sziasztok!
nem volt semmi végigolvasni az eddigi termést, de túl vagyok rajta.
csajok-szamba párharchoz. szerintem a csajok sokkal jobb, nézhetőbb film mint a szamba. az utóbbit tényleg csak bizonyos színészek miatt érdemes megnézni.
új színház.
a cseresznyéskertben tényleg nagyszerű volt LZs., mint Lopahin, de egy másik Csehovban, az Ivanovban nekem sokkal jobban tetszett a fiatal orvos szerepében. a partnere ott egyébként szintén Tóth Ildi volt. ja és azt Székely Gábor rendezte és nagyon-nagyon jó volt az előadás is. valamikor ezt a tv is leadta, azt hiszem föl is vettem, elő kellene kotornom.
szóbakerült a homburg hercege is. az első kb. 10 előadásban tényleg úgy volt a nyitójelenet, hogy teljesen meztelenül volt a színpadon, aztán valahány előadás után ez megváltozott és már nem volt meztelen. nem mintha ez annyira fontos lenne, csak valaki rákérdezett.
szalay mariann
pár éve még az új színház tagja volt, azt hiszem csak a székely igazgatósága alatt. bár még a rettenetes szülőkben is játszott, ami meg utána volt. mindegy ezt nem tudom biztosan.
állítólag most szegeden játszik.
ja és ő volt az alföldi-féle sirály főszereplője is a Bp. Kamarában. az 1 jó darab volt, kár hogy már nincs.
hirtelen ennyi jutott az eszembe, azért még benézek máskor is.
Szia Navarre!
OFF
Majd válaszolok, csak sokat dolgozom.
ON
Bocsánat, kissé egyszerű vagyok, de mi ebben a szomorú és a cinikus? Egyszerűen mellébeszélt Kb. leírja a helyzetet, hogy igaz, hogy szabadúszó vagyok, de olyan szabadúszó, aki igazából egy darab színházban játszik, mintha társulati tag lenne. Így nem közalkalmazotti fizut kap, hanem vállalkozói díjat. De ennyi erővel tag is lehett volna. Csak az a hülye pénz...
ON :)
László Zsolt olvassa föl (gondolom, felvételről) Vörös István A nevető angyal c. elbeszélését pénteken 17.01-kor a Bartók Rádióban. Szombaton délben pedig megint Petőfi-verset mond. :)
OFF
Igazság szerint a filmjeit eleddig még nem láttam, csak a színházi rendezéseit. :))) A Torzókat gondolom még játszák olykor-olykor, de vadászom pl. a Céllövöldére meg a többire. Ha valakinek van Sopsits-filmje, szóljon nékem! :)
Nem is tudom, hogy ott játszik-e még egyáltalán... A Bolha a fülbe c. "csodát" én is láttam valamikor tavasszal, meghívtak rá... Hol van már a régi Új Színház! :)
Szerintem időnként elröhögik magukat, de aztán összekaparják komolyságuk és méltóságuk maradékait, ha már nagyon csúnyán néz a színkronrendező. :))
Örülök, hogy Sopsits Árpádot többen kedvelik. Eddig úgy tünt egyedül vagyok ezzel. Néha jó ötletekből szörnyű filmet csinál (pl. Derengő), de annyira őszinte még az is, hogy érdemes megnézni.
Egyébként egyszer azt hiszem, az utolsó elötti helyen végzett a magyar filmek nézettségi listáján az adott évben, ha jól emlékszem 120 fizető néző volt a Derengőn. (Herskó János A kenyereslány balladája lett az utolsó.)
Egyszer egy lengyel barátom, aki magyar szakot végzett az egyetemen egy Sopsits film után komolyan elgondolkodott, tényleg ez-e a nekivaló szak. Bár utóbb bevallotta, hogy a szövegértéssel is voltak gondok.:-)))
Kösz a gyors választ. Akkor tényleg nem láttam még. Valahogy az Új Színház kimaradt, bár valamikor tavasszal megnéztem ott a Bolha a fülbe c. darabot, nem voltam elájulva tőle... De abban nem játszott Sz. M.
