Mese a bátor Peti nyúlról
A zölderdei királyságban mint tudjuk az állatok minden négy évben összegyulnek a nagy tisztáson, hogy vezetoket válasszanak.
Nem volt ez régi keletu szokás, alig több mint egy évtizedes, mivel pont ennyi ideje annak ,hogy összefogtak és elkergették a nyakukon több éve élosködo farkasok szövetségét akik az
északi medvék támogatásával tartották fenn uralmukat az erdon. De egyszer csak meggyöngültek a medvék, valami belso kórság kezdte bántani oket. Ahogy a medvék meggyöngültek, ripsz-ropsz szertefoszlott a farkasok uralma is.
Meg is tisztult az erdo egybol, mivel az uralom végével a régi élosködok sorra elhagyták az erdot, vagy bundát váltottak és bele próbáltak simulni sunyin az új erdei rendbe.
Sok sakál, pióca és egyéb vérszívó vedlett át kedves kis állattá de a nyulak egyszeruen csak színt váltottak.
Amíg a nyulak a farkas szövetség leghuségesebb kiszolgálói voltak, bizony fekete bundában jártak, nagy hanggal hirdették az épp aktuális igét, nem féltek, mert tudták megvédik oket a "nagyok".
De amikor vége lett az erdei rémuralomnak akkor szépen elfutottak és csak lassan szivárogtak vissza az erdobe.
Persze nem voltak buták a nyulak sem, szép új fehér bundában tértek vissza, egyedül néhányuk vöröslo szeme árulkodott a múltról.
Súgtak, búgtak is sorra az állatok fülébe fehér bundájuk álcájában, hogy hely de jó is volt régen!
Volt szamóca, eper, zöld hamvas fu és mindenféle finomság boven!
Milyen jó is volt akkor! Az állatok emlékezete rövid volt, így lassan elfelejtették, hogy bizony zöldellt a fu, omlott a gyümölcs, de nem igazán nekik.
Minden amit termett az erdo, ment a baráti medve nagytestvéreknek, meg a farkas szövetség központi bizottságának éléstárába, ahonnan nagy kegyesen osztották szét a morzsákat azoknak akik szép hangon tudták dicsérni oket.
Az ido haladtával azonban már csak a szépre emlékeztek az állatok. Vissza is szavazták szépen a farkasokat.
De nem azért farkas a farkas, hogy ki ne mutassa foga fehérjét!
Lett is egybol nemulass az erdei állatoknak. Persze már nem úgy mint rég, mivel nem állt a hátuk mögött a medvék óriás mancsa, hanem óvatosan, megmagyarázva.
Lett szamóca elvonás, rétigazítás, rétmagánosítás és mindenféle megszorító intézkedés, azon címszóval, hogy erre bízz szükség van, hogy majdan egyszer szép és jó legyen!
Az állatok ismét csak látták, hogy a farkasok sosem változnak, csak farkasok maradtak és a következo erdei gyulésen szépen leváltották oket.
Meg is választották az Erdei Tömörülést élükön az oroszlánnal vezetonek.
Fejlodött az erdo, ismét kivirult minden.
-Nem lesz ez így jó! -mondogatták a farkasok maguk közt.
-Hagyhatjuk ezt? Tennünk kell valamit!
Mivel minden jól ment, és a régi erejük elhagyta oket, így szemtol szemben nem mertek támadni.
Megbízták hát az Erdei Harsonánál tevékenykedo sakálokat,(akik megkaparintották a farkasok hatalma alatt a harsonát),hogy sírják tele az erdot, hogy milyen rossz irányban halad minden.
A sakálok biz nem tétlenkedtek. Harsogták éjjel nappal a megadott szövegeket.
-Nem no elég gyorsan a fu! Ennél nohetne ám 5x gyorsabban is!
-Hely nem elég üde a szamóca! Az erdei szövetség nem ad elég táptalajt neki!
-Ezek morzsákkal kiszúrják a becsületes állatok szemét! Bezzeg ok milyen sokat költenek a bundájukra! Foleg amikor követségbe mennek a távolabbi erdok királyaihoz!
-Hogy fennhordja az oroszlán az orrát! Büszke! Lenézi a kisállatokat!
-Ellopják az erdo levegojét ezek, mert nagy a tüdejük!
Mindenféle zöldséggel, ígérettel, gyalázkodással telekürtölték hát az erdot.
A butácskább és öregebb állatok egy része lassan még el is hitte amit a sakálok szajkóztak.
-Ha ennyit mondják, csak van benne valami!- mondogatták.
-Meg hát az erdei harsona mondta! Amióta az eszüket tudták ez volt a hírközlés legnagyobbja az erdoben.
