Nem vesztegethetem, mert október elejére jó lenne elkészülni vele, a teleltetés miatt. Meg aztán a jövő héten én is pár nap "szabadságon leszek".
Ma megírom a bevezetést, ami mellé úgy gondoltam, hogy valami különleges, külföldi képet kellene tenni, ha nem is példaként, de pártatlan gyönyörködtetésre és kedvcsinálónak, úgyhogy majd jó lenne mind több ilyen képet feltenni a hét folyamán a házi archivumból, hogy választhassunk.
Szóval amit tegnap írtam, ahhoz, és az estére elkészülő bevezetéshez kérem a kritikákat, javaslatokat mondjuk jövő vasárnapig, akkor majd új téma következik, a gyökereztetés és a magvetés.
A neheze, a gondozás majd aztán következik, az elég sokrétű, az átültetéstől a tápozásig, napfénytől a locsolásig.
A metszést szívesen átpasszolnám Rágicának, de biztos nem ér rá a tanévkezdésnehézségeinek közepette, az eddigi tapasztalatait meg már jópárszor leírta, csak le kell másolni lényegében.
Aztán a kártevők, na az sem egyszerű, összeszedni mit mikor és mivel, de legalább mi is mindent tudni fogunk. Szóval jó lesz!
Wanda ! A tárhelyemen ezer éves képek vannak........... Amúgy minden relativ, mert csak én tudom, mi-mindent ültettem bele, és mi az ami megmaradt ( netán hogy évek múlva pusztuljon ki ) Pedig tudom, hogy a kertben csak a változás állandó !
Beszerzés:
Ma már nem okozhat különösebb gondot a leanderek beszerzése, hiszen országszerte kertészeti és nem feltétlen kertészeti árudákban egyaránt megtalálhatóak a legkülönbözőbb színekben és méretekben. Természetesen jobb a kertészetek kínálatából válogatni, de azért ott is legyünk óvatosak, mert sok kellemetlenségtől megóvhatjuk magunkat. Alaposan nézzük meg a kiválasztott növényt, azon is leginkább a levelek fonákját, mert többnyire ott bújnak meg a nem kívánt kártevők. Persze ha elég rutinunk van, akkor kártevővel is hazavihetjük a növényt és amíg rendbe nem tesszük, addig elkülönítve tartjuk. A legveszélyesebbnek látszó kártétel az atkáé, pont azért, mert nem nagyon látszik és könnyen megfertőzheti az egész otthoni állományt. Olykor végzetes betegségben, nevezetesen leanderrákban szenvedő leandereket is kínálnak eladásra, erre is figyeljünk nagyon oda.
Az áruházakban és kertészetekben vásárolt, addig üvegházban nevelt leanderek többsége törpésítő szerrel kezelten kerül a boltba, így kisebb a terjedelmük, rövidebbek az ágaik, így jobban is mutatnak a viszonylag kisebb, de bőven virágzó növények. Azért számítanunk kell arra, hogy ez a törpésítő hatás általában nem végleges, a következő nyáron már hosszabb ágakkal, nagyobb levelekkel és ezáltal kevesebbnek látszó virágzattal kerülünk szembe.
A különlegességekre vadászók részére azonban található az üzletekben egy talán véglegesen törpésített fajta, melyet erkélyekre, teraszokra fejleszthettek ki, egy dán (www.arndal.dk) cég híres zeneszerzőkről elnevezett leandercsaládja, melynél már harminc centis méretben is komoly virágzásban gyönyörködhetünk. Különlegességét a szokottnál jóval magasabb ára is igazolja, azt, hogy idővel kinövi e magát, még nem volt időnk megtapasztalni.
Piacokon is vásárolhatunk leandert, ott is nagy a kínálat, időnként valódi kincsekre lelhetünk. Itt jóval alacsonyabbak az árak és nem ér minket meglepetés a későbbiekben, mert általában a mienkhez hasonló körülmények között nőttek fel.
De egy-egy új szín beszerzési forrása a hajtásgyűjtés is lehet, ez a legolcsóbb, csak néhány év türelem és némi odafigyelés kell a későbbi biztos eredményhez. A közvetlen cserebere persze a legeredményesebb, de a postán küldött hajtások is sikeresen célt érhetnek un. buborékos borítékban, száruk nedves papírtörlőbe, majd, hogy át ne ázzon a boríték, fóliába csavartan és „elsőbbséggel” jelzéssel feladva.
Az ismerősök, vagy akár ismeretlenek közti csereberén túl még elég gyakori a nyaralásból hozott emlékek gyökereztetése, hiszen mindenkit rabul ejtenek a mediterrán vidékek csodái. De még ha van is hasonló színűnk otthon, az azért mégiscsak más, az így szerzett leander egy örök emlék, egy visszatérő hangulat. Persze az ilyen gyűjtést a nyaralás végére jó időzíteni, két, három napig elvannak a hajtáskák egy nylonzacskóban, szárukon körültekert nedves papírzsebkendővel, de azért olykor-olykor nem árt kicsit szellőztetni őket. Bár az anyanövényben nem teszünk kárt, sőt, a metszéssel elágazásra serkentjük, de azért kezeljük diszkréten az akciót, néhol akár a határőrök is beleköthetnek a dologba. Talán ha van rá mód, akkor egy magtok hazahozása is megteszi, igaz, akkor még több türelemre lesz majd szükség, amíg virágokban gyönyörködhetünk, de bizonyosan nagyon kedves emlékek lesznek.
Köszönöm:-). Majd csinálok normális képet is róluk, ahol egyenként jól látszanak, most kicsit összezsúfoltam a népeket a teraszon takerálás végett, és úgy felejtődtek. Szóval a nagyot ne maceráljam? A most virágzóból bokrot szeretnék, úgyhogy ott egyértelmű a nyiszálás, de van egy kis egyenes, azt fának gondoltam megcsinálni. A negyedik pedig, aki alig látszik a képeken, pici, de elég bokros már most is, na ott talán elég lesz a harmadolós metszés is.
Bénázásban nyomomba sem érhetsz, ne is próbálkozz!:-) Most jól felcsigáztak itten a többiek, majd jól megkeresem a kerti "botladozásod" eredményeit:-D.
Látod, ha valakiről, Rólad azt hittem, még tini vagy, talán a nickneved miatt, majd egyszer megkérdezem, miért ez? (A középső lányom japánt tanul, ez a kicsi kínait akart, de..., majd jövőre)
Gratula a gyermeknek! :) Bár, akkor már nem is annyira az :DD Ja, az enyém, mégcsak középiskolai gólyatáborban van, így azért nem olyan nehéz, nem fog költözni:)
