A LÉTIGÉK EZOTERIKUS JELENTÉSE A HUN-MAGYAR NYELVBEN
1. IGEID?K
A hun nyelvben - amit ma magyarnak hívunk - eredetileg kilenc igeid? volt használatban. Ezek az egyszer? múlt, jelen és jöv?. Folyamatos múlt, jelen és jöv?. Befejezett múlt, jelen és jöv?. Nagyon pontos és egyértelm? szabályok szerint használtuk (s?t máig használjuk) ?ket, amely szabályok precízen levezethet?k a teremtés alaptörvényeib?l. Az alábbiakban ezt fogjuk ismertetni.
A nyelv lényegében az intelligens emberek közti kommunikáció céljára lett kifejlesztve. A kommunikáció az ember ismereteinek átadása és mások ismereteinek fogadása, többé-kevésbé egyértelm? kódolással. Az ismeretek a világról szólnak. Az általunk megtapasztalt világot írjuk le a fogalmainkkal, szavainkkal. Tehát a nyelvünk szabályainak h?en tükrözniük kell a világot, amiben használjuk, és azt a módot, ahogyan értelmezzük az észleleteinket.
Mivel az emberek él?lények, változnak. A környezetükkel együtt, alkalmazkodva hozzá. Változik a világképük, s vele a kommunikációjuk is. Tehát a nyelvnek is változnia kell, folyton módosulni, b?vülni (gazdagodni), esetleg sz?külni (elhagyva egyes dolgokat). Szavaiban, szabályaiban, kiejtésében, írásában. Nem lehet törvényekkel és merev szabályokkal rögzíteni, mert ha megmerevítjük, el?ször alkalmatlanná válik a használatra, majd fokozatosan elhal, a helyét átveszi más nyelv vagy metakommunikációs forma.
A nyelvünk ismeretében megérthetjük a világot, a világ ismeretében megérthetjük a nyelvünket. Lássunk neki! Kezdjük az alapoknál, a létigéknél. Mivel a lét a legáltalánosabb fogalom a teremtésben, s mert: "Kezdetben vala az ige. Minden az igéb?l vala, az ige Istennél vala és Isten vala az ige." Az ige a nyelvtanban létezést, cselekvést, történést fejez ki. Három ideje van: múlt, jelen, jöv?.
2. LÉTIGÉK
A magyarban kétféle létigét használunk a kilenc különböz? igeid?ben: a van-t és a lét-et. Ezek különféle változatai, alakjai a következ?k.:
Van:
F?névként: vanás.
F?névi igeneve: vanni.
Kijelent? módja: van.
Felszólító módja: -.
Feltételes módja: volna.
Egyszer? múlt: volt.
Egyszer? jelen: van.
Egyszer? jöv?: -.
Folyamatos múlt: vala.
Folyamatos jelen: való.
Folyamatos jöv?: -.
Befejezett múlt: vagyon.
Befejezett jelen: valék.
Befejezett jöv?: -.
Lét:
F?névként: levés, létezés, leledzés.
F?névi igenevei: lenni, létezni, leledzeni.
Kijelent? módja: lét, létez, leledz.
Felszólító módja: legyen, létezzen, leledzzen!
Feltételes módja: lenne, lehet, lehetne, létezne, létezhet, létezhetne, leledzene, leledzhet, leledzhetne.
Egyszer? múlt: lett, létezett.
Egyszer? jelen: lét, létezik, létez?.
Egyszer? jöv?: lesz, létezni fog.
Folyamatos múlt: l?n, leledzett.
Folyamatos jelen: lev? (ejtjük lév?-nek is), leledzik, leledz?.
Folyamatos jöv?: lészen, leledzeni fog.
Befejezett múlt: lett légyen.
Befejezett jelen: levék.
Befejezett jöv?: leend, leend?, lenni fog.
3. A VANÁS ALAKJAI
Amint látjuk, a vanásnak nincs jöv? idej? alakja (vasz, vászon, vaand, vaandó, vanni fog?)! Nincs felszólító módja (vanjon, valódjon?) és feltételes módja (vanna, vahat vagy vanhat?) sem.
