1999-ben és nem váratlanul. Ha túlterhelnek egy alulméretezett elektromosvezetéket, akkor tuti, hogy kár keletkezik... de mivel nem volt biztosítás, ezért a tüzet egy db. égő gyertyára fogták. Az a hüje viasz, az, az volt a hibás...
Egyiptomi napok 2014. augusztus 7-9. Thai napok 2014. augusztus 14-16. Izraeli napok 2014. augusztus 28-30. Székely napok 2014. szeptember 11-13.
Koreai napok 2014. szeptember 18-20 Magyar napok 2014. október 2-4. Perui napok 2014. október 9-11. Lengyel napok 2014. október 16-18. Bolgár napok 2014. október 29-31. Japán napok 2014. november 6-8.
Francia napok 2014. november 13-15. Madagaszkár 2014. november 20-22. (Afrikai napok) Finn napok 2014. december 4-6. Brit napok 2014. december 11-13.
Te egy ösztönös hagyományőrző vagy. Amikor elkezdtem az éjszaka kellős közepén felébredni, utánaolvastam, és találtam egy cikket, mely szerint pár száz évvel ezelőtt még pontosan úgy aludtak az emberek, ahogy te. Korán feküdtek, aztán éjfél körül-után olykor órákra fölkeltek, olvastak, tettek-vettek, majd újabb pár órára ismét nyugovóra tértek.
Ez nagyon megnyugtatott, hogy tulképpen normálisan alszom, csak a biológiai órám képtelen felfogni, hogy nekem más az időbeosztásom, mint neki. :)
Ha valamiért hajnalban kelek, előfordul, hogy este elálmosodom és aránylag korán lefekszem, majd 3-4 óra alvás után frissen felkelek, dolgozom, olvasgatok egy kicsit. Persze lehet, hogy pár óra múlva elálmosodom és visszafekszem 1-2 órára. Ma is ez történt, de a Nagycsarnok hat órai nyitása előtt már ott voltam, így is az utolsó szabad parkolóhelyre tudtam beállni.
Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy milyen szegényes lehetett anno a nyelvünk, ha - jelen esetben - a rendre, módra soha egy szavunk nem volt, és kénytelenek voltunk várni addig, amíg a szlávok voltak olyan kegyesek, hogy elmagyarázták, és átadták nekünk...
:) Ez esetben valószínűbb, hogy volt szavunk rá, csak lecseréltük. A szer szó például hasonló értelemben volt használatos és egyenesen uráli eredetű, tehát a legősibb rétegbe tartozik.
A mély i (hátul képzett, fölső nyelvállású, ajakkerekítés nélküli hang) számunkra legkézenfekvőbb példája az orosz jeri (ы).
Kedves Budapest-támogató barátaink! Örömmel tájékoztatunk benneteket, hogy a második 90 napos periódus végére, augusztusra összegyűlt a régi Budapest számok digitalizálására a szükséges összesen 1.2M Ft, ennek túlnyomó része az adjukossze.hu portálon. A portál a napokban utalja át az összeget a Budapest folyóiratot képviselő Summa Artiumnak. Aláírtuk a szerződést az Arcanum Adatbázis Kft-vel. Ennek megfelelően az anyag október folyamán az internetre kerül, és szabadon hozzáférhetővé válik a Budapest folyóirat honlapjáról. Ha ez megtörtént, újabb értesítést küldünk. Még egyszer köszönjük az adományokat!
Buza Péter főszerkesztő Vadász Ágnes és Török András projektfelelősök
Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy milyen szegényes lehetett anno a nyelvünk, ha - jelen esetben - a rendre, módra soha egy szavunk nem volt, és kénytelenek voltunk várni addig, amíg a szlávok voltak olyan kegyesek, hogy elmagyarázták, és átadták nekünk... na, mindegy, vedd úgy, hogy most csintalankodtam egyet. :-)
Ez a mély "i" hang viszont érdekel. Volna rá egy példád?
A rövidülés szabályos, hiszen: víz-vizes, tűz-tüzes, hír-híres... öööö.... vagy mégsem? Tíz-tízes... ;-)
A nyelvtani szabályok általában nem kizárólagosak, vagyis elég sok a kivétel. Sőt, a kivételekre is lehet szabály
Amúgy meg a tizes is rövid i. :) Valamely számomra megmagyarázahatatlan okból néhány formájának helyesírásában hosszú í kanonizálódott, de ezek nagy részét is röviden ejtjük, l. tizes. De a sor nagyobb része az Akadámia szerint is rövid (tized, tizen- stb).
