Van olyan helyzet, hogy egy adott csapat (játékosállomány) és egy adott edző nem tud sikeresen együtt dolgozni. Ez nem tételezi azt hogy a játékosok rosszak illetve azt hogy az edző nem érti a szakmáját. Csak együtt nem igazán megy. Számos olyan példa van, hogy egy addig sikeres edző bukik egy csapatnál ( pl Trappatoni legutóbb, bocs a focista példáért), de senki nem gondolja hogy hülye lett, nem ért hozzá, vagy egy új edző ugyanazzal a játékos állománnyal sokkal eredményesebb.
Drukkoljunk, hogy meglegyen a 8, és egyre jobb legyen a játékunk, és a jövőre nézve "szerencsésebbek" legyünk légiós téren, persze ez függ attól, hogy merről fog fújni a szél.
Mivel én nem ismerem Pórt személyesen ezért nem tudom megítélni a szakmai hozzáértését de és itt jön egy nagy de...Lenne egy kérdésem.
Hány éve van Pór a csapatnál akár másodedzőként akár edzőként???
Arra akarok ezzel célozni hogy Falco elleni meccsen rajtunk röhögött a fél ország mikor időt kértünk:(Pór magyarul hablatyolt az 5 külföldinek azok meg egy büdös szot sem értettek az egészből:(Annyi idő alatt mióta ő a csapat mellett van nem kellett volna legalább alap szinten megtanulnia angolul???Sztem ez is hozzátartozik egy jo edző repertoárjához!
A másik dolog:Nekem is a szeretett csapatom az olaj de ha jelen esetben olyan emeberek alkotják-e csapatot akik nem hoznak tul sok dicsőséget a városnak a szurkoloknak ráadásul talán nem is tesznek meg mindent ezért ne várja tőlem senki hogy szeressem őket!
Őszintén szolva arra lehet jo a szezon hogy tanulva az idei baklövésekből jövőre tényleg csapat építés lesz és új alapok és talán ismét egy szerethető csapat és jo kosárlabda!
Nekem nem az kell hogy bajnokok legyünk csupán annyi hogy lehessen szeretni a csapatot!
Azt hiszem félreértettél. Az előző hsz-eimből is kiderül, hogy nem vagyok híve a saját csapatunk mindenáron való fikázásának. Kritika lehet, azért vagyunk szurkolók, de túlzásokba esni nem kellene. Az előbb nem ebbe kötöttem bele, hanem azt mondtam, hogy azon a részen sem mindenki ilyen. Persze egy-két embernek dagadt a mája, amikor az utóbbi meccseken már az elején elkezdett edzőcserét követelni, pedig akkor még semmi nem derült ki. Aztán a végén már 'mindenki' skandálta és azt hitte, hogy ezzel ő lett a tábor királya. Vannak barátaim, akik szintén csináltak hasonlókat, nekik ugyanígy elmondtam a véleményemet. De a többség nem ilyen. És mivel én is ott állok minden meccsen, nem esik jól, ha elhelyezkedés alapján ítélsz. Ennyi. Nem mondunk ellent egymásnak. Mi lenne a megoldás? Egy utsó pillanatban kiharcolt rájátszásban végig gyalázni mindenkit. És aztán soha többé sz*r csapatot. Akkor nem akarna senki változtatni, hidd el. Kicsit uncsi lenne, de legalább nem egymással vitatkoznánk. Komolyan? Erre nincs megoldás.
Szerintem idén lehet valami a levegőben, amitől a légiósok elfelejtik azt amit tudnak.
Itt volt a tavalyi ukrán bajnokság egyik legjobbja, Varnelis. Nálunk mi csinált? Semmit. Vagy itt van Sabaliauskas. Ha csinálnánk egy hárompontosdobó versenyt az Olajnál, én nem kis összegben ráfogadnék. Neki ebben a szezonban átlagosan 8 tripla kísérlete volt meccsenként az előző csapatában. Mikor megláttam ezt a statot gondoltam ennek van vér a pucájában. Erre nálunk csak hármat dob rá meccsenként, úgy hogy olyanokat nem vállal el amiket már én is rádobnék.
Soaresről már nem is beszélek. A faszi tegnapelőtt 19/12-őt dobott, a hármast 50%-kal. Ez kész.
Ezzel viszont nem tudok egyetérteni. Tény, hogy erről a részről lehet nem megfelelő bekiabálásokat hallani, de nem szerencsés általánosítani, hisz mindenhol vannak hülyék. Ezeknek az embereknek a nagy többsége 1000 éve kijár meccsre, ők azok, akik ott voltak és ha idén is erre a sorsra jutunk, akkor kint lesznek az alsóházi rájátszás meccsein, csakúgy mint én. Közülük szvsz többnek van joga a kritikus hangnemhez, mint a csarnokban ülők 90%-ának. De az igazi barmok csak elhelyezkedés miatt tartoznak velük egy csoportba.
Ezt elfogadom, de nem értem meg, hogy miért nem lehet ezen a kicsinyességen átlépni és ha valami jó történik, abba nem belekötni. Nem kellenek a dicshimnuszok, persze, ahhoz még idő és sok jó teljesítmény kell, de legalább a fikázásból vegyünk vissza. Tényleg úgy gondolom, hogy jelen helyzetünkben igenis kell tudni örülni egy kis előrelépének, illetve a győzelem tényének.
Engem az úgynevezett ex B-közép is idegesít , aki a mostani , meglehetősen fiatal
összetételű B-közép feletti részen ül / áll és bőszen edzőcserézik és fújol !!!
Komolyan mondom , nem értem !!! Én nem járok női meccsre , mert zavar és sokszor idegesít , ahogy játszanak .
Szerintem nekik is ezt kellene tenniük - azaz maradjanak otthon !!!
Inkább legyen 50 nézővel kevesebb .
Számomra ez ugyanolyan , mint azon nézők hozzáállása, akik csak akkor mennek
(jönnek) ki meccsre , mikor jó a csapat és sorozatosan nyernek .
Ezek is , azok is divatok , akik csak egy jó csapatnak képesek szurkolni ....
Én úgy tekintek a csapatra , mint egy jó szülő a gyermekére : azért , mert mondjuk
1- est hoz az iskolából , még nem zavarom világgá és nem adom intézetbe , gondolván , hogy keressenek neki jobb szülőket ("szülőcsere"!!) , hanem megpróbálom megkeresni , mi lehet az oka . Ha töbször egyest hoz , akkor lehet , hogy bennem is hiba van . De vannak megoldások : együtt tanulás , ellenőrzés , esetleg büntetés . De semmiképp sem a GYIVI !!!!
Szerintem nem rosszindulatról van szó (kivéve azt akiről Xaby ír, az menjen az anyjába).
A szurkolóknál a csapat és az edző elveszítették a bizalmat az év első két hónapjában. Egy meccs alatt nem lehet ezt visszaszerezni. Ha ismét jönnek a győzelmek akkor előbb-utóbb elcsendesednek a most háborgók is.
Az még valamennyire felfogható, hogy a szurkolót megviseli az elmúlt hónapok sikertelenségi sorozata, ezért már nem bírja cérnával és időnként megtalálja az edzőt, vagy a játékosokat.
De arra semmi magyarázat nincs, hogy bizonyos "emberek" (Elvis-sérós rikácsolós az Olaj-kispad feletti lelátórész kijárója mellett, például) már az elejétől kezdve szidják a csapatot, szurkolnak az ellenfélnek, és amikor látják, hogy jól játszunk és vezetünk, akkor sincs egy taps, sem egy mosoly, szemmel láthatóan viszont majd szétrobbannak az idegtől!
Hát az ilyen inkább maradjon otthon, aztán tegye boldoggá a kedves édesanyukáját!!!
