"Az újságíró lehet, hogy rossz napot fogott ki, de mérhetetlenül ellenszenves írásával sok kárt okozott szerintem a cikkben szereplő helyeknek... "
Szerintem nem olvassák olyan sokan a gasztroblogokat, hogy az érdemben befolyásolja a helyek látogatottságát. Ráadásul az agyonhájpolt helyek is kapnak időnként negatív kritikát egy-egy kevésbé jól sikerült fogásnak, a konkurencia lejárató akciójának, vagy a bal lábbal kelt vendég hisztijének köszönhetően ...
Ez a cikk kiütötte nálam a biztosítékot. Vagy az a baj, hogy nem kap friss kaját valaki, vagy az, hogy nem kapja meg 10 percen belül. Tudomásul kéne venni, hogy ha 100 ember egyszerre akar enni, az még a Mekiben is elég sok időbe telik. Ma már a jobb helyeken nem olyan kaják vannak, amit bevágnak a frituba, mellé egy kis mikrós rizs, vagy mirelit krumpli és kész. Hosszú hétvégén mindenki, aki éppen nem külföldön van, és megteheti, étteremben eszik. Kb. 12 és 16 óra között. Egy adott helyen akár 5-10 x annyi ember, mint egy átlag napon. Ha szerencsétlenül érkeznek, akár fél órán belül beeshet 50-100-150 ember, a hely méretétől függően. Én ha látom, hogy azért nem foglalkoznak velem, mert éppen másik hat helyen intézkednek, akkor vagy türelmesen kivárom a soromat, vagy ha sietek, elmegyek, mert felmérem, hogy előttem még kb. 50-100 embernek kell megkapnia a frissen! elkészített kajáját. Ha közlik velem, hogy legalább egy órát kell várni, akkor nem megsértődöm, hanem megköszönöm, hogy figyelmeztettek, és eldöntöm, hogy várok-e, vagy elmegyek. Az újságíró lehet, hogy rossz napot fogott ki, de mérhetetlenül ellenszenves írásával sok kárt okozott szerintem a cikkben szereplő helyeknek...
Minden elismerésem a séfé, aki úgy látszik, szereti a nagy kihívásokat :-) A konzervatív és erősen hagyománytisztelő vidéki Japánban magyar étteremmel próbálkozni elég húzós feladatnak látszik. Szerencsére a szponzorának a pénz nem számít, mert kétlem, hogy nyereséges lenne a bolt ....
Kisrigó egy középszerú hely, valszeg soha nem is volt jobb, és lévén, hogy turistaút mellett fekszik, ez így rendben is van.A fáradt bakancsos ember nem a haute cuisine-t keresi.
Mi néhányszor voltunk ott 'mikulás túra' befejeztével, igaz, előre foglaltunk helyet.
Ha jól értettem az írásművet, a Forgóba be sem ment a csávó, mert sok autó állt a parkolóban, de lehet, hogy félreértettem.
A dunabogdányi Pisztrángosnál mi mindig nagyon jót ettünk és jól éreztük magunkat, pedig egyszer egy rakomány francia turista is ellepte a helyet, de ez a mi kiszolgálásunkon nem érződött meg.
A Kisrigó barátaink szerint jó hely, de célszerű ismerősnek lenni, mert az egyszerű betérőre ügyet sem vetnek, ezt egyszer sikerült megtapasztalnunk, azóta nem voltunk.
Általában nem a felszolgálás, hanem a konyha a gyenge láncszem.
Ha ott nincs meg a létszám, várhatsz napestig.
A leírtak mind készétel kategória, a haltepertő simán 'frissen' tartható észrevehető minőségromlás nélkül. Tegyük hozzá, az Aranyosnak kellő személyzete van, nem esnek kétségbe, ha beesik 20 ember.
Stillman névvel ilyen frusztrált dumát elengedni, elég érdekes... valamelyik nem stimmel. :)
A Forgóval >25 éve semmi bajunk, középszerűnek nevezni pedig a 'savanyú a szőlő' kategória.
Házon kívül pisztrángot két helyen eszünk, Szilvásváradon a Lovasban, és a lillafüredi pisztrángtelepen, ahol a szemünk előtt verik kupán a halat, és már megy is a konyhára.
(érdemes hűtőtáskával menni, mert vehető/vihető a friss hal is)
No igen, a nyár meg a tumultus... a Tisza-tó mellett jártunk, volt, ahol hetekkel ezelőtt azt mondták, nem fogadnak bennünket, mert nem garantálják az asztalt. 18 ember nekik sok.
Aztán volt olyan, ahova csak úgy beestünk, minden remény nélkül, de annyira ügyesen átszervezte a teraszt a pincérlány, hogy egyetlen hosszú asztalnál mind elfértünk. És még a kaja is jó volt! A haltepertő, a Jókai bableves, a lassan sütött tarja... mind első osztályú volt. A Jókai bableves tán a legjobb azok közül, amit valaha ettem.
Nagy piros pont neki, Poroszlón az Aranyos-Dombi udvarház. Nem csak az étel, hanem a személyzet kedvessége, talpraesettsége miatt is.
Vegyes érzésekkel olvastam el ezt a cikket. A bogdányi pisztrángos 2-3 éve még teljesen rendben volt, a többit nem ismerem, de a Forgónak elég jó a híre.
Nyáron, a turistaszezon közepén, a felkapott helyek mind zsúfoltak, értelemszerűen többet kell várni az ételre. S cikk írója úgy tesz, mintha ezt nem tudná. De azért hisztizik ...
...megnézzük, aztán majd referálok. Annyira rossz nem lehet...
Kutya jó, aki teheti nyergeljen, és irány a Kérész!
Először is vízparti, olyannyira, hogy közvetlen a parton ülhetsz, óriási nyárak alatt,
amelyek szinte egész nap árnyékot adnak – itt K-Ny irányú a folyó -, vagy lent a vízen, a két ponton egyikén. (Amíg megérkezik a rendelés, lehet lábat áztatni a túrakikötő stégén…)
Kaja: egyszerűségében is fenomenális. Fél adag nincsen, de ha kéred, kétfelé tálalják, a harcsa halászlét így kértük. Pont kellően sűrű és csípős, tiszta ízű, nem szólva a „háromórás” harcsáról,* és a még langyos házi kenyérről. Másodiknak is harcsát ettünk, párom panko morzsával bundázva, zsályás hagymalekvárral, tejszínes rakott krumplival, én ’tepsüsen’, a képen látható tálalásban. A házi sült krumpli friss olajban sült, otthon sem tudok jobbat.
Szívesen kóstoltunk volna mást is, pl. haltepertőt, de momentán nem haraptak a pontyok.*
A tulajdonos, Futkos Attila a környéken nőtt fel, szenvedélyes horgász (nyolc botot számoltam a ház mellé támasztva), egyben ő a séf is. Két pincérrel viszi az üzletet, kb. 40 fő tud egyidejűleg leülni. Délutánra-estére erősen ajánlott asztalt foglalni. Az árak nyaldossák ’Anyukámat’, de ilyen feeling és minőség mellett elfogadható.
Rossz hír, hogy idényjellegű, a jó hír az, hogy októbertől visszaköltöznek Nyíregyházára, és az ’Óperencián innen’ éttermet viszik.
Valamit biztosan kihagytam, de majd kérdeztek.
*Rendszeresen jön ellenőrzés, persze a halakról mindig van számla, az ellenőrök vigyorognak, ők is tudják, hogy itt nem bóti halat mérnek.
Szépen berendezett vidéki fogadó kis terasszal, szimpatikus kiszolgálással.
A konyha fő erősségei a levesek: a vargánya krémleves nagyon finom volt, a Kassai bableves pedig az egyik legjobb amit az elmúlt időszakban ettem.
Főételek frontján kicsit bizonytalanná vált a teljesítmény, az ételek finomak, de nem lenyűgözőek. Amit kóstoltunk: akácmézes kecskesajt roló, parajos burgonyagombóc.
Elképzelhető, hogy a "klasszikusokban"(pacal, pörkölt...) jobban teljesítenének.
