Mintegy 100-150 ember részvételével tüntetést szervezett több civil szervezet a terhességmegszakítások és az abortusztabletta esetleges bevezetése ellen csütörtökön, Budapesten.
egyetértünk abban, hogy a nem kívánt terhesség ellen nem "utólag" , azaz abortusz révén, hanem megelőzéssel szerencsés védekezni. Ám a társadalmi (ha úgy tetszik, mindennapi) realitásokat figyelembe kell venni, ott viszont azt láthatod, hogy rengeteg nő kerül olyan helyzetbe, hogy teherbe esett, és a gyerek világrahozatalát nem tudja vállalni. Őket nem kényszerítheti senki arra, hogy ezt megtegyék, mert - az elvek diadalán túl - a következménye csak az lenne, hogy szerencsétlen lenne az anya, a környezete, adott esetben a többi gyereke, vagy akár megszületett gyerek maga.
Az embernek (nőnek és férifnak) joga van- amíg mások érdekei nem sérülnek - irányítani a sorsát, és ebbe beletartozik az is, hogy a számára jó pillanatban vállaljon gyereket (már, ha egyáltalán akar gyereket vállalni, mert azért ez sem evidens).
"azért az a "sima tabletta" gyakorlatilag egy komoly orvosi beavatkozásnak felel meg, nem otthon lehet bekapkodni egy kis vízzel, mint az aszpirint... "
Nem hiszem, hogy újat fogok írni azzal, hogy ettől a leírástól még nem lesz köztudomású a dolog. Addig pedig sokan fogják azt hinni, hogy ennél jóval egyszerűbb az egész...
"számodra a "valami ott bent" nagyobb tiszteletet érdemel, mint az anya"
Nem gondoltam semmi ilyesmire. Egy abortuszt ellenző ember épp attól különbözik az abortuszt védőtől, hogy nem tesz különbséget, és nem juttat nagyobb tiszteletet egyiknek a másikkal szemben.
Nem fog tetszeni esetleg, amit írok,"az a valami", az még nem élet, hanem az élet lehetősége, ami egy másik emberre - azaz az anyára - van bízva.
De igen, egyetértek. Csak nem teszek lényegi különbséget a két megfogalmazás között. leírtam már, hogy az élet minden körülmények között érték kell, hogy legyen; ezt az értéket elvenni valakitől, legyen az akár a lehetőség vagy a valóság szintjén, helytelen dolog.
Az anya, aki viszont effektíve cselekvő ember, az életében felelős döntéseket kell, hogy hozzon, amibe beletartozik az is, tudja-e vállalni az életkezdemény világra hozatalát.
Újfent egyetértünk. És talán nem tablettákkal, bűbájos kotyvalékokkal kellene előhozakodni, hanem azzal, hogy illető még idejében tudjon felelős döntést hozni.
az a valami ott benn úgyszintén élet - nem tudom, hogy a megmentését lehet e erőszakos beavatkozásnak tekinteni. Az anya életébe való beleszólást talán igen - de onnantól kezdve, hogy két sejt egyesült, kölcsönösen egymáshoz lett kötve anyának és magzatának a sorsa.
Amit írsz, azt sugallja, számodra a "valami ott bent" nagyobb tiszteletet érdemel, mint az anya, akinek az életébe, ugye, erőszakosan be lehet avatkozni.
Nem fog tetszeni esetleg, amit írok, de "az a valami", az még nem élet, hanem az élet lehetősége, ami egy másik emberre - azaz az anyára - van bízva. Az anya, aki viszont effektíve cselekvő ember, az életében felelős döntéseket kell, hogy hozzon, amibe beletartozik az is, tudja-e vállalni az életkezdemény világra hozatalát.
De, igen. Rajtunk múlik, hogy értékként kezeljük e. Anyán, apán, gyereken - mindenkin.
