Noa,
ezt a cikket én is olvastam és engem is nagyon felháborított. Én eleve nem vagyok otthonszüléspárti. Pont azok miatt, amiket te is leírtál. Itt elsősorban a bab-babák élete a fontos és otthoni körülmények között nem biztosítható minden. Egyébként nagyon sok ilyen jellegű cikket közölnek le mostanában mindenféle lapokban, de az összesnek valami ilyesmi a háttérből sugárzó mondanivalója, hogy az anyukának legyen frankó, a többi nem érdekes.
Na, megyek, már kezdek magamhoz térni, bár eddig sem voltam kifejezetten fáradt. Csak azt tudnám, még hányszor lehet ilyen vaklárma. Remélem nem minden éjszaka fog mostantól így telni, mert akkor az kiveszi az erőt mindenkiből.
Gratulálok mindazoknak, akiknek van mihez! Egy kissé elmaradtam mindkét topic olvasásával, ezért vagyok kénytelen ilyen kollektiv gratulációt megereszteni.
Éppen jó nagy felháborodásban leledzek. Nem tudom, olvastátok-e az e havi Kismamában az otthon-ikerszülés történetét. Nem akarok az otthonszülésről vitát nyitni, csak ezt a cikket nem állhatom szó nélkül. Én az önzésnek és a felelőtlenségnek ilyen magasiskolájával még nem tatlálkoztam. A sztori csak annyi, hogy az érdi születésházban szült egy nem is annyira fiatal nő faros fekvésű ikreket.
Mindennek az indoka, hogy ő félt a kórházi körülményektől, méltatlan bánásmódtól. Hogy a babák mekkora veszélyben voltak, az nem érdekes, csak hogy ő félt, és hogy ő hogyan érezte magát, őneki milyen elképzelései vannak a szülésről stb. Mindig csak ő ő ő. Lehet, hogy az én nézeteim rosszak, de szerintem egy szülésben elsősorban a baba biztonsága a fontos és nem az, hogy pl- valaki milyen klasszul érzi magát, mert otthonosan van berendezve a ház. Faros ikreket mindenhol eleve császároznak, mert ha az első elakad - amire hatalmas az esély - akkor a másodiknál oxigénhiány lép fel és megfulladhat. A többi veszélyt nem sorolom, de a két havi kórházi bentlét alatt láttam egyet s mást, különösen ikreseknél.
Ja, és ami mindennek a teteje, az mondja, hogy szerencsére kicsik voltak a babák. Értitek??? Annak örül, hogy kis nyomorultak, csak hogy ő könnyen meg tudja szülni. És ha a gyereknek inkubátor kell azonnal, mert ikreknél gyakori az alulfejlettség? És ha? és ha?
Végül szerencséje volt, minden rendben ment, de ez amennyire én tudom, ez csak hatalmas mák volt. A végén örvendezik a jó döntése felett. Kérdem én, ha valamelyik iker vagy mindkettő ottmarad, akkor hogyan számol el a lelkiismeretével? És az orvos, aki ebbe belement?
Bocs a kirohanásért, de nagyon kiakadtam, hiszen magamra gondoltam. Ahányszor megkérdezte a doki, mit szeretnék, hogyan szeretnék szülni, mikor stb., fel sem merült bennem, hogy egy pillanatra is az én érdekem jusson eszemben. Mindeg azt válaszoltam, hogy én nem vagyok érdekes, csinálja, ami a babáimnak a legjobb.
Igen, nagyon aranyos volt a doki, többször gratulált és jó pocaknövesztést kívánt. Kellemesen csalódtam benne, ha ilyen rendes marad továbbra is, akkor szívesen fogok nála szülni. Nemcsak hogy elsőre nagyon szimpatikus volt, hanem még szakmailag is gyakorlottnak tűnt. Ráadásul ő szokta intézni a kórházban az alternatív szülést és én nagyon szeretnék egy meghitt, fürdőkáddal és franciaággyal felszerelt szobában szülni. Szóval minden ideálisan alakult eddig. Szerdán megyek hozzá UH-ra, a terhesgondozásra pedig hétfőn. Ja, és azt még nem is említettem neki - szerdára tartogatom a meglepetést - hogy a párom műtétjét az ő testvére végezte másfél évvel ezelőtt. Ez biztosan egy jó pont lesz nála. Na, mára ennyit, mindenkinek kellemes hétvégét kívánok, Mosomasa te pedig pihenj sokat.