A vanásnak azért van csak múlt és jelen ideje, mert vele a megnyilvánulatlan tulajdonságait jelenítjük meg. A teremtés el?tti állapotot, a puszta vanás id?tlenségét. Egy Énoknak (okforrásnak) csak jelene (forráspontja) és múltja (kiáradása) van, de nincs jöv?je (beáradása)! Ezt tudjuk, mivel ? az id? szül?je, kelt?je (az Öregisten Id?), akib?l kiárad minden ("Vagyok a Ki vagyok.").
Azért van a vanásnak minden igeid?ben egyféle alakja, mert a megnyilvánulatlan omnipotens (a lehetségesség) csak egyféle lehet. Nincs még polarizáció, dualitás, én és te (személyes és személytelen, pl.: vanó és vanik?), bal és jobb. Ezek csak a megnyilvánuláskor jelennek meg, amikor két forrás lenni (létezni) kezd egymás számára.
Ebb?l következ?en nem lehet felszólító módja sem. Nincs akit, amit felszólíthatna (megszólíthatna) bármire egy magában található, semmir?l semmit sem tudó (információtlan) és semmit sem csináló (nem létez?, de mégis vanó, pontosabban való!) pont. Ami van, az az egy, az egész, a teljesség. Annak mindene megvan, nem kíván semmit, ezért szenvtelen, közönyös.
Az, hogy a feltételes módját az egyszer? múltjából képezzük (volt-na), egyrészt arra utal, hogy a megnyilvánulatlanról semmi biztosat nem tudunk mondani, csupán feltételezéseink vannak (lehetnek) róla, hogy mi volt akkor, amikor még semmi sem volt (az id?k kezdete el?tt). A népmeséink ezért kezd?dnek így: "Hol volt, hol nem volt, tán igaz se volt." Másrészt a megnyilvánulatlan forrás lehet (vanhat?) magában is, illetve áraszthatja magából a sajátidejét (múltját). Ha a múltja egyetlen más id?forrást (vanót, lev?t) sem ér el, akkor egyszer?en megnyilvánulatlan marad. Ezt hívjuk állóvíznek (1. ábra), ahol nem történik semmi.
4. A LEVÉS ALAKJAI
A levésnek azért van jöv? ideje is, mert minden teremtett (virtuális, másolati) id?forrás a teremtésben az id?hurokba visszacsatoltsága által marad meg a létében, ahol a saját múltjában halad mindvégig, ami mindig ?felé jön (befelé jöv?). A tachion a jöv?jébe rohan, lehagyva (maga mögött) a kiárasztott múltját, ami bel?le ki-múlt. Ezért ami el?tte van, az a jöv? tér (terület) (2. ábra). Az okforrás tachionnak nincs jöv?je, bár jöhet vele szemben más létez? id?rendszer, de az nem a ? jöv?je lesz, hanem a másiké. Amikor pedig kiér az ?skáosz hullámterének peremére ("kint van a vízb?l"), már a semmibe (sehová) rohan (megállíthatatlanul távolodva a többi létez?t?l azok sajátidejében). Az egyenesen száguldó tachiont magyarul futót?znek (sebesen haladó) hívjuk, a körpályán haladót pedig bolygót?znek (forog, bolyong).
A teremtés abban az esetben következik be, ha az okforrás tachion találkozik a saját jöv?jével. Visszakanyarodva belép a saját elhagyott múltterébe (3. ábra). Ezt csak a többi okforrással (más létez?kkel) való kölcsönhatások révén teheti meg.
A teremtmények sorsa azért predesztinált, ismerhet? el?re, mert nekik van, míg az isteneknek (Énokok) nincs jöv?je. ?k (az okforrások) urai önmaguknak és a sorsuknak, felette állnak a szamszára világkerekének és az id?nek. Ezért kifürkészhetetlenek az Isten útjai, szándékai. Ha pedig egy létez?nek elfogy a jöv?je, akkor meghal, az élete holtpontra jut, megsz?nik a jelene, s így aztán a múltja is elfogy, kimúlik bel?le. A hal-ál a mozgások megsz?nte, meg-ál-lása.