L.Zs.: Tegnap láttam HBO-n gagyi amerikai filmet, ő szinkronizálta. Néha csodálkozom, hogy egy-egy mondatnál nem röhögik el magukat a szinkronizálók.:)
SZALAY MARIANN 1972. augusztus 9. Színház- és Filmművészeti Főiskola 1994. 1993- Katona József Színház, 1994- Új Színház. Országos Színházi Találkozó különdíja 1997.
Fontosabb szerepek: McDermot-Guare-Shapiro: Veronai fiúk (Szilvia), Németh Ákos: Müller táncosai (Erika), Csehov: Sirály (Nyina), Moliere: Don Juan (Charlotte), Vörösmarty: Csongor és Tünde (Tünde), Parti Nagy: A test angyala (címszerep), Cocteau: Rettenetes szülők (Madeleine), Darvasi: Bolond Helga (Helga), Drzic: Dundo Maroje (Laura), Jepsen: Papagájok (Lisbeth).
Film, tv: Csajok, Szórád-ház, Chacho Rom.
Forrás: Új Kortárs Magyar Színészlexikon, 2000 (+ saját kútfő).
Találtam egy interjút is vele a neten: "Csak játszom az egésszel" - MaNcs, 1999/12.
Azt hiszem, csak szerencsém volt, meg persze kutattam is egy kicsit. :)
Sopsits nemcsak szerény és visszafogott, hanem bölcs is, nagyon kedvelem.
Szalay Mariannak még utána kell néznem; eddig csak a Csajokban és a Chacho Romban láttam, mind a két alkalommal László Zsolt partnereként, de egyebet nem tudok róla.
Szia Navarre, de jó Neked!
Hogy tudsz ilyen csemegéket kifogni?
Sopsitssal én is láttam egy fél interjút a Duna Tv-n, nagyon kellemes, szellemes és visszafogott embernek tűnt.
Megnéztem a Csajokat, ha már ennyit emlegettétek. Nagyon vegyesek a benyomásaim róla. Vannak benne szörnyű szenvelgések, és nem sok kapcsolat van a sztorik között, így semmi értelme, hogy fut egymás mellett a három szál. De! A színészek jók, milyen jó pl. Cserna Antal! Legjobb persze L. Zs.
Szalay Mariannról esetleg valami info? Eddig sosem láttam.
Üdv: barrix
Megint példát találtam arra, milyen gyorsan változnak vélemények, élethelyzetek Színháziék háza táján... Kicsit szomorú és gúnyos felelet következik Cicavirágnak és nekem. (Meg persze bárkinek, akit érdekel.)
László Zsolt a szabadúszásról, társulati tagságról és az Új Színházról - részlet a Zsöllye 2001. decemberi számában megjelent Bűnök, bűnhődés (még ez is...) c. interjúból (Török Tamara beszélgetett LZS-tal a Macbeth bemutatója kapcsán):
"Tagja vagy a Budapesti Kamaraszínház társulatának?
-Nem, szabadúszó vagyok, de úgy alakult, hogy csak itt játszom.
Nem hiányzik a társulathoz tartozás?
-Már nem tudnám elviselni a társulati léttel járó kötöttséget, hogy ne tudjam ősszel, mit csinálok tavasszal. Persze a mostani helyzet is egyfajta kötöttség: hét darabban vagyok benne a Budapesti Kamarában, havonta huszonvalahány este játszom, és próbálni ugyan tudnék máshol, de esélyem sem lenne játszani, mert egyeztethetetlen vagyok - saját magam miatt. Én azért szeretem a Budapesti Kamarát, amiért a tagok nem szeretik: mert sok vendég megfordul itt. Ha az ország bármelyik kőszínházának tagja lennék, esélyem sem lenne ennyi színészkollégával és rendezővel találkozni. Persze ahhoz, hogy az ember jó színházat csináljon, kell egy összeszokott csapat, ahhoz viszont, hogy egy színházi előadás létrejöjjön, nem fontos, hogy a társaság csapat legyen már az induláskor; az a fontos, hogy csapattá álljon össze a bemutatókor. Ez a különbség a kettő között. Az állandó csapat egy színházi nyelv kialakításához kell. De a magyar színházban szó sincs új színházi nyelv kialakításáról: a realista iskolát csavargatjuk, pofozzuk már ötven éve.
