A sok kontaktus sok hibalehetőség. Az eredeti Hammondnál nagyon jól megcsinálták, rendkívül elrejtett, porvédett, de az sem örökéletű. Nem véletlenül van manuálonként hátul az a nagyobb réz excenter csavar. Egyszerre lenyomva mind a 61 billentyűt, mikor a lefelé néző kontaktok felülről rákapcsolódnak az összeszedő sínre (bus bar), na ezeket ide-oda lehet mozgatni a csavarral és úgymond a kontaktok által a port letolni a hosszérintkezőről.
Viszont ez a kilences kontaktsor egy finom ujj játékkal megbolondíthatja a megszólalást, akár későbbi megszólalással, akár kihagyással. Így nem szólal meg kétszer ugyanúgy az a hang. Vagy tehetünk róla hogy ne legyen egyforma. Külső számára kevésbé lényeges, de a zenészt inspirálja.
A dupla midi szénpötty csak ütésérzékenységre jó. Elvileg lehetne kettős kontakt, de szerintem ahhoz messze van a két pötty függőleges értelemben.
Valószínűleg a tripla kontaktnál is valahogy megbuherálták a magasságokat, mégha a közbenső pötty felezi is a lenyomási utat.
Ügyes és segít orgonásan játszani, hogy rendellenesen a felső triggerérintkezőt használják a hang indítására. Valóban nagyon zavaró a mélyre lenyomott billentyű. Lehet rajta orgonálni, de meg kell szokni, az inkább zongorázás és "koszos". Göménél a HX3/midibillentyűnél (ami nem Fatar) sajnálatára nem oldható meg a magas indítás.
Szerintem használnak véletlen generátort, de az nem irányított. Meg a lezlieffekt is folyamatosan változtatja a click hangszínét. A click hossza jön ki jól a többérintkező által. Simogatva hosszabban vagy keményebben billentve röviden, más. A HX-nél gyanaxom az elnyújtottam clickre, mert eléggé pff jellegű az a hang a Legendhez képest
A szervizelés miatt a midikontaktok kisszáma előnyös, épp elég ha csak párnál vagy nincs hang, vagy nincs velocity. A Legendemnél eddig semmi ilyesmi nem volt, hibátlan minden. A Microstationnál is 100%. Az SL161, A33 esetében kellett többször tisztítanom.
Kíváncsi leszek a Soul a virtuális kontaktjai hogy szerepeknek idővel. Elmozdulás érzékelő szenzor direkt kapcsolat nélkül.
20 éve megcsodáltam LZoli Allen orgonáját, ahol a nagy basszpedált csak az orgona elé kellett tenni és kész, máris működött.
A midi 2 kontaktus zárásának időkülönbségéből 128 értéket tud megkülönböztetni. (Akár 127 érintkező is szimulálható, csak minek?) A retrigger hatáshoz valóban kell egy 3. közbülső is, mint Tube már régen hivatkozott rá a Yamaháknál. Minden további plusz alkatrész további bonyolítás és hibalehetőség, ráadásul amit elérnek vele, kb. 1%-ban érvényesül a hangzásban. Ezt egy véletlen generátorral is megoldhatják, nincs kiemelt jelentősége szerintem, csak marketing fogás. De cáfoljatok meg ha úgy van!
.."Ez az innováció. Soha korábban nem raktak 10 db midi kontaktust egyetlen billentyűzet alá. Gyökeresen más feladat."...
-.ITT SEM!... a New B3-ban a szokásos 9 audio-kontakt van, plusz 1 (vagyis a tizedik) a MIDI-nek -ami (itt) szükséges és elegendő).
-....Amúgy: a z eredeti Hammondnál is volt több kontaktusu model. a H-100: - .."Die Manuale besitzen 14 (Swell) bzw. 10 (Great) Konakte statt lediglich neun bei anderen Konsolen. Hierdurch nimmt die Chörigkeit im Swell zu und es entfällt bei aktivierter Percussion keine Fußlage, da ein Kontakt pro Taste explizit deren Triggerung vorbehalten ist."
