Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
Ezzel kapcsolatban emlékeztetnék arra, hogy nagyon sokan idézik, amit a magyar nyelvről írt ebben a kötetben. Nos, ennek valaki utánanézett nyugaton s azt állította, hogy a magyar fordítás nem pontos, sőt nagyon felületes. Bowring szépen beszél a magyar nyelvről az eredetiben is, de a sokszor közreadott magyar "fordítás" talán mégsem hiteles.
Erről tudsz valamit mondani? Ha valóban van eltérés, jó lenne kitérni rá a kötet végén egy jegyzetben.
A spirál valóban napszimbólum, de nem a napot ábrázolja, hanem a napisten jó jelzőjét folyó képében (a folyót ugyanis eleink jó-nak nevezték). Azaz ugyanarról az istenről van szó.
A 10 000 év nyilván csak a spirál régészeti felbukkanásaira vonatkozik, sokkal többet nem lehet tudni róla. Tehát ennek a 10 000 éves napistennek nincs neve, nem sokat lehet tudni a mítoszairól sem, az őt tisztelő nép nyelvéről sem stb.
Jóma (az indián kapcsolat alapján) legalább 12 000 éves, de (ha az indiánok 30 000 éve mentek Amerikába), lehet 30 000 éves is.
További megfontolások alapján 40 - 50 000 évesre is becsülhető, de ez összetett probléma. Az a kérdés, hogy mi ennyi idős? Az istenalak nyilván folyamatos volt, mióta ember él a Földön, azóta.
A Jóma név folyamatossága más kérdés. A hozzá kapcsolódó "f" (Föld) jel esetleg megengedi, hogy ez is lehet kb. 50 000 éves, de ez elég bizonytalan alátámasztás. De akárhogyan van is, a Jóma név a legrégebbi ismert és bizonyítható istennév, sőt a legkorábbi ismert hangalakú emberi szó is egyúttal.
A bevezetőben jeleztem is, hogy ez a korszakolás tőle van, meg Szathmári Istvántól. Azt azonban nem bírtam megállni, hogy az eredmény szót ne tegyem idézőjelbe. Ezzel ugyan kissé meghamisítottam Hegedűs József szövegét, de az nem szó szerinti idézet. Ennek ellenére nem vagyok elégedett ezzel a megoldással, mert mindenféle félreéértések származhatnak belőle.
Egyébként a TESZ bizonyos értelemben valóban eredmény, hiszen használható. Legalább a finnugrizmus álláspontja megismerhető belőle. A valóságra is lehet belőle következtetni, de csak akkor, ha a következtetéseit nem fogadjuk el; sőt inkább hitelt adunk annak, amit tagadni próbál.
a Rovásjelben az "X" az "eB" -hang jele, Jelentése: BAAL/ BEÉL , ( a Kabbalában értéke 2.)
a latin ábécében a "b" az írásjele.
---------------------
a Rovásjelben a "+" az "eD"-hang jele, jelentése DU(h) (a kabbalában értéke 4, a keresztényi világban átvitt értéke és jelentése: a teremtett világ + az emberi természet)
a latin ábácáben a "d" az írásjele.
Ha megfigyeljük ezt a két jelet, és LIGATÚRÁT képzünk belőle a ROVÁSban, megkapjuk a sumér SAMAS 8 ágú istenség képét, ( ami egyébként a fizikában maghatás jele is), a kereszténységben pedig az örök dicsőség, a végtelen idő, az örökkévalóság , a nyolcszoros boldogság jele.
Ha megfigyeljük, a latin "b" és a "d" jelek tükörképei egymásnak, ligatúrájukban lehetnek egymás leképezései (meglehetős torzulással már), illetve ha jobban megfigyeljük: "b" és "d" , az "A" jel rovásának tükrös ligatúrája alapján éppen az "M" hang rovásjele jön ki, ami a két latinbetű esetén is a rováshoz hasonló ábra: a latin nagy "b" = "B".
Az ember eredete a héber nyelvben az áDáM / eDeM = 44 ahol a D számértéke 4, az M számértéke 40, mert a Teremtő a föld anyagából alkotta az ember testét, és lelket lehelt bele... Gyakorlatilag ez sokkal régebbi, mint a zsidó vallás, ezt az ismeretet csupán a megszerzett írások révén hagyományozták át a nyugati világba...
