A probléma megoldódott. Csak amikor utoljára láttam a Macbeth-et, a díszlet esett szétfele (vagyis beragadt a plexiajtó, majd ki is fordult a helyéből...). A díszlettervező (Kentaur?) bosszúja? :))
"László Zsolt Percy, a legfajsúlyosabb ellenálló, dadogó gátlásossággal, és mégis férfias vonzerővel. Pikali Gerda nemcsak Lepedő Dollyt alakítja, Lady Percyként is elsiratja a csatában elesett férjét... A Sopsits Árpád által rendezett Falstaff kesernyésen fájdalmas, jó mulatság, nemcsak a nyári szezon egyik legjobb produkciója." (Bóta Gábor: Reneszánsz forgatag Vadkanfővel = MH,2002.07.16.p.9.)
Akkor jó, mert én is - úgy látszik, tényleg Dunát/topikot lehet velünk rekeszteni! §:-( §;-P
Kösz az infot, cicavirág, akkor talán van még remény, hogy láthatom a Macbethet...
Az Alföldi-féle Vihar nekem egyáltalán nem tűnt felszínesnek, na nem azt mondom, hogy én pont ilyennek képzeltem el (ez nem is baj!), de szerintem igen jól visszaadja a mai kor feelingjét, és látszik, hogy az alkotó vette a fáradságot és nekiült, "kezdeni valamit" a darabbal. A fiatalok akikkel beszéltem az előadásról (most teenagerekre és húszas éveik elején járókra gondolok)nagyon is megfogta, és szerintem ez nagy eredmény. Alföldinek ez a rendezése még mindenképpen az általatok "felszínes korszak"-nak aposztrofált időszaka előtt lehetet. Én még egyébként sem láttam rossz Alföldi-rendezést. Úgy vélem, nála nagyon jól el lehet határolni a privát embert (én ebbbe belesorolom az RTL-es reggeli bohóckodást is), és a művészt. Ez utóbbi "szerepében" én nagyon nagyra tartom Alföldit, és ezt a színészi teljesítményére is gondolok.
Ha már előkerült a szegedi III. Richárd - ki látta rajtam kívül? Szerintem elég vacak volt, kezdve erről az idételen autós felvonulástól az unalmas fekete jelmezeken át a színészi bakihegyekig, és ezt még Kulka produkciója sem igazán tudta ellensúlyozni az én szemeben (ami- szégyen, nem szégyen, a vége felé már le-lecsukódott...)
A reklámmal kapcsolatban nekem nagyon vegyes érzéseim vannak/voltak: leginkább sajnálom és szégyellem, hogy olyan országban kell élnem, ahol ilyen formátumú színészek, mint László Zsolt ezen az áron tudnak csak motort (vagy házat/autót/bármimást) venni maguknak vagy a családjuknak. És ez független magának a reklámnak a színvonalától, ami az átlagos felhozatalnál valóban színvonalasabb/ötletesebb, csak éppen maga a főszereplő lóg ki onnan nagyon... És az ilyen Beau Monde-os bizonyítványmagyarázgatásokkal talán még csak rontunk a dolgon (nekem speciel rögtön az ugrott be, hogy ezért vajon mennyit kapott). És a félreértések elkerülsére hangsúlyozom, hogy ezt nem LZS, hanem a körülmények hibájának tartom (nem véletlenül vagyok itt)
Vidámabb(?) téma: El Nino - szerintem nagyon hangulatos film, LZS rajongóknak kötelező darab!
Még egy utolsó infókérés a mindentudóktól - megy még az idén valahol a Falstaff?
Bocs, ha hosszú voltam...
bb
Szerintem tetszett neki. Ahogy nekünk is. Zappe egyébként, ha jól emlékszem kedveli László Zsoltot, bár mostanában minden kritikus csak jókat ír róla. :)
BB-nek: A Machbeth-tel az volt a helyzet április-májusban, hogy szerzői jogi vita merült fel a díszlettervező és a BKSZ között. ugyanis a díszlet is szellemi alkotás, amelynek az alkotója bizonyos mennyiségű szerzői joggal rendelkezik az általa megalkotott mű tekintetében, vannak személyhez fűződő jogai és vannak vagyoni jogai. Na most a díszelttervetző úgy érezte, ezene jogait nem tartja tiszteletben a BKSZ, így megtiltotta a díszlet használatát. De azt hiszem, megoldódott a probléma. Hát ennyi röviden.