Ezt érezted a Székely Gábor-féle Új Színházban is?
-Nem. Ott igazi értékek születtek, és azóta sem nagyon láttam ezekhez foghatót. Adott lett volna a lehetőség arra, hogy a mélyére ássunk a dolgoknak, és az igény, a késztetés, a szándék is megvolt erre mindenkiben. Így, utólag visszagondolva fantasztikus időszak volt... Hát, ennyit a nosztalgiáról."
Igen, olyasmi volt, persze csak kis részleteket mutattak a próbákból meg néhány apró interjút készítettek a szereplőkkel. Az alkotók ált. nem szeretik, ha idegenek bámulják, hogyan készül az előadás, zavarja. Ritka, hogy a rendező "külsősöket" is beeresszen. Meg tudom érteni.
Nem tudom, miért képzelte, hogy nem vesszük észre a grimaszait - én is láttam, pedig csak egyszer néztem meg a Falstaffot. De azért jól csinálta, végülis belefért a haláltáncba: egyszerre komoly és cinikus. Vagyis olyan emberi. Persze nem táncoltak valami csodaszépen, még gyakorolni kellett volna, de a hatás megvolt. :)
Különös volt látni azokon a próbákon; egyszerre volt zavart, komoly, vidám... Érdekes.
Tegnap egy jó barátomnál jártam, aki mutatott nekem érdekes dolgokat videón: Sopsits Árpádról rövidke portréfilmet, ami még a Bűn... előtt készült (említette, hogy éppen színészt keres Raszkolnyikovnak :) ). nagyon bölcs és kedves ember.
A másikat még a Duna TV-ről vették föl: egy beszélgetést a művészetekben megjelenő szexről. Mit ad Isten, a Csajokból mutattak hozzá részleteket (most valahogy mindig előkerül ez a film), László Zsolt és Szalay Mariann szexjeleneteit (amiket tényleg szépnek találtam a filmben és még a párbeszéd is értelmes volt - leszámítva persze a borzalmas utószinkront), és többek között őket kettőjüket hívták meg a beszélgetésre.
László Zsolt persze kapásból zavarba jött, hogy ennyien nézik egyszerre a stúdióban ezeket a jeleneteket. Arról ejtettek pár szót, hogy nem éreznek-e ilyenkor valóban vágyat, hogy mennyire könnyű v. nehéz ilyesmit játszani... Nem könnyű levetkőzni, végülis ez egy intim dolog, de képesek abszolút munkának tekinteni és ilyen módon vágy nélkül megcsinálni. Persze ki tudja, hogy mit hallgattak el. :) Utaltak is rá, hogy két ember között, ha így kell együtt dolgozniuk, születik valami - nem szerelem persze, csak valami cinkosság, valami titok.