Nekünk a ma éjszaka telt mondhatni érdekesen. Éjjel fél három körül arra ébredtem, hogy sehogy sem jó, fáj a derekam és bizonyos időközönként a fájdalom átmegy a hasamra, görcs, méh kemény lesz, aztán elernyed. A derékfájás végig megvolt. Fél négykor már felkeltem, mert olyan rossz volt. Ekkor a férjem is felébredt és elkezdtük mérni a fájásokat, 10 percenként jöttek.
A férjem tisztára szolidáris volt velem, ő is felkelt és beszélgettünk és a kezdeti ijedtséget felváltotta az öröm, hogy de jó, nemsokára...aztán fél hatkor letusoltam és megbeszéltük, hogy ő megreggelizik, aztán indulunk. Erre 7-re elmúltak a fájások. Felhívtam az orvosomat és azt mondta, na ezek a jóslófájások és lesz még belőle!
Szóval, most itthon vagyok, fáradtan egy kicsit, de tartom magam. Most kezdem holnap a 38. hetet (a számított szerint) és nagyon furcsa érzés, hogy bármikor bármi lehet. De érdekes, nem pánikoltunk egyáltalán. Kaptunk egy kis ízelítőt, azt hiszem :-))
poni,
ha itt maradsz sem rontod a levegőt, de ahogy a többiek is irtak, a Med-lomb-on valóban sokkal több hasonlo tapasztalattal talaálkozol. És reméljük mihamarabb ide is bejelentkezel majd!!!
Pk
nem is tudom ki mondta, hogy a nem a születéskor gyakorlatilag már csak egy plusz információ volt. Az elején én is ugy gondoltam pont mint te, hogy nem tudom, hogy akarom-e tudni, de ahogy ktelik az idő, egyre jobban szeretném tudni. talán pont azért, hogy a nevén tudjam szólitani, vagy hogy az elképzelt egyéniségéhez válasszak majd bababutort. Persze ez lehet hogy hulyeség.
susok, akkor lehet, hogy a tanfolyamon majd találkozunk?
timcsi,
na látod, tuléltétek a vizsgálatot, és most mennyivel jobb! Szimpi volt a doki?
TIMCSI!
Mégegyszer nagy-nagy gratula és problémamentes babavárást!
gyömbér!
Nekem az utolsó hetekben jutott eszembe egyre sűrűbben, hogy milyen lesz majd ez az egész? Észre fogom venni, hogy ez már az? Meddig fog tartani? Mennyire fog fájni? Meg még sok minden, ami így utólag persze egy kicsit mókásan hangzik, hiszen most már tudom, hogy semmi mással össze nem téveszthető a "jelzés", hogy indulni kell, az egész összesen 4 órát tartott, és a fájdalom is kibírható volt, eszembe sem jutott, hogy fájdalomcsillapítót kérjek (idő sem lett volna rá). Azt nem mondom, hogy ne gondolj rá, hiszen ahogy közeledsz a kiírt időhöz úgyis ez fog állandóan motoszkálni a fejedben. Bízz abban, hogy minden símán fog menni, ezt "beszéld" meg a babócáddal is és majd meglátod, hogy milyen fantasztikus dolog ezt a csodát megélni!:)))))
Tornázni nem tornázhattam (azt mondta az orvosom, hogy tornázni ráérek majd később is:)), a kórházban pedig keddenként tartottak tájékoztatókat. Ez 6 alkalom volt és a témák között szerepelt maga a szülés, szoptatás, légzéstechnikák, mit vigyünk a szülőszobába, a kórházi tartozkodás idejére, első napok otthon és meglátogattuk a szülőszobát is. Mindig néztünk videót is. A szülésznő válaszolt az összes felmerült kérdésre. Szóval jó volt, legalábbis szerintünk. Nekünk nagyon tetszett, jól éreztük magunkat minden alkalommal és az információk, amiket ott kaptunk elégnek bizonyultak.
Kellemes hétvégét! Vigyázzatok magatokra és a babócákra!
Susok,
Igen felejthetetlen volt. Igen az elso unoka, gondolhatod oriasi az orom!!!!
Kisvirag,
Gratula Neked is kulon es szemelyesen. Olvastam, hogy nem tudtatok a nemet. Mi sem akarjuk tudni, illetve most meg ugy gondoljuk, hogy nem akarjuk tudni. Hulye kerdes de jo volt, hogy nem tudtatok??
