Friderikusz Sándor
SZAKMAI ÖNÉLETRAJZ
1958. július 2-án születtem Nyíregyházán. Általános- és középiskolai tanulmányaimat ebben a városban folytattam, majd 1984-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának nappali tagozatán szereztem diplomát.
Az újságírással-riporterkedéssel tizennégy éves koromban ismerkedtem meg, akkor kezdtem ugyanis gyerekriporterként a Magyar Rádió Nyíregyházi Stúdiójában. Tizenhat éves koromban integrálódhattam - onnan Nyíregyházáról - a Magyar Rádió akkor legprogresszívebb heti politikai magazinjába, a 168 órába - oknyomozó riporterként.
Rádiós pályafutásom másfél évtizede alatt leginkább a korabeli társadalmi visszásságok tényfeltárására szakosodtam, és a 168 óra mellett a legtöbb belpolitikai rovatbeli műsor vezető riportere lettem.
Csak hogy néhány korabeli műsort is említsek a több száz közül: a 70-es években én lepleztem le a Baranya megyei Görcsöny-beli termelőszövetkezetben történt folyamatos visszaéléseket, ahol a TSZ mögé bújva országos és Baranya megyei, valamint pécsi állami- és pártvezetők illegálisan tetemes vagyonhoz jutottak. Több részes riportsorozatot készítettem 1980-ban a berkeszi Gyereknevelő Intézet embertelen körülményeiről; itt középkori módszerekkel, brutális módon bántalmazták a gyerekeket. Ezt a riportsorozatomat később hosszú időkre hivatkozási alapul használta a Szabad Európa Rádió.
Ugyancsak nagy port vert fel az önálló műsorommal leleplezett pécsi bányászlakás-építési akció, melynek lényege abban állt, hogy sok százmilliós állami támogatással száz bányászlakást építettek a városban, s mint kiderítettem: a százból összesen csak egy, azaz egyetlen lakásban éltek valóságos bányászok, a további 99 lakást állami- és pártvezetők birtokolták.
Talán ezek a riportjaim juttattak oda, hogy az 1980-as évek elejétől kezdve egyre inkább szűkült a mozgásterem a Magyar Rádióban, mígnem 1986-ban - egy újabb ominózus oknyomozó riportom miatt - kitiltottak a Magyar Rádió területéről, visszavonva belépési engedélyemet is.
Így aztán a színpadi talk show-k világába voltam kénytelen elmenekülni, hét éven át hónapról hónapra jártam a vidéket, és hol Nyíregyházán, hol Debrecenben, hol Szentesen csináltam - több száz fős közönség jelenlétében - nyilvános beszélgető műsorokat. Ezen műsoraim javarészt olyan ismert és ismeretlen embereket vonultattak föl, akik az akkori primér-nyilvánosságból ki voltak zárva. Példaként említhetném az azóta legalizált Béres-cseppek feltalálóját, az akkoriban éppen börtönből szabadult Béres Józsi bácsit, Balczó Andrást, Kósa Ferenc filmrendezőt, és még további 120-150 értelmiségit. Ezért is mentek már-már eseményszámba ezek a színpadi műsoraim, amelyek közül a nyíregyházit kétévnyi türelem után - a helyi pártbizottság nyomására - beszüntették.
A rendszerváltás után újjászerveződő Magyar Televízió elnöksége a kilencvenes évek elején pályázatot írt ki, és én - nem kis huzavona után - két műsorral lettem "győztes": az egyik Az én mozim című, hosszú éveken át vetített riportműsorom, a másik a Friderikusz Show. Mindkét sorozatom meglehetősen zajos szakmai visszhangra talált. Amíg Az én mozim Pulitzer-díjat, majd pedig Tolerancia-díjat is kapott, a Friderikusz Show - és ezt nem én mondom, hanem szakírók többtucatnyi cikke méltatja ekképp - a televíziózás legújabb korszakának nyitányát jelentette.
A fent említett műsorokat számos további műsor követte: először próbáltam ki például Magyarországon szélesebb nyilvánosság előtt a talk show műfaját, aztán két-három éven át volt a Békítő Show, a Váratlan Vendég, a Másképpen beszélgetek (egy kerek órán át vezető politikusokat faggattam).
Műsoraim mindenkori nézettségi rekordokat döntöttek, és évenként közel vagy több mint 400 millió forintos nettó nyereséget termeltek a Magyar Televízió számára.
Ezen tévéműsorok készítésére 1990 táján önálló céget hoztam létre, majd a megnövekedett igény kiszolgálására újabb és újabb vállalatokat, amely cégek gazdasági szempontból is a magyar, de a közép-kelet európai médiavállalkozások közül is a legsikeresebbek közé tartoznak.
A Magyar Televízióban 1998 elején ellehetetlenülni látszott a helyzetem, ugyanis az MTV akkori intendánsát hazugságon kaptam rajta, és ez attól kezdve antagonisztikus ellentéthez vezetett, ezért voltam kénytelen elhagyni a közszolgálati tévét.
Ezt követően egy ideig az RTL Klub kereskedelmi tévécsatornánál a Meglepő és Mulatságos című műsort készítettem, amely szintén nézettségi rekordot hozott az akkor Magyarországon szárnypróbálgató RTL-nek, mind össznépességben, mind a kereskedelmileg preferált 18-49-es korosztály körében. (Nem volt ritka műsoraim 26-28 százalékos rating-je, és az 59-61 százalékos share-je.)
Az itt megtapasztalt meglehetősen felületes tévéirányítás és értékmentes szemlélet aztán tovább sodort a Tv2 irányába, ahol egyaránt volt módom politikai műsorokat csinálni (Friderikusz, Szubjektív), illetve szórakoztató műsorokat (Osztálytalálkozó, Gyerekszáj), de folytathattam Az én mozimat is.
Ilyen előzmények, ennyi tapasztalat, és talán nem túlzás azt állítani: ennyi siker után először 2001 júliusában, majd múlt év szeptemberében, azt követően pedig decemberben, végül ez év februárjában ismételten kísérletet tettem elfoglalni a Magyar Televízió Rt. elnöki székét, de a Közalapítvány Kuratóriumi Elnöksége mindezidáig nem találta érdemesnek a társadalmi kuratórium elé terjeszteni személyemet.
Kelt 2003. április 20-án, Pesten
Dr. Friderikusz Sándor