Íme a Falstaff kritikája a mai Népszabiból (köszönet Barrix-Percy-nek). Nem tudom eldönteni, tetszett-e igazán a kritikusnak. :)
SZOMORÚ JÁTÉK
- Színház -
NSZ 2002. július 15. Szerző: Zappe László
Szegeden a Dóm tér hatalmas színpadán luxusautók balettozzák el a III. Richárd szövegére korunk politikai életét. Gyulán a Várszínház, amely újabban a vár mögött húzza meg magát, viszont intim teret szolgáltat egy másik, a szöveg méreteit tekintve monumentálisabb shakespeare-i királydrámához, az eredetileg két estére írt IV. Henrikhez. Igaz, ezúttal Falstaff címmel játsszák, és tragikomédiának nevezik. Amit azonban Sopsits Árpád rendezett, se nem tragédia, se nem komédia. Látszatra persze mindkét elem megvan mind Shakespeare művében, mind a gyulai előadásban. Csakhogy Gyulán mind a tragédia, mind a komédia kifordul eredeti formájából, funkciójából. A királyok, hercegek, lordok mocskos, de hősinek hazudott történetét éppúgy, mint az ocsmány kocsmai mulatozásokat, tréfákat, ugratásokat emberszerető fájdalom, dosztojevszkiji szánalom hatja át. S ez utóbbira talán nemcsak azért gondol a néző, mert a rendező legutóbb éppen egy Bűn és bűnhődés-átdolgozással keltett színházi feltűnést, és nyert az az előadás több díjat is.
Sopsits mintha ezúttal is leborulna az emberi szenvedés előtt. Minél rémisztőbb dolgot, alakot mutat fel, annál nagyobb benne a részvét. Még Percyt, a Hővért, a tömeggyilkos hadfit is megszánja egy kis dadogással. Amikor izgalomba jön, a k hangok kattogni kezdenek László Zsolt szájában, s csak szánalmas küzdelem után tudja folytatni dühös beszédét. Az eredeti címszereplő, IV. Henrik Blaskó Péter alakításában bánatos, bölcs, beteg. Csak azért küzd, hogy méltatlannak mutatkozó fiára hagyhassa a nemtelen eszközökkel szerzett koronát. Shakespeare kedvence, a lump ifjúság után megtérő és nagy királlyá váló Henrik herceg a Hővérrel vívott párbajban a sarkán megsebesül, s a továbbiakban Fekete Ernő kissé mulatságos sántikálással ábrázolja őt. Balga és Hallga falusi elöljárókat a Sürge asszonyt és Lepedő Dollyt is játszó Csákányi Eszter és Pikali Gerda adják, Csákányi halk remekléssel formálja meg egy szinte már síron túlivá vékonyodott aggastyán alakját. Czintos József Falstaffja pedig egy szeretetre méltó szánalmas melák. Nem a szokott bővérű életkedv, hanem legföljebb az utána való reménytelen sóvárgás árad belőle. Valaha talán olyan volt, amilyennek általában Falstaffot ábrázolni szokás, valaha talán nagy ivó, nagy hazudozó, nagy csaló volt, de akit most a színen látunk, az már mintha csak kényszeredetten játszaná el hajdani szerepeit. Mintha látná, tudná, hogy kifelé tart a nagy játékból. Mintha mindig kis késedelemmel venné elő harsány hangját, vaskos tréfáit, szó- és gondolatfacsaró kedvét. Szóval ha nincs is tragédia, se komédia, fájdalmas humor annál több akad ebben a szomorú játékban, amelyet Horgas Péter kettős falú hordóba szorított, ahol ráadásul forgatható áttört falak alakítják ki az egyes helyszíneket. Így akár darálóra is emlékeztethet. Azaz ha éppen Falstaff van a színen, akkor hordó, ha az urak marakodnak a hatalomért, akkor daráló. Lényeges különbség azonban nincsen. Varga Klára a történelmi kosztümök szakadt paródiájába öltöztette a szereplőket. Így csak annyi bennük a mai, amennyi az emberi.
A színlapon Szegeden és Gyulán egyaránt Vas István van feltüntetve fordítóként. Szegeden hatalmas hangerősítőkből hatalmas shakespeare-i dikciót hallunk. Gyulán a köznapi hangfekvésre halkított Shakespeare szól.