A finnugorizmus hét csodája ( analóg a kommunizmus hét csodájára)
1. Mindenkinek volt munkája 2. Bár mindenkinek volt munkája, senki sem csinált semmit 3. Bár senki sem csinált semmit,a terv 100 % fölött teljesült 4. Bár a terv 100 % fölött teljesült, mégsem lehetett semmit kapni. 5. Bár nem lehetett semmit sem kapni, mindenkinek megvolt mindene. 6. Bár mindenkinek megvolt mindene, mégis mindenki lopott. 7. Bár mindenki lopott, mégsem hiányzott soha semmi.
Csak engem zavar az az apró probléma, hogy hogyan lehet a X. század elején Kijev kazár befolyás alatt, mikor a kazár birodalom erősen leszálló ágban van, hamarosan meg is szűnik, arról nem beszélve hogy a kazár birodalom jóval ezelőtt is csak a Donig terjedt, jó 500 kilométerre Kijevtől? Szóval : miért pont "kazár" ?
Trefort Bucit nem hagytad ki véletlenül a korszakolásból?
Vagy ő csak amolyan szürke eminenciás volt a pártbizottságon?!?
A TESZ-t bármilyen eredménynek tekinteni szörnyű mazochizmusra vall. Nyelvgyalázó szemétnek szívesebben nevezném, de csak amíg nyugodt és tárgyilagos vagyok.
Bárczi Géza szerint a magyar nyelv külön életében fejlődtek ki a magyar igei személyragok, rendkívül nagy változatosságban. A finnugor alapnyelvben ugyanis igei személyragok még valószínűleg egyáltalán nem voltak, hanem az alanyt (akár névszói, akár névmási alanyt) ki kellett tenni (ha esetleg a beszédhelyzetből nem következett félreérthetetlenül), tehát ragozott ige helyett állandó jellegű szerkezet fejezte ki az alany - állítmány kapcsolatot.
Az igei személyragok egy része, a birtokos személyragokhoz hasonlóan, ugyancsak személyes névmásokból keletkezett az ősi finnugor szerkesztésmód folytatásaképpen, majd a magyar nyelv külön életében tapadt hozzá az igéhez és vált személyraggá. A finnugor nyelvek személyragos igealakjai túlnyomó többségükben ugyanannak az ősi szerkezetnek – igető + személyes névmás - folytatásai, mint az említett magyar igealakok.
A magyarban azonban ezeken kívül másféle igei személyragok is vannak, melyek különböző jellegű előzményekből származnak, de ugyancsak ősi finnugor elemek rejlenek bennük, például láto-k, lát-sz, lát; vagyo-n, lát-juk, lát-nak stb. Ez utóbbi ragok legtöbbjének mását a többi finnugor nyelv igeragozásában nem találjuk meg.
Ezek mint igei személyragok csak a magyar nyelvre jellemzők (a finnugor alapnyelvben más szerepük volt), tehát minden kétségen felül csak a magyar nyelv külön életében jutottak ma is érvényes funkciójukhoz.
Ez a Bárczi által vázolt kép azonban túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Bár a különbségekről is szó esik, a felületes szemlélő mégis azt hiheti: a lényeg az, hogy „ősi finnugor elemek rejlenek bennük”,„az ősi finnugor szerkesztésmód folytatásaképpen”.
Pedig nem erről van szó.
A helyzetet akkor tudjuk kellőképpen értékelni, ha körültekintünk.
Az igék ragozásánál is közeli rokonságra utaló jeleket találunk a török nyelvekben. – mutat rá Sára Péter – Mindenekelőtt azt, hogy az igeragok tulajdonképpen ősi személyes névmásokból keletkeztek. (Azaz a törökök is az „ősi finnugor” szerkesztésmódot használták.) Kezdetben egyszerűen az igető után közölték a megfelelő személyes névmást: lát-én; lát-te, stb. Az igeragok többségét mind a magyarban, mind a törökben a személyes névmásokból lehet levezetni, értelmezni, de tudni kell, hogy ezek az idők folyamán változtak, mai hangalakjuk némileg eltér az ősi formától, a közeli rokonság jelei azonban mégis felismerhetőek:
Az egyes szám 1. személy török -m ragjának párja a magyar tárgyas ragozás -m ragja: ver(iyor)-um = ad-omo. Egyes szám 3. személyben az ige nem kap ragot itt sem, ott sem: ver(iyor) = ad.
A többes szám 1. személyben (bizonyos esetekben) az ige ragja a törökben is -k: oku-du-k = olvas-t-uk; ic-ti-k = it-t-uk; yaz-sa-k = ír-ná-nk. - A többi személyrag hasonlósága nem ennyire szembeötlő, de komoly, lényeges eltéréseket éppen az igeragozások vonatkozásában finnugor nyelveken belül is szép számban találni.
Ebben a vonatkozásban nem árt idéznünk az alábbiakat: "A rokon nyelvek igeragozási rendszerei elég nagy mértékben különböznek egymástól. Nyelvenként változik a használatos igeidők és módok száma... itt-ott elkülönül a reflexiv ige ragozása és nehéz - esetenként szinte lehetetlen - rokonságot fölfedezni az igei személyragokban is..." (Hajdú Péter: Bevezetés az uráli nyelvtudományba. Bp. 1966.73-74. 1.)
A magyar nyelv eredetével kapcsolatos álláspontok változásait a finnugrista visszaemlékezők úgy szokták vázolni, mintha az egyenes vonalú, töretlen fejlődés lenne a tudomány előtti „hasonlítási találgatás”-októl a finnugrizmussal azonosnak tekintett Tudományig. Jól példázza e meglehetősen idealizált képet a Szathmári István nyomdokain Hegedűs József által készített alábbi korszakolás.
I. A nyelvtudomány-történet kezdeményeinek kora Sylvester Jánostól (a XVI. századtól) Sajnovics fellépéséig (1770-ig) tartana. A magyar nyelvtudomány-történet Sylvester Jánossal kezdődik, de Sylvester nyelvtana (Grammatica Hungarolatina, 1539.) elkallódott, csak a XVIII. század vége felé fedezte azt fel Weszprémi István (1795).
II. Átmenet a modern nyelvészetbe Sajnovicstól Hunfalvy fellépéséig (a XIX. század közepéig).
III. Az összehasonlító és történeti nyelvészet kialakulása (napjainkig).
- A XIX. század közepe (az 1848-as szabadságharcunk leverését követő időszak) a finnugrista berendezkedés időszaka, amely Hunfalvy fellépésével, valamint a Czuczor-Fogarasi szerzőpáros munkásságával (és Hunfalvy által történő háttérbe szorításával) jellemezhető.
- Az 1870-től az első világháborúig tartó korszakban történik Budenz József színrelépése, zajlik az ún. ugor-török "háború", jelennek meg Simonyi Zsigmond magyar nyelvtani munkái, tevékenykednek Szinnyei József, Halász Ignácz és mások.
- A két világháború közötti korszakot Gombocz Zoltán, Melich János, Zsirai Miklós, Kniezsa István, Pais Dezső és mások fémjelzik.
- A második világháború utáni időszak "eredményei" közé tartozik Bárczi Géza munkássága s az olyan alkotások, mint az Akadémiai Nagyszótár; a TESz stb.
Hozzátehetjük: feltűnő és nem minden tanulság nélkül való, hogy a finnugrizmus történetének Hegedűs József által megadott korszakhatárai a politikai kurzusokhoz igazodnak, míg a nemzeti hagyomány ezektől független, átívelni látszik a politikai irányzatok és az évszázadok felett. Ez önmagában is jelzi a hagyomány értékét, mert mindig kapott újabb és újabb megerősítést a nemzet legjobbjaitól. A finnugrizmus ugyanakkor a hatalom támogatásától függő rendszernek mutatkozik, ahol Hajnau, Rákosi és társai határozták meg a hatalom jellegét.
Kétségtelen, hogy a vázolt időszakokban a nyelvészeti apparátus, a tudományos módszertan és a nyelvészeti tanulmányok száma gyarapodott. Ez azonban nem ok arra, hogy a nyelvtudomány általános fejlődését összetévesszük a finnugrizmus rákos daganatként való terebélyesedésével, hogy a nyelvtudományt azonosítsuk a tudományellenes eszközöket alkalmazó finnugrizmussal.
