A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Sokan azt az érvet szokták felhozni a relativitáselmélet mellet, hogy helyes eredményekre vezet, tehát jónak kell lennie.
Vannak esetek, amikor az eredményeket igazítják az elmélethez. Ilyen például a fényelhajlás és a Merkúr mozgása, ahol előre tudták, hogy mit kell kihozni a mérés alkalmával. Abból lehet tudni, hogy hazudtak, hogy a mérés eredményének a számértéke helyett csak annyit közöltek, hogy éppen annyi, amennyi az elméletből következik.
Minden műszaki ember tudja, hogy ilyen nincs.
Azután vannak esetek, amikor nem a relativitáselméletet használják a számítások alkalmával, hanem valami teljesen mást. Az áltrel esetében például a számításokat nem a Minkowski féle geometriával végzik (amit az elmélet tartalmaz), hanem a Riemann geometriával. Vagyis becsapják a nagyközönséget.
Azután vannak esetek, amikor addig pofozgatják a képleteket, amíg meg nem kapják a kívánt eredményt. Egyszerűsítenek, közelítenek, a magasabb rendű tagokat elhanyagolják, normálnak, stb. Ez is a laikusok becsapása. Ezt történt pl. a Fizau kísérletnél.
De vannak esetek, amikor egyszerűen hazudnak. Mint pl. az 1919-es fényelhajlási kísérlet alkalmával, amikor is Eddington előre megfontolt szándékkal hazudott az újságíróknak.
Nos, így lehet elhitetni egy elméletről, hogy jónak kell lennie, hiszen helyes eredményre vezet. Ahol meg nem, arról hallgatnak. Ilyen a Sagnac kísérlet és a Michelson-Gale kísérlet.
Van valódi (abszolút) mozgás. Itt a Földön ez a Föld középpontjához viszonyított mozgása a testeknek.
A Föld pontos, abszolút középpontja a határozatlansági reláció miatt,(tudod, a hely és az impulzus) nem határozható meg. Így a hozzá viszonyított mozgás sem lesz abszolút. :)
"Ezek szerint van nem valódi mozgás is, (ami már fénysebesség feletti)? A virtualizálás korában élünk. "
Van valódi (abszolút) mozgás. Itt a Földön ez a Föld középpontjához viszonyított mozgása a testeknek.
És van látszólagos (relatív) mozgás, amely a mozgó testnek bármilyen más (szabadon választott) testhez viszonyított mozgását jelenti
A fénysebesség feletti mozgás is valóságos.
De fénysebesség felett jelentkezik egy virtuális jelenség is, nevezetesen a fénysebesség felett mozgó részecske látszólag megkettőződik. Ez a hangtanból jól ismert jelenség, aminek a megfelelője fénynél is előfordul. Ezt már magyaráztam neked korábban.
Tegyük tisztába a mozgás relativitását, mert ez egy sarkalatos kérdése a "modern" fizikának!
Valamikor régen, amikor még a Földet tekintették a világ középpontjának, és abszolút álló pontnak, a mozgásnak is abszolút értelme volt. Ami a Földhöz képest mozgott, az valóságosan is mozgott, ami a Földhöz képest nyugalomban volt, az valóságosan nem mozgott.
Igen ám, de kiderült, hogy a világnak nincsen központja, és így az abszolút viszonyítási pont is megszűnt létezni. Ettől kezdve a mozgást csakis relatíve értelmezték, egy másik testhez viszonyítva, ami bármi lehet. Ez a relatív, vagy látszólagos mozgás.
Vagyis megszüntették a valóságos mozgás fogalmát. Ez a nagy hiba tévútra is vitte a tudományt. Az értelmesebb tudósok persze tovább keresték azt a viszonyítási bázist, amelyhez a valóságos mozgást lehet viszonyítani. Lorentz ezt az abszolút nyugvó éterben vélte megtalálni, ami a fényközeg is volt egyben. De a korai Michelson-Morley kísérlet nem tudta kimutatni a mozdulatlan étert, így Einstein a fényközeget száműzte a fizikából.
Ma a fényközeget tilos kutatni, még beszélni sem szabad róla tudományos körökben. Ezzel együtt a valóságos mozgás viszonyítási bázisát sem kutathatja senki, aki nem akarja, hogy a relativista tudósvilág kiközösítse.
A tudomány pedig vergődik a tévhitek között, amelyek röviden:
- nincs fényközeg
- nincs valóságos mozgás, és nincs ennek bázisa sem
A Szuperfizika helyreteszi a tévedéseket, amely egy valósághű elmélet, amelyben:
- létezik fényközeg, mert enélkül nem terjed a fény (erre Einstein is rájött később)
- létezik valóságos mozgás, és ennek létezik az egész univerzumra kiterjedő viszonyítási alapja. (Erre Jánossy Lajos és sokan mások is rájöttek.)