Szerintem a története és a rendezése profi volt, más kérdés, hogy engem keserűséggel töltött el (én írtam, hogy sokkot kaptam tőle, ez az érzés még mindig bennem van). Ha belegondolsz, hogy mennyi mesterkélt, "háztól-házig-intelligens-mosópor" -reklám van, ez messze jobb náluk.
Amúgy jó lenne, ha nem kellene SEMMILYEN reklámot vállalnia. Én reklámellenes vagyok. :)
Nem tudták összekapcsolni az arcot a hanggal? Annál jobb! Menjenek csak színházba, ismerjék meg ott! :))
Alföldi: ha változik az ember személyisége, kommercializálódik, az meglátszik a művészi munkáin is. A színház is, mint minden művészet, az önkifejezésről szól (meg még sok minden másról).
Az nem baj, ha a nézők panaszkodnak, az legalább azt jelenti, hogy elégedetlenek, és nem fogadnak el mindent úgy, ahogy a színházban föltálalták nekik. Feltéve persze, ha nem az ülésekre vagy a légkondira panaszkodnak. :))
Aki pedig hivatásául a színházat választja (vagy pl. a pedagógusi, ápolónői pályát), annak föl kell készülnie a sok szenvedés-kevés jutalom kombinációra, bármilyen szomorú is ez.
Viszont látom, hogy a pénz nem minden (bár olykor kínszenvedés a hiánya). E tekintetben példaképem az anyukám. Ő ápolónő, már a rendszerváltás óta gyakorlatilag egyedül neveli 3 gyerekét, sokkal kevesebb fizetésből, mint amennyit mondjuk egy átlagos magyar színész kap színházi munkájáért. Senki sem érti, hogy csinálja, valóságos bűvész! :)) Nem állítom persze, hogy nem szenvedett sokat és nem kínlódik ma is a piszkos anyagiak miatt, de valahogy mégis tud jókedvű és optimista lenni, és nem hunyt ki a kedves fény a szemében, pedig már 50 is jócskán elmúlt. :)
Az természetes, hogy 30 fölött az ember már rezignáltabb, jobban beletörődik a sorsába, és biológiailag is jobban érdekli a kényelem, mint az önfeláldozás. :) Inkább az a durva, hogy tizen-, huszonéves emberekben nincs álmodozás, optimizmus meg világmegváltó tenniakarás, hanem egyből az anyagi biztonságra hajtanak, sokszor bármi árat megfizetve érte... Szerintem ez elkeserítőbb. :(
És hogy mi köze mindehhez szegény László Zsoltnak? Azt nem tudom pontosan, de a világon minden mindennel összefügg. Én meg egy napon talán egy színpadon létezhetek olyan nagyszerű színészekkel, mint ő, ki tudja. :) Akkor majd azt is meglátom, hogy megyek-e fogpasztát eladni vagy szappanoperába, tekintetet villámolni. :))
Először a Vihart láttam Alfölditől, azért volt borzadályos számomra, mert megölt benne minden varázslatot, de felszínesnek nem mondanám. Az elidegenítés önmagában nem baj, a Haramiáknak pl. kifejezetten jót tett.
Aztán persze a Haramiák és a Macbeth jött. :)
A Makrancost és a szegedi Szentivánéji álmot mondják nagyon felszínesnek a legutolsó munkái közül, de ezeket én sem láttam, nem ezek alapján nyilatkoztam. Amihez személyesen is szerencsétlenségem volt, az a nyitrai Hamlet: látványos hatásvadászat plazagyerekeknek. Nem éppen érett, felnőtt előadás volt... Olyantól hallottam, aki személyesen ismeri már évek óta, hogy a rendezés csak az egyik fele, a tükör; maga az ember is nagyon megváltozott. Ehhez sem tudok nagyon hozzászólni, mert én nem ismerem Alföldit, csak szavahihető, akivel beszéltem róla. Ezzel én is befejezem az offolást, bocs mindenkitől. :)
A vágy... rám nem volt akkora hatással, de ezen persze nem veszünk össze. Talán maga a darab sem kedvencem, meg persze valószínűleg mind a ketten más előadást láttunk - lehetnek különbségek. A Bűn és bűnhődés...-t éreztem igazán érvényesnek a saját koromra, életemre stb.
