgettünk a vacsorák alatt.
22.45-kor Sailaway party a Safari Lounge bárban a 7. szinten, az animátorokkal.
2019.01.20. Megérkezés reggel 8-kor Guadeloupe szigetére, Pointe á Pitre fővárosba.
Guadeloupe, másnéven a pillangósziget. A szélcsendes szigetek közé sorolt, pillangó formájú karibi földarabra Kolumbusz után 200 évvel érkeztek az első francia telepesek. A turisták a Mahault-öböltől a Lézarde-öbölig terjedő Cousteau (vízi) Rezervátumhoz igyekeznek, ahol még a legkisebbek is búvárkodhatnak. Guadeloupe az 17000 hektáros trópusi erdejével és a Soufriére vulkánnal maga a zöld paradicsom.
Az egész sziget védett terület, amelyben négy rezervátum, 300 kilométernyi mesés túraútvonal, valamint trópusi vízesések, iguanák és kolibrik várják az öko túristákat. A sziget egzotikus szépségén túl a kreol kultúra is lenyűgözően hat az idelátogatókra, nem beszélve a karibi szigetvilág pikáns, fűszeres konyhájáról.
A két fő szigetet, Grande-Terre-t és Basse-Terre-t egy kis földszoros köti össze. Ennek a földszorosnak van csupán 50 méter keskenységű része is. A főváros, a 16 ezres lakosságú Pointe-á-Pitre a Grand-Terre sziget nyugati részén található. Ide jött be a hajónk.
Reggel igyekeztünk időben felkelni és minél előbb kiszállni a hajóról, hogy amit lehet feltudjunk fedezni ezekből a csodás szigetekből.
A kikötőben lévő taxisokkal alkudoztunk, hogy melyik körre érdemesebb menni. Mivel esett korábban az eső, a taxisok inkább a jobb oldali pillangó szárnyat a Grande Terrét ajánlották, mivel az sík. Egy német párhoz csapódtunk, akik szintén csak ketten voltak és betársultunk hozzájuk, amivel nagyon jól jártunk, mert a taxis csak franciául beszélt, a német pasi perfekt volt franciából, úgyhogy ő szépen fordított nekünk németre és angolra.
Ez a sík rész nem tetszett annyira, itt nem voltak olyan szép trópusi növények sem.
Megnéztünk egy pepita temetőt, itt ilyen kis házikó szerű sírok vannak, ahol pepita burkolatok borítják a kriptákat, teljesen más, mint nálunk.
A sziget keleti felén található a Pointe des Chateaux, ahol a Karib-tenger találkozik az Atlanti óceánnal. Sziklás part és az óriási hullámok csodálatos látványt nyújtanak. A szikla tetején egy kőkereszt jelzi a sziget végét.
Rettentő sok autó állt itt az út szélén, örültünk is, hogy nem bérelt autóval jöttünk, mert az eredeti terv az volt, állítólag a kikötő közelében lehet autót bérelni, de mi nem láttuk.
Visszafelé a tengerparton jöttünk és megálltunk a Ste-Anne fehér homokos strandján, ahol nagyon jól esett a finom púder szerű homokban sétálni és fürdeni a kellemes langyos vízben.
Kristálytiszta a víz és általában nyugodt a tenger, így hosszabb úszásra is ideális és bár első ránézésre semmilyen tenger alatti élővilágra nem számít az ember, de a férjemnek sikerült óriási halrajokba beúsznia, ami nagy élmény volt.
A kikötőbe visszaérve nem volt kedvünk még bemenni a fővárosba, mert nem hagyott mély nyomot a taxiból, de akik besétáltak nekik is ugyanaz volt a véleményük, a fővárost ki kell hagyni a látnivalókból.
A következő körben jövünk vissza, majd akkor a másik részt, a sziget keleti pillangó szárnyát, a Basse Terrét fogjuk felfedezni, ami gazdag hegyekben, dombokban, vízesésekben, sűrű erdőkben.
Az MSC Preziosa hajónk mellett állt ma az Aida Perla hajója és érdekes volt, amikor kihajózott, előbb mint mi egy órával, több féle színben pompázott, ki volt világítva, piros, zöld, kék és lila színekkel és szólt a zene ahogy elúszott mellettünk.
Mi 19 órakor indultunk el St. Lucia felé.
19.30-kor kezdődő esti színházban ma az Axterix és Cleopatra egyiptomi műsor volt, artistával, énekesekkel, táncosokkal, tetszett.
Vacsora ma már a rendes időben 21 órától, majd utána 22.45-től karibi party a medencénél.
Karibi dress kód is volt mára, sokan vásároltak tarka-barka ingeket erre az alkalomra.
A fedélzeten élő zenekar adta meg a jó hangulatot, szépen feldíszítették a fedélzetet, jó volt.
2019.01.21 Reggel 8-kor megérkezés St. Lucia szigetére. Castries fővárosba
St. Lucia a Kis-Antillákhoz tartozó független szigetország. Saint Lucia az úgynevezett Szél felőli szigetek (Windward Islands) második legnagyobbja.
A francia Martinique és a brit St. Vincent között helyezkedik el. Fővárosa: Castries.
620 négyzetkilométeres területe tele van buja trópusi növényzettel, csodaszép sziget. Saint Lucia 1814-től volt brit gyarmat és 1979-ben vált függetlenné. A sziget tagja a (brit) Nemzetközösségnek.
Már otthonról nézegettem, hogy milyen kirándulásokat válasszunk és itt mindenképpen hajózni szerettem volna, úgyhogy ahogy kijöttünk a kikötőből mindig megrohamoztak minket a kirándulást szervezők, vagy autós sziget túrát ajánlottak, vagy hajósat. Úgyhogy mi inkább a hajós programra szavaztunk, bár az idő ma egy kicsit borús, esőre hajló volt.
Vagyis majdnem minden reggel esett az eső, de mire kijutottunk a hajóról általában már sütött is a nap és egész nap jó idő volt.
Papa’s boat túrára esett a választásunk, amit nem bántunk meg, mire elindultunk a kis motoros hajókkal, már sütött is a nap. 50 USD volt fejenként.
Castriesből dél felé indultunk el, a sziget látványosságaink a többsége is itt található.
A sziget mellett hajózva gyönyörködtünk a csodaszép domborzatban, növényzetben, a luxus villákban. A ketté hasadt vulkán (Piton) jellegzetessége a szigetnek, felejthetetlen.
Elkészültek a szuper fotók, háttérben a Pitonokkal, majd az első megállónk az Anse Castenet strand, ahol a búvárok hódolhattak a szórakozásuknak.
A strand feketés homokos, de nagyon szép, kellemes langyos a víz, kaptunk itt egy kis szabadidőt, majd indultunk tovább a motorcsónakkal. Közben felszolgálták a szokásos finom, édes rumpunchot, ami kezdett a fejünkbe szállni, emiatt egyre-jobb hangulata lett mindenkinek.
Visszafelé a hajó rövid időre kikötött a szerelmesek kapujánál, ami egy természetes kőkapu a tengerben. Aki átúszik alatta, pláne ha megcsókolja a párját, örökké tart a kapcsolata.
Következő megállónk a híres Marigot öböl volt, nagyon szép.
Itt ismét kikötöttünk és kaptunk pár óra szabad időt, nagyon élveztük a strandolást.
A korlátlanul fogyasztható rumpunch-al kitűnő hangulatban hajóztunk a jellegzetesen kék, langymeleg Karibi-tengerben a nagy hajóig.
A kikötőben volt mindenhol ingyenes wifi, úgyhogy én rácsatlakoztam és majdnem lekéstem a hajót, mivel a telefonom átállt egy másik időzónára és egy órával kevesebbet mutatott.
18 órakor volt az indulás, de 17.30-ra a fedélzeten kellett lenni, talán én voltam az utolsó beszálló..