Volt persze Tölgy Levél, meg Bagoly Tudor hírmondó, de ez csak kevesekhez jutott el.
Így a legtöbben csak azt hallották amit az Erdei Harsona mondott.
Ahogy közeledett a nagy erdei gyulés, összedugták hát a fejüket a farkasok, sakálok, piócák és egyéb vérszívók, hogy na akkor most mi légyen?
A sakálok azt javasolták, hogy nem lehet újra farkast indítani a választásokon, mert a foguk azonnal elárulja oket és igazaz állatok sokat felejtettek, de még nem ennyire.
-Hát ki vezesse hát a régi eroket? - tanakodtak.
-Laca a sakálok legöregebbikét ajánlgatták a sakálok, a nyulak pedig külhonból nemrég visszatért szamóca számláló és foraktáros, uzsorás Peti nyulat ajánlgatták.
-Nézzétek! Milyen szépen kifehéredett a bundája! Senki nem emlékszik már a Fekete Péterre!
-O az erdei vadak fo tanácsadója! Szamócája, füve és minden földi jója temérdek! Bárkit meg tud venni!
-Sot mint nagy szakérto, esetleg hisznek is neki az állatok!
Hümmögtek a sakálok, de csak nem akarták átengedni a vezeto szerepet Peti nyúlnak.
-Itt a régi öreg harcos Laca sakál! O volt az elégedetlenség fo szítója, nagyok az érdemei! Rá is sokan hallgatnak!
De Peti nyúlnak megvolt a magához való esze, szépen sorban megvette a sakálok szóvivoit is, és megnyerte magának a vezeto szerepet.
Innentol fogva az Erdei Hírmondó és a varjak csak Peti Nyúl dicsoségét, bátorságát zengték.
Súgták, búgták : Milyen szép, milyen okos! És milyen bátor! Az o szakértelme kell az erdonek!
-Hitték is nem is az állatok, de nem igazán volt átüto a siker.
-Egy nyúl az mégiscsak nyúl mondogatták.
-No erre az öreg rafinált sakálok, kitalálták, hogy hívja ki párbajra az oroszlánt a Peti nyúl, de valahogy úgy, hogy azt az Oroszlán ne vegye komolyan.
-Ne félj Peti, nem lesz baj! Kiabálunk kicsit, az oroszlán vezeto úgyis majd csak legyint!
-Mi meg jól kihirdetjük az erdei harsonában, hogy ez az oroszlán már fogatlan, fél a nagy és eros, legyozhetetlen Peti nyúltól.
Üzengetett hát Peti nyúl csak úgy csendesen az oroszlánnak.
Az oroszlán az erdo dolgaival volt elfoglalva, így nem is igen foglalkozott eloször avval, hogy mit üzenget Peti nyúl.
-Szegény nyulacska, biztos meghibbant -gondolta.
-De addig-addig kiabálta Peti nyúl a magáét, amíg végül is már o is elhitte, hogy milyen eros, milyen okos!
A végén nyíltan kihívta az oroszlánt a párbajra az Erdei Harsonában meghirdetve azt.
-Megijedtek a sakálok! Nem lesz ez jó! Peti nyúl mégis csak nyúl, nem szabadna összeereszteni az oroszlánnal!
-Ki is találták gyorsan ,hogy olyan diktátumot küldenek az oroszlánnak amit el nem fogadhat ,így elmarad majd a nyílt párbaj.
Megírták, hogy a nagy tölgy odújában legyen a párbaj, csak és kizárólag az Erdei Harsona munkatársai jelenlétében és természetesen az erdei bükk ünnepség eloestéjén!
Dörzsölték is a mancsukat, jaj de jól kitaláltuk ezt! No ebbol sosem lesz párbaj!!
De jajj! Az oroszlán válaszolt! Úgy gondolta, ha tényleg ennyire akar Peti nyúl párbajt, ám legyen.
Megírta hát, hogy rendben, áll elébe. De nem a nagy tölgy odújában, hanem kint a tisztsáson ,hadd lássa ,hallja mindenki.
Meghallotta ezt Peti nyúl, inába szállt a bátorsága, maga alá vizelt ijedtében és a nagy légbol kapott bátorsága elszállt mintha sosem lett volna.
Gondolta szégyen a futás de hasznos és úgy elfutott, hogy talpa se érte a rétet..
Csak futott, futott, és futott talán még ma is fut valahol ,ha azóta össze nem esett..
Az erdei hírmondó munkatársai pedig azóta is magyarázzák ,hogy azért nem lett párbaj mert az oroszlán megijedt az odútól..
De ez már senkit nem érdekelt az erdo kerekén...
Írta : Julianus