Szerintem, a tésztás reklám iszonyú amatőr és igénytelen volt. Mint korábban többen megállapítottuk a hatása inkább az volt, hogy "sokkot kaptunk". Az emberek nagy részének L.Zs. hangjára Kovac doktor arca ugrik be a Vészhelyzetből és több ismerősöm is volt, aki nem tudta a hangot a valódi archoz kötni, ezért azt gondolta, hogy a hang és a kép ezúttal sem tartozik össze. Szerintem, L.Zs. arca messze nem olyan ismert, hogy érdemes legyen ilyen formában használni egy reklámban.
Én egyáltalán nem vagyok reklámellenes, de azt gondolom, igen is legyen az ember igényes. És ezt a reklámot nem kellett volna elvállalnia.
Alföldi Róbert
A Macbeth nekem sem tetszett igazán, de én nem látok közvetlen kapcsolatot a műsorvezetés és az Alföldi rendezéseinek változó színvonala között.
Remélem nem tűnt panaszkodásnak, mert alapjában véve én megtaláltam a helyem ebben a világban, de másokra gondolva szomorú vagyok. Sok László Zsolt-féle ember van a maga területén, akik hasonló cipőben járnak. Múltkor egy könyvesboltban találkoztam egy gimnáziumi tanárommal. Rögtön beszélgetni kezdtünk, és akkor mondta, hogy nem magának veszi meg a könyvet, hanem ajándékba, majd kölcsönkéri a megajándékozottól. Elszorult a torkom, mert éreztem, hogy szeretné ő is a könyvet, de ezt nem engedheti meg magának. Pedig ő volt a nagybetűs pedagógus az életemben.
És ha nem túl indiszkrét a kérdés, színházon belül mivel szeretnél foglalkozni?
Nem gondolom, hogy aki idealista, az álomvilágban él. Nagy baj lenne, ha tizen-huszonévesen úgy látnánk a világot, mint egy 30, 40, vagy 50 éves ember. Ideák nélkül nincs haladás és változás, és ezért jó, hogy mindig vannak fiatal és lelkes emberek, akik valami mást akarnak. A realista látásmód pedig nem akadályoz abban, hogy keressem az élet apró szépségeit, pl. egy jó színházi előadásban. Igazából egyáltalán nem értek hozzá, csak nagyon szeretem, és abszolút az alapján értékelek egy darabot, ahogyan akár egy jó könyvet is : mi az, ami érvényes a jelenlegi/múltbeli/jövendő életemre, sorsomra, vagy a környezetemre. Lehet, hogy A vágy...-ban voltak rendezési és egyéb hibák, de engem akkor és ott nagyon megérintett a történet is, és el kellett gondolkoznom a szereplők életéről. Annyira ritkán adatik meg, hogy úgy érezzem: nem színházban ülök, hanem igaz történetet látok, és velem ez akkor megtörtént. (Pindroch Csaba pedig egyszerűen nem jó színész. Egy arca van, ez a kicsit hülyegyerek-jajdesajnálom-ábrázat.)
Más. Alfölditől, ha jól számolom 4 rendezést láttam, és egyikre sem mondanám, hogy rossz, vagy gagyi lett volna. A színészválasztása szerintem szinte mindig telitalálat, és minden darabot végigvisz egy előre kijelölt úton. Néha kerülnek bele túlzások, de ezeket lenyelem, mert még egy előadásán sem unatkoztam egy fél percre sem. Utoljára a Macbethet láttam tőle, és sok hibája ellenére nagyon tetszett. Valahogy mindig jó emberekkel dolgozik, pl. a zenéket és a díszletet általában találónak érzem, még ha el is idegenít, akkor is. Hallottam, hogy a Makrancos nézhetetlen volt, de azt nem láttam.
Egyébként egyetlen olyan rendező sincs, akinek minden darabja élvezetes lenne. Jaj, most jut eszembe, hogy láttam egy rossz rendezést is tőle, kb. 4-5 éve a Vígben a Vihart. Össze sem lehet hasonlítani a Katona-féle előadással. Nem biztos, hogy a tv ártott neki, lehet, hogy egy kicsit túlpörögte magát, és most kéne egy kis csönd. Nem lehet éveken át 180 fokon izzani. Kíváncsi vagyok, melyik rendezését tartod felszínesnek, mert én Macbeth óta nem láttam tőle semmit.