Amikor két forrás létezni kezd egymás számára, megszületik a létezés, a kett?sség, a mozgás. Ezt az id?rendszert hívjuk folyóvíznek (4. ábra). A levés különböz? alakjainak jelentése pontosan árulkodik a továbbiakról.
A lét a rövid (írású, ejtés?) alak, a passzív dolog (aminek egyszer?en van léte). A létezik a hosszú alak, az aktív dolog, ami csinál valamit (els?sorban létezik és mozog), de csupán általános értelemben, tehát ez a cselekvés bármi lehet. A leledzik szintén hosszú alak, de másképp aktív. ? az aktív személy, aki csinál valamit (els?sorban lélek-zik és él), általános értelemben, tehát bárki lehet.
A lélek-telen dolog élettelen, a lelkes lénynek viszont, mivel lelke van, él. Az életét pedig le-éli. A lélek régen lele (szellem) alakban is használatos volt a hun nyelvben. Aki meghal, az ki-leheli a lelkét (kimegy bel?le a lélek, ami él?vé teszi). A lélekzet, lélegzet, lehelet, lelemény, lelkület, lelkész, létszám szavaink szintén innen erednek. További sokatmondó szavak: lélekveszt?, lélekbúvár, m?vészlélek, lélekjelenlét, lélektan, lelkesít, lelkiállapot, lelkiismeret, ébrenlét, készenlét, létbiztonság, létbizonytalanság, létminimum, létesítmény, létesülni, lételem, er?nlét, létalap, létfenntartás, létérdek, létjogosultság, jólét, jóllét, létrehív, létrehoz, letét, leltár, paralel (párhuzamosan létez?).
A lev? (lév?) a folyamatos jelenben szintén rövid alak és passzív dolog. A lé jelentése pedig folyadék, víz, illetve valamit tartalmazó ital. A víz (id?hullámtér) önmagában tisztavíz (információtlan), ami átlátszó, átlátható, vagyis egyszer? dolog (mint egy pont). Más dolgokkal elkeverve (információt viszünk bele a kölcsönhatások révén) már zavaros lötty lesz (valamilyen lé) egy küls? megfigyel? számára.
A létez? olyan aktív dolog, konkrét értelemben egy bizonyos valami, ami egyszer?en csak létezik (a jelenben) de nem él. Ha létez?nek mondom, akkor pontosan utalok egy valamire, ha léteziknek mondom, akkor általános értelm?.
A leledz? olyan aktív személy, konkrét értelemben egy bizonyos valaki, aki folyamatosan létezik és él. A leledziket akkor használjuk, ha nem egy bizonyos valakir?l van szó, hanem általában egy lelkes él?lényr?l.
Ami létezik, az más valami számára létezik, tehát kölcsönhatásban van vele, észlelhet? mások számára. Amit észlelünk a világban, azt leljük, megleljük, vagyis találjuk ott. Innen erednek a lelés, találás, lelni, találni szavaink (a talál feltételes módja a talán).
A levésnek, létezésnek, leledzésnek van felszólító (óhajtó, felkiáltó, parancsoló) módja (csak jelen id?ben): legyen! létezzen! leledzzen! Ez érzelmeket, szubjektivitást, életet, teremt? er?t tükröz.
Az, hogy a létez?k a létezésüket tekintve egyenrangúak, tehát egyaránt léteznek, s nincs létez?bb, meg kevésbé létez? dolog, azon látszik, hogy mindhárom alaknak van f?névi változata: levés, létezés, leledzés. Ebb?l pedig képezhet? f?névi igenév: lenni, létezni, leledzeni.
5. F?NÉVI IGENEVEK
A lenni szenved?, passzív alak. A létezni és leledzeni m?veltet?, cselekv? alak. Mert az id?beli létezés duális (kett?s): n?i és férfi, jin és jang, aktív és passzív. A lenni a n?, a létezni és leledzeni a férfi. A megnyilvánuló teremtés tehát poláris, az ellentétek és ellentmondások világa.