Piglet, nagyon köszi:) Épp most csináltam egy szép kis file-t a tanácsaidból, hogy legyen miben elmélyülnöm a "szobafogságban", mig a konyhában és az előszobában a festők dolgoznak:)))
Timcsi! Gratulálok még egyszer, és boldog pocaknövesztést:)))
Susok:
Annyi bőven elég információnak. Nincsen szükség többre illetve a kórházban nem jutsz hozzá máshoz. De mivel ezzel a kórházzal kapcsolatosan tele vagyok infokkal:-))) ezért bátran megkereshetsz. Segítek.
Szeretnélek megkérni arra, hogy a legközelebbi frissítéskor tegyél bele engem is a táblázatba, a Medlomb-ról jöttem át.
Adataim:
Előzmények:
2 év próbálkozás, PCO, alacsony spermiumszám
Kezelés:
3 hónap Closti-kúra
Szülés várható ideje:
2001. november 13.
Most vagyok 10 hetes és 3 napos.
Arra nem emlékszem pontosan, hogy kell-e a kórház és a kezelőorvos neve, azért ideírom.
Békéscsaba, Réthi Pál Kórház, Dr. Szeberényi Zsolt
Szóval, tegnap voltam a dokinál, aki tapintással megállapította a terhességet és rögtön gratulált, valamint jó pocaknövesztés kívánt. Hétfőn megyek terhesgondozásra, szerdán pedig UH-ra, mert a dokim szerint erre a 11. hét a legmegfelelőbb. Röviden ennyi. Mostmár megnyugodtam és kezdem önfeledten élvezni a boldog kismamaságot. Mindenkinek köszönöm a drukkolást értem és remélem, hogy a továbbiakban is tudtok majd segíteni nekem, mint kezdő kismamának.
Szia Póni!
A Babavárat olyan szerencsések tartják életben, akiknek már sikerült a baba, többüknek kis segítséggel, ők a Meddőség Lombikbébi fórumból jöttek át ide. (én is még sajna oda tartozom)
Szóval, nézz átt oda is, mert sok hasonló sorsú leányzó beszéli meg a mindennapi küzdelmeit, és nem kis adag lelki támogatásban is részesítik egymást, amikor szükség van rá.
A fórumot itt találod:
Med-Lomb Fórum
Én most járok itt először, szeretnék segítséget kérni tőletek.
Másfél éve szeretnénk babát, de eddig minden sikertelen volt. Jártam dokinál, de
nem nagyon törődött velem, úgy hogy most elmentem egy másikhoz, aki
komolyan vesz engem, de még nem volt vizsgálat, még csak időpontot beszéltünk
meg.
Azt szeretném megkérdezni tőletek, hogy milyen vizsgálatokon estetek át, amin
valószínű, hogy nekem is át kellesz esni? Írjátok meg, ha kérhetem!! Köszönöm.
És még valami. A peteérés a hőmérséklet leesésekor van, vagy amikor a leesés
után hirtelen felugrik a hő? Tehát a hő leesése előtti este kell együtt lenni, vagy
a hőmérséklet felugrása előtti este, ahhoz, hogy nagyobb legyen a valószínűsége
annak, hogy összejöjjön a babóka?
Ha úgy érzitek, hogy nem vagyok ide hozzátok való, írjátok meg azt is és akkor
nem rontom többet itt a levegőt.
Gyömbér!
Érdekes, amit irsz. Évekkel ezelőtt, mikor a szülésre gondoltam, mindig páni félelem fogott el. Most tudatosan figyelem magam, és rájöttem, már egyáltalán nem félek (annyi mindenen túl vagyunk már, nem?), pedig azért eléggé majrés vagyok. Már majdnem egy éve, korábban soha nem érzett erőt érzek magamban mind a lombikkal, a terhességgel, a szüléssel és a gyermekgondozással kapcsolatban is. Valószinűleg pszichésen ez nagy mértékben hozzájárult az azonnali sikerhez és a problémamentes terhességhez. A szüléssel kapcsolatban pedig, amióta elhatároztam, hogy kérek epidurálist, azóta attól sem félek. Persze a helyszinen majd biztos remegni fog a lábam, de addig nem idegeskedem emiatt. Tegnap voltunk meglátogatni a sógornőm 3 hetes kislányát, igy volt alkalmam magamon azt is megfigyelni, félek-e megfogni stb. Nagyon jól éreztük magunkat, és ugyanazt ez erőt éreztem magamban, amit leirtam. Azt érzem, hogy minden rendben lesz, jó és ügyes anyuka leszek. Remélem nem kell csalódnom magamban...
