Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv.
által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a
kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz
kiskorú ne férhessen hozzá, használjon
szűrőprogramot!
Hiánypótló topiknak szánom, a megnevezni nem kívánt itteni komoly szellemi pezsgésű topik utáni űr betöltésének a kísérleteként. Itt lehetne kultúráráról, picit óvatosan politikáról, macskákról, jó interjúkról, szellemi érdekességekről és értékekről, nőkről beszélgetni, picit filozofálni is, vigalmira hangolt módon. Nem kívánom elvenni a részbeni jogelődtől a topikját, vagy annak utódlását -sőt őt is szívesen látnám itt-, de jelenleg egyszerűen nincs hová írnom ezekről, és hátha másnak is vannak ilyen érzései vagy érzetei. Komolyabb moderáció-elemzést, és főleg ezzel kapcsolatos csatározást nem szeretnék itt látni, a diliről jó lenne, ha nem mászkálnának át ide semmilyen figurák, és azokat is szívesen látom, akiket nem kedvelek, ők maradnak, ahol vannak, státuszbelileg, de mindenki azt ír ide a régi gárdából és az esetleges újak is, a szabályok keretei között, amit akar. Meglátjuk, mi lesz belőle, nekem már legalább 3 hete nincs hová írnom. Jó lenne, ha fennmaradna, és esetleg tényleges topikélet is lenne benne. Vitorlák felhúzva, meglátjuk fúj-e a szél és hogy melyik irányból.:)
Ez nem vitás, én se kevertem volna bele őket, de a rap műfajban az anyázás teljesen szokványos dolog. Ettől még Puzsérnak tényleg nem kellett volna, mert hát nem is rapper, és simán tudott volna intelligensebben anyázni, az ellenfele nemigen dicsekedhet az eszével. Szóval szerintem Puzsér átgondolta, hogy miért teszi, de a helyében még gondolkodtam volna, aludtam volna rá, nem mindig az első draft a legjobb. Lefogadom, másodjára most pár nappal később klasszisokkal jobbat írt volna. :)
És esze is van, megbúvik a háttérben, nem exponálja magát a szükségesnél jobban. Pláne nem beszél marhaságokat, mint Fülöpkálmán. Nem is haragszik rá senki, mindenki sajnálja inkább.
A bajom ezzel talán úgy tisztázható, vagyis magyarázható el, hogy akár Szamóca (ő mondjuk vad pápistasága okán), te is tagadod a másik igazságát, jogát és lehetőségét ahhoz, hogy (más) igaza legyen. Ha fideszes*, akkor ahogy ő látja a világot, a dolgokat jónak, az rossz. Punktum.
Az igazság és a jó nem mérnöki fogalom.
*: és ide tényleg szinte bármilyen jelző beírható a fideszes helyett
az igazi baj azzal van, hogy a magát felvilágosult, haladó szellemiségűnek hirdetők sem veszik észre, hogy ezzel a "te világnézeted nem egyezik az enyémmel, ezért gyűlöllek és cancel kultúrázlak" módszerrel pont a gyűlöletkeltők szekerére ültek fel, illetve azok szekerét tolják, akiik ennek a haszonélvezői.. lementek ugyanolyan aljasba...nem országokra szűkítve ezt a gondolatmenetet..hanem globálisan szemlélve
számomra az eleve red flag, hogy a másikat lenézem valamilyen szemléletéért, meggyőződéséért...bármi másért
(jah alaptörvénybe bele kéne kukucskálni, mit is ír az ilyen előítéletről)
hát pont erről a megosztásról szól a világ ezer évek óta, nb.
hívő vs hitetlen, katolikus vs protestáns, észak a dél ellen, konzervatív a demokratával szemben, bennszülött vs telepesek etcetc etc, hosszú a sor
mert vajon mi történne, ha minden nézetbeli különbséget félretéve közös pontok mentén elkezdődne valami mozgolódni...nah pont ezt vélték belelátni MP-be is sokan...hogy oldaltól függetlenül a közös ügyekért fog kiállni....aztán hogy mi lesz a sztori vége-ki tudja, sok jót nem sejtek
Számomra ez a legelgondolkodtatóbb ebben a véleménycikkben:
..a helyhatósági választások eredménye rámutat az egyre markánsabb globális trendre is. A vidék-város megosztottság mára olyan mértékű, hogy egy isztambuli, egy budapesti, egy tel-avivi, egy mumbai-i és egy New-York-i polgár valószínűleg jobban el tud beszélgetni egymással, mint egy olyan honfitársukkal, akivel ugyanazt a nyelvet beszélik, de akiétől viszont teljesen más az élet- és kulturális szemlélete. Szó szerint más világban élnek.
Ez terelés. :) Nem társadalmi igényről van szó, hanem nyilvánvaló tényekről. Aki nem jött rá az elmúlt 14 év (ami az okosabbaknak legalább 30 év) alatt arra, hogy milyen a fidesz, milyen orbán és csipetcsapata, az valószínűleg igen komoly kihívásokkal küzd. Aki viszont tudja, hogy milyen, és mégis őket szereti, az meg hozzájuk hasonlatos erkölcsi nívóval bír... Voltaképpen bármit megtehetnek orbánék, mert nem logikus elvárások, nem elvi és erkölcsi értékek sorvezetője mentén szavaznak, hanem nagyrészt már már vallásos szektahit által vezérelten, és az "erkölcsi"összetartozás vágyával...