Ugyanakkor vegyük észre, hogy a létezni egyszer? igeid?, a leledzeni pedig folyamatos. Ez azt súgja, hogy a tárgyak (dolgok) egyszer?en csak léteznek az id?ben (semlegesnem), míg az énnel rendelkez? megfigyel?k, a lelkek (leledz?k) folyamatos idej? létez?k (hímnem), tehát a számukra az id? folyamatosan telik (észlelik) az egész létezésük során, szubjektíve. A passzív lenni a n?nem lesz ebben az esetben.
Ami létezik, az nem tudatos (intelligensen) err?l. Aki leledzik, az tudja ezt!
Most nézzük a vanást, ami megnyilvánulatlan, tehát statikus és id?tlen dolog. Nincs m?veltet? alakja (vanázik, vanázni). Ennél fogva, a polaritás hiányában elmarad a szenved? alakja is. Csak egyféle VAN van, aminek f?névi igeneve a vanni. A "vanni van..." kifejezésünk arra utal, hogy rekurzív tulajdonságú az okforrás (geometriai szerkezetét illet?en mandu, aminek jelentése: "egy csinál"), önmagába zárt és kész! Vanni éppen van, de még nem létezik senki, semmi számára. Valószín?leg bel?le származtathatók a venni, vinni és vonni szavak is, a jelentésük alapján. Venni: birtokba venni, magamhoz vonzani, hogy a számomra létezzen. Vinni: magammal együtt mozgatni valamit. Vonni: magamhoz húzni valamit, a hatókörömbe.
Itt szeretném megjegyezni, hogy vanságról, levésségr?l, létségr?l nem beszélünk, mivel a -ság, -ség toldalékot melléknevekhez szoktuk kapcsolni, a van és lét pedig nem használatos melléknévként. Mindkett? a legáltalánosabb dologról, a puszta vanásról és létezésr?l szól, ami a kezdet alapja (a pont). A pont elem, nem halmaz, ezért nincsenek mérhet? tulajdonságai (mérete, tömege, súlya, anyaga, stb), tehát nem kérdezhetünk rá, hogy: milyen?
6. IGERAGOZÁS
Minden igeid?ben ragozzuk a létigéket, erre hatféle személyes névmásunk van. Egyes számot használunk ha konkrétan egy valakir?l van szó, többes számot ha csoportról beszélünk. Mindkét esetben jelen van a térbeli polaritás (hely meghatározás): egyrészt az itt (én, te, mi, ti) és ott (?, ?k) formájában, másrészt a szemlél?höz közeli itt-et is felosztva én-re (a szemlél? jelen: én, mi) és te-re (a szemlélt másik: te, ti). Használhatunk személytelen névmásokat is, ugyanilyen térbeli polaritással: az, amaz (távoli), ez, emez (közeli).
Vanás:
Személyes névmásokkal:
Egyszer? múltban: én voltam, te voltál, ? volt, mi voltunk, ti voltatok, ?k voltak.
Egyszer? jelenben: én vagyok, te vagy, ? van, mi vagyunk, ti vagytok, ?k vannak.
A folyamatos és befejezett alakokat nem ragozzuk. A személytelen névmásokat szintén nem ragozzuk.
Levés, létezés, leledzés:
Egyszer? múltban:
Lett: én lettem, te lettél, ? lett, mi lettünk, ti lettetek, ?k lettek.
Létezett: én léteztem, te léteztél, ? létezett, mi léteztünk, ti léteztetek, ?k léteztek.
Egyszer? jelenben:
Lét: én létem, te léted, ? léte, mi létünk, ti létetek, ? (?k) létük.
Létezik: én létezem, te létezel, ? létezik, mi létezünk, ti léteztek, ?k léteznek.
Létez?: én létez? vagyok, te létez? vagy, ? létez?, mi létez?k vagyunk, ti létez?k vagytok, ?k létez?k.