Kicsit Off voltam, de én például Lásló Zsolt miatt jutottam el Alföldi rendezésekre.
Valóban hiányoznak a színházi közvetítések a tévéből. Éppen ezért kutatok színházi felvételeket videón. :) Pl. olyanokat, amiben László Zsolt is játszott. Sikerült is látnom már néhányat, munkám meghozta gyümölcsét. :)
Ezért mondom, hogy lehet szépet és jót találni: ha az embernek igénye van rá. Szerintem nem panaszkodni kell (ez most nem feltétlenül Rád vonatkozik, Barrix), hogy a világ ilyen rossz meg olyan szörnyű és kíméletlen meg rideg, hanem csöndes, de annál keményebb munkával tenni kell ellene. Sziszifuszi küzdelem, de azért néha okoz némi örömet is. ;)
Bocs, ha bárki is úgy érezné, hogy kioktatom, ez nem áll szándékomban. Csak huszon-néhány évemet még mozgatja valami bizakodás és szenvedély. :)))
Valamivel fiatalabb vagyok nálad, valóban. És színházzal szeretnék foglalkozni. Úgyhogy nekem már régen lőttek! :)
Na de félre a tréfával. Nem élek álomvilágban és nem vagyok teljesen idealista, még akkor sem, ha a szavaimból úgy tűnt. Ahhoz éppen eleget figyeltem és tanultam már, hogy tisztán lássam, hogy mennek itt a dolgok. Előzőleg is azt próbáltam kifejteni (bár kissé szenvedélyesre sikeredett), hogy nem vetem meg a színészt, csak azért, mert reklámban szerepel. Megértem, hogy szükségük van rá, mert nincs fontosabb a családnál. Az ember tűzön-vizen át támogatja, akit szeret, ez teljesen nyilvánvaló (legalábbis számomra).
A lényeg: a reklám, a műsorvezetés más műfaj, de legalább igényesen kell csinálni. Ha már reklám, legyen profi, mint ez a tésztás. Gondolhatod, László Zsoltot éppen úgy tisztelem és becsülöm, mint annak előtte. Csak szomorúvá tett, hogy el kellett vállalnia ezt a felkérést, mert tudtam, mennyire utálja az ilyesmit. Én már csak ilyen vagyok; mindent a szívemre veszek. :))
Azt gondolom, találni kell valamiféle középutat, hogy azért a művész megőrizze az önbecsülését, a szakmai identitását. Hogy egyesek tévéműsorban bohóckodnak: rendben. Hogy mások mosóport árulnak: oké. De vigyázni kell, hogy ez ne menjen az esti előadás rovására. A színházi-színészi munka őrületesen kemény: odafigyelést, rengeteg gyakorlást, testi-lelki jelenlétet és alázatot kíván - a sok hakni, az ide-oda rohangálás tönkreteheti a teljesítményt.
Aztán van, akinek a személyisége el sem bírja ezt a "tudathasadást". Szerintem Alföldi Róberté pl. nem bírta el. Lehet, hogy a Reggeli gagyogás ismertté tette és színházilag is segítette (?), de mostanra már elromlott valami: a rendezései borzasztó felszínessé váltak.
Szóval találni kell/kéne valamiféle egyensúlyt, és nem "túl nagy szörnyűségekben" játszani. (Úgy hiszem, László Zsolt azért még nem fog minden baromságot elvállalni a jövőben.) Azt viszont már nem tudom megérteni, amikor valaki lealacsonyodik egy ostoba sorozatig, pláne olyan szappanig, mint mondjuk a Barátok közt. Az én szememben az már nem színész. Sem a pénz, sem az ismertség nem annyira fontos, hogy teljesen az álljon az élet középpontjában.
Hm, és arra is rájöttem (kb. 10 évesen, idült családi drámák hatására), hogy sem a világot, sem az embereket nem lehet megváltoztatni, ha nekik maguknak nincs affinitásuk a változásra.
Nem tudom, mi van velem és hogy alakul majd az életem. Most egyszerre vagyok szentimentális és cinikus, törekvő és rezignált... Mindegy, én úgy hiszem, hogy a világ nem annyira tré hely, ha kis időt fordítunk rá, hogy odafigyeljünk a dolgaira. Az emberek fáradtak és egyébként is lusták.