A mennyiségi gyarapodás ugyanis nem hozta magával a finnugrista tételek igazolását. Nem is hozhatta, mert az 1848-as szabadságharc leverését követően sebtében összeeszkábált nyelvészeti modell felett eljárt az idő. Létrehozóinak az volt a rövid távú feladata, hogy olyan elméleti keretet gyártsanak, amely alkalmas a megszállók kultúrfölényének kifejezésére. Nem szánták néhány évtizednél tovább is „hordható” elméletnek, mert a csatatereken alkalmazott katonai megoldások mintájára röviden akartak végezni a magyar eredethagyománnyal is. Csak azt nem mérték fel, hogy a megszállások nem tartanak örökké.
A finnugrizmus tehát alkalmas volt a megszállók pillanatnyi diadalának kifejezésére, de Hunfalvi korában sem volt több a hátrakötözött kezű nemzet arculcsapásánál.
A tapasztalatok gyarapodása, például a modern genetika színre lépése ma már lehetetlenné teszi a finnugrizmus komolyan vételét.
Elképzelhető ugyan, hogy mindig akadnak magyargyűlölő "reformátorok", akik az éppen regnáló megszálló támogatásával megpróbálják újraértelmezni és szalonképesebbé tenni a dogmát a finnugrista intézmények fenntartása és a népbutítás folytatása érdekében. Az internet korában azonban aligha tartható titokban, hogy a finnugrista elmélet a velejéig hazug. S amikor valamelyik politikai párt szükségét fogja érezni egy népszerű látszatintézkedésnek, kézenfekvően merül majd fel a finnugrista tanszékek átszervezése és a támogatások átcsoportosítása. A jövőjüket tervező és első dolgozataikat fogalmazó fiatal nyelvészek már ma is számot vethetnek ezzel a lehetőséggel.
A fenti korszakolás érdemben nem vesz tudomást Nagy Géza, Fáy Elek, Fiók Károly, Mészáros Gyula, Aczél József, Varga Zsigmond, Götz László, Szabédy László, Marácz László és mások munkásságáról. A szerzőket és az eredményeiket elhallgatja, vagy a „dilettáns” kategóriába sorolja.
E jellegzetes finnugrista eljárásnak köszönhető a nyelvészeti dogma megmerevedése és a megoldatlan kérdések gyarapodása.
Az álarc, alovak feldíszítése, önmagában is valamilyen kiemelkedő alkalomra, ünnepi (vallásos?) eseményre utal.
A középpontban álló fa (a hasonló ábrázolások és a mitológiai ismereteink alapján) nyilván a világoszlop, vagy világfa, amit az északi sarkon képzeltek el az elődök.
Ezért a felirat pontosan arról szól, amit a képen is láthatunk. Nyilván egy ősvallási ünnep lényegét ábrázolták, de már nem sokat értünk meg belőle.
*********************************************
A marhakoponyákat esetleg a szarvaik miatt használták.
A szarvak szimbolikus jelentést hordozhattak.
- az Ószövetség szerint a szarv "király" jelentésű.
- Baál isten egy fiatal bikát állított maga helyett helyettesként.
- A német horn "szarv"-at és "csúcs"-ot is jelent (miközben közel áll a herr-hez is).
Azaz a szarv a megszemélyesített, istennel azonos világoszlop jelképe. Ezek azonban nemzetközi példák, amelyekből csak haloványan bontakozik ki a koponyák sopronkőhidai használatának értelme. Pontosat nem lehet tudni.
A budapesti hun jelvény esetében feltehetően a túlvilágra vezető utat mutatta a felirat is, meg a rajz is a halott lelke számára (vagy az élő számára is?). Ugyanez lehetett a szerepe a szarvaknak is, csak egy marhakoponya sokkal olcsóbban fejezte ki ugyanazt a gondolatot, mint egy bronzöntvény.
*************************************************
Hun és honfoglaláskori sírokban megfigyelték, hogy a díszes szíjvéget a temetéskor úgy helyezték el, hogy a korábban lelógó vége most felfelé mutasson. Ezek is az égbe vezető út szíjvégen lévő ábrázolásával kapcsolatosak. A halott számára hirtelen fontos lett ennek a figyelembe vétele. Ez összefügghet azzal, hogy a túlvilágon egyébként is minden fordított.
A harmadik ez a jel, amelynek a magyarázata bonyolultabb.
A rajz szerint balról első egy világfa-ábrázolás. 
Szkíta edény a Krímből, Pletnyeva nyomán. 
A sopronkőhidai avarhun sótartó.
Magyarországi idol. Közöletlen. 