Egyszer? jöv?ben:
Lesz: én leszek, te leszel, ? lesz, mi leszünk, ti lesztek, ?k lesznek.
Létezni fog: én létezni fogok, te létezni fogsz, ? létezni fog, mi létezni fogunk, ti létezni fogtok, ?k létezni fognak.
Folyamatos múltban:
L?n: nem ragozzuk.
Leledzett: én leledzettem, te leledzettél, ? leledzett, mi leledzettünk, ti leledzettetek, ?k leledzettek.
Folyamatos jelenben:
Lev?: nem ragozzuk.
Leledzik: én leledzem, te leledzel, ? leledzik, mi leledzünk, ti leledzetek, ?k leledzenek.
Leledz?: én leledz? vagyok, te leledz? vagy, ? leledz?, mi leledz?k vagyunk, ti leledz?k vagytok, ?k leledz?k.
Folyamatos jöv?ben:
Lészen: nem ragozzuk.
Leledzeni fog: én leledzeni fogok, te leledzeni fogsz, ? leledzeni fog, mi leledzeni fogunk, ti leledzeni fogtok, ?k leledzeni fognak.
Befejezett múltban:
Lett légyen: nem ragozzuk.
Befejezett jelenben:
Levék: nem ragozzuk.
Befejezett jöv?ben:
Leend: nem ragozzuk.
Leend?: nem ragozzuk.
Lenni fog: én lenni fogok, te lenni fogsz, ? lenni fog, mi lenni fogunk, ti lenni fogtok, ?k lenni fognak.
Folyamatosban csak a leledzeni-t ragozzuk. Ennek oka, hogy aki leledzik, az lelkes lény, személy, tehát van értelme esetében én-r?l, te-r?l, ?-r?l beszélni. Befejezettben nincs ragozás, ez alól érdekes kivétel a lenni fog, ahol magát az igét nem ragozzuk, csak a kiegészít? módbeli segédigéjét, hasonlóan az egyszer? és folyamatos jöv?kkel. Ennek oka az, hogy a fog (birtokba vesz, mint a venni) szó már eleve jöv? id?t is jelent. Én fogok csinálni valamit. A fog mégsem létige, mert nincs jelenideje. Múltid?ben: Fogtam magam és csináltam valamit. Fogni az ember a kezével szokott, manipulálni a dolgokat, hatni rájuk. De a kéz önmagában nem létez?, cselekv? dolog, csak a test részeként, szervként használható. Ez arra utal, hogy a rajtam (jelenforráson) kívül es? dolgokat csak a múltban és a jöv?ben tudom birtokolni. A birtokolt dolgok nem a jelenemben vannak, hanem körülöttem, a múltteremben, illetve a jöv?teremben.
Látható, hogy az egyes szám harmadik személy? alak (?...) igéje azonos az ige tövével, vagyis nem különbözik t?le. Kivétel ez alól egyszer? jelenben a lét, ami ragozva birtokos esetbe kerül. A passzív (egyszer?) lét csupán birtokol tulajdonságokat (els?sorban önnön létét), amivel rendelkezik, viszont a létezik aktívan csinál is valamit önnön létével, m?vel valamit. A van birtokos esetének ragozása ezzel szemben nem a létigéhez kapcsolódik: van nekem, van neked, van neki, van nekünk, van nektek, van nekik. Ez arra utal, hogy a vanás nem birtokol egymagában semmit, hisz ehhez már ketten kellenének: birtokos és birtok.
7. TÖBBES SZÁM
A létigék többes számú alakjai:
Vanás: vanások.
Egyszer? id?kben: voltak, vannak.
Folyamatos id?kben: valák, valók.
Nincs többes szám befejezettben (vagyonok, valékok?).
Levés, létezés, leledzés: levések, létezések, leledzések.
Egyszer? id?kben: lettek, léteztek, léteznek, létez?k, lesznek, létezni fognak.
Nincs a lét-nek többes száma (létek?), mivel a lét, mint általános alapfogalom egy. Filozófiailag nincs értelme több létr?l beszélni, hisz egy az Isten, a minden létez?.