Ma este volt a gála vacsora, kapitányi koktélozgatás, de a kapitányt nem is láttuk.
Az összes bárban 18 órától 18.45-ig fel volt szolgálva száraz pezsgő és üdítő, valamint rum-os koktélok, bármennyit lehetett inni, kicsit a fejembe is szállt, hiszen az internetezés miatt nem volt időm enni.
A vacsora közben hozták a szokásos lángoló tortát, ami sajnos már nagyon lehangoló, mert műanyagból van, régebben igazi volt és amint körbe hozták oda is vitték az asztalhoz és meglehetett kóstolni, nagyon finom sült fagyi torta volt, most már csak az étlapról lehet rendelni, Baked Alaska a neve.
A színházban a gála műsor után kijött a kapitány és a tisztek, üdvözöltek bennünket. Ezzel a kapitánnyal hajóztam már 2011-ben az MSC Liricán. Neve: Corrado Iaconis
A színházban az Amazing Mask című előadást néztük artistákkal, táncosokkal, énekesekkel, nagyon tetszett, de mintha már láttuk volna valamelyik másik hajóúton, vagy csak hasonlót.
2019.01.22. Megérkezés Barbados szigetére, Bridgetown fővárosba
A sziget nagy részét korallzátonyok övezik. Van egy egyértelműen szélcsendes és egy szél felöli oldala. Domborzatát tekintve Barbados talán a legváltozatosabb karibi sziget. A szélcsendes nyugati parton húzódnak a legszebb strandok és a legelegánsabb szállodák. A hullámok korbácsolta sziklás keleti partot a zord természeti szépségeket és izgalmas látványosságokat kedvelők keresik.
A brit uralom alól 1966-ban szabadult föl, ekkor nyerte el a teljes függetlenséget. Ma alig 600 ezren lakják a szigetet, a legtöbben a fővárosban, Bridgetownban élnek.
Bridgetown-ban kötöttünk ki.
A sziget energikus fővárosa, a karib térség jelentős üzleti központja, 10.000 ember otthona.
Érdemes megnézni a House of Assembly, a barbadosi parlamentet, ez a 19. században keletkezett.
A St. Michael-katedrálist többször átépítették, azt mondják, George Washington imádkozott itt 1751-ben.
A Broad Street a város fő bevásárló és üzleti körzete, ahol modern irodák, áruházak között számos, szép kovácsoltvas balkonnal díszített kolonális épület áll.
Egy kicsit sétáltunk a városban, majd a strandolást tűztük ki végcélnak.
Carlisle bay-be szerettünk volna menni, de úgy döntöttünk, inkább taxival megyünk, de tényleg nem volt messze. Irányonként, fejenként 5 dollárt kértek a fuvarért, a strandon lévő napágyakért pedig egységesen, minden szigeten 20 dollárt. (két ágy+ernyő)
Igazi karibi, fehér homokos strand, ingyen wifivel. Nagyon szép, türkíz kék színe volt a tengernek.
Egész nap pihentünk ezen a csodás strandon, majd este-felé visszavitettük magunkat taxival a hajóra, lusták voltunk sétálni.
20 órakor indultunk csak tovább Trinidad felé.
A színházban ma a My life in music című előadást adták, szintén fergeteges volt.
Ma fehér este volt, amikor illik fehérbe öltözni, szerencsére egész sokan megadták a módját, hangulatról az animátorok gondoskodtak.
A 14. emeleten lévő medence szinten szervezték a bulit 22 órától, először karibi tánc tanítás volt, majd 22.45-től White Party, kijöttek a táncosok, énekesek és egy fergeteges show-t mutattak be, majd utána az animátorok össztáncra buzdították a jó népet, közben élő zenekar adta meg a jó zenei alá festést.
Mi végig táncoltuk az egészet, nagyon jó hangulat volt.