Nem értem a még mindig csak a hibákat keresőket. Írtam már korábban is, hogy mennyire érthetetlen számomra az a tömény rosszindulat, ami árad többetekből. Ezt a legkönnyebb csinálni, fikázni mindent és mindenkit, hogy aztán majd nagy elégedettséggel jelenhessétek ki, amikor véletlenül idén sem nyerünk bajnokágot, hogy 'én megmondtam'. Ha ekkora fájdalmat okoz a meccseink megtekintése, hát ne gyertek. Tudom, erre az lesz a válasz, hogy Ti mekkora szurkolók vagytok és hogy tényleg rosszul esik szeretett csapatotok mélyrepülése. Higgyétek el, én sem látom rózsaszínben a világot, de akkor sem megoldás, ha már akkor feladod az egészet, amikor még van remény. Nem sok, ez tény, de még van.
Jelentkezzen, aki nem félt ettől a meccstől. Nem sok minden szólt mellettünk, mégis nyertünk, helyenként jól játszva. Néha meg nem, de nyertünk. Jelen helyzetben pedig nem az év meccse díjat szeretnénk elnyerni, hanem eredménykényszer van.
Felőlem plusz 40-ről is elég, ha 1-et megtartunk Dombóváron. Ti meg hőbörögjetek csak tovább.
Amiatt idegeskedem, mert jónéhányan már eldöntötték, hogy az edzőnk egy nagy rakás szar, a játékosok bénák, kész, vége. Előttem még változatlanul az lebeg, hogy be kell jutnunk a 8-ba. Egy hónapja lecseréltük a fél kezdőt, s rögtön belefutottunk egy szerda-szombatos hónapba. Akkor, amikor kellene az eredmény, nehéz összerakni egy együttest. Maguk a játékosok állítják azt, hogy meg kell ismerniük egymást, tudniuk kell, kiben bízhatnak bizonyos szituációkban, kire lehet rárakni a terhet. Tetszik vagy sem, ez idő. Gondolom láttad az első féidőt. Nem játszottunk jól? Nem működött egységként az a csapat, amelyik korábban nem? Ez mi, ha nem fejlődés?
Én sohasem azért megyek ki egy meccsre, hogy gyalázzam azt a csapatot, amelyiket gyerekkorom óta imádok. Azt pedig különösen nehezen viselem, amikor valaki arra biztatja a B-közepet, hogy szidják az edzőt. Mire jó ez? Hogyan lesz ebből újra csapat?! Vagy talán van olyan, aki nem akarja?....
Magam előtt látom, amint Roberto Baggio a VB-döntő kihagyott 11-ese után hirtelen egy falábú játékos lett, az összes korábbi edzője béna és szakmailag szar. Számos olyan eset volt, amikor oktalanul ért bántás játékosokat, vagy az edzőt. Jó példa rá Kurasov esete, aki ugybár betegsége miatt nem játszhatott többet, de ez nem érdekelt senkit. Vagy vegyük Davist. Cserét kért, szolídan, úgy, hogy ne lássa mindenki. Erre mit hallani? Minek viszed le te állat! Pedig kicsit meghúzódott a vádlija, s masszírozást kért. Arra szeretnék néhány embert rávezetni, hogy az igazság általában összetett dolog, s néha nem árt tájékozódni, mielőtt ártunk saját klubunknak a fölösleges hangulatkeltéssel. Most nem védeni akarok bárkit is, az eddigi rossz évadunk közös baki, a játékosoké és az edzőjé. De amíg kevés a pénz, szerencse kell egy jó játékos megtalálásához.
Azt meg, ha elvesztetted a bizalmadat irántam, sajnálom, de általában nem szoktam a véleményem csomagolni. Pláne nem akkor, amikor hosszú idő után végre tétmeccset nyerünk, s sokan akkor is a rosszat keresik.
Vívódok nagyon. Most elég sok dolgom lenne és egy domóbári túra mégiscsak egy fél nap. De ez marha fontos meccs. Ha győzünk akkor (szerencsés esetben) ismét nyolcban lehetnénk. Ha kikapunk...akkor valszeg nincs playoff.