Folyamatos id?kben: leledzettek, lev?k, leledzenek, leledz?k, leledzeni fognak.
Nincs a l?n-nek és lészen-nek többes száma (l?nök, lészenek?).
Befejezett id?kben: lettek légyen, leend?k, lenni fognak.
Nincs többes száma a levék-nek (levékek?).
8. TAGADÁS
Vanás:
Van - nincs.
Volt - nem volt.
Való - nem való.
Vala - nem vala.
Valék - nem valék.
Vagyon - nem vagyon.
Levés, létezés, leledzés:
Lett - nem lett.
Létezett - nem létezett.
Lét - nem lét.
Létezik - nem létezik.
Létez? - nem létez?.
Lesz - nem lesz.
Létezni fog - nem fog létezni.
L?n - nem l?n.
Leledzett - nem leledzett.
Lev? - nem lev?.
Leledzik - nem leledzik.
Leledz? - nem leledz?.
Lészen - nem lészen.
Leledzeni fog - nem fog leledzeni.
Lett légyen - nem lett légyen.
Levék - nem levék.
Leend - nem leend.
Leend? - nem leend?.
Lenni fog - nem fog lenni.
A fenti felsorolásból egyértelm?en kiderül, hogy a kakukktojás a VAN. Nem használjuk a "nem van" alakot tagadáshoz, helyette külön szónk van a vanás hiányára: nincs. Ha irodalmi szövegben nem kívánunk szót ismételni, akkor használjuk a párját: sincs. Ennek ezoterikus jelentése: a vanás örök, abszolút, id?tlen, hiányozhatatlan.
Nem lehet tagadni a megnyilvánulatlan EGY-et, mert felette áll a dualitás, polaritás igen-nem, fehér-fekete, létezik-nem létezik világának. Az összes többi azért tagadható nem-mel, mert mind ebb?l származik. Minden az EGY-b?l lett (az igéb?l, az els? egyetlenb?l), az összes id?k (igeid?k), megnyilvánulások, s alkotják a sok-at, ahol van értelme különbséget tenni, helyeselni vagy tagadni.
9. IGEKÖT?K
Igeköt?k lehetnek a következ?k:
abba-, agyon-, alá-, át-, be-, bele-, benn-, egybe-, el-, ellen-, el?-, el?re-, fel-, föl-, félbe-, félre-, felül-, fölül-, fenn-, fönn-, hátra-, haza-, helyre-, hozzá-, ide-, keresztül-, ketté-, ki-, körül-, közbe-, közre-, külön-, le-, meg-, mellé-, neki-, oda-, össze-, rá-, rajta-, széjjel-, szembe-, szerte-, szét-, tele-, tova-, tovább-, tönkre-, túl-, újjá-, újra-, utána-, végbe-, végig-, vissza-, stb.
A helyesírási szótárban (2000-es kiadás) csak ennyi szerepel, de a stb alapján sejthetjük, hogy vannak még igeköt?k (csak rejt?znek a lóköt?k). Minden igeköt? beilleszthet? a különböz? típusú és idej? létigék elé, a különbség csupán annyi, hogy egybe írjuk vagy külön.
Az ige létezést, cselekvést, történést fejez ki. Ez változást jelent, mozgást, ami id?ben, és/vagy térben történik. Ennek megfelel?en az igeköt?k irányultságot adnak a létigéknek. Ezek fizikailag a forrás (jelenpont, szubjektum, létez? dolog vagy lélek) irányvektorai, hogy a mozgás konkrétan merre történik az eseménytérben.
10. ID?FIZIKAI ÉSZREVÉTELEK
1. VANÁS
Láthatjuk, hogy a vanásnak egyféle alakja van, annak ellenére, hogy a létez? okforrások AZ és EZ típusúak (jobb és bal, férfi és n?i) lehetnek. Miért? Mert a megnyilvánulatlanban még nem számít (nem értelmezhet?) a források kétfélesége, a jobb és a bal. Ha egyedül van egy forráspont, önmagában, akkor nincs értelme mozgásról, forgásról beszélni (mihez képest?).
A van eredetileg azt is jelentette: egy. Ez a mai napig megmaradt az angol nyelvben, amely a hun nyelvb?l csaknem ezer éve leszakadt és elkülönült nyelvek egyike. One: egy (ejtsd: van). A kés?bbiekben egy külön publikáció keretében foglalkozunk az angol nyelv szavainak ezoterikus jelentésével, ami csak a hun-magyar nyelv ismeretében érthet? meg.
2. IGERAGOZÁS
Úgy ragozzuk az igéket, hogy személyes névmást teszünk az ige elé és ragot toldunk (ragasztunk, illesztünk) a végéhez, pl.: én létez-em. A folyamatos és befejezett igéket azért nem lehet így ragozni (kivéve a leledzést), mert akkor használjuk ?ket, ha nem az a lényege a mondanivalónak, a mondatnak, hogy kir?l van szó, hanem, hogy mikor történt pontosan az esemény. Ezért inkább személytelen nével?kkel utalunk az alanyra, tárgyra. ?k az Az és Ez.
3. SZEMÉLYES ÉS SZEMÉLYTELEN
A mindenségnek kétféle szemléletmódja van: személyes és személytelen. A hindu filozófusok ugyanezt mondják. Vannak akik a személyes Istent, Krisnát imádják, és vannak akik a személytelen Brahmanba kívánnak beolvadni. Ezek a filozófusok még nem jöttek rá, amire minden Buddha rájön, hogy a kett? ugyanaz, csak máshonnan nézve. Ha kívülr?l nézem a jelenpontot (az Istent), az a személyes látásmód, mert én egy másik pontból szemlélek, tehát van értelme az én-te (poláris világ) viszonynak. Ha belülr?l (a pontból) nézek kifelé a világra, mert én vagyok az okforrás (az Isten), akkor az személytelen, mert minden én vagyok. Az egész teremtés egy pont. Bel?lem árad ki, bennem van, bel?lem van, id?tlenül és abszolút módon.
A személyes látás szubjektív, elfogult, érzelmes, ez a Teremtés. A személytelen látás objektív, pontos, érzelmekt?l mentes, szenvtelen, ez az Isten. EZ AZ! Ugyanígy kétféle pont van: AZ (jobbos csavarodású forrás, Atya) és EZ (balos csavarodású forrás, Anya).
A két néz?pont együtt adja a teljes megoldást. Azzal, hogy a hun-magyar nyelvb?l megpróbálták kiveszejteni a folyamatos és befejezett igeid?ket egyes okostojás nyelvészek, az objektív világszemlélett?l próbáltak minket megfosztani, hogy kénytelenek legyünk beérni szubjektív világképekkel, amik elfogultak, pontatlanok, hiányosak, és csak arra jók, hogy összeveszítsenek minket egymással, a különböz? részletek közti ellentmondások látszata okán.
Ugyanakkor, mivel a nyelv él?lény, dinamikus rendszer, h?en tükrözi a használóinak gondolkodását, tehát látható rajta, hogy nemzetünk (a szellemi hanyatlás évezredei során) elmerült a személyeskedésben és sok a szemléleti hiányosságunk. Ezzel szembesít a nyelvünk ezoterikus jelentésének újra felismerése. S egyben megmutatja, hogy eljött az ideje az ébredésnek, az újra megvilágosodásnak (kollektívan).
4. TEREMTÉS
A lennib?l származtatható az enni, fenni, menni, tenni, venni. Enni táplálékot szoktunk, ami éltet, életben tart. Fenni az éles tárgyakat szoktuk (kést, pengét), amiknek éle van. Az él határvonal, vonal, egyenes, szakasz, görbe lehet, ahogyan a teremtés id?szálai is id?vonalak, élek. Aki éles elméj?, annak jól vág az esze, vagyis képes megkülönböztetni a dolgokat a poláris világban. A menni mozgást jelent, els?sorban térben, de id?beli utazásra is használható. A tenni cselekvés, aktivitás, a lenni létige szinonimája. A venni olyan cselekvés, mozgatás, ami valamit a szemlél? felé mozgat, annak birtokába vonz.
A léteznib?l származik a lét-vételezni. Inni lét, italt, folyadékot szoktunk, ami itat, szomjat és tüzet olt. A lé tehát a Víz, a tardion (AV<1). Az olt ige bevitelt jelent, a t?z oltása tehát oltóanyag bevitele. A T?z, a tachion (AV>1) oltása viszont a Vízzel való interakció (egymásba hatolás, elkeveredés), ami a teremtést indítja el.
A levés kett?s (Víz és T?z, n?i és férfi) természetét az adja, hogy a ciklikus rendszer forrásai Tüzek, amik a múltjukat passzívan eszik (passzív lét), elszenvedve a saját múltjuk látványát, realizációját. Ugyanakkor a ciklikus rendszerek hullámtere Víz típusú, ez a Leveg?, a spirálgömb szerkezet? térid? kiáradás, aminek rendszere az emanációnál gyorsabban nem mozoghat (AV<1).
Tehát Vízbe van zárva a T?z tulajdonság, ugyanakkor a T?z Vizet szül magából. Ezen vitatkoztak annyit a görög filozófusok, hogy melyik volt elébb. A cselekv?, aktív létezés: a spirálgömbi tér sodró (taszító és vonzó) hatása, vagyis az esszencia (ens), amit úgy szoktunk fordítani, hogy a: lé-nyeg.
Ez az energia, az er?, er?sség, a térid? lényege. Ezért a létezés Vizes, n?i oldala m?veltet?, aktív. Mozgásra készteti a férfi oldalt, a passzív létet, a táplálék által. A lét passzív, ami az id?hurokban kering? forrás. ? nem m?vel semmit, de vele m?velteti a teremtést a n?i oldal káprázata, fátyla, a múlt sorozatos felvillanása. Itt tehát érdekes szerepcsere, kett?sség figyelhet? meg. A férfi és a n? egyszerre aktív és passzív, mivel kölcsönhatásról van szó. Ez adja a teremtés végtelen dinamizmusát a továbbiakban.
A lét eteti önmagát önmagával, tehetetlenül, mert a saját behúzási tartománya, mint kényszertér körpályán tartja ?t, forog maga körül a szamszárában vég nélkül, s csak "pislog" a felvillanó látványtól.
A lét rövid alakjából, a levés-b?l képzett lenni arra utal, hogy az önfenntartást biztosító táplálék csak rövid távon, kis távolságon (mikroszinten) belül tud etetni, jól lakatni, fenntartani, visszacsatolni önmagába. A hosszú alak, a létezés (leledzés) Vize viszont nagy távolságban (makroszinten) is m?veltet, sodor, kényszerít mindent, amit elér. Létezni, leledzeni segíti a teremtményeket.
Mellesleg a n? az, aki elcsavarja (körbeforgatja) a férfi fejét, de a férfi az, aki elcsábítja (magához vonzza egyenesen) a n?t. A párkapcsolat tehát akkor m?ködik, ha kölcsönös.
5. ÖSSZEFOGLALÁS
Mindezek alapján láthatjuk, hogy a hun-magyar nyelv az univerzum alaptörvényeivel és m?ködésével kapcsolatos tudást ?rzi a szerkezetében. Nem véletlenszer?en alakult ki, a majmok makogásából, hanem nagyonis tudatos tervezés eredménye. Bárki, bárkik lettek légyen a készít?i, emberek avagy istenek, valódi és egyetemes tudással rendelkeztek a világról. S bár feledésbe merült az évezredek hányattatásai során eme misztikus tudás, a nyelvünk fennmaradt. Bel?le bármikor újra felidézhet?, felfedezhet? a megvilágosodáshoz vezet? út, ami az örök élethez vezet.
Mert nyelvében él a nemzet.
Készült: 2003.10.07. - 2004.03.10.
|