Ez különbözteti meg a szoci vagy liberális szavazótábort tőlük. Mert Ők nem felejtik el azt, amit akár az emeszpé vagy az eszdéesz tett. S egy életre kiábrándultak ezekből, illetve ezek utódpártjaiból. Vagy el sem mennek szavazni, vagy néha próbát tesznek egy-egy új formációval, aztán igen gyakran ezekben újfent csalódnak...
A MP jelenség (is) jól megmutatja a magyar néplélek csodaváró vágyódását. Szeretnének valami újat, jobbat, tisztábbat. Ezért olyat is pajzsukra emelnek újra és újra, aki nem az, aminek hiszik ...
"A liberális is max azt tudja elfogadni, ami nem ellenkezik homlokegyenest a felfogásával."
Szerintem ennek az elvnek (is) az "eltérő szögön" kívül azért van még két fontos eleme:
1. távolság (azaz: érintettség, vagy egymásra hatás).
Mert hát nem egy nagy vaszizdasz elfogadni, hogy pl. Kínában a panelban is hízlalnak disznót - ugyanez a szomszéd lakásban már igényel némi khmm.... igyekezetet.
2. kölcsönösség elve ("oberste prioritat", ahogyan a művelt szuahéli közmunkás mondja).
A tolerancia annak jár, aki azt legalább ugyanígy viszonozza (ezen buknak meg a fasiszták, kommunisták és egyéb, maguk felé toleranciát követelő intoleránsok). Minden egyéb esetben toleránskodni ugyanis hosszabb távon: öngyilkosság.
Ezt magyaráztam. Ha valaki olynagyon liberális, akkor nem puzséristán azt kell követelnie, hogy a masik az ő luberalizmusat fogadja el, hanem el kell fogadnia, hogy a másik személynek/csoportnak/közösségnek a belső szabályrendszere (kibével szólva: hagyománya) teljesen más az elfogadott és teljesen más reakciót tart normálisnak, mint az övé.
Tehát mondjuk egy puzsérista anyáz, gyereketfenyeget, mert az neki nem bűn, de a másiknál meg az nem bűn (sőt, sok esetben elvárt, kötelező!), hogy ezért megkésel, átvágja a combodat, esetleg megerőszakol.
Nem olyan neh~léz megtanulni, hogy székelyföldi cigányasszonyok előtt nem vakarózom, a sokac barátnőm nővére előtt nem fűzöm be az ővem, vagy Smelnek köszönök előbb, csak utána a nejének. És nem pampogok, hogy ez ósdi, túlhaladott, középkori szokás, legyél te is európai, de azonnal!
Illetve ha emiatt egy pohar víz landol a pofámon (kibeleznek stb), akkor nem mártírkodok és hisztizek. Főleg nem kezdek el nácizni, hisz én voltam a nemzetiszocialista, én akartam erőszakkal homogenizálni a környezetemet.
(a saját társadalmi szokáscsomagom és rendszerbe vetett hitem szerint eljárhatok, vagy megtehetem, hogy az övét próbálom megérteni, slkalmazni magamra)
Azt a társadalmi igényt, hogy az emberek egy csoportját csupán egy oldalról nézett és láttatott egy-két tulajdonságuk (mert ugye mindenkinek van olyan szokása, akár örökletes tulajdonsaga, ami felnagyítva, kiemelve minden más jellemzője közül, gyakorlatilag közellenséggé teszi!) miatt páriává tegyék, na ezt a közigényt egy Wannsee nevű helyen kitárgyalták rég.
Ha valaki olyan embereket támogat, imád, emel magasba, tart sokra, véd meg elvtelenül, akik nyílvánvalóan becstelenek, hazugok, gonoszak, romlottak, erkölcstelenek, hazaárulók, gerinctelenek... stb-k, akkor bizony joggal feltételezhető az, hogy ezt azért teszi, mert rokon léleknek tartja őket. Tehát szerintem is jogos és megalapozott a velük szembeni előítéletesség.
Az abban érhető tetten, hogy te úgy képzeled el, hogy egy másik politikai oldalon álló ember az mindig mindenben hazudik, és manipulál, nem tudod elképzelni, hogy van, amikor igazat mond, nem tudod elképzelni, hogy őket is érhetik sérelmek, akár a gyerekeik csesztetése kapcsán, akár lehetnek (rész) igazságaik a nagyon rossz házasságuk kapcsán vagy bármiben. Minden ilyen esetről sommás, a finomra hangolt részletekkel fikarcnyit sem törődő értékítéletet hozol az alapján, hogy az illető melyik politikai táborba tartozik, ez nálam meg kimeríti a korábban használt fogalmi keretet.
Sima kognitív disszonancia az összes ilyen gondolata, esetleg még az idevehető elem, hogy nálunk a kormánypártiak és az ellenzékiek politikai-kulturális értelemben tényleg párhuzamos valóságokban élnek.