(vagyis van/volt Hammond klaviatura akár 14 kontakttal is...talán-valóban "nem egyszerü " -és akkor már nem kellet a percussionhoz sem "lopkodni"-......) .V-
Nem tudtam hogy a 2000-es évek eleji new B3-nak már ilyen innovációi voltak. Hmmm, 20 éves hangszer az is már. Mindegy, azért csak flagship modell volt, még ha nem is ez zörög minden bokor aljában… A tömegcikk klónok, szofverek azért nyilván eladhatóság miatt is egyszerűbbek az optimálistól is. Érdekes cég ez a Hammond-Suzuki különben! Szűk termékkategóriával vannak bebetonozottan jelen a piacon hosszú ideje, mint ha le volna osztva a lap. Ott a sokkal gigantikusabb Yamaha, és csak érintőlegesen nyúlnak az orgona kérdéskörhöz, pedig megtehetnék…
Nyilván van optimalizálás is. A másik, hogy egyenes út helyett inkább exponenciális görbe a fejlődés, vagyis helyettesítő eszközöknél nem érhető el teljesen az eredeti állapot, csak egyre közeledik.
Pl. a multikontakt mindig is kardinális probléma volt. A megszólalás pillanata minden hangszer esetén az egyik legfőbb jellemző. Fontos összetevő az is, hogy egyfajta ütésérzékenység által másként szólalhatnak meg ugyanazon hangok. Szerették volna, csak nem tudták gazdaságosan megoldani. A Hammondnál az XB3 után a New B3 esetén ez volt a legnagyobb fejlesztés. Irdatlan bonyolult módon. Később az XK3c után az XK5 esetén is a tripla kontakttal sikerült szintet lépni. (Le is védték gyorsan a nagy ötletet) Most meg itt a még újabb szenzoros megoldás. Kicsit előrevetíti a fejlődést kb. 5-10 év múlva. Szerintem elsősorban nem a kereskedelmi eredmények motiválják itt a fejlesztőket, hanem a hangszer szeretete. Csak mégis valamilyen szinten biztosítani kell a pénzügyi alapjait is. Apró piac ez nagy bizniszhez.
Ha arra gondolok, hogy sok éve már a B4-ll szoftverben is lapozgatni lehetett ilyen olyan Leslie modelleket mint képi illúzió, valamivel csak kitöltik a fejlesztők azért a munkaidőt, mintsem pirosat akartunk, rózsaszín lett, jól van az úgy mentalitással elintéznék mindenütt (lehet hogy van ilyen gyártó is, nem azt mondom). Szerintem inkább ott húzzák meg a határvonalat, hogy vannak mérések, vannak modell algoritmusok, aztán nézegetik, hogy miért csak 90%-ra közelíti a modellezés a valóságot, illetve a számítási kapacitás + megfizethetőség hogyan hozható még egyensúlyba, mit lehet ezek ellnére egyszerűsíteni. Lásd, most eljutottak a multi kontakt modellezésig is pl. Eddig nem az volt kardinális probléma, versus a vásárlókat is időről időre meg kell fogni, sokaknak ehhez elég a brand… De ahogy írod is, mindig finomodnak a dolgok. De hát máshol is hasonló megy. A Stradivarikat is mindig csak próbálják utánozni. 🙂
Szerintem a legnagyobb akadály a határidő. Leadás előtt áll ahogy áll ;-)
Aztán minden lezli másképp szól. Minden szoba, színpad úgyszintén. Meg a mikrofonok. Egyik út, lemásolni egy kimikrofonozott lezlit P.A.-ra rákötve. De itt is kismillió helyzet adódik.
A bonyolultabb feladat, aktívboxon szóljon minél élethűbben egy valódi mellett. De milyen szituációban?
A végén a fejlesztő füle, türelme, precizitása. Azt tapasztaltam hogy azért rendszerint egyre jobbak.
Viszont hogy ON kapcsolódása is legyen, a 3D lézeres szkenneléssel meg izgalmas lenne egyszer analizálni a Leslie hangfalak rezgésképét is valami jobb rotary klón effekthez! Vajon melyik gyártónak jut majd eszébe?
Igen, így télen fűteni is lehet trombitával ha a gázfogyasztás nem lényeg. :)
(Azért ezt egy PC egy mikrofonnal pontosabban kimutatja és még frekvenciákra is bonthatja… A síklemezre szórt homokszemcsékkel viszont szebb Lissajous-görbék is nyerhetőek 2D-ben az előbbi ”lángszórónál”! A fizika órák láványosak így valóban…)
Lassan kiismerem a Soul261 hangszert. Rengeteg apróbb finomságot tartalmaz, mely nélkül kitűnően meg lehet lenni a világos oldalú Legendekkel is, de otthonra mégis jó ezekkel a részletekkel együttélni.
Nagy várakozással tekintettem a fő attrakció, a billentyűzete felé. Könnyű és gyors! Azonban más a mozgása. Mindegy, viszi a kezet. A B3, vagy Fatar lenyomása rugó ellen dolgozik. Nyilván itt is, de inkább súlynak érezni. Régi DX7, EnsoniqTS12 billentyűjére emlékeztet. Már ha nem csal a memóriám :-)
A lenyomás után jön a kilenc kontakt. A B3-nál egyenként érezni lassú lenyomás során a kilenc összeakadást. Itt mozgásérzékelés van, úgyhogy további akadály már nem keletkezik. Viszont meg lehet adni hol legyen az első-felső érintkezési pont és milyen távolságban következzen a többi nyolc. A függőleges indítás értéke normális viszonyok közt állítható. A kontaktsűrűség más. Levéve nullára egykontaktossá tehető a billentyű, ami előnyös a sípos és tranyós orgonák használatakor. Kb. 3-6 érték között van a jellegzetes hangi széthúzódás, míg a max 9-es értéken finomabb játékkal már nyöszörgős lesz a megszólalás a sok késedelem miatt. A harmadik érték a megszólalások sorrendje. 1'-16' ig sorban vagy kétféle véletlenszerűséggel, esetleg 2manuál×61billentyű×9kontakt egyedi sorrend beállítással.
A Legend rendszere egyszintű. Beállítunk részletesen egy orgonát, milyen legyen az alap Hammond és orgonálunk, max a preseteket váltva. Esetleg az orgonamodellek közt váltogathatunk.
A Soul esetében többszintű, mert megjelent a preset fölött a program. 128× Legend beállítás elvileg. A program szintre azért van szükség, mert 3 sípos és 2 tranyós orgonamodell is van, amelyeknél gyökeresen más effektek, kontaktbeállítások kellenek. Továbbá a basszushangoknál is van extra bőgő, basszgitár, szintihang is.
Hangra dinamikus, vastag, klassz effektekkel.
A sípos orgonák nagyon tetszenek. A Viscount fő tevékenysége a sípos orgonák. Szerintem gyakorlatilag beletették a Cantorum orgonájukat.
Vissza a Hammondhoz, lezlieffektjén még reszeltek, talán a vibrátóján is. Az extra effektgyűjtemény néha jól jöhet. Pl. rock döngetésnél a Ring Modulator.
Állítgatásban először furcsa volt. A Legendet az Editorral beállítom, aztán kész. A Soulnál a legtöbb részt a fedélzetén kell kiválasztani. Egyes beállításokhoz az editor ad megfelelően részletes felületet. Azonban OS frissítés, orgonamodell betöltés, általános beállítások mentése fedélzetről, de USB pendrájvra történnek, nem PC-re. Miért jó ez? (mert nagyon) Joey DeFrancesco azért is kapcsolódott bele egy komoly digitális Hammond létrehozásába előbb a Legenddel, most ezzel, mert gyakran nehezen megszokható, szélsőséges állapotú hangszereket biztosítottak világszerte számára. Annál jobb egy megbízható hangzású Legend, vagy most már Soul. És ha esetleg a Soul a későbbiekben nem kellőképp frissített, vagy más modelleket tartalmaz, a zsebben elférő pendrájvról teljesen saját kevére állíthatja. Persze ehhez egy jelentős elterjedés kellene és sajnos nem lett lehetősége ezt megérni :-(
Egy idegesítő összetevőt kivettem. Beállítható a folyamatos TG hum alapzaj. Amikor elfordultam az orgonától,állandóan zúgott/sziszegett a fülembe mint az A100-as és társai. Abszolút hiteles, de ezt mellőztem.
Külföldi. A hétvége erről szólt. Rengeteg észrevételt, ötletet raktak bele, hogy elkészítsék tudásuk legjobb hangszerét. Csodálkozom, hogy még nem sikerült teljesen kiismerni magam két nap alatt rajta.
Ma Krisztián meglátogatott és egyetértett, kár lett volna kihagyni annak ellenére, hogy a másik hangszer is nagyon rendben van.
Ez nem magyar jellegzetesség. Szerte a világból találkozni hasonló megoldásokkal. Láttam már egybeépítve két VK7-est is. A több részre bonthatóság hasznos tud lenni. Azonban az is jó az orgonálásban, hogy a két manuál egyben van, nem külön hintázik egy billentyű állványon.
Ezért kedvelem a mai kétmanuálosokat azonban, mert sikerült nekik kezelhető súlyban -18kg- megoldani a tripla térfogatot.
Fontos azonban a szállíthatóság, főleg kis költségvetésű előadások esetében. Erre több ajánlat van.
Legismertebb a Hammond XK3-5 és alá az XLK3-5. Vagy a Crumar Mojo61 és alá a 61B
Igen, az alap egy M-audio Keystation 61-es, ehez lett az első esetben csak egy megfelő méretű fadoboz építve. Cél volt a jó szállíthatóság, így kettéhajtható lett, valamint mivel az Xk-1 -en oldalt vannak a drawbarok nem felül, így inkább az M3-ra hajazó megoldást választottam.
Az Xk3c-hez új doboz is kellett, mert 3 centivel szélesebb és 7 centivel mélyebb mint az Xk1. A nagyobb doboznál is jól jön, hogy az is összehajtható, így ez is befér egy digizongorához készült tokba. Ebbe került bele a régi billentyűzet mellé egy fél Alesis Q25 presetkapcsolónak. A két midi jel összeadását egy barátom által megépített merger végzi.
...köszönöm hogy kioktattál a szociális-hátterű magyar valóságról és indikékokról...(legalább is egy részéről.)..én ezt csak cca. 1975 óta ismerem...amúgy világéletemben hívő és buzgó barkácsolós zenész (is) voltam, mint anyagi, mint esztétikai vagy tweakelési okokból.... De azért létezhet más szempont, forgatókönyv is... Valaki vehet pl. egymanuálist egybeépített dupla helyett nem csak spórolásból, hanem azért is, hogy mozgékonyabb, univerzálisabb legyen, és csak a adott szükség szerint cipeli magával, vagy ráteszi egy másik hangszerre, amikor is az pótolhatja egyben az alsó manuált IS. Erre hivja fel a vevől figyelmét a Suzuki is reklámaiban...a többféle "merklin" variációik ezt szolgálják, még B3-look lehetőséget is kínálva. A rendszer mindenesetre részenként bontható és használható -..deazért nem téveszthető össze a B3-mal - pénzeseknek viszont kínálnak full-autentikus kivitelt is, ami már igen!...aztán cipelheted ... Ha valaki tökéletesen klónozza az eredetit annak minden unpraktikus tulajdonságát magára veszi - szóval kompromisszumokat kell kötni, nehéz téma, de nem feltétlen csak anyagi kérdés.
a kritizált orgonánál megfigyelhető pl. egyik szépség hiba: látható vágás az eredeti oldallapokon amiket nem cserélték le egyszeüen egy homogén nagyobbra, hanem nagy asztalosi plussz-fáradsággal toldást csináltak hozzá. Ez nekem viszont azt sugallja -(bár tévedhetek - ...nem voltam ott, mintahogy Te sem..), hogy a tulaj praktikusan és bonthatóan az eredeti Solo-t tisztán megtartotta, s szükség esetén csak kiemelik a pszeudo-B3 steupból és boldogan haknizzanak vele, ha úgy is elég.
- A B3 esztétikailag egy unikum. Van benne valami kacér de robosztus feminin jelleg a szigorú templomi hagyományo dizájnal szemben (nem is szerették az egyháziak nagyon!) -annál inkább a könnyű múzsa kedvelői. De ha klónozni akarják, fel van adva a lecke. a legkisebb méret-változtatás is ront a hölgy küllemén!!
Ha mondjuk csak 80- 90% százaléra sikerül, csalódást okoz, Mint a Marylin Monroe-t utánzó hölyversenyzők többsége... Ha pl. a végeredmény úgy hat mint egy -bár csavart lábú- asztalra helyezett "hammond-szerű" utánzat hangszer, az összhatás valahogy nem lenyűgöző és "autentikus" - bár a közönséget talán lehet vele etetni- IMHO már akkor inkább egy önmagában SZÉPEN , (és praktikuan), esztétikailag eltaláltan megtervezett krómláb vagy valami hasonló...ahogy ez sok sztár-hammondos mutatja choppolt konzolokkal...
- amúgy: "viszont elfogadom és becsülöm ezt a hozzáállást." -én is, és kritikám nem rosszaló vagy cikiző jellegünek van szánva - de ezt majd reagálja le az alkotó, ha kívánja..!
Hát, nem nagyon volt időm kielemezni. A fekete nyomógombok mint az M1-en! :-D
A billentyűzete egész jó-nak tűnik. Könnyebb mint a Fatar, de mégis gyors? Nem tudtam igazán megtapasztalni, mert a beállításokhoz nyomkodtam mindig azt a pár hangot, futamot.
Más. A néni jó kis koncertet lead. A Hammond szerintem XB-5. A Rolandnak tűnőn a játéka tisztára mint az amerikai nagy áruházi, színházi orgonák hangja. Itt a B3 hangkép elég távoli a lezli ellenére is, de egy klassz előadás.
Egyről nem ejtettél szót! :) Milyen volt a “Korgona” billentés érzete? Mikor annak idején Varga Norbi megvette a saját CX3-asát, nekem lenyűgöző volt az az autentikus érzet, hogy egyenesen röpítette az ember kezét játék közben, nem kellett rajta gondolkozni, morfondírozni mit és hogya…
”Ellenben annyira megbecsüli, hogy komoly energiát fektet bele egy B3 érzethez minél közelebb álló hangszer megalkotásába.”
Aki átalakítja, azért teszi mert a gyári kétmanuálosat sem engedheti meg magának. Ellenben annyira megbecsüli, hogy komoly energiát fektet bele egy B3 érzethez minél közelebb álló hangszer megalkotásába. Rendelkezésre áll egy bizonyos keret, szaktudás és szaktárs ismerősi kör. Létrehoznak egy hangszer összeállítást, melyen számonkérhető az épp alkalmazott asztalos, mechanikus hozzáértése. Azonban az anyagi helyzet nem engedi meg a gyári minőségű kivitelezést. Mellesleg ismeretlen számomra az alkotója és nem értek ezekkel az átalakításokkal egyet, viszont elfogadom és becsülöm ezt a hozzáállást.
Az átépített Viscount Solo "Classic" bevetésen Nagymaroson, az orgonán Regály György:
..."Érdekes eljárás.." -valóban az, általában, de talán az itteni, .."Legend Solo szép, B3 jellegű átépítés..." - nem a legigényesebbre sikerült példa...
1 -az alsó klaviatura túl mélyen van - ennek oka lehet hogy túl sok munka lenne magát a Solo-t alul "megpiszkálni", vszeg. itt érintetlen maradt...nomeg a "vendég"-klaviatura felépítése eleve behatárolhatja a lehetőségeket...
2 -a famunkánál eléggé elüt a -szemmel láthatóan gyári késztermék-lábazat és a felső
keret-rész minősége -de dizájnilag is...nagyjából az egész valóban "B-3-szerü" - első ránézésre és a tulaj így is büszke lehet rá....de ha valamit kopírozunk - főleg ha csak az autentikus külcsin miatt, s amiért mellőzünk egyébbként praktikusabb megoldásokat- az legyen tényleg meggyőző...IMHO
-...érdkessége viszont -ha nem tévedek -a Crumár T2 lábpedálja, nyilván utólag MIDI-sitve, és modernizálva, ez egy (még) jóminőségű "vintage"-konstrukció, ami vszinüleg még sokáig kiválóan szolgálhat...
A zenész nem panaszkodott, nem hányt senkinek szemére semmit. Ismertette az orgona rendhagyó előéletét, csak akkor nem volt világos. Egy CX3 hogy jelentkezhet be BX3-ként?! Most már értem :-) A hangszer amúgy ugyanaz mint a többi KORG BX-CX, szerkesztése, a játék rajta, vagyis a lényeg, megegyező. Szerettek volna pár bemutatott felvételhez közelebb álló hangzást kihozni a hangszerből mely állítgatással és regisztrációval sikeresen megtörtént.
Érdekes eljárás az eredetileg egymanuálos orgonák kétmanuálossá alakítása. Találkoztam már Viscount Legend Solo szép, B3 jellegű átépítésével, XB1? duplázásával, XK3c duplázásával. (erről nemrég tettem fel videót). Mintha rémlene Norddal is hasonló. Korábban aktívabb tagok bemutatták. Legend Solo Classic:
