Nagyon megértelek. A szomszéd nénim is ezt szokta mondani. Elég volt belőle. Nekik a megélhetést jelentette. Kertet, földet műveltek. Állatokat tartottak. Ő a 76-t betöltötte, a férje pedig 80 múlt. Mindent felszámoltak 10 évvel ezelőtt és a közeli városba költöztek, ahol a gyerekeik élnek. Mamika még ma is nagyon friss, minden iránt érdeklődő. Neki szoktam mutogatni növénykéimet, traktálom a termésekkel, de egyre kevesebbet esznek.
Nagyon igazad van! Nem szabad megvárni, hogy az ember körül minden tönkre menjen.
Amikor 2006 őszén elkezdtük nézegetni a zártkerteket, találtunk egy aránylag elfogadhatót, melyet a gazdája, egy 8 éve özvegy asszony kapirgálgatott. Elöregedett, kezeletlen gyümölcsös, hajdan jobb napokat látott kis menhely tele limlommal, valaha jól kiépitett kis öntözőrendszer maradványai mély ásott kúttal néhány ágyásnyi zöldséges kerthez. A 3x árát kérte a reális árhoz viszonyitva. Nem alkudtunk, mert értelme sem lett volna az emlékeivel szemben.
A múlt ősszel ősszefutottunk vele. Nagyon megöregedett mióta először s utoljára láttuk. A kertjéből jött. Látszott rajta, hogy nemigen jár ki már az egykori birtokra. A férje sirjára ment ki virágért, de üres kézzel volt kénytelen visszatérni. Megállt a kapunk előtt pihenni s nézte a virágokat. Venni akart tőlünk. Mondtuk, hogy mi nem árusitásra ültettük, de szivesen adunk belőle. Válasszon, szedjen, amennyire szüksége van. Csak állt a kapu előtt s inkább rám bizta a szedést. Bennünket már nem ismert meg. Mi sem emlékeztettük őt hajdani találkozásunkra.
Megfigyeltem a tököknél (főző, sütő, cukkini), hogy amikor hosszabb esős időszak van, akkor nincs kötés. Méhek, bogarak sem fordulnak elő. A virágok meddőn száradnak le. Sőt a korábban kötött pici tökök is lerohadnak. Mihelyt megérkezik a nap, egyszeriben rengeteg kis tök keletkezik. A növény az aktiv termő időszakában csak úgy fújja őket. Különösen ha max. 4-500 gr-nál nem hagyom nagyobbra megnőni a termést.
Lefogadom, hogy a te szomszédaid nem rohasztják szét minden évben a fél kertjüket, hat méterre a te növényeidtől. :) A rovarkár, ami ellen talán tényleg lehet bio vagy fél-bio módon tenni, igazság szerint nálunk a kisebbik része a dolognak... De a vidékünk egy valóságos növénybiológiai tárháza a baktériumoknak és vírusoknak, így inkább Bálint gazda mérsékelt és kíméletes vegyszeres módszeréhez van közelebb az én módszerem, megfejelve az újfajta, ellenálló növények előnyben részesítésével.
A régi öregek viszont még nem tudták, hogy a sebeken újabb kórokozók szabadulhatnak be, ezért a "kézi jégverésnél" ajánlatosabb csak megritkítani a leveleket, kb. úgy, hogy napfényhez jusson a legtöbb. A tőből letört idősebb levél egyrészt már nem fertőz (érdemes a betegeket levenni), másrészt sokkal kisebb a sebfelület is. Erősen futó töknél pedig le kell vágni az inda végét értelemszerűen.
Nekem tavaly a jégeső nagyon agyonvágta a tököket, ki az, aki maga ütögetné meg azokat a szép nagy leveleket? :)
A Vertimecet nem vonták ki, sosem volt III. kategóriájú. II. kategóriás, úgyhogy zöld könyv kellene a megvételéhez. Az nekem viszont nincs - nem szakmai tudás, inkább a pénz hiánya miatt.
Én feliratkoztam varázsmogyoró levelére. Nekem is van időszak, amikor kevesebbet olvasom azt is, meg ezt a fórumot is. Általában, amikor beindulnak a folyamatos munkák odakint. :) Nálunk reggel havazott. Délután még ásóztam és még egy kevés maradt is. Az úgy 2-3 óra munka. Aztán kérnem kell egy robit, mert ezt a földet mielőbb alaposan át kell kapálni, nehogy ilyen rögökben száradjon meg.
Olyan szerencsés helyzetben voltam, hogy gyerekként anyai nagyapám mellett voltam gyakran, aki több kertet művelt, és ebből tartotta el a családot. Sosem voltam befogva dolgozni, "csak" mellette voltam. Aztán jó ideig úgy hozta az élet, hogy még kertet sem láttam. Azonban most már 25 éve újra van saját kertem. Azóta bizony megváltozott sok minden, változtak a termelési módszerek is. Bizony eleinte én is, amikor újra belefogtam a kertezésbe a nyolcvanas éveknek megfelelően végeztem azt. Aztán egy idő után kezdtek előjönni a régi emlékek, és egyre több dolgot csináltam úgy, ahogyan akkor láttam. Aztán elkezdtem a régi leírásokat is gyüjtögetni, és rájöttem azonkívül, hogy egészségesebb a termény, szebb a kert még maga a termelés is egyszerűbb. Nem számolunk műtrágya és vegyszer mennyiséget, élemiszeregészségügyi várakozási időt és még a jóég tudja miket. Nem kell állandóan vigyázni, mosni a termést. Így lassan megértettem, hogy ez bizony biotermelés. Közben végeztem tanfolyamot is ezzel kapcsolatban, de rájöttem, hogy viszonteladó sosem leszek, minősítésre nem hajtok, de nincs is rá szükségem. Csak végigsétálni a kerten, ami zöldség, gyümölcs érik és megkívánom, nyugodtan levehessem, a családomnak odaadhassam. És ez nekem éppen elég. Csak egyszerűen, természetesen.
Nem fájt a szivünk, elég volt belőle a 20 év, ami ott volt mind munka mellett hoztuk létre a két kezünk munkájával, mikor megvettük csak tarack volt rajta, mi csak hét végeken és szabadság alatt tudtunk ott dolgozni.
El múlt felettünk az idő és még időben kellett tudni váltani. A mostani kertünk mint a képekből már lehetett látni kicsi de ezzel megbírkózunk, de ha ez is sok lesz akkor majd vissza megyünk, Pestre.
Csak addig van értelme míg nem nyűg a munka hanem öröm forrás, de ha nem tudjuk csinálni, kell tudni abba hagyni.
Nagy öröm, hogy akik megvették állandóan ott laknak és nagyon szeretik.
Még egy kép a multból, ezt a kemencét nem sk, csináltuk, de nagyon jó volt, a konyha felől lehetett tüzelni, és minden hulladék venyige, ágak elégtek benne.
A múlt évben ültettem először mángoldot s nála találtam egy jó leirást, majd felfedeztem a Kedves Húgom oldalakat s rákaptam az olvasgatásra. Amikor a befőzések jöttek lassacskán elmaradtam. Igy aztán nem csoda, hogy a megújjulásról ilyen alaposan lemaradtam.
Virágzáskor a zsálya és levendulabokraim nagy kedvenceik, messzire hallatszik, ahogy zümmögnek, már gondolkodtam rajta, vajon másutt mik poroznak, ha az összes nálam nyüzsög :)
A cikkről meg az jutott eszembe, hogy értő szem még a méheket is meg tudja egymástól különböztetni. Tavaly gyönyörű időben szüreteltünk, de életveszély volt a rengeteg méh, darázs, lódarázs miatt, amiktől néha a szőlőfürtök is alig látszottak. Viccelődtünk nagynénémmel (aki méhész), hogy biztos az ő méheik is itt gyűjtik a téli tartalékot. Megnézte a méheket és közölte, hogy ezek közt nincs az övéikből. Csak pislogtunk...
Óvatos vagyok! Heti 1-2 alkalommal locsolom a palántákat, nálam inkább szomjasak szoktak lenni, mint túllocsoltak. Viszont nincs palántadőlés és a kiültetés nem veti annyira vissza őket a fejlődésben.
Mikor tavaly áprilisban bejött egy pár napos 30 fokos idő, nagyon kellett volna a bérlocsoló! 3 napos túra után arra jöttünk haza, hogy a palántáim egy része egyszerűen megsült a déli házfal mellett :(( A túrát meg úgy kell szervezni, hogy még világosban hazaérjünk és végignézhessem a kertet.
Nem mondanám azt, hogy könyörtelen gyilkológépek a darazsak. Ha nem bántja őket az ember, akkor ők sem támadnak. Amikor hétvégeken kinn tizóraizunk a kertben 1-2 meglátogat bennünket az asztalnál. Kap egy morzsányi szalonnát az asztalra s azzal jól elfoglalkozik, amig mi reggelizünk.
Ha jól emlékszem szalma volt rajta. Mikor áttelelt, a szalma és kukoricaszár fölött volt nejlonból egy alul nyitott sátor csapadékvédelemnek. Csak hát ez meg így annyira ronda, hogy annyit nem ér az egész. Egyébként nem akarjuk megenni, dísznek szánjuk. A férjem kevés növényért lelkesedik, de ez neki is nagyon tetszik.
Poszméhekre vadászni nagy feladat lenne. Érdemes őket és az élőhelyeiket tanulmányozni, olyan virágokat telepiteni, amiket szeretnek. Ha erre sem jönnének, akkor valami más megoldást találni. Egy párat rendelni....
Amig nem volt kertünk én sem tudtam milyen szerepük van az élővilágban. "Jé de szép szines dolgó!" felkiáltással lelkesen vadásztam rá a virágos mezőn a fényképező gép objektivjével, mert olyan jól mutatott a makrofelvételeken.
Épp ma láttam néhány atkát a tomatillo palántákon. Először arra mennek, utána a padlizsánra, végül a paradicsomra. A salátára nem szoktak. Permetezni nem akarok, tulajdonképpen nincs is mit, az első lomblevelüket növesztő palánták. Előrelátóan nincsenek alul kilyukasztva a poharak, vizet töltök alájuk a tálcába, a növényeket meg nagyon óvatosan locsolom. Állítólag az atkák nem szeretik a vizet. Ez tavaly is segített valamit. Úgy tudom, kéntartalmú szerekkel gyéríthetők. Most kínomban azt találtam ki, hogy miután kipakoltam a palántákat és egy dobozba költöztetve biztonságba helyeztem a fáskamrában a fészken ücsörgő 3 bamba darazsat, meggyújtottam egy csomag kénlapot az üvegházban. Ártani nyilván nem fog, legföljebb nem is használ.
Hűvös, világos, de nem napos helyen, lehetőleg ne összezsúfolva. Ha műanyag dobozban van, célszerű kiönteni tálcára vagy rekeszbe, mert hajlamos bepenészedni a lyuggatott dobozban is és túl sok gyökeret növeszt. Nem baj, ha csírázik, világosban jó kis tömzsi hajtások lesznek belőlük.
valaki tudna tippet adni vetőburgonya tárolással kapcsolatban? milyen helyen tároljam vetésig? sötét? világos? hűvös? meleg? ahogy levolt rakva a fal mellé az az oldala amelyik nem kapta a fényt elkezdett csírázni, lesz ennek valami hátránya, vagy nincs jelentősége?
Köszönöm! Igen, házi barkács és így pont olyan (méretű) lett, amilyennek mi szerettük volna. A túrázást most azért még megoldjuk, de húsvét-pünkösd közt lesznek gondjaink, majd szerzünk bérlocsolót :)