De vidd el őket egy színvonalas színházi előadásra, mondjuk olyanra, amiben László Zsolt is játszik; egyből fölébrednek. :)))
Talált, süllyedt :)
Én is beazonosítottalak ám!
Nem tudom, hány éves vagy, de szerintem jóval fiatalabb nálam. Én már teljesen elvesztettem az idealizmusomat, és minden tekintetben realistán és kissé rezignáltan figyelem ezt az egész új világot. Szerintem 30 után, bármily szomorú, rájössz, hogy te sem fogod megváltani a világot, és igazából a saját és szeretteid jövőjéért élsz tovább. Ez egy civil, gondolkodó ember számára is nehezen feldolgozható probléma, hát még egy művésznek. Láttam már emiatt tönkrement életeket.
Én is gyűlölöm, hogy ma a pokrivtsákmónikákat és borosbochkorokat ismeri mindenki, és diplomás! budapesti ismerőseim közül szinte senki nem hallott még Fullajtár Andreáról, Fekete Ernőről, Gyuriskáról, vagy László Zsoltról. Aztán, ha elcipelem valamelyiküket egy előadásra, teljesen odavannak. Be kell látnunk, hogy a mai világban az ismertséget kizárólag a média adja, és amilyen színvonaltalan, lagzilajcsis ez az egész iparág, nem látok sok reményt arra, hogy a kultúra beköltözzön a tv és az újságok által az otthonokba. Még emlékszem a 80-as években nem múlt el hét, hogy új tv-játékot ne adtak volna. Voltak köztük gyengék, és általában nem az élet nagy kérdéseiről szóltak, de igazi színészeket láthattunk, akik nam főzőcskéztek, műsort vezettek, idétlen játékokban szenvedtek, hanem JÁTSZOTTAK. Ezek miatt a mai negyvenes generációt és a még idősebbeket mindenki ismeri. Vidékiként én is a tv hatására kezdtem színházba járni, mikor felkerültem tanulni. Ma a számtalan csatornán hetekig nem látsz színházi közvetítést, és ha mégis, az is legalább 10 éves. A színházi közvetítések, mondjuk csak kb. 30-40 %-ig adják vissza az élményt. De még a mai napig emlékszem Márkus Harpagonjára, pedig csak tv-ben láttam. Tv-játékot évekig nem forgattak, most is talán 2-3-t évente. Éppen ezért teljes mértékben meg tudom érteni az összes színészt, aki elvállal ilyen-olyan feladatot, egyrészt a pénz, másrészt az ismertség miatt. Alföldi volt a múltkor a Napkeltében, és elmondta, hogy a tv-s ismertsége révén tudott elérni nagyon sok mindent színházi emberként. Bármennyire nem tetszik, ez a világ már ilyen.
(Egy off kérdés: Barrix, ugye Te vagy Percy a szinhaz.hu-n?)
A régebbi szinhaz.hu fórum alatt (www.szinhaz.hu/html/forum/index.html) egyszer nyitottam egy ilyen témát, hogy "A színész feladata - színésznek lenni", ott sokat vitáztunk erről a reklám- és pénzkérdésről.
Akkoriban elég radikálisan állítottam, hogy az egész pusztán elvi kérdés, az ember ne adja el magát, legyen igényes stb.
Azóta sok élmény ért, sokat gondolkoztam minderről. Az egész probléma borzalmasan összetett és egyéne válogatja, kinél mi elfogadható. Azt most sem szívlelem, ha valaki agyba-főbe színvonaltalan "szerepléseket" vállal, nyavalyás show-műsorokat vezet végzett színész létére.
László Zsolt "más tészta" - rajta is sokat gondolkoztam, és most úgy érzem, megérdemelte, hogy egyszer végre meg is fizessék valamiért. És az a reklám valóban színvonalas volt. Ugyanakkor éppúgy fáj, mint eddig. Nagyon emberi volt a nyilatkozata: "Gyerekek, én már annyira szerettem volna egy motort, és most végre megvehettem!" (Szabadfordítás á la navarre.) Kicsit benne volt a szembeköpés is ennek a rusnya kornak, mely nem engedi másként, hogy az ember vágyai teljesüljenek. Valamint ott volt benne a gyerekes remény, hogy ezeket a rusnya dolgokat, akár az egész kort, le lehet hagyni, ha elég sebesen száguldunk, és ugyanakkor a bizonyosság is a mélyén: ettől nem fog elmúlni a lelkiismeret-furdalás...