"de senki életébe nem szabad erőszakkal beavatkozni, ráerőltetni valami olyat, amit nem akar, pláne, ha az egy új élet világrahozása"
Te mondtad, ki nem én: az a valami ott benn úgyszintén élet - nem tudom, hogy a megmentését lehet e erőszakos beavatkozásnak tekinteni. Az anya életébe való beleszólást talán igen - de onnantól kezdve, hogy két sejt egyesült, kölcsönösen egymáshoz lett kötve anyának és magzatának a sorsa. Egyik felől nem lehet dönteni a másik figyelmen kívül hagyásával; talán épp ettől szép igazán az egész történet.
ha a gyerekeid felnőttek, majd megtudod, mennyit izgul az ember a tévutak miatt, és mégis hallgat, mert nem az ő élete, nem az ő hatásköre
Igen, értem. Addigra talán világosabban fogom látni, amit írtál, valójában csak puszta emberi gyengeségnek tudható be vagy valami egészen másnak. Jelen pillanatban pedig nincs jogom arra, hogy ítéletet mondjak - legfeljebb egy tapasztalatlan kívülálló véleményét.
"Szerinted az abortuszos csajok nagy része repedtsarkú kurva 10000% egóval 0% felelősségtudattal akik sportként csinálják a kaparást"
Jajj, tudod, pont erre gondoltam, csak nem buktak ki belőlem ezek az agyoncizellált szavak. Meg arra is, hogy Magyarországon csak soknullás egójú repedtsarkú kurvák élnek nemi életet.
Szerintetek hány % az esély hogy az eddig 0 felelősségtudattal rendelkező libából egyszerre mintaanya lesz?
Első olvasatra nem adok rá sanszot, de nem lehet kollektíve ítélkezni. lehet, hogy vannak olyanok, akiket épp a szülés tesz megfontoltabbá, olyanok, akik a korral haladva érettebbek lesznek, esetleg azok, akiket a fokozottabb szülői felügyelet valamennyire helyre rendez, esetleg ők maguk is besegítenek a gyermeknevelésben. És létezik az ellenpélda. Előttük nyitva áll a lehetőség: egy abortusztablettát vagy egy hosszú ideje gyerekre vágyó, rendezett életet élő párt választanak. Esetleg megtartják a gyereket: a teljesen leépített családsegítő szolgálatok pedig új erőre kapva folymatosan ellenőriznék a nevelés menetét. Ja igen, a feltételes mód... igen, ez is csak egy megoldási mód. Épp olyan, mint az abortusztabletta...
petey: olvass kisherceget, nem elég valaki életét megmenteni, felelősséggel is tartozol érte később, ha ezt nem vállalod, mit sem ér az élet megmentése.
nem a léha plázapipiket akarom védeni, de vajon jó-e egy ilyen nem kívánt gyerekének lenni? az élet önmagában nem érték, nézd csak meg az önhibájukon kívül utcán tengődő, állami gondozásból kikerült fiatalokat.
amit a nem kivánt bébi kihordásáról és örökbeadásáról írtam, fenntartom, láttam ilyet. elég durva dolog.
az utolsó bekezdésed meghatott, csak így tovább :-) de senki életébe nem szabad erőszakkal beavatkozni, ráerőltetni valami olyat, amit nem akar, pláne, ha az egy új élet világrahozása, te bármennyire is meg vagy győződve annak helyes voltáról. ha a gyerekeid felnőttek, majd megtudod, mennyit izgul az ember a tévutak miatt, és mégis hallgat, mert nem az ő élete, nem az ő hatásköre.
"mert érdemben tenni valamit egy nem kívánt gyerekért, azt nem! "
Pl. megmenteni az életét. Ennél többet már igazán nem tehetnek; főleg, ha elfogadom hogy az élet még egy nem kívánt gyerek számára is a legnagyobb ajándék (kell, hogy legyen).
Csak egyszer is belegondoltál abba, hogy mit tud tenni az az egyedülálló anya, aki önálló lakás nélkül, őrlődve a gyereknevelés és az egyszemélyben történő családfenntartás feladata között, amikor nincsenek a munkajogban anyákat védő kötelező szabályok, alig van gyerekintézmény, lakáshoz jutni tőke nélkül lehetetlen, és a gyereknevelés költségei vetekszenek egy felnőtt életének költségeivel?
