Szerintem Dolmány nem szerződik máshova Szerintem sem, ezt csak álmodtam (rémálom). Annyit beszéltetek itt LZs Nemzetihez való szerződéséről, hogy álmomban összekapcsoltam a kettőt.
(Előző hozzászólásomban: nem Zsótré, hanem Zsótér.) Képzeld, fel sem tűnt az elírás! Akkor néztem csak utána, amikor felhívtad rá a figyelmet. :-)
Akkor most kibújt a szög a zsákból: úgy látszik, teljesen egyetértünk, nem hiába koptatom a billentyűzetet, és főképp, nem hiába nyomaszt ennyire ez a probléma, legalább nem vagyok egyedül.
Most kimondtad, amit eddig is sejtettem: a pénz miatt vállalta el. És én sem tudom, hogy s mivel drótozzam törött lelkemet, ahogy azt sem, mi lesz ebből.
Ráadásul nem tehetünk semmit; csak várunk és remélünk.
Nálad a pont, valóban óriási különbség a két újonnan induló színház (Új és Nemzeti) között az, hogy az Újnál volt koncepció, a célra összeválogatott gárda színészekkel, rendezőkkel, stb. tehát ott egy összeszokott csapat kezdett valami újat, míg a Nemzetinél innen-onnan leszerződtetett, egyébként kiváló színészeknek kell társulatot alakítani. Így jár az (én) aki felületes.
De az Újnál is voltak olyan kakaskodások, amelyek abból adódtak, hogy ellentétben a most ott játszó Kelemen László Színkörrel, azért nem egy homogén csapat jött össze, hanem kisebb csapatok + néhány nagyágyú pl. a Katonából. Tudom, hogy ezzel (is)voltak problémák.
Egyébként viszont az arany János Színház teljesen más volt (főleg gyerekszínház) a Művész színház viszont a Tháliában volt, nem?
Ó, nem hiszem, hogy aggódás tölti ki a napjaidat, mint ahoyg az enyémet sem. De valahogy ez annyira csúnya történet, hogy kevés embert (számomra hiteles szakmabelit meg mégkevésbé) hallottam pozitívan vagy reménykeltően nyilatkozni. Pedig én alapvetően pozitív vagyok, anélkül, hogy elkezdenék politizálni, azért elmondom, hogy amikor az OGY választásokon olyan oldal nyer, akire én nem szavazta, nem örülök ugyan, de mindig azt mondom, megadom nekik az esélyt és szurkolok, hogy jól csinálják, amit vállaltak, mert akkor nekem is jobb lesz az életem, és csak azért nem kívánom, hogy rosszak legyenek, hogy nekem legyen ugyan igazam, de az életem minősége se javuljon.
Természetesen a Nemzetinél is próbálom megadni az esélyt (egyszer majdnem el is mentem egy előadásra, de közbejött valami) de egyelőre annyi mindennel bajom van és mindent nagyon kritikusan látok. Amikor mondta a Zsolt, hogy valószínűleg leszerződik, kevéssé tudtam leplezni a meglepettségemet és csalódottságomat, mert bár semmit nem szóltam a Tényleg?-en kívül, azért láthatta a fejemen, hogy nem tölt el örömmel és azonnal jött a válasz, hogy figyelj, kell a pénz, ott biztos a fizetés és az átlagnál sokkal sokkal magasabb. Na most nem tudom, milyen színházat csinálnak akkor, amikor olyan emberekből áll a társulat, akiknek jó része kissé a saját magát arculköpve, szinte kizárólag a pénz miatt szerződik oda. Valami ilyenkor szvsz megtörik az ember lelkébe.
Távol állnak tőlem a most divatos harsány nemzetieskedő szólamok, de ennek ellenére úgy gondolom, hogy szükség van egy igazi Nemzeti Színházba, ahol főként jó (hagyományos és kortárs) magyar darabokat játszanak és ahol színésznek lenni kitüntetés, nem a pénz miatt, hanem a minőség miatt. De ez a Nemzeti nem az a nemzeti, amit én elképzelek.
Nem mondom, hogy vérprofi vagyok az Új Színház múltjából, de azért úgy tudom, nem volt teljesen előzmény nélküli, hiszen éveken át a Művész ill. az Arany János Színháznak adott otthont a Paulay Ede utcai épület. Persze Székely Gábor igazgatása minden megváltozott, de akik akkor összejöttek, tele voltak hittel, reménységgel, tervekkel, és ráadásul jórészt egymást ismerő, összeszokott emberek voltak.
Más volt a helyzet, gondolom, azt Te is látod, hogy most minden más a Nemzetivel kapcsolatban. Nehogy azt hidd, hogy az aggódás tölti ki a napjaimat, de gyakran eszembe jut: van min töprengeni és van miért szurkolni, ha a Nemzeti eljövendő sorsáról van szó. Akár rossz emlékű, politikus szülőktől való származása, akár magányos, úttörő volta miatt. Egyébként akármilyen szemszögből is nézem (mert mint mindent, ezt is sokféle nézőpontból kell megszemlélni, hogy lássuk az összes - jó vagy rossz - oldalát), mindig találok valamit, ami egyszerre ad okot reményre és pesszimizmusra.
