Az emberek sokszor nem néznek egymás szemébe, nem tudnak, nem akarnak, mert a szem túl sokat elárul és még félelmetes is lehet, amit ott látsz... Sajnos én sem szoktam... rossz szokás, majd figyelek rá.
Eddig egyetlen olyan emberrel találkoztam, akinek ha akartam volna sem tudtam volna állni a pillantását (miután a honlapja vendégkönyvébe már megírtam - és ő olvasta -, hogy "az a hang, azok a szemek!"), Kálid Artúr. Ha Veled beszél, csak Rád figyel, nem nézelődik mindenfelé, hanem mélyen bele a szemedbe, szinte azt érzed, minden titkodat tudja. Félelmetes és borzongató érzés!
Minden képes címet felhasználtam... (egyet nem, ami nem jött be, még 2 Chacho romos kép lett volna rajta)
A szöveges linkek sajnos a szabim végéig (júli 15.) váratnak magukra, hacsak nem kezded el Te idehozogatni a cikkeket... Majd meglátjuk!
Eredetileg Tóth Ildikó játszotta Micimackót? "Énnemtudom" - idézi CC Nemtudomka állandó szövegét a Pájinkás Jánosból.
Kiskoromban Mackó volt a kedvencem, de úgy kamaszkorom tájékán fölfigyeltem Füles mély, megható bölcsességére, azóta jó cimborám. :) Jómagam 19 évesen olvastam csak el a könyvet, addig visszatartott az, hogy nem tetszett a bilikék borítója... CC és a művészet...
Ma egy piros (Kepes: Könyvjelző), egy narancssárga (Ken Kesey: One Flew Over the Cuckoo's Nest - a magyar verziót 9 éve kölcsönadtam...), egy sivatagsárga (Paulo Coelho: Az alkimista), egy fehér (Édesanyák és leányaik) ÉÉÉS egy fekete könyvet vettem. :-) A legutóbbi Szabó Stein Imre Shakespeare fordításait tartalmazza. Jellemző, hogy a borítón látható kép Rátótiról (A velencei kalmár) és Szabó Steinről, László Zsoltról (Macbeth) pedig nem. :-(
Bocsánat, hogy nem pontos idézetek, de a lényeg bennük van. :) Majd csak találunk rá módot, hogy valahogy bekerüljön ide az egész interjú. Ígéretet kaptam egy kedves SzT-rajongótól, hogy amikor legközelebb könyvtárba megy, lemásolja nekem a cicavirág által ajánlott cikkeket. Ha megkapom, begépelem én nagyon lelkesen! :-)
Az idézeteknek pedig, legyenek bár pontatlanok, addig is örülök!
Érdekes, azért a mostani nyilatkozatai már mások: számít az a 4-5 év. Most keserűbb? Magyarázd meg, kérlek!
Kiderült egy érdekes dolog: Bertók Lajos osztálytársa volt a Színművészetin ("ő volt a legtehetségesebb közöttünk"), Jaj, de örülök ennek a történetnek! Szívesen mondanám, hogy ők ketten egyformán közel állnak hozzám, annak ellenére, hogy Bertók Lajoshoz eddig mindössze a Bűn-ben volt szerencsém. Na de az is bőven elég volt... :-)
Nemcsak az ő szemében látom az érzéseit. Másokéban is. Még nem gondolkoztam rajta, miért és hogyan. Talán csak mélyen bele kell nézni. :)
Az emberek sokszor nem néznek egymás szemébe, nem tudnak, nem akarnak, mert a szem túl sokat elárul és még félelmetes is lehet, amit ott látsz... Engem is sokszor riasztott már el egy-egy tökéletesen üres tekintet. Vagy ha hazugság, álnokság volt benne.
Viszont láttam már szépséget is tekintetekben: mintha a lélek gazdagsága keresne utat és törne a fény felé ezen a 'nem is olyan fényes' világon. Az ilyen szemekbe érdemes visszatérni. :)
Erre egyszer én is rábukkantam, nem volt a cím a listán? ;) Mindenesetre jó képek, éppen szökésben a derék foglyok. Csak sajnos nem bíznak egymásban (nem bízhatnak: a kor szelleme), és hamar összekülönböznek, merre is menjenek...
Jegyzeteltem. Ez a videón történő színháznézés előnye. :) Leírom a saját gondolataimat is, elemezgetek.
A Micimackós jelenettel kapcsolatban: szerintem Tóth Ildikó valahogy kilóg belőle, nem olyan jó. Eredetileg ő játszotta Micimackót?
Kiskoromban Mackó volt a kedvencem, de úgy kamaszkorom tájékán fölfigyeltem Füles mély, megható bölcsességére, azóta jó cimborám. :)
Szerda délután elmentem a Főv. Szabó Ervin Könyvtárba (FSZEK), ahol archíválják többek között a régi Színház újságokat is. Szóval, elolvastam az 1997-e interjút László Zsolttal, sőt nagy nehézségek árán le is fénymásoltam (arrafelé a fénymásolónak lelke van, és folyton megmakacsolja magát...).
Csak néhány - nem szó szerinti - idézet:
"Amióta Hamletet játszottam, nem vagyok olyan hebrencs"; "nekem is olyan jó nagy darab érző lelkem van"; "teljesen hétköznapi módon normális pasas vagyok,... fontosak számomra az olyan értékek, mint a megbízhatóság és a pontosság"; "a színészek között civilnek érzem magam, de a civilek között mégiscsak színésznek"; "a színházon kívül nincs bennem semmi exhibicionizmus"; "manapság divat sármos pasinak lenni, és mindenütt mutogatni magadat... én ilyen emberek között mindig kívülálló maradok" stb.
Bocsánat, hogy nem pontos idézetek, de a lényeg bennük van. :) Majd csak találunk rá módot, hogy valahogy bekerüljön ide az egész interjú. Érdekes, azért a mostani nyilatkozatai már mások: számít az a 4-5 év.
Kiderült egy érdekes dolog: Bertók Lajos osztálytársa volt a Színművészetin ("ő volt a legtehetségesebb közöttünk"), és mikor az interjú készült, már nagyon szerette volna látni a régi barátot, a fényképét meg kabalaként hordta a zsebében. Így még jobban örülök, hogy együtt játszhattak a Bűn és bűnhődésben, és együtt nyertek. Így még nagyobb jelentőséget kapott a történet. :) Vannak még szép dolgok ezen a világon, mégha pillanatokig tartanak csak.
The actor playing Tári in Chacho Rom has a serious theatre and film carrier and a number of prizes to his name.
Zsolt László was born in 1965 and has graduated from the Academy of Theatre and Film in 1989. From 1987 he has worked in Madách Theatre for two years, then signed a contract with Radnóti Theatre. From 1994 he was a member of Új Theatre. He is a freelance actor since 1998. He has played in Shakespeare's Twelfth Night and has played Hamlet. He has also played Cléante in Moliére's Le Malade Imaginaire, Swallow in L'Avare, Don Carlos in Don Juan. He played Lvov in Checkov's Ivanov and the Scientist in Vörösmarty's Csongor and Tünde. He has played many more roles on stage, both modern and classical. In the spring of last year Crime and Punishment was staged at the Ericsson Studio of the Budapest Sudio Theatre. He took part in the production. He has also played in The Cherry Orchard in Új Theatre. He has taken part in such successes as The Marriage of Figaro, Bandits, Parasites, A Streetcar named Desire, The Merchant of Venice. Last summer he took part in the performance of The Taming of the Shrew in the Várszínház in Gyula.
He is also very popular as a film actor. He has performed on Ildikó Szabó's Girls in 1995, then in Szamba by Róbert Koltai, and in 1996 he played in Murderous Mood by Pál Erdőss. He played in the films El Nino and Olivér VII. He was awarded the Television Standard Prize in 1987, the Mari Jászai and Hekuba prizes in 1995.
This continuing success will most probably go on with Chacho Rom.
Hoppá! Ezekhez nem is volt címem! Aki keres, talál! :-)
AZ ÍRÓ MEGJEGYZÉSEI
....20 éves egyetemi hallgató voltam, amikor két koldusnak öltözött férfi jelent meg albérleti szobámban, hogy az ÁVÓ-ra, a Politikai Rendőrségre kísérjenek. Viccelodve mentem velük. Nem foglalkoztam politikával. Nem volt rá időm. Reggelente fizikát és matematikát tanultam, délután zeneszerzést. Nem tudtam eldönteni, hogy híres tudós, vagy elismert opera-szerző legyen-e belőlem.
....A kihallgatás 10 percig tartott. Azt kérdezték, hogy ismerem-e F.G.-t.