Igen, belegondoltunk. Meg abba is, hogy a fejlett, napfényes Nyugaton ezen a területen jóval nagyobb az előrelépés, az abortuszok száma pedig közel egyenlő a miénkkel. Plusz talán azt sem ártana szó nélkül hagyni, hogy a felsoroltak közül legalább kettő (lakáshoz jutás, gyermeknevelés költségei) terén, az akkori viszonyok szerint sokkal kedvezőbb volt a helyzet '89 előtt, mégis akkor tetőzött a magzatelhajtások száma. Más irányban kell kutakodni: adva van a tizen-, huszonéves, középosztálybeli csaj, aki a péntek esti buli után mámoros állapotában úgy gondolta, hogy kér egy pár lökést olthatatlan vágyainak enyhítésére. Nem vagyok messze a valóságtól, ha azt állítom, ők vannak a legtöbben - valami egészen fantasztikus lesz, amikor már nemhogy aktus előtt, hanem még utána se fog semmi felelősséget érezni a tettei után, elvégre egy sima tablettával lerendezhető a dolog.
És ha most azt mondjátok, hogy adja örökbe, ha nem tudja nevelni,én azt mondom, hogy érzéketlen, empátia nélküli gonoszok vagytok, ha ezt jó megoldásnak tartjátok. Mert könnyebb azzal a lelki teherrel élni, hogy nem tudtam vállalni, tehát elvetettem, mint azzal, hogy kihordtam, aztán kitettem a bizonytalan sorsnak, nem tudhatom, mi van vele, jól bánnak-e vele, VAN, de MÉGSINCS.
Ne haragudj, de ez már önmagában mellébeszélés a valós tényekhez képest. Tudtommal az örökbefogadásra várók elég szép számmal képviseltetik magukat az országban, a gyámügyi hivatalnak pedig alapvető kötelessége, hogy megvizsgálja a családi körülményeket, nem beszélve arról, hogy kényelmes helyzetben még a legjobb lehetőséget is kiválaszthatja a gyereknek. Ehhez képest az a kérdés, hogy éljen vagy haljon e- számomra legalábbis nem kérdés.
Eh, férfiak.... azt hiszitek, okosak vagytok, pedig csak igazságtalan erőszakosak.
Pedig nem...Mindenesetre hidd el nekem, én szeretlek és hódolva tisztelgek előtted, mint minden, a testében növekvő életre vigyázó nő előtt. Sőt, bár ehhez kell némi gyengécske szívfájdalom, még a példájukat nem követők előtt is. Egy férfinak gyakran egy élet is kevés ahhoz, hogy megértsen egy nőt- ahhoz azonban elég, hogy ne csak vele szemben ne legyen igazságtalanul erőszakos, hanem a benne kifejlődő fiatal élettel sem.
Alighanem minden normális emberben megvan az az igény hogy lássa ahogy felnő a gyereke.
Ahogy egyre okosabb lesz, együtt pityeregjen az első tanévnyitón.
Büszkén nézze amikor ballag majd leérettségizik.
Meghatottan nézze amikor férjhez megy / megnősül.
Ürüljön az unokáknak.
Kb ez áll szembe azzal hogy lássa hogy az ő gyereke 30 évesen is kb 3 éves szintet ér el és soha de soha nem lazíthat és ott lesz benn a félsz hogy mi lesz vele ha velem történik valami hiszen a gyerekem SOHA nem lesz képes magát ellátni.
Kíváncsi lennék hogy a kedves magzatvédők mit szólnának ha velük történne meg hogy mondjuk a doki azt mondja.
Sajnálom de 75% hogy a gyerek szellemi fogyatékos lesz és úgy tűnik hogy a végtagjai sem fejlődtek majd ki, így a gyerek élete végéig állandó felügyeletre és gondoskodásra szorul.
Sajnáljuk de soha nem fog a maga gyermeke megnősülni/férjhez menni.
Nem fog focizni a többiekkel, ...
Nos ha még időben lennének vajon hogy döntenének?
Vagy ne adj Isten a feleségét vagy a lányát elkapja valami szatír és megerőszakolja és úgy marad.