Nem akarom, hogy olyan legyen, mint az El Nino főhőse, ennél ő is, és még sokan mások is, jóval többet érdemelnek!
Mindig fölteszem a kérdést: megéri az értékvesztés?
Lehet, hogy Stohl családja jobban élt, mert a papa tévéműsort vezetett, de a papa olyan jól érezte magát ettől? Meddig állod a saját tekinteted a tükörben?
És az RTL Klub egy szót sem szól róla, amióta kiderült, hogy a balesetnél alkohol volt a vérében; teljesen cserbenhagyták a saját műsorvezetőjüket.
Túl sok veszít az ember: talán még önbecsülést is. És mit nyer cserébe? Ja igen, pénzt; majd elfelejtettem.
László Zsolt alakítása nekem is tetszett (eddig gyakorlatilag - kisebb hibáktól eltekintve - mindeben, amit láttam), de egy ember nem viszi el az előadást. A vágy villamosa tele volt rendezési hibával, főleg a térszerkesztés szempontjából, Pindroch Csaba pedig teljesen nevetségessé tette Mitch karakterét.
A másik pedig a Figaro temetése volt - csak éreztem a komoly jelenetek, kontrasztok helyét, de még azok is nevetésbe torkolltak... Pont Almaviva és Figaro fanyar kettős jeleneténél történt pl. az említett hasraesés. Az egész csak buli volt már, népünnepély, rég nem arról szólt, amiről kellett volna neki. Ez mondjuk darab-temetésnél megbocsátható.
Ez a reklám dolog sok mindenkinek nem tetszik, de erre egyszerűen szükségük van, hogy meg tudjanak élni. Most olvastam Bárdos András interjúkötetében, hogy Stohlnak a Katonában bruttó 90 ezer volt a fizetése. (Idei adat)És valaki még szemére meri vetni, hogy az RTL-t választotta?!
( Amiben szerintem nagyon rossz, de színészként 1991 óta követem a pályályát és bár nem kedvenc, de jó színésznek tartom. Felháborít, hogy egy művészt ilyen fizetéssel aláznak meg. Ebből hogy lehet 2-3 gyereket eltartani? Egyébként néhány hete hallottam egy páros interjút Gyuriskával és Hajduval. Gyuriska mondta, hogy ő nem vállal reklámot, de nem tudja mi lesz néhány év múlva, mert most még csak magát kell eltartania, családdal, gyerekkel rá fog kényszerülni.
Én még 2000 őszén láttam a Figarót, és akkor rendben ment minden. Abban az évadban az egyik legjobb vígjáték-élményem volt, és mégis volt benne valami kis mélység. L. Zs. és Juhász Réka tetszettek benne a legjobban, meg Horváth Lili.
Érdekes, nekem A vágy...-ban nagyon tetszett, és az egész darab mélyen hatott rám. Ami a legjobb L. Zs-ben, hogy minden idegszálával ott van a színpadon, még ha éppen egy jelenet nem is róla szól. ( pl.:A vágy... kártyázós jelenetei)
Legjobban egyébként a Bűnben és a Machetben tetszett, + Amerikai E.
Azért csak ennyit idéztem a kritikából, mert kb. ennyi volt érvényes belőle az előadásra, amit én láttam... Ami az utolsó előadása volt különben, és csodálkozva láttam, mennyire széthullt az egész. Bár akik korábban látták, azt mondják, már régebben is széthülyéskedték, és régen jelentőségét vesztette az Alföldi-rendezés.
Érdekes volt látni László Zsoltot komikus szerepben, ezt az oldalát nem ismertem korábban. Persze Almaviva szerepét is komolyan vette (mert játszani és hülyéskedni is csak komolyan lehet), de időnként hiába próbált koncentrálni, minden elvadult röhögésbe fúlt körülötte, és neki sem maradt más, mint a vigyor... Például Stohl-Figaro egyszer olyan váratlanul bukkant föl a színen, hogy megijesztette László Zsoltot, aki erre fölbukott a saját lábában és elvágódott. Hülyét kapott teljesen, aztán már csak nevetni tudott...
Kb. ezekre a dolgokra lehet emlékezni az előadásból. Ahhoz képest, hogy színházban voltam, ez nem túl sok.