2019.01.23 9 órakor megérkeztünk Trinidad, Port of Spain kikötőjébe
Trinidad a karib-térség szigeteinek egyike, mindössze 11 km-re északra fekszik a Dél-Amerikai kontinenstől (Venezuálától). Trinidad a Karibi-térség 6. legnagyobb szigete, a 4679 km2 területével. A szigeten található Trinidad és Tobago fővárosa, Port of Spain. Tobago szigete tőle északkeletre, 36 km távolságra fekszik.Kolumbusz Kristóf 1498-ban fedezte fel Trinidad szigetét.1962-ben vált függetlenné Nagy-Britanniától.
Trinidád frenetikus fővárosa, Port of Spain. Forgalmas utcáin vásárlók nyüzsögnek és jól megférnek egymás mellett a brit kolonális épületek, a mohamedán mecsetek, nyugat-indiai cikornyásan díszített házak, modern beton iroda épületek.
A sziget egyik népszerű látványosságát a Maracas strandot szerettük volna megnézni, ahova a turistáknak rendszeresített normál taxivak mentünk.
A kikötőben szervezték ezeket a kirándulásokat és összevárták az embereket. Minket két német párhoz tettek be.
Meredek hegyfokkal és büszke pálmafákkal védett nagyon szép a Maracas öböl, amely Trinidad legkedveltebb strandja, pont olyan, mint ahogy egy karib-tengeri strandot elképzel az ember:
csodás kék víz, fehér homok és bedőlő pálmafák és hatalmas hullámok, a szörfözők paradicsoma.
Élveztük a nagy hullámokat, de a vízi mentők senkit sem engedtek beljebb merészkedni, mint ameddig leért a lábunk, a partról figyeltek bennünket és füttyszóval jelezték, hogyha megszegtük a szabályokat.
3 órás szabad idő után a taxi visszavitt minket a kikötőhöz.
Kis shoppingolás után visszatértünk a hajóra, ma megtudtuk nézni a kifutást, mert 18 órakor indultunk el, volt időnk és láttuk egy kis naplementét is, sajnos majdnem minden nap felhős volt az ég.
Közben az animátorok snow party-t csináltak a medencénél, habot fújtak ki és lehetett táncolni. A hangulat mindig nagyon jó volt, az animátorok tették a dolgukat.
Az esti színházban a Flowers című előadást adták. Mintha már ezt is láttam volna, de így is nagyon tetszett.
A műsor előtt az animátorok hülyéskedtek megint, de jó hangulatot teremettek.
Szinte minden színházi előadásban felléptek a táncosok, énekesek, volt egy artista nő, két guminő, akik iszonyatos hajlékonyak voltak, valamint artista fiúk.
Színház után vacsoráztunk a második ültetésben, nem annyira szerencsés, mert éjszakai evés nem túl egészséges és mindig elég lassan szolgáltak ki minket, kb. fél 11-re végeztünk.
Flowers party volt a mai tematikus est, virágos ruhákba kellett öltözni, 22.45-kor kezdődött a Flower Glory Party a Safari Lounge-ban a 7. szinten, ahol az élő zenekar és az animátorok egy szuper estét csináltak nekünk, valamint kijöttek a táncosok is egy show-ra.
2019.01.24 A szokásos reggel 8 órás érkezés Grenadára, Saint George kikötőjébe
Grenada a Karibi-térségen belül a Kis-Antillákhoz tartozó sziget, az úgynevezett Szél felőli szigetek egyike, mégpedig a legdélebbre fekvő szigete. A vulkáni eredetű szigetet a Fűszerek szigetének is nevezik. Grenada önálló, független állam, hivatalos nyelve az angol. A sziget fővárosa St. George's.
A karib-térség Fűszerszigete a világ egyik legnagyobb szerecsendió termelője, a fűszer még a nemzeti zászlaján is szerepel. Főleg szerecsendió és fahéj ültetvényeket látni errefelé.
A kikötőből kisétálva taxisokkal megalkudva ismét egy sziget túrát választottunk, megint németekhez ültettek minket, akik nagyon kedvesen fogadtak, sokat beszélgettünk velük.