Te is kaptál, gondolom, menetrendet a kórházban. Annak a hátulján van a felkészitő programjuk. Szerintem mi júniusban fogunk elmenni ezekre. Minden hétfőn másról van szó. Szerinted ennyi elég, vagy másra is kellene még járni? Én nem járok tornázni sem. Lehet, hogy tévedek, de szerintem a legtöbben csak a kórház felkészitőjére járnak.
monix
képzeld nekem is volt a terhességem elején herpeszem, én egyébként is egy herpeszes tipus vagyok, és alog, hogy elmúlt az egyik már jött is a másik. Eléd sokáig szenvedtem vele, már csak azért is, mert a tuti Zoviraxot azt ugye nem lehetett használni. Nekem Hevizost ajánlott a patikus nénikém. Viszont megnyugtatásképpen azóta sem volt (kop-kop-kop)
katus, ezt soha nem értettem, hogy inszemmel miért nem sikerül és utána miért jön rögtön össze lombikra. Mindenestre 6 inszemet gondolom nem annyira vidám dolog végigcsinálni.
Timcsi
várjuk a beszámolódat!! Egy jó tanács, ha nem ehhez a dokihoz jársz évek óta, és elsőre nem érzed a 100% bizalmat és szimpátiát, lehet, hogy érdemes mással próbálkoznod. Nekem sajnos az elsőre nem érzett szimpátia később sema alAKult ki, és a 20. héten kellett dokit váltanom.
susok, berku, és szülés előtt állók, rám néha rámtör ez a félelem a szüléstől. Rátok nem? Ez elmúlik, vagy majd csak a szülés után. Ti jártok valami felkészitő tanfolyamra vagy kismama tornára? És anyukák ti jártatok?
Sziasztok!
Az inszem április 10-én volt, de 12-én meg kellett ismételni. A hőm nekem is magasabb szokott lenni mensi előtt, azért nem tudtam, hogy most mitől mehetett fel. Ébredéskor mindig megmérem, napok óta 36,9, az esti órákban szokott visszaesni, az nem baj?
Tíz napig most Duphastint (azt hiszem így kell írni) szedek, s ha addig tényleg nem jön meg a mensi, akkor jövő pénteken lesz esedékes a terhességi teszt. 17-én vettek vért, progeszteron-szintet néztek, azt mondta az orvos, hogy az nagyon jó.
Hadaramo,
Szerintem csak a reggeli órákban magas, és 37,1-37,3 körüli. És úgy kell mérni ahogy Susok írta, vagy hüvelyben,de mindíg ugyanúgy az ébredésit.
Azt elfelejtettem irni, hogy mindig ugyanabban az időben érdemes mérni, hogy igazán össze lehessen hasonlitani: általában reggel, még ágyban, felkelés előtt, szájban. De ha idáig másképp csináltad, akkor folytasd úgy, mert csak akkor tudod összevetni az eredményt.
Timcsi!
Megértem az izgalmadat. Meglátod minden rendben lesz, és fogod látni ahogy dobog a kis szivecskéje. Ettől meg fogsz nyugodni. A lázmérőzést pedig szerintem hagyd abba, ilyenkor már nem szükséges mérni, és csak felesleges stresszt okoz, ha néhány tized fokot valamiért lemegy vagy felmegy.
Hadaramo!
Nagyon szurkolunk ám neked++++++++++++++++++
Mikor volt az inszemed?
A hőmérséklet a tüszőrepedéskor megy fel kb. 5 tized fokot a megszokott hőmérsékletedhez képest. Terhesség esetén pedig nem megy vissza. Nekem amikor nem voltam terhes, a mensi előtt egy-két nappal el kezdett süllyedni a hőm, és miután megjött, visszaállt a régi szintre.
Szóval, kivánom, hogy maradjon magas a hőmérsékleted:)))
Sziasztok kismamák!
Mindenkinek gratulálok a babákhoz! Én most a segítségeteket szeretném kérni.
Múlt héten volt inszeminációm, és arra volnék kíváncsi, ha valaki állapotos, mennyire növekszik meg a hőmérséklete, s ha megnövekszik, akkor egész nap magas, vagy csak a reggeli órákban.