Vajon azt mondja hogy persze anyukám szüljük csak meg milyen remek lesz, igaz szegény gyerek nem tehet semmiről de majd agész életében majd "arra a dolgora" fog emlékeztetni.
Hát nem tudom.
Persze jól tudom hogy ezt a gondolkodást is lehet támadni.
Az első példa szinte hadüzenet a sérült embereknek hogy ha előre tudjuk hogy ilyenek lesztek nektek kampec.
Ugyanakkor ha azt nézzük hogy egy ilyen dologba családok szakadhatnak bele és mehetnek tönkre és esetleg pont az egészséges gyerekre nem marad idő, mert a beteg leköti a szülők idejének a 90% -át és nem csak pár hónapra hanem egész hátralévő életére.
én sem szeretem, ha emberek erkölcsi fölényük biztos tudatában, a mindennapi élettől elvonatkoztatott elveikből kiindulva megítélnek másokat, noch dazu ténylegesen beavatkoznak mások magánszférájába.
ezzel egyet is lehetne érteni, de csak halkan, zárójelben kérdezem meg, hogy mit kezdesz azzal a ternddel, ami ömlik a reklámokból, hogy érezd jól magad, fogyassz, bulizz, költs, és ne vállalj felelősséget? ha valami nem elég szórakoztató, abból lépj ki, lesz másik. Az anyaság magasztos érzéseinek dicséreténél nincs szó betegségről, virrasztásról, lemondásról, évekig otthonülésről...
nyilván, a megelőzés propagálására még lenne egy csomó tennivaló.
sokkal nagyobb súlyt kellene fektetni a serdülés körüli iskolai felvilágosításra, ahogy ez a svédeknél is van, ahol maketteken gyakoroltatják a serdülőkorban a gumióvszer helyes használatát (de ez valahogy itt prüdéria, vagy megfelelő ember hiányában nincs)
nos, ami az "ingyenes" fogamzásgátló eljárásokat illeti, ezek alkalmazása max 60 %-ban eredményes - de ezt minden ismeretterjesztő szakkönyv említi - nem is tudom, hogyan nem nyilvánvaló előtted - elég csak az angoloknak az indiai kudarcba fulladt születéskorlátozást célzó kísérletére utalnom, amikor a középidő számításával próbálták a nyomort eredményező túlszaporodásra megoldást találni.
Ugyanis - és még a magyar kamaszok jó részére is áll ez - a nők nagy részének fogalma sincs a saját ciklusáról, de ha van is, az nem biztos, hogy szabályos, és ez a módszer szülés után, a szoptatás ideje alatt sok esetben nem alkalmazható.
(sosem felejtem el azt az ifjú anyát, aki férjével és kisbabájával egy mosókonyhában lakott, szoptatott, és hiába ment nőgyógyászhoz, az nem ajánlott neki semmilyen biztos módszert ebben az időszakban a terhesség elkerülésére. A jelentkező következő babának még csak egy kiságyat sem tudott volna biztosítani és zokogva ment megszakításra, igazán rászolgált a megbélyegzésre!)
Hogy miért élnek az "ilyenek" nemi életet? Mert az ember biológiai lény is, a tudatossággal meg még felnőtteknél is lehetnek gondok.
Nyilván, egy kamaszkori terhességmegszakítás (az első terhességet megszakítók nagy része közéjük tartozik) után legalábbis a sokszor gyanútlan szülő is észbekap,
ha egyáltalán törődik a gyerekkel, és valamilyen megoldást találnak a következő terhesség elkerülésére. De kinek jó az, ha anyaságra éretlen kamaszokat szülő szerepbe kényszerítünk?