Ismerem, az osztálytársam volt - válaszoltam - utoljára két éve találkoztam vele. Véletlenül futottunk össze az utcán, néhány percig beszéltünk, aztán elbúcsúztunk és én soha többé nem láttam. Ezt jegyzőkönyvbe vették és én aláírtam. Soha többet nem hallgattak ki. Kém és összeesküvő vádjával tartottak fogva. Öt és fél évre csuktak börtönbe bírósági tárgyalás és ítélet nélkül. Az utolsó három évet egy teljesen elzárt munkatáborban, Közép-Kelet-Európa első GULÁG-táborában töltöttem.
....Belülről ismertem ezt a világot.
....Annak is tanúja voltam, ahogy 7 rabtársam megszökött ebből a reményvesztett helyzetbol. Csak egynek sikerült Nyugatra jutnia a „vasfüggönyön" keresztül és nyilvánosságra hozni a titkos tábort. Körülbelül 600 rab nevét sorolta fel emlékezetből a Szabad Európa Rádióban. Ebből a hírből tudta meg az apám, hogy élek.
....Ez a film a hírvivő története.
Italian - la bellezza è negli occhi di chi guarda
Albanian - bukuria është në sytë e atij që shikon
Asturian - la formosura ta nos güeyos de quien mira
Basque - edertasuna begiratzen duenaren begietan dago
Bolognese - la blazza l'é int i ûc' ed quall ch'guèrda
Brazilian Portuguese - A beleza está nos olhos de quem vê
Bresciano - la bélèsa l’è en d’i och de chi arda
Breton - ar gened zo e lagad an hini a sell
Calabrese - la bellizza è intra l'uocchi di cu guarda
Catalan - La bellesa es troba en els ulls de qui mira
Danish - skønhed afhænger af øjnene der ser
Dutch - de schoonheid van iemand ligt in de ogen van wie kijkt
English - beauty is in the eye of the beholder
Esperanto - Beleco estas en la okuloj de kiu rigardas
Estonian - ilu on vaataja silmades
Finnish - kauneus on katsojan silmissä
Flemish - de schoonheid van iemand ligt in de ogen van wie kijkt
French - la beauté se trouve dans les yeux de celui qui regarde
Furlan - la bielezze 'e jè intai voi di chel cal cjale
Galician - a beleza está nos ollos de quen mira
German - Schön ist, was gefällt
Griko Salentino - i oriàta ene c'es t'ammàddia tìno ccanonì
Hungarian - a szépség a néző szemében van Judeo Spanish - la ermozura esta en los ojos del ke mira
Latin - pulchritudo in oculis aspicientis est
Leonese - La guapura ta nos güeyos de quien mira
Limburgian - sjaunighèts ès èn d'ooge van dae wao kiek
Lombardo - La bellezza l'è in di oeugg de chi che'l varda
Mantuan - la belesa l'è in di òc da chi varda
Mudnés - la blàzza l'è in di òc ed chi guèrda
Norwegian - skjønnhet er i øyet til den som betrakter
Occitan - la beltat es dins lhi uelhs d’aquel qu’agacha
Papiamentu - beyesa ta den wowo di e miradó
Parmigiano - la blésa la sta inti occ del che mira
Piemontese - la blëssa a stà ant j'euj ëd chi a varda
Portuguese - a beleza está nos olhos de quem vê
Reggiano - la belèsa l'ee int'i oc ed qui che guerden
Romagnolo - la b'leza l'è ma occ di quel ca guerda
Roman - 'a bellezza è nell'occhi de chi guarda
Spanish - la belleza está en los ojos del que mira
Swedish - skönheten finns i betraktarens öga
Zeneize - a bellessa a sta inti euggi de chi ammïa
számmisztika László Zsolt (és én is!!! + Colin) = 4
Az ördög ügyvédje, sajátos, egyéni látásmódja miatt. Bolygója az Uránusz. Ösztönös lázadó. Reformer. Fejlett szociális érzékkel bír. Néha - ha rossz irányba fejlődik - anarchista, felforgató is válhat belole. Inkább kötelességszerető, mint sem a könnyed életvitel vagy a szórakozás híve. Nehezen viseli a tekintélyuralmat. Mivel gyakorta vitatkozik, számos ellenségre tehet szert. Családját, szeretteit felelősen támogatja.
Színe: szürke, acélkék, általában a vegyes árnyalatok
Köve: zafír
Szerencsenapja: szombat, vasárnap és hétfő
Olyan hülye vagyok! Felhívásotokra szombat délelőtt úgy ahogy megnéztem A napfény ízét LZs miatt (a Színészek Világjátékára készülődtem, el kellett érnem a vonatomat) és be sem számoltam az élményről!