Nade akkor nem az lenne, hogy csín-csines? Hiszen a ragok-képzők hangrendje igazodni szokott az alapszó hangrendjéhez
Nem véletlenül írtam, hogy „a mai magyar köznyelvben” csak magas hangrendű i létezik: azokat a szavakat azért írtam oda, mert jelentésük van. Mai és köz~, fontos ez a két jelző. Az elterjedtebb nézet, hogy az ősmagyarban volt veláris (mély) i hang. (Van komolyan vehető ellenvélemény is, de most ne foglalkozzunk ezzel.) Mindenesetre az, hogy ma nincs, nem azt jelenti, hogy soha nem is volt.
Igen, a toldalék valóban igazodni szokott a tőhöz. Szokott, megint lényeges a szó: a toldalékharmónia erős szabály, de több kivétel is van alóla. A csín speciel szabálytalan kivétel, de van szabályosabb is.
ezért is van mindenből mély és magas hangrendű toldalékunk is
Még ez alól is van kivétel, ott van például az -ik, aminek ez az egy formája van. Más toldalékoknak meg három vagy négy. Tényleg kicsit bonyolult. :)
Erről az jut eszembe – amit talán már szintén elmondtam itt –, hogy negyedszázada egy szakközépiskola esti tagozatának egyik osztályáról mondta nekem a magyartanár, hogy a nappal szakmunkásként dolgozók írásánál sokkal jobb volt a helyesírása az észak-afrikai fiatalember osztálytársuknak, akit a párt küldött ide okosodni. (Bár neki napközben nem kellett dolgoznia, az ösztöndíjából élt. Később a követség sajtóattaséja lett.).
A rövidülés szabályos, hiszen: víz-vizes, tűz-tüzes, hír-híres... öööö.... vagy mégsem? Tíz-tízes... ;-)
"Mindkettőben magas hangrendű (palatális) i van, hiszen a mai magyar köznyelvben csak ilyen létezik."
Nade akkor nem az lenne, hogy csín-csines? Hiszen a ragok-képzők hangrendje igazodni szokott az alapszó hangrendjéhez - ezért is van mindenből mély és magas hangrendű toldalékunk is: az egy szótagú alapszavaknál egyértelmű, a több szótagúaknál pedig - mihez is?
Aztán ott van pl. kín-kínos, csík-csíkos; nem rövidül, viszont mély...
A csín szláv eredetű, eredeti jelentése kb. 'rend, mód'. Így aki csinos, az rendesen öltözött, aki csintalan, az meg rendetlen. A magánhangzó rövidülése teljesen szabályos, l. kéz-kezes.
A csíny valószínűleg az olaszból került hozzánk, tehát nincs közvetlen összefüggés a két szó között (de a magyarban hathatttak egymásra).
Mindkettőben magas hangrendű (palatális) i van, hiszen a mai magyar köznyelvben csak ilyen létezik.
Megint elgondolkodtam anyanyelvünk érdekességein...
Van ugye a csín szavunk. Bár általában a külcsín összetételben használatosabb, de nyilván ebből származik a csinos szavunk. Érdekes, hogy az "i" megrövidült, ez egy dolog.
Aztán van a csíny, amit komisz gyerekek szoktak elkövetni. Ők a csintalan-ok. Na, itt elgondolkodtam egy pillanatra. Ha vannak csínyjeik, tehát csínyes-ek, akkor csintalanok? Ha nincsenek, akkor csínytelenek?
Hab a tortán, hogy az első esetben az "i" mély hangrendű, míg a másodiknál magas hangrendű? Vagy csak a hosszú "í" számít magasnak, a rövid "i" mélynek?
Vagy hogy is van ez?
Kezdem érteni a magyarul tanuló külföldieket, amikor azt mondják: "nehéz nyelv az magyar"... ;-)
Természetesen úgy értettem, hogy amennyiben a Kalef-téri metró állomáson nagyjából a a szerelvény közepén kezdeményezem az utazást, akkor a Deák téri kiszállásnál az ottani peron közepére érkezem, ahol már csak azt kell eldönteni, hogy ki- vagy átszállok.
Amúgy engem a haverok a Kalefon búcsúztattak, amikor 1961-ben önként bevonultam tényleges katonai szolgálatra. :(
A Kalef pozicionálható, ha valaki ad erre (ma is öt kocsi van, mint régen), de a Deáknál nem mindegy, melyik lyukon akarsz felfelé menni. Én az Örsre megyek legtöbbet, nem tudom, hányszor fordult elő, hogy nem az utolsó kocsiba szálltam.