Persze, attól, hogy a természetben a valóságos (abszolút) mozgásnak létezik egy bázisa, attól a mozgást, ha akarjuk, viszonyíthatjuk bármilyen más testhez is, ekkor kapjuk a relatív (vagy látszólagos) mozgást.
Például, ha egy autó mozgásáról beszélünk, akkor az autó abszolút sebessége a Föld középpontjához viszonyított sebessége, ami mondjuk lehet 100 km/óra. De egy frontális ütközés alkalmával hasznos adat az autónak a szembejövő gépkocsihoz viszonyított (relatív) sebessége, ami lehet 220 km/óra, ha a szembejövő autó valóságos sebessége 120 km/óra. A relatív sebesség mindig a két valóságos sebesség vektoros összege, vagyis jelen esetben 100+120=220 km/óra.
Az új fizika tehát ledönti a 100 éves tabukat, és újra fejlődő pályára állítja a tudományt.
Az is jól látható, hogy a helyes alapokra építjük a jövő fizikáját, amely a fényt közegben terjedő hullámnak tekinti, amely méteres hullámdarabokból áll, akkor a foton is kiesik. Azért, mert minden fénnyel kapcsolatos kísérlet így megmagyarázhatóvá vélik, és már nincs szükség a titokzatos fotonra, amiről amúgy sem tudja senki, hogy mi is lenne.
Tehát ott tartunk, hogy a relativitáselmélet és a foton már nem szerepel a jövő fizikájában.
Ahhoz, hogy az új fizikát megalapozzuk, vissza kell mennünk ahhoz az útelágazáshoz, ahol a "modern" fizika rossz útra tévedt. Hol volt ez?
Nos, ez a pont a fény természetének hibás értelmezésénél volt, az 1900-as évek elején, vagyis több, mint 100 éve. Addig helyesen a fényt hullámnak tekintették, amely egy fényközegben terjed. De miután nem sikerült a fényközeget elsőre kimutatni (MM kísérlet), elterjedt az a hibás nézet, hogy a fénynek nincs közege, az csak úgy a semmiben (a vákuumban) terjed.
Erre a gondolatra épült Einstein relativitáselmélete, amelyet később maga Einstein buktatott meg, azzal hogy visszahozta a fényközeget, amit ő "új éter"-nek nevezett. Einstein számára is kiderült, hogy a fény közeg nélkül nem terjedhet. Ahogyan ő fogalmazott: "...a tér éter nélkül elképzelhetetlen, nélküle nem terjedne a fény." Persze Einstein megvilágosodásában szerepet játszott az is, hogy a későbbi kísérletek már ki tudták mutatni a fényközeg létezését. (Sagnac forgóasztalos tükrös kísérlete, és a Michelson-Gale kísérlet.)
Ha azonban mégiscsak létezik fényközeg, akkor az egész relativitáselmélet értelmetlenné és feleslegessé válik, mert egy olyan probléma megoldására született, amely valójában nem is létezett.
Tehát a jövő fizikájában nem kaphat helyet a relativitáselmélet, és a kizárólagossá tett relativista felfogás sem.
A jövő fizikájának egy lehetséges változata a Szuperfizika.
Mik a Szuperfizika alapjai?
A fénytanban
- a fény méteres hullámdarabokból (vézerekből) áll (fotonok nem léteznek)
- a fény közegben terjed
- a fénysebesség nem állandó, hely szerint változik az univerzumban
- a fénysebesség átléphető
A gravitáció területén
- a gravitáció nem "téridő görbület" hanem tömegvonzás
- a testek közötti vonzóerő valóságos erő, amelyet a gravitációs mező közvetít egyik testtől a másikig
- a vonzó hatás sebessége véges (de egyelőre nem tudjuk, hogy mennyi)
- a gravitációs mező 3D-s vektormező
- a gravitációs mező szerkezete 3D-s Riemann geometriával írható le
Gravitációs optika
- inhomogén gravitációs mezőben a fénysugár pályája elgörbül
- az égitestek gömbszimmetrikus inhomogén gravitációs mezeje úgy viselkedik, mint egy optikai lencse
- a lencsehatás változatos alakú és színű virtuális képeket vetít az égre
- a lencsehatás eredményezi csillagok galaxisok képének megtöbbszöröződését, látszólagos íveket, egyes változó fényű csillagok fényváltozását, a planetáris ködöket, a kvazárokat és kvazókat, különböző felvillanásokat, stb.
Szuperlumináris fizika
- a fénysebesség túlléphető, létezik egy fénysebesség feletti világ
- a fénysebesség felett hasonlóan érdekes jelenségeket találunk, mint hangsebesség felett, csak sokkal látványosabbakat
- ez a fizikának egy teljesen új ága, amely az új Szuperfizika része
Nyilván ez csak egy részterülete a fizikának, de mégis teljesen új alapokat jelent a tudomány számára. Megújulhat a fizika, a csillagászat, amely hatással lesz a tudomány egészére is.
