" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Büszke vagyok rá, hogy tavasszal a virágja alapján sikerült megállapítanom, hogy nem Hayward. Emlékszem, hogy gyanúsan korán (az itteni Haywardokkal egyidejűleg) virágzott és a virágok szirmai más állásúak és méretarányúak voltak. Vak tyúk is talál szemet! :)))
Hát, ha az ény növényem valóban ananasnaya, azt hiszem kijelenthetem: nem október elején érik. Leszedés után élvezte még az almák társaságát, már puha volt, de ízre... kb. avokádó íze volt, inkább keserű mint savanyú. Valószínűleg jobban utó kell érlelni ( bár szerintem még az ennél keményebb kiviknek is sokkal jobb íze van).
Nem tudjátok, hogy miért éretlenül eszik a Momordica charantia termését?
Időnként van pár tövem (idén is), éretten szoktam leszedni. Úgy sem valami ízletes, de már nem keserű, a magok körüli piros hús pedig édes. Meg szoktam nyersen enni, és nincs semmi bajom tőle. Igaz, mindig csak egyet, és kis termésű fajtám, "Baby bittergourd" van, ez egyszerre nem sok.
Éretlenül viszont keserű. Állítólag sóban ki lehet áztatni, de nem sok értelmét látom, hogy kiáztatott zöldségeket egyek.
Az elkövetkező évtizedben füge szempontjából forradalmi korszakot fog megélni vidékünk. Már ezidáig is számos növény került ki az én nagy fáim dugványaiból, az ültetvény pedig már most érzékelhető módon katalizátorként működik a faj népszerűsítésében/terjedésében. Amerre nézel, mindenütt fiatal fügenövények a házak körül és a dombokon!
Hasonló folyamat zajlik a káki- és kivifronton is! Most már látszik, hogy sikerül jó nyomot hagynunk magunk után ezen a Földön!
Fajtáját tekintve "Tipo-gyanús", bármely névvel is vetted. Gratulálok, kis fa létére gyönyörűen megtartotta a terméseit. Csak nem azt tetted vele, amit ajánlani szoktunk: mérsékelt, "talajt nedvesen tartó" öntözés a száraz időszakokban? Az új növekmények is szépek!
A sors fintora, hogy a fagytűrés és a késői érés szempontjából a legkritikusabb csoportba tartozó fügefajták (Szamártöke, Nénifüge) "őshonosak" a környéken, miközben vannak olyan olasz eredetű fajták, amelyek már másfél hónappal ezelőtt leértek és a téltűrésük is határozottan jobb, mint eme két "magyar" fajtáé. Tanulság: Mindig csak azt hidd el, amit magad megtapasztalsz!
Tegnapelőtt és tegnap szedtem az egyetlen, ám terebélyes füge bokrunkról. Apróbb, mint a nyári termése, ám ez nem hullott le róla idő előtt. (A madarak ellen megint kellett védenem...) Az esős idő repeszti a terméseket, mielőtt megpuhulna és be kellett menteni a penészedés elől... A nejem most főzi be lekvárnak, hogy kárba ne vesszen.
A tipikus alakú gyümölcsöt termőknél (pl. Rojo brillante, Sharon, Costata) egyszerű az azonosítás, a probléma a Tipo típusú, gömbölyded termésűeknél van. Azok mind "vaníliák". :)))
A másik fajtához pedig szemrebbenés nélkül odateszik, hogy Rojo brillante, annak ellenére, hogy a csomagolásra rá van írva: "Sorta: loti". Egyébként a káki esetében a "vanília" névvel előszeretettel dobálóznak. Amiről nem tudják, hogy micsoda, az minden "vanília". Ez a faiskoláknál, vagy szaporítóanyag forgalmazóknál sincs másképp.
Most, hogy kezdenek érni kákik , lehetne egy pontos fajtaismertetőt tartani? Olyan fajtabélyegek szerint ami alapján be lehetne azonosítani . Nekem is van több fajtám , de kétségeim vannak a fajták azonosságával.
A hegyi nagy Tiporól már anélkül szüretelhető a termés, hogy a szokásos vitát meg kellene nyitnunk arról, "hogy inkább halványabb sárgán szedni, vagy inkább hagyni megfagyni".
A ma egy szlovéniai szupermarketben tapasztaltak rokonságot mutatnak azzal az esettel, amikor valaki egy téves címkézés miatt egy teljes életre úgy tudja Tipo fajtájú kákifájáról, hogy az Vaniglia. (Ráadásul akkor sem enged ebből, amikor többszörösen bizonyítást nyer, hogy rosszul tudja.)
kontra