De tényleg nem könnyű. Szalay elmesélte, hogy ő pályája kezdetén állt, ez volt az első filmszerepe, és gyakorlatilag frászt kapott tőle, mikor a forgatókönyvet olvasta. Vállalja el? Ezután mindig rá fogják húzni a kurva szerepét... Végülis a barátja rábeszélte, oké belement. Mikor azonban sor került az ominózus jelenetre, szegény lány annyira félt, hogy ott reszketett a stúdióban. Már a stáb nagy részét kiküldték, csak az operatőr és a rendezőnő maradt, és mégis mindenkiben ott feszült a nyugtalanság. László Zsolt ki is ment a büfébe erőt gyűjteni (bedobni valami alkoholtartalmút). Mariann meg ott idegeskedett egyedül a kád szélén, végül megkérdezte valaki, nem inna-é valamit? "Nézd - felelte Mariann -, én soha nem iszom, nem tudom, mit hogy hívnak. De a büfében ott ül a Zsolt - jó lesz az, amit ő iszik!" Így ismerkedett meg Szalay Mariann a vodka-naranccsal. :) Kicsit a fejébe is szállt, még jó, hogy ez nem látszik jeleneten. :)
A riporternő megjegyezte, hogy László Zsoltnak volt könnyebb dolga, hiszen ő Szalay Mariann háta mögött állt a fürdőszobás részben; a meztelen nő félig takarta. LZS valami olyasmit felelt erre, hogy "jobban jártatok így".
Egyébként így visszagondolva, neki tényleg jó szövegei voltak, elhiszem, hogy szerette. Csak a film egésze nem állt össze, de elemeiben nézhető. :) (Ennyit a Csajokról.)
Annyira szívesen végignéznék egyszer egy próbát, az elejétől kezdve odáig, hogy elkészül a darab...
Ez a felvétel valami ilyesmi volt, ugye?
László Zsoltot én is láttam vicces kedvében, mikor a Falstaff (általam bírált) táncjelenetében a közönségnek háttal táncolva mindenféle hülye grimaszokat vágott, nyelvet nyújtogatott, hogy megnevettesse a vele és a közönséggel szemben állókat ( Pikali Gerda, Csákányi Eszter). Persze azt hihette, hogy ezt a néző nem veszi észre. De én pont a szélén ültem, és már másodszor néztem a darabot, így, hát lebukott :-))
-eztaeztaezta...
-László Zsolt vigyorog, mint a vadalma
-László Zsolt, lobogtatva a szövegét, nagy elánnal mászkálta körbe a színpadot; próbálgatta, merre menjen, mit, hol mondjon. Jó kedvvel kezdek munkához (sokkal korábban kellett volna, csak mással voltam elfoglalva, ugye)!!!
hogy ennyit is kibírtam az az Alföldinek köszönhető, aki - vessetek meg, köpjetek le, szerintem ebben is JÓ volt Én nem fogok köpködni, a főszereplők közül nekem is egyedül ő tetszett, meg mondjuk 3 mellékszereplő. Az akciójelenetek és a Szegedi Kortárs Balett munkája maradt meg bennem kellemes emlékként.
Egyébként én képes voltam ott, a színházban is elaludni a darabon... (igen, nekem volt rá jegyem - nem én álltam sorba érte, hanem Robi-rajongó barátnőm Tatáról!)
Köszi, Navarre, hogy emlékszel a pacira! Lehetséges, hogy tévedtem és egy volt öttusázó, jelenleg kaszkadőr a gazdi, de az én szememben ő öttusaló. :-)
Szerencsére egyre kevésbé emlékszem arra az előadásra, bár egészen talán soha nem fogom elfelejteni. Eklektikus zűrzavarában is olyan unalmas volt, hogy több ízben elnyomott az álom kényelmes fotelemben... A lóra emlékszem (tudom, CC, öttusaló volt), nagyon izzadt és szenvedett szegény, de azért nyugisnak tűnt. Csak nem hagyták nyugodtan vedleni szegényt. :)
Rossz előadás volt, béke poraira. Jobbakat kívánok a jövő időkre az odaszerződött színészeknek - és persze nekünk, nézőknek. :)
Aranyköpések és idézetek az 1999-es Cseresznyéskert-próbákról szóló filmből (tegnap délelőtt láttam):
Ács jános, rendező: "Gyerekek, ööö, nagyon szépen haladunk, fájdalmasan lassan, de szépen haladunk előre." :)
László Zsolt a szerepéről (Lopahin) és a darabról, kicsit zavarban, de lelkesen:
"A családnak ezt a, ezt a szellemi rezgését, eztaeztaezta... Végülis egyfajta költőiséget képviselnek ezek a játékosságukkal... Tehát a Ranyevszkaja... Ezek hazudnak. Csak közben nagyon érdekesen teszik ezt. Ez a színház. Ez egy színház, amit a család művel."