Eljött a nagy nap, éjszaka jó ha aludtam egy pár órácskát. Ma megyek először a dokihoz, nagyon izgulok. Főleg, hogy még sohasem jártam nála, csak őt ajánlották, mert állítólag nagyon rendes. Azt sem tudom pontosan, hol rendelője, mert az asszisztense is mást mondott, meg a kórház nőgyógyászata, ahol dolgozik. Mindegy, ma elindulok hamarabb és megkeresem, a két megjelölt hely szerencsére nincs túl messze egymástól, pláne ilyen viszonylag kisvárosban, Békéscsabán. Istenem, nem tudok megnyugodni, pedig nem vagyok valami majrés típus. Csak azon is izgulok, hogy bár hetek óta minden reggel 37,1 vagy 37,2 C fok volt a hőm, ezzel szemben két napja csak 36,9. De nem fáj a hasam, nem vérzek, remélem minden rendben van. Drukkoljatok nekem!
Susok, Buksi,
Köszi a megnyugtató szavakat:-)) Akkor nincs okom görcsölni, és nem is fogok. Nekem nem mondták a havi ellenörző UH-t, legközelebb máj.29-én kell mennem, addig remélem a helyére csusszan.:-)))
Nagyon jó olvasni, hogy egyre többünknek sikerül(t)!:-) Gyakran olvaslak Benneteket, de írni nem nagyon van időm.
KISVIRÁG: próbáld melegen tartani a kishercegetek pociját, masszírozgasd az óramutató járásával egyezőleg, Gripewater cseppek is állítólag beválnak. Remélem, hamar túlestek ezen a nehéz időszakon.
Sziasztok Babavárók!
A kisfiam békésen szuszog mellettem, így kihasználom az alkalmat, és írok Nektek pár sort. Eddig nem jutottam hozzá, hogy leüljek a gép elé (igaz, ülni sem tudtam 2 hétig:-((), így megint jócskán elmaradtam az olvasással. Mivel mi csak este vagyunk netközelben, ezt nem is fogom tudni bepótolni, ugyanis a pici fiamnak 21-kb. 23 óráig tart a hascsikarásos+nemtudommitszeretnék napszaka, és ezen idő alatt be kell vetni magunkat rendesen, hogy meg tudjuk nyugtatni. Sokszor már a hasunkon is nyűgös, pedig ez a kedvenc helye.
A szülésről csak annyit, hiszen a párom beszámolt már róla, hogy számomra csodálatos élmény volt, és már akár holnap mennék újra:-) Bízom benne, hogy lesz még alkalmam átélni ezt az érzést. Nem kértem semmit fájdalomcsillapításra, de amióta a kedvesem mellettem volt, lényegesen elviselhetőbbek voltak a fájdalmak. Mondhatni, ketten szültünk, ugyanis végig mellettem volt, és bátorított, szorította a kezem. Felejthetetlen érzés, amikor a meleg, pici testet a hasadra teszik, és megismerkedhetsz a kis manóval, akit annyi héten át a szíved alatt hordtál. Nekünk a neme is meglepetés volt. A legfelemelőbb pedig az a fél óra volt a szülőszobán, amit hármasban tölthettünk, és a kisfiunk ezen idő alatt szopizott. Már akkor nagyon ügyes volt, és meg sem látszott rajta, hogy viszonylag nehéz születése volt. A kórházban végig mellettem volt, nem sárgult be, és 200 g-mal többet nyomott, amikor hazahoztuk. Azóta is sokat eszik, nyugodt, mosolygós, kiegyensúlyozott baba, leszámítva a már említett estéket, de azzal nyugtatnak minket, hogy 3 hónapos korára elmúlik:-( Amióta hazajöttünk, a nagy kádban fürdik, imádja a vizet és persze, ha énekelnek neki.
A múlt héten elvittük a Kaáliba is. Nagyon kedvesek voltak, kézről kézre adták. Sajnos a dokinak kevés ideje volt, de felajánlotta, hogy máskor egyeztessünk időpontot, hogy hosszabban elbeszélgethessünk.
További problémamentes babavárást, és kívánom mindenkinek, hogy ilyen csodálatos élményként élje meg a szülést és a babázást egyaránt.
Üdvözlettel, Kisvirág
monix!
Igaza van susoknak, kockásra nem kell aggódnod magad, csak amennyit tudsz pihenj és tartsd be amit a doki mond! Meglátod nem lesz semmi baj!!!
Nálam is "járt" egy időben a méhszáj környékén a lepény, de ahogy nőtt a méh szépen elhúzódott onnan és a szülésnél nem volt semmi probléma. Peti jött, mint a távirat, na jó, mint egy lassabb távirat, mert a fájás észlelése és a szülés között 4 óra telt el!:)))
A 14. héttől itthon voltam táppénzen, és amennyit csak tudtam feküdtem/pihentem (már amennyit lehet egy házfelújítás kellős közepén).
susok!
Örülök, hogy szívesen olvasgatod az "élesben" menő eseményeket!:)
Bár nem írok oda, de a Kismama-kisbaba topicot én is mindig átbogarászom, mert ott is olvashat az ember lánya érdekességeket!:)
Katus27!
Üdv a topicban és gratula a pocaklakódhoz!:))
A húgom tavaly november 26-án szülte a kisfiát!:)) Én pedig november 27-én születtem, csak kicsit régebben!:)))
Reméljük Priméránál minden rendben és gyorsan ment, és lassan már haza is mehet a kórházból kisbabájával:)))
Buksi és Noa, annyira élvezem a beszámolóitokat! Nem is beszélve a sok hasznos tanácsról!
Én az a tipus vagyok, aki az ismeretlentől nagyon tud félni. De ha már tudom mi vár rám (és van a tarsolyban egy-két probléma-megoldó lehetőség is), akkor már jól veszem az akadályokat. Olyan jó tudni, hogy lesz kihez fordulni, ha valamit épp nem tudok:)
Petra! Nagyon szép és felejthetetlen Ünnepetek volt! Gondolom, most már nemcsak ti jártok 10 centire a föld felett... Első unoka lesz?
Csucsuka!
A Dániel nekem is nagyon tetszik, de a Kispilu méginkább:))) Nagyon aranyos becenév!
Timcsi!
Sajnálom, hogy ennyire megvisel, de már csak pár hét és vége! A középső harmad nagyon kellemes (legalábbis szerintem).
Monix!
Hasonló cipőben járok, de nekem a méhlepény (szintén a hátsó falon) csak megközeliti a méhszájat. Emiatt havonta kell ellenőrző UH-ra járnom. Én is dolgozom, és ha semmi nem jön közbe (kop-kop), még fogok is egy jó ideig. Legutóbb megkérdeztem a dokimat, mi is ezzel a bibi: ha a lepény teljesen lefedi a méhszájat egyáltalán nem lehet hüvelyi úton szülni, és terhesség közben vérzéseket okozhat. Ha félig fedi, akkor talán lehet rendesen szülni, de nagy a szülés közbeni vérzés lehetősége. Viszont most még nem szabad aggódni emiatt, mert ahogy nő a méh, a méhlepény általában felfelé húzódik/vándorol, igy magától meoldódik a probléma. Nálam is ezt ellenőrzik havonta, én pedig próbálok erre koncentrálni/alfázni. Egyelőre úgy néz ki, nem lesz belőle baj. Nálad is még bőven van ideje felfelé húzódni, ne aggódj, de azért pihenj sokat.
Tegnap meg volt a 12. hetes UH. A baba fejátmérője 22mm.:-)))) Viszont a méhlepény hátsó falon tapad, és eléri a belső méhszájat!:-( Ez mennyire rossz? Tud valaki valamit erről? A doki csak a házasélettől, és erőltetéstől tiltott el, dolgozni lehet vele azt mondta. Ráadásul a számon herpesz is kijött, pedig eddig nem volt, és állandóan meg vagyok fázva. Hiába szedem és eszem a rengeteg vitamint úgy látszik az immunrendszerem teljesen legyengült.
Estee,
Az előzményeim:
A 2 éves próbálkozás alatt: closty kúra eredménytelenül, laparoszkópiával oldatták a bal oldali letapadt petevetőmet, majd újabb closty kúra eredménytelenül, végül spontán sikerült:-)))
A meddőség oka szerintem hormonális elégtelenségen, és az egyik oldali letapadáson kívűl, pszichés volt.
Itt vagyok ismét a húsvéti ünnepek után. Reggel meg este állandóan hánytam, a köztes időt pedig korlátlan kajálással töltöttem a három nap alatt.
Susok!
Köszi a gratulációdat és jókívánságodat.
Nem nagyon tudok most mit írni, várom a holnap délutánt, amikor is először megyek orvoshoz. Nagyon remélem, hogy minden rendben lesz. Irtóra izgulok!!!