1. Az olimpiai bajnok vívócsapat tagja ő is, de egyszer sem látjuk vívni, sőt beszélni sem. :-( Mindig csak a háttérben ül vagy áll, amikor mások vívnak (a csapat többi tagja - R. Fiennes, Seress Z., Gálffi L., Bubik I. - bezzeg kivétel nélkül látható "akció" = vívás v. beszéd közben is). Miután Sors Ádám (RF) megnyeri nekik az olimpiát, vele is összeölelkezik, de nem olyan hevesen, mint a többiekkel.
2. Pedig éppen ő az egyetlen, akiben nem talál rossz (=vívásra ártalmas) tulajdonságot, amikor a csapat vezetője megkérdezi, kin mit változtatna meg.
3. Amikor hazatérnek az olimpiáról, a pályaudvarra érkező vonat ablakaiban lógva integetnek az őket üdvözlő tömegnek. LZs egyszer csak kinyúl és magához ragad (kér? kap?) egy kis magyar zászlót valamelyik "rajongótól"! :-)
Hadd említsem meg azt is, hogy a film végén a magyar hangok felsorolásánál meghallottam Szervét Tibor hangját is (az ő indexes topicjában is én vagyok a "gazdi"). Film közben nem ismertem fel a hangját (ebből is látszik, milyen jól illett a szereplőhöz), de könnyen kitaláltam, kié is lehetett: Sors Ádám bátyjáé, aki tizenévesen levitte a vívóterembe és ezzel elindította a karrierjét. :-)
Úgy 1995 táján felvettem videóra a Miénk a kép c. sorozat egyetlen részét, amelyben LZs, Tóth Ildikó és Görög László ad elő különböző jeleneteket Koltai Róbert rendezésében.
Rögtön az első a Micimackó (Füles születésnapja): Malacka = GL, Füles = LZs, Micimackó = TI (megjelenési sorrendben)
Nekem régebben Micimaci volt a kedvenc szereplőm, de Füles olyan édes LZs alakításában, hogy komolyan elcsábultam irányába! :-)
Navarre! Engem nagyon megfogtak az idézetek! Ezeket is csak úgy megjegyezted, mert könnyen befogadta őket az agyad vagy azért jegyzeteltél is?
Tegnap láttam a Homburg hercegét (persze videón). Hát, nem sokáig bírtad ki új élmény nélkül! De jól tetted, egy hónapig úgyis nélkülöznöd kell fő forrásodat! :-(
Ez látszik a szemében: "Az élet..." Szeretem, hogy rendszeresen látod a szemében az érzéseit! Irigyellek érte! Én még nem láttam-néztem annyit, hogy eljuthattam volna erre a szintre - merem remélni, hogy érzékenységben felérek Hozzád és talán egyszer nekem is sikerül megérezni-meglátni a következő szavakat (nála is, nemcsak filmekben).
S még egyet. Homburg végső monológja, kivégzése előtt:
"Halhatatlanság. Enyém vagy egészen. Fényed sugárzik bekötött szemembe, mintha ezerszer gyúlna ki a Nap! Szárnyak nőnek a vállamon, s az Éter csöndes világát járja szellemem. S mintha egy hajót a könnyű szél visz, s tűnik a zsibongó kikötőpart, homályba vész előttem minden élet. Még látok: formákat és színeket. De alattam már kavarog a köd."
Nem haragszom. :) A filmet meg megmutatom, akinek csak tudom, de jó részük már amúgy is ismeri László Zsoltot...
Tegnap láttam a Homburg hercegét (persze videón). Még kicsit emésztenem kell Kleist stílusát, de nagyon tetszettek a politikai és morális kavarásai. Összeegyeztethetőek-e a politikai és egyéni érdekek? Joga van-e az uralkodónak saját íze szerint alkalmazni a szabályokat? Hogyan fér össze háború, becsvágy és szerelem? "Uram, a legfőbb törvény, melynek a hadvezér szívében élni kell, sosem lehet akaratod betűje." - mondja, Kotwitz, egy bölcs tábornok a választófejedelemnek.
Láttam-hallottam egy nagyon szép monológot. Bejön a színre Homburg (LZS), aki tudja, valószínűleg kivégzik már. Szál gyertya nála, melyet letesz a padlóra, s maga is leereszkedik a földre, egyszerűen, minden drámaiság nélkül. Ez látszik a szemében: "Az élet..." És akkor megszólal (szinte meg sem lepődöm a szavain):
"Az élet utazás: mondja a dervis. S milyen rövidke. Persze: pár arasznyi égből pár arasznyi földbe. Hát hadd telepedjek le így félúton. Ki vállán hordja még fejét, remegve csüggeszti mellére holnap, s holnaputánra már lábához ejti. Bár azt mondják, napfény ott is ragyog, s még tarkább réteken, mint itt. Na jól van. Csak az a kár, hogy elrohad a szem, amely láthatná ez ékes dolgokat."
Az ártatlan, hirtelen kedvű, nagyszívű, bolond Homburg herceg vallomása. Sokszor kérdezi, ahogy fordul a szerencséje (és sokszor fordul ebben a drámában), vajon mi marad az embernek, túl életen és halálon? Túl a törvények igazán és hamisságán.
No, ennyit mára. :)
Várom a további képeket. :) Magam pedig bevetem magam a könyvtárba.
A nővérem most látta először LZS-ot, videón, az ominózus Micimackós jelenetben, de egyből megjegyezte ezt a nevet, ezt az arcot örökre. :) Azt mondta, végtelenül karizmatikus ember, kisugárzása van, ami ritka kincs, becsüljük is rendesen... (Addig csak a hangját ismerte, de nagyon szerette, és örült a hozzátartozó arcnak és játéknak.) Komolyan mondom, könnyekig meghatódtam! Mutogasd még sokaknak! :-)
CC, a kép címe: Mint egy magánnyomozó. :) Köszi és bocs a tévedésért!
Teljesen igaz, amit írtál. Csak egy kicsit kell odafigyelni, máris értékre bukkanunk korunk eklektikus kavargásában... :) És nemcsak az mutat rólunk jobb képet, hogy kit tisztelünk, hanem maga a tény, hogy kutattunk, hogy odafigyeltünk, tesz jobb emberré minket. :) (Nem különbbé - talán csak bölcsebbé.)
A nővérem most látta először LZS-ot, videón, az ominózus Micimackós jelenetben, de egyből megjegyezte ezt a nevet, ezt az arcot örökre. :) Azt mondta, végtelenül karizmatikus ember, kisugárzása van, ami ritka kincs, becsüljük is rendesen... (Addig csak a hangját ismerte, de nagyon szerette, és örült a hozzátartozó arcnak és játéknak.)
Azért ez elég sokat elárul kulturánkról, arról, hogy a tömeg mit vagy kit tart méltónak a figyelemre. Bizony, azt, aki a tévében vagy egy sikeres mozifilmben szerepel... (itt most nem Szervét Tiborra gondolok, én nagyon örülök, hogy legalább őt felkapták!) Ha Zsoltot megemlítettem és nem ismerték, a szinkronhangjára vagy a gyermelyi reklámra hivatkozva azonnal beugrott, hogy már tényleg hallották-látták őt...
Kicsit témát váltava, nekem másik nagy kedvencem Kaszás Gergő. Színházban sajnos csak egyszer láttam, egy nagyon rövidke szerepe volt a Lear királyban, de amíg beszélt, végig libabőrös voltam. Remélem, ilyesmi egy színész számára elég nagy elismerést jelent. Nálam már így is előrébb tartasz: Én színházban még egyszer sem láttam, csak tévében (az Apostolban nagyon megfogott és nagyon kíváncsi vagyok rá - és LZs-ra - a Chacho romban). Élőben viszont már volt hozzá szerencsém, láttam a tömegben kavarogni a 99-es öttusa vb utolsó napján és egyszer ültem vele egy asztalnál! Egyszerű fültanúja voltam egy beszélgetésnek, aminek a témája nem nyilvános - emiatt még nagyobb megtiszteltetés, hogy mertek előttem beszélni (néhány színész beszélgetett egymás közt).
Nagyon gyanús nekem, hogy ezt már elmondtam valahol, külön bocsánatotokért esedezem, ha éppen ebben a topicban, éppen a Chacho rom kapcsán...
Eszembe jutott valami. Én eddig akárhány emberrel beszéltem színházról, színészekről, kivétel nélkül egyikük sem ismerte Zsoltot. Szégyen, nem? Biztos, hogy vannak az országnak jobbnál jobb színészei, akiket én ugyanígy nem ismerek, nem ismerhetek. Azért ez elég sokat elárul kulturánkról, arról, hogy a tömeg mit vagy kit tart méltónak a figyelemre.
Kicsit témát váltava, nekem másik nagy kedvencem Kaszás Gergő. Színházban sajnos csak egyszer láttam, egy nagyon rövidke szerepe volt a Lear királyban, de amíg beszélt, végig libabőrös voltam. Remélem, ilyesmi egy színész számára elég nagy elismerést jelent.