És akármilyen nézőpontból is szemlélem és írok róla, valaki mindig csodálkozik, hogy na, ezért most miért aggódsz? Vagy meg akarnak nyugtatni, hogy az egész nem is olyan szörnyű. Pedig ez a Nemzeti-ügy minden, csak nem megnyugtató.
De az emberek könnyen elbagatelizálják, ami fontos és aztán elfeledkeznek róla. ÉN nem felejtem el a Nemzeti fogantatását, és azok sem, akiknek ez fontos (pl. színházi emberek). Viszont most már annyit gondolkodtam róla, annyit vizsgáltam magamban ezt a kérdést, hogy érzem: képes leszek elfogulatlanul nézni az új Nemzeti előadásait, és szeretni fogom őket, ha erre érdemesek lesznek; ha érvényesek lesznek színházilag és emberileg.
Ez valóban nem mondható el sok színházi akadékoskodóról... Sokáig tart, amíg a Nemzeti "följebb lép a ranglétrán" a szemükben.
Akik pedig anno sorban álltak az ekhós szekérnél, azokat úgysem érdekli, lehet akármilyen a síznház színvonala.
Háát, ha tartanánk egy felmérést arról, hogy hány embernek jár le a munkaideje 4-kor, szerintem eléggé kisebbségben lennének.
Menjél csak és szurkolj helyettem is, én talán vasárnap kinézek, ha nem, akkor Unicum kupa augusztusban. esőben is lehet szurkolni ám, én tavaly az EB-n a jugó meccsen csini sárga esőkabátban tomboltam
Én is ugyanígy voltam vele. Sajnos nagyon kevesen voltunk a moziban, és az "első felvonás" vége előtt többen is kimentek. Pedig jó film! A házaspár közös jelenetei annyira tipikusak! És jó volt benne Gryllus Dorka, pedig eddig nem láttam tőle túl jó dolgokat. Kivéve /Érzékek? iskolája/
Figyelj, végül is az Új Színház is úttörő volt a maga nemében, maikor megalakult, minden tök új, és mégis remekül működött.
Nem hiszem, hogy hamar elfelejtjük az új Nemzeti múltját. Valahogy az a dolog, hogy szégyenben fogant, az nagyon sokáig rányomja a bélyegét. És ehhez annyi minden hozzájárul, számomra pl. kifejezetten visszataszító volt, hogy a Blaha Lujza téren rettentő hidegben emberek úgy álltak sorban jegyért az ekhós szekérnél, mintha valami világcsodára várnának. Az egész színháznak van egy nagyon-nagyon rossz előélete, és SZVSZ sokáig fog tartani, hogy ez elmúljon az emberekből, még akkor is, ha egyébként kiváló előadások születnek, amit viszont remélek.
Filmekről pedig mindenkinek megvan a saját véleménye, ami gyakran eltér és ez így jó.
Az előbbiek fényében nem csodálom, hogy nem kéjhömpöly az élete (mondjuk, ezt gondoltam is). Ma a színészlétnek se múltja, se jövője.
Igazából azért aggódom LZs miatt, mert a Nmezetinek még jelene sincs. A politikai múlt nem érdekes: még pár hónap, és teljesen elfelejtik. Viszont előlről kell mindent kezdeni; aki odamegy, az úttörő, és bizonytalan a léte.
A Szamba nem világmegváltó film, de bizonyos jelenetei közel álltak hozzám; valószínűleg adott élethelyzetem miatt. A Csajok meg nem, ennyi. :) (Akármit is mondjon "Zsoci barátunk". :) )
Az El Ninot viszont érdemes megnézned. Azt "Zsoci barátunk is szerette". ;)
Szerintem Dolmány nem szerződik máshova: örül, hogy a Bp-i Kamaraszínházban beindultak a dolgai. Legalább 4-5 darabban játszik. :)
Persze színházi berkekben sosem lehet tudni: tegnap az OSZMI-ban megnéztem 2 riportfilmet. Az egyik az 1997-es magyarországi Csehov-előadásokról szólt, a másik pedig speciálisan az Új Színházas Cseresznyéskert próbáiról (1999). (Ez utóbbiban László Zsolt is nyilatkozott szerepéről a maga csendes, visszafogott, de azért lelkes módján).
Csak pár év telt el azóta, de a riportfilmek szereplői szanaszét szóródtak, igazgatókat váltottak stb. Minden megváltozott. A színházi élet arra tart, amerre a szél fújja...
(Előző hozzászólásomban: nem Zsótré, hanem Zsótér.)
Ahhoz, hogy az ember rendező legyen, többek között nagyon bátornak is kell lenni. Ezt egyszer Zsótré Sándor is mondta. A színészek olykor nagyon makacsak tudnak lenni... :)
Most örüljek, hogy a Szamba elsőre (amikor évekkel ezelőtt láttam) nem fogott meg? ;-) Azt hiszem, nagy hatású filmnek kell lennie annak, ami már egy alkalom után nyomokat hagy bennem. Vagy csak mostanában érzékenyedem a dologra...