a terhességmegszakításnál az időkorlátozásnak megint csak biológiai oka van: limitált az idő, amíg azt nagyobb nehézségek nélkül el lehet végezni, és ez nem érzelmi, hanem orvosi kérdés. A védendő és óvandó magzati lény pedig, ahogy világra jön, ha a szüleit nem, már a kutyát sem érdekel, és ez a legálszentebb és leggusztustalanabb dolog a magzatvédőknél, mert nem valakiért, hanem valakik (a terhes nő) ellen cselekszenek, mert érdemben tenni valamit egy nem kívánt gyerekért, azt nem! (és ez tipikus esete a más hímtagjával illetni a csalánt)
Csak egyszer is belegondoltál abba, hogy mit tud tenni az az egyedülálló anya, aki önálló lakás nélkül, őrlődve a gyereknevelés és az egyszemélyben történő családfenntartás feladata között, amikor nincsenek a munkajogban anyákat védő kötelező szabályok, alig van gyerekintézmény, lakáshoz jutni tőke nélkül lehetetlen, és a gyereknevelés költségei vetekszenek egy felnőtt életének költségeivel?
És ha most azt mondjátok, hogy adja örökbe, ha nem tudja nevelni,én azt mondom, hogy érzéketlen, empátia nélküli gonoszok vagytok, ha ezt jó megoldásnak tartjátok. Mert könnyebb azzal a lelki teherrel élni, hogy nem tudtam vállalni, tehát elvetettem, mint azzal, hogy kihordtam, aztán kitettem a bizonytalan sorsnak, nem tudhatom, mi van vele, jól bánnak-e vele, VAN, de MÉGSINCS.
Eh, férfiak.... azt hiszitek, okosak vagytok, pedig csak igazságtalan erőszakosak.
Az Istennek tetsző, hogy évezredek óta zajlik ez a mészárlás, disznóól, trágyadomb, amit ez a barbarosapiens elkövet?
Miért nem küld egy felsőbbrendű helytartót, aki nem csak szerencsétlenkedik, hanem tesz is.
Az ember nem alkalmas normális életre, hosszútávon.
Mocskos, aljas, ragadozó lény.
Rakottszoknyás, vasaltinges dögevő.
Madách: Az ember tragédiájából : „…Amikor ezt ellesi, vegykonyhájában megteszi…” Lucifer vitatkozva Istennel: „…Te nagykonyhádba helyezéd embered, s elnézed neki, hogy kontárkodik, kotyvaszt, s magát istennek képzeli. De hogyha majd rontja főztét, akkor gyúlsz késői haragra. De hát mit vársz egy műkedvelőtől…”
Szerintem az államnak nem úgy kell megvédenie a társadalmat az elfogyástól, hogy tiltja az abortuszt, vagy kötelezővé teszi a gyerekvállalást. Ezt csak az ötletszegény, és így alkalmatlan politikusok gondolják. Először is tessék kérem megteremteni a kedvező feltételeket a gyerekvállaláshoz! Ne kelljen megzuhannia egy családnak, ha netán becsúszik egy kis gikszer... Ne kelljen választani hogy élem az életem, vagy rá megy ingem gatyám a gyerekre. Persze a gyermek vállalást támogatni kétélű fegyver! Valahogy úgy alakult, hogy az úgymond Magyar lakosságnak kevesebb utódnemzési kedve van, mint mondjuk a kissebségeknek. Ezért fordulhatott elő, hogy egy emzetben gondolkodó kormány inkább négy évig nem emelte a családi pótlékot, nehogy felboruljon az "érdekből megnövekedet utódnemzési kedvtől" a lakosság etnikai aránya.
Lehet hogy én gondolom rosszul, de sokszor még az anyagiak sem állhatnak útjába a gyerek vállalásnak! Itt most nem vallási dolgokra gondolok, hanem arra, hogy az embereknek KEDVET kellene csinálni a gyerekhez! Eshetne néha a választás a kicsire is nem csak mindíg a kocsira. Régi megfigyelés: ha egy családban baba születik, az összes nőnemű lénynek babázhatnékja támad.
Nem hiszem, hogy abban az országban, ahol Isaura felszabadításáért gyüjtést rendeztek, egy jól kitalált tv sorozattal ne lehetne kedvet csinálni a gyerekvállaláshoz! Ha már annyi mindennel manipulálnak benünket, legalább egy legyen tisztességes szándékú! Ha New Yorkban a nagy áramszünet alatt 8 százalékkal nött a gyermekfogantatások száma, nálunk is biztosan sikerülne.
