Holnap 3-kor még egyszer, alighanem utoljára elmesélem a Dob utca 46. történetét a helyszínen, majd pedig körbenézési lehetőség a tetőn. A legszebb kilátásunkkal készülök. Csak tessék, csak tessék.
Nekünk másfél évtizede átrakták és az nyikorog. Akkor még nem volt OSB lap.
A kibányászott rengeteg feltöltés borzalmas kosszal járt és több konténernyi sittet kellett elvitetni.
A feltöltés helyére kerülő és mixerautóval érkező könnyűbetont felpumpálták vastag csővel az emeletre. Az utcára telepített betonpumpa részére külön kellett slagon vizet vezetni és az ELMŰ-től méretlen áramot kérni sok ezer forintért, plusz behajtási engedélyt, közterület-foglalást stb.
Szóval sokkal jobb a mostani OSB lapos technológia.
A fotóról úgy tűnik, hogy át lesz rakva a parkettátok. Ezt ma kevesen vállalják.
A vakpadló és a párnafa felszedése, valamint az aljzatbetonozás viszont óriási pénzzel és kosszal jár, viszont nincs több nyikorgás.
A szomszédban most a régi vakpadló alá sok homokot tömtek és a tetejére OSB került, potom 400 ezerért a 80 négyzetméteres lakásban. A burkolat még plusz lesz...
Nálam is pontosan ez volt a helyzet. Mire festeni kellett volna, mindig költöztem. De ahogy mondod, nincs több költözés, esetleg majd az öregotthonba, vagy ahogy egy régi jó barátom nevezte, aggmenház.
Az elmúlt röpke negyvenhét év alatt az volt a taktikánk, hogy amikor festetni kellett volna, akkor elköltöztünk másik lakásba, másik házba, újabb házba. Sajnos a kalandozások kora véget ért, idén tavasszal laktunk először együtt egy festéssel.
Az idén úgy festettem, hogy a könyvespolcot lefóliázták. Be van építve, minek ott festeni? Könyveken kívűl is volt éppen elég kacat, amit ki-be kellett hordozni a szobákból. :-(
Ui. Már biztos meséltem, de pár éve atyám egyszer megkért, míg anyám külföldön van, "csináljunk rendet a könyvek között". Nyolcezer darabról beszélünk. Leszedtünk mindent a polcokról, kitaláltam a rendszert, három nap alatt visszaraktuk. Ebből három remek dolog következett. 1. Volt három igazán élvezetes napom. 2. Éveken át nélkülözhetetlen voltam a családban. 3. Apám aztán hónapokig elvolt, míg csinált egy számítógépes katalógust a könyvekről, hogy nélkülem is megtaláljon valamit.
Kezdem érteni. No, erre van nekem egy módszerem. A megoldás a barát kategóriába tartozó mesterember. Jól dolgozik, habár link is, lassú is, de ami megfizethetetlen: az ember odaadja neki a kulcsot, és kétnaponta szigorú hangon felhívja, számonkérendő, hogy halad. Addig meg - a ti esetetekben - Balaton. (Nekem: szálloda vagy bárakármi.) Komolyan, belehalnék, ha egy épp festett-parkettázott lakásban kéne laknom.
Elvihettél volna. Egyszer kénytelen voltam részt venni valami végtelen hosszúságú olasz idegenforgalmi bemutatón, hogy megnézhessem, mi lett a Magyar Nemzet belpolitikai rovatának legendás szobájából. Egy elég csinos szállodai fürdő és mellékhelyiség, egyébként. De oda is alig engedtek föl, és annál messzebb nem is jutottam.