Tudom, ez most jó nagy kanyar volt, Gyulához meg a nyárhoz képest, de most éppen a Figaron elmélkedtem (azt hiszem, László Zsolt általam előadásai közül még ez és A vágy villamosa tetszett a legkevésbé). Gondoltam, a színházi szerepléseit is kitárgyalhatnánk, amellett, hogy mindenféle infókat összegyűjtünk róla. Amúgy is ennek örülne a legjobban.
László Zsolt Almaviva grófjáról - Kovács Dezső Figaro-kritikájából, a Színház 2000/7. számából ("Bocs, bocs, a szerelem ilyen"):
"László Zsolt agyafúrt és rámenős vállalkozót formál Almaviva gróf alakjából, pontosan érzékeltetve a figura akarnokságának, arroganciájának és benső kételyeinek arányait. Mindenkin átgázol, győztesen kerül ki minden játszmából, mégis szüntelenül attól retteg, hogy összeesküdnek ellene. László délceg eleganciával adja a nagystílű korunk hősét, ám maliciózus öniróniával időnként magába néz, vagy tűnődve "félre", mintha csak azt kérdezné, te jó Isten, mibe keveredtem."
Nem, nem beszéltem László Zsolttal. Mint Barrix szavaiból is kivehettétek, félig dolgozott, félig nyaralt, én meg nem pofátlankodtam a felesége meg a gyerekei közé...
Látni én is láttam őket egy este, előadás előtt a Rondellában (kis söröző a vár mellett). Aranyosak voltak. :)
Ennyit László Zsolt magánéletéről. :)) Több szót nem nagyon ejtenék róla, mert rájöttem, hogy engem is zavarna, ha nyilvánosan tárgyalnák ki a privát szférámat. Ne vegyétek sértésnek, ez csak az én hülyeségem; mindig belegondolok, hogy így is kevés magánélet jut nekik. ;)
Szia Barrix!
Dehogy baj, hogy válaszolsz! :-)
A gyerekei közül Te is csak két kisfiút láttál? (mint CC) Vagy esetleg láttad a harmadikat is? A 3. netán kislány? Aranyosak lehettek együtt!
Hú, szőkén nem nagyon tudom elképzelni, csodálkoztam is, mikor mondta CC.
Üdv: Sonrisa
Szia Sonrisa!
Remélem nem baj, ha én válaszolok. Nem beszéltem vele, de láttam 3x a színházon kívül. Egyszer előadás előtt az összes színésznek tartott Sopsits "eligazítást", és pont ott ültünk mi is.
Másodszor éppen sétáltunk, mikor fagyit vett (jó kis cukrászdák vannak Gyulán) Harmadszor, amikor a gyerekeivel játszott a hullámfürdőben. Ez a szerep is jól állt neki :) (egyébként csúnya szőkére van most festve a haja, és 3 centis. + szerintem nagyon le van fogyva :(
szia: barrix
Köszi szépen a beszámolót. Már alig vártam, hogy megtudjam, miből maradtam ki... :-(
Igaz, tegnap este CC már mesélt nekem "egy keveset" telefonon. (Ezúton is köszi, CC!) Tőle tudom, hogy előadás után ugyanott üldögéltetek, ahol még jópár színész. Nem beszéltél esetleg László Zsolttal?
Szia navarre!
Igazából nem néztem meg a Lalibelát, mert már a legelején feltűnt, hogy nem LZs hangját hallom, és így annyira nem érdekelt. Fél füllel hallottam, nem volt rossz. Különben én is olvastam a port-on is, hogy ő lesz a narrátor. Minek írják oda, ha nem igaz?!
Akkor megnyugodtam, úgy látszik valami összekeveredhetett a fejemben, mert most jöttem rá, hogy akik most látták Gyulán László Zsoltot, azok a Falstaffról beszélnek...
Ez van, ha az ember visszaolvas, reflektál és dolgozni is próbál - egyszerre, némileg másnaposan! (c;
A színházas topikban meg azt látom, hogy az Amerikai Elektrában is ő vette át az egyik szerepet? Ezek szerint én nagyon peches vagyok, hogy még a régi emberrel (Horváth Ottó?) láttam ,mert igazából őt éreztem a gyenge láncszemnek már annak idején is... Remélem megy majd ősztől a LZS-vel megint az Elektra, mert akkor feltétlenül megnézem még egyszer! Tudtok eről valamit?
bb