Viszont őrült nagy vízilabda rajongó vagyok és nagyon sokat járok meccsre és utálom a hülye szervezőket, hogy a Világliga meccseket munkaidőre tették. Ne bántsd őket! Ha később kezdődnének, én nem tudnám nézni őket. Mikor érnék haza? (vonatkivárás, vonatozás, séta)
Különben is: délután 4-kor éppen lejár a munkaidő. Más kérdés, hogy jóval előbb el kell indulni. Tőled külön elnézést kérek, de holnap is megyek (hacsak nem esik). ;-)
Benedek Tibi van a tegnapi jegyemen!
Hopp, akkor ezt megvenném! Ismét köszi!
Tegnap a vízipólómeccsre tartva Bóta Gábor jött szembe velünk a szigeten. :-) Miért akkor megy el, amikor a lényeg kezdődik?!
Minden, ami csak színházzal kapcsolatos Lehet, hogy nem erre gondoltál, én ezt szoktam emlegetni. Nagyon leült, két napja senki nem írt. :-( Itt van most nagy élet! :-)
Elfoglalt jogászként rettentő ritkán bírok mostanában írni, így zanzásítva válaszolok:
Navare: Zsolt nem optimista ember, így annyira nem is vidám alapjáraton, de vannak kellemesebb időszakok az életben, és akkor jókat lehet kacarászni.
Nekem viszont itt a nagy többséggel ellentétben abszolút tetszett a Csajok c. film, ellenben a szambáért annyira nem voltam oda. (beavatottként mondom, hogy ezzel Zsoci barátunk is így volt. ő csak azért szerette a Szambát, mert a Görög Lacival játszhatott).
Egyébként az El Nino-t még nem láttam.
Viszont őrült nagy vízilabda rajongó vagyok és nagyon sokat járok meccsre és utálom a hülye szervezőket, hogy a Világliga meccseket munkaidőre tették.
"Blaskó Péter IV. Henrik, aki maga is lázadt és most ellene is lázadnak, őt is bedarálja a reneszánsz mészárszék, ahogy a László Zsolt által gátlásosan dadogósra, mégis férfiasra formált Percyt is. A Gyulai Várszínház produkciója [Falstaff] - bár a második részre kisé elfárad - tartalmas, olykor keserűen fájdalmas, jó mulatság." (Bóta Gábor: Az élet sója = PM, 2002.07.18-24.)
Bocs, hogy olyan képet hozok a kerekre (más topicban az a szokásunk, hogy ilyenkor képpel ünneplünk), ami már volt, de ezt bármikor szívesen látom újra és bizony már régen szerepelt (27-es hozzászólás, 2002-06-17).
Tegnap Verocsek (akit innen egyedül Navarre ismer, de azért bátran emlegetem) a pólómeccs előtt meglátta a táskámban a Szabó Stein-féle Macbeth-et és megkérdezte, miért hordom folyton magammal (Gyulán is ott volt, sőt Szegeden is). "Hátha szembejön egyszer LZs és dedikáltathatom vele!" - válaszoltam :-), majd tudattam vele a valódi okot is: olvasom a könyvet (mily meglepő!).
Ma reggel is sok olyan mondatot találtam, amit ki fogok jegyzetelni, de csak ezt küldtem el pár embernek sms-ben:
"Az éj hatalma vagy a nap szégyene, hogy sötét nyalja a föld arcát a fény csókja helyett?"
Ross (Dolmány Attila), II. felvonás 4. szín (miután kitudódott Duncan meggyilkolása)
Éjjel D.A.-val álmodtam, retteneteset: elszerződik más színházhoz (vajon hol olvashatok ilyesmiről?). Ki fogja játszani Rosst és Vénát (a Bűn..-ben)? Csak ebben a 2 darabban láttam. :-(
A felvonásnak és a szín befejezése a következő:
Ross:
Isten áldjon, öreg!
Öreg:
Inkább téged vagy mást, ki tudna csodát,
Hogy rosszból jó lesz, s ellenségből barát.
A júliusi Színházban van egy riport Szász Jánossal, amiben van egy nekem tetsző mondat (több is persze, csak azokat nem gépelem be azonnal).
"Én alapvetően beszari vagyok, de főiskolás koromban elhatároztam, hogy még az olyan nagy színészektől, nehéz fiúktól sem fogok félni, mint Kovács Lajos, Andorai vagy Derzsi. Ahhoz, hogy ne féljek - vagy a félelmet ne mutassam ki -, rutin kell. Színházi is, filmes is." (az utolsó mondatnak csak az előzménnyel van értelme).
LZs szerencséje, hogy nem vagyok/voltam főiskolás. ;-)
Én is pontosan így voltam vele.
Tegnap kikaptam a vízipólómeccsen: 4-en voltunk, abból ketten láttuk együtt a filmet, a másik 2 pedig méltatlankodott, hogy' nézhettük meg nélküle! :-) Úgyhogy megyek én még El Nino-zni! :-)
Sziasztok!
Végre én is láttam az El nino-t. Az elején kicsit megijedtem, hogy ez nekem nem fog tetszeni, de aztán nagyon rendben volt. Tényleg érdemes megnézni!
S.