20 USD/fő áron kínálták ezt kb. 5-6 órás kirándulást.
Először egy fűszer bemutatón vettünk részt, ahol tudtunk kóstolgatni, szagolgatni különböző fűszerekből és kakaóbabot is megkóstolhattuk, majd lehetett vásárolgatni. Azt is megtanultuk, hogy lehet a fűszereket a karibi régióban oly népszerű rummal kombinálni.
Az út mellett rengeteg banán ültetvényt láttunk, papaja, mangó fákat, szerecsendió fákat láttunk, nagy, fényes levelű kenyérfa és annak gyümölcse sok kert ékessége erre-felé, gyönyörű a növényzet mindenütt, nagyon szép természeti környezet.
Az Annandale vízeséshez mentünk, amelyben lehetett volna fürdeni, csak sajnos eleredt az eső, pedig csak két évszak van a szigeten, a száraz, ami most van, januártól júniusig és az esős, ami júliustól decemberig, amikor szinte minden nap esik az eső.
A száraz évszakban is előfordul néha egy kis trópusi eső, de hamar eláll és nem is hűl le a levegő. 2,50 dollár volt a belépő a vízeséshez.
Borravalóért leugrálnak a sziklákról, vagy lehet fotózkodni gyümölcs kosarat fejükön vivő nőkkel, 1 dollárért, de mi kihagytuk.
Fort George erődbe vitt minket a kis busz, ahonnét nagyon szép kilátás volt az öbölre és a hajónkra, de itt is elkapott bennünket a trópusi eső, elég jól szakadt, de a fotók elkészültek addigra.
Ide is belépőt kellett fizetni, 2 USD.
Az esőerdővel borított Grenadát homokos partszakaszok szegélyezik.
A legszebb strand a Grand Anse beach, itt volt a túra végállomása, kaptunk pár óra szabad időt és visszavittek a hajóra.
Csodálatos karibi part ez is. Vízi taxival is lehetett volna jönni, a kikötőből 5 USD/fő, többen ezt választották.
Nagyon szép ez a sziget a hajóról nézve is, úgyhogy kigyönyörködtük magunkat a tájban, szerencsére szép napos volt a délután és lehetett látni egy gyönyörű naplementét is.
Ma korábban lement a nap, így megtudtuk nézni a csodálatos naplementét, majd a kapitány privát koktél partijára igyekeztünk.
A színházban tartották. Mivel mi már régóta törzsutasok vagyunk, többször részt vettünk hasonlón, de eddig mindig a hajók legszebb bárjaiban rendezték, ott volt a kapitány, lehetett vele fotózkodni, vagy beszélgetni, köszöntötte a vendégeket. Itt most nagyon személytelen volt, a kapitány nem tette tiszteletét, nem is jött el, nem üdvözölt minket, mondván, neki navigálnia kell, mivel 17.45-kor volt a találkozó. Nem is értettem, hogy miért ilyenkor szervezték, amikor nem ér rá.
A színházban minden második sorba lehetett csak ülni, mert a pincérek az üres sorokban hozták a száraz pezsgőt és az üdítőt, melyből bármennyit lehetett kérni. Én úgy szoktam ihatóvá varázsolni a két italt, hogy összeöntöm és egész kellemes ízű koktél kerekedik belőle.
Kijöttek a tisztek, üdvözöltek minket és vetítettek egy filmet az MSC Seaview új hajójáról és vége is lett.
Most volt egy kis időnk felfedezni a hajót a 19.30 órakor kezdődő színházig.
Az esti színházban ma a Woodstock című előadást láthattuk. Zenés, táncos show.
Színház után kijöttek a pincérek, mediterrán, zöld kötényben. Nem írták a dress kódnál, hogy ma valamilyen tematikus este lenne, de a vacsoránál a pincérek zöld kötényben voltak és a vacsora végén felhangzott a szokásos olasz O Sole Mio sláger, amikor lehetett a szalvétát lengetni.
A késő esti show is nagyszerű volt, MSC Crew’s Got Talent. Fellépett néhány ember a legénység, a tisztek, az animátorok közül és egy szuper estét varázsoltak nekünk, teljesen elbűvöltek minket, hogy milyen jó hangjuk van, vagy milyen jól tudnak táncolni vagy az animátorok egy jó kis kabaré showt mutattak be. Egyik jobb volt, mint a másik, csak ámultunk és bámultuk.
2019.01.25 Reggel 9 órakor kikötés St. Vincent szigetén, Kingstown fővárosában
A Saint Vincent és Grenadine-szigetek szigetcsoport a Karib-térség keleti részén fekszik és a a Kis-Antillák része. A parlamenti monarchia államformájú ország Saint Vincentből és a 32 szigetből álló Grenadine-szigetekből áll. Délen Grenada, északon Saint Lucia van a közelében.A volt brit gyarmat fővárosa Kingstown.
A karibi ország összterülete mindössze 389 négyzetkilométer, és kb. 110 ezer lakosa van. A hivatalos nyelv az angol és a kreol angol. A lakók 47 százaléka az anglikán egyház híve, 28% metodista, 13% katolikus.
25 USD/fő áron ,ismét sziget túrát választottunk, most idősebb angolokkal ültettek egy kis buszba, akik nem voltak annyira szimpatikusak, mint az előző napokon megismert németek.
Nagyon szép, vulkáni, zöld, változatos a táj, hasonlít a tegnapi Grenadához, itt is láttunk az út mentén papja, mangó, kókusz pálmákat és sok banánt.
Meredek utakon, jó gyorsan vezetett a női sofőrünk, közben magyarázott a szigetről.
A szigetnek van egy szunnyadó vulkánja és egy csaknem áthatolhatatlan dzsungele, ahol egykor karibok nemzedékei rejtőztek és ahonnan több mint két évszázadon át távol tartották az európaiakat.
Először a Fort Charlotte erődöt látogattuk meg, ahonnét nagyon szép kilátás volt az öbölre és a hajónkra és a környező hegyekre.
Majd innét egy kisebb botanikus kertbe és vízeséshez látogattunk el, ami állítólag átverés, mert ennél sokkal szebb és nagyobb botanikus kert van, nem messze a fővárostól és a sziget belsejében pedig egy 18 m-es vízesés is.
Azért ennek ellenére tetszett ez a hely is, kaptunk egy kevés szabad időt és már indultunk is tovább. Majd a Wallilabou bay-hez mentünk, itt forgatták a Karib tenger kalózai című filmet.
A napot a Buccament Bay strandján zártuk, nagyon szép, karibi strand, védett öbölben, jól lehetett búvárkodni is.
Pár órás szabad idő után visszavittek a hajóra.
A naplementéig volt egy kis időnk még, így kitudtuk élvezni a hajót, egy picit napoztunk, bár a szél kezdett feltámadni. Sajnos itt is hamar megy le a nap, nem sokáig lehetett egyik nap sem élvezni. A fedélzeti újság szerint 17.41-kor.
18 órakor indultunk vissza Martinique szigetére. Véget ért az első kör, de nagyon boldogok vagyunk, mert még a fele hátra van, megyünk tovább a második körre.
Mivel utolsó este volt, a színház is búcsú est volt, úgyhogy mindenki aki eddig szerepelt, most is benne volt a Ghostmaster című darabban. Nagyon, nagyon jó volt.
Az előadás végén az animátorok is elköszöntek néhány nyelven, sajnos magyarul nem, pedig 2013-ban az MSC Poesia hajóúton volt nekik KÖSZÖNÖM táblájuk, de azóta sem láttam egyik hajón sem.
Karib party volt ma is a Safari Lounge-ban 22.45-kor. Nagyon kiürült a hajó, sokan elmentek, de nekünk nagy boldogságunk volt, hogy nem kell még csomagolnunk.