Persze nem elég megcsinálni a gyereket, aztán meg elvonulni két napra egy kóházba... Folyamatosan nyomni kellene a médiákban a talán egyetlen igaz üzenetet: gyereket csinálni és nevelni jó!
Persze ehhez el kell hinni azt is hogy élni jó, és nem azt hajtogatni hogy csődben a ország, csökken az életszínvonal, családok sanyarognak és minden egyre romlik!
Milyen hülyének lenne kedve ilyen világra gyereket csinálni? Akkor inkább jöjjön az abortusz!
"de sosincs az, hogy a férfi vállalja egy az egyben, a nő meg - peresze 9 hónap után... - élheti tovább megszokott életét. mint ahogy a felelőtlen férfiak ilyenkor szokták."
A gyerekhez két ember kell.
Hogy a megfelelően trendi és lóvés pasas mégsem megfelelő netán ebből a szempontból és ennek ellenére mégis összehoznak egy gyereket, ugyanannyira a nő felelőssége is.
ha ez a 'dolog' a nok elidegenithetetlen joga akkor a torveny miert is rendelkezik ugy hogy hazassagban elo nok egy/keet gyerekkel nem elhetnek vele?
vagy kuzdeni kell a torveny ellen, ami valoszinuleg kozmegegyezest jelenit meg?
talan itt is egy szdsz allaspont talalkozik egy masik allasponttal?
nemetorszagban a partok kinyilvanitottak hogy mindenkivel hajlandok targyalni csak a baloldallal nem.
egy ilyen 'teljes szabadsagot az abortusznak', vegletessege folytan csakis a kormanypartot jarathatja le. es ennek biztosan van ertelme, a nagyobbik kormanypart lejaratasanak.
peldad eletidegen baromsag irod. es annak az apanak aki gyereket pereli felesegetol mit mondasz? hogy eletidegen barom? pedig jo sokan vannak. miert is?
természetesen nem tudok konkrét számot. Ami viszont _tudok_: az emberben, a nőben mindig is meglévő vágy a gyerekre, ill. más esetben arra, hogy ne legyen gyereke... megtetézve mindez a társadalmi kényszerekkel.
Félre ne érts, az abortuszt nem tartom "jó" dolognak, csak azt gondolom: a gyerekvállalás az élet egy olyan alapvető aspektusa, amit mindig is kontrollálni próbáltak a leginkább érintettek, azaz a nők. Akárki akármit is mondott, akárki akármilyen erkölcsi elvárásokat foglamazott meg, ez igy volt. És igy is lesz, érthető módon.
szvsz nincs igazad. a felelos emberek akkor is felelosek lesznek. attol hogy az allam enyhiti a kaarokat azoknak is akiknek nincs biztositasa, ettol az ertelmes ember meg biztositani fogja haazaat. igen demoralizal a 'segites' de mit csinaljunk?
raadasul ugy gondolom hogy egeszen mas elethelyzetek is adodhatnak. ha egy nonek mar mondjuk a 8. abortusza van akkor nem biztos hogy ugyanolyan intenziven ateli a helyzetet mint egy elsoabortuszos ferfi. a vedekezesnel is szinte azonos lehetosegeik vannak ferfiaknak es noknek. ha keet ember szereti egymast a vedekezes nem igazan jelenthet tul nagy problemat. (biztos van ellenpelda de azt hiszem hogy ez a tulnyomo gyakorlat...)
amikor meeg nem is volt fogamzasgatlo akkor is a legtobb gyerek abban az idopontban erkezett amikor mar (nagyon) vartak.!
(De azért a felelősség ott is kezdődik, hogy a becsúszást igyekezzen mindkét emberke elkerülni, ha már nem kívánnak gyermeket. A bibi meg éppen ott van, hogy ezzel az intézkedéssel még azt a minimális odafigyelést is le kívánják redukálni, hiszen ha mégis becsúszik, akkor van megoldás.)
altalanossagban egyetertek. es azt hiszem hogy altalanossagban a dontes is kozos manapsag. hiszen a gyerek valoszinuleg szerelemben foggant. hogy a korulmenyek eppen milyenek.