"Ugye, az egész darab mozaikos. Csomó minden meg van írva, de nagyon sok minden nincs beleírva a színdarabba, tehát az embernek (mély sóhaj) utána kell gondolni, vagy az, hogy én mit gondolok róla és XY mit gondol a saját szerepéről - ettől formálódik szerintem egy Csehov-előadás olyanná, amilyen (a többi előadás is - a szerk. megj.). Általában nem arról beszélnek, amit gondolnak vagy éreznek, tehát ilyen szempontból nagyon-nagyon-nagyon nehéz színművek ezek. S különösen a Cseresznyéskert, az utolsó - ez - én legalábbis úgy gondolom, hogy ez talán a legnehezebb a színdarabok közül, a Csehov-színdarabok közül."
Voltak felvételek az olvasópróbáról is, kicsit hülyéskedtek a színészek. (Érdekes, hogy milyen gyakran látom László Zsoltot vigyorogni, mint a vadalma - úgy látszik, jelen vagyok az örömtelibb részeknél. ;) )
Meg láttam néhány képsort már ténylegesen a próbák kezdetéről: László Zsolt, lobogtatva a szövegét, nagy elánnal mászkálta körbe a színpadot; próbálgatta, merre menjen, mit, hol mondjon.
Érdekes film volt, ritkán engednek belekukkantani a próbákra.
Ha már a Nemzetinél tartunk, nekem leginkább a rosszemlékű, TV által is közvetített és a fél ország (egyébként nem színházbajárók) által végigszenvedett premier ugrik be. Én később videón próbáltam megtekinteni - negyedik nekifutásra sem sikerült, csak a feléig, úgyhogy feladtam, DE - hogy ennyit is kibírtam az az Alföldinek köszönhető, aki - vessetek meg, köpjetek le, szerintem ebben is JÓ volt. Legalábbis, ha a többi szereplővel vetjük össze, bár már a szereplőválogatásnál el lett szúrva a dolog szerintem, kezdve rögtön Szarvas Józsival és Papp Verával, akikről azelőtt nem tudtam elképzelni, hogy ilyesmit elvállaljanak - nem(csak) a politikai körülmények, hanem inkább maga a művészi feladat miatt...
bb
OFF
:-) Látod? Jó ez az OFFolás! Én még egy Tyutyut sem ismertem személyesen, ill. mégis, csak az már olyan régen volt (általános iskola alsó tagozat), hogy el is felejtettem.
ON
OFF
Beleszólhatok én is a franciázásba? Szinte semmit nem tudok, amit mégis, az nem nyílt fórumra való, de amikor életemben egyszer írtam pár sort egy rokon lelkeket kereső rovatba, a Szivárvány nevet választottam. Ja, és tegnapelőtt láttam egy gyönyörűt! :-)
ON
Adja az Isten!
Attól tartok, ha itt elkezdek Zsocizni, ez marad meg a fejemben is. Anyukám rossz néven veszi, hogy én a legtöbb színészt a becenevén hívom magamban (pl. Cserhalmi Gyuri vagy Tyutyu), így nem ez lenne az első eset.
Nem tudom, mit szólna hozzá... Cicavirág? :) Ha egyszer véletlenül megismerem (vagy együtt dolgozom vele /adná Isten!/), biztos nem fogom Zsocinak hívni.
OFF
Itt CC a vízilabdabarát Zsoci-klubból. Nekem is csak papíron tart 4-ig a munkaidő, mindig tovább maradok bent (ma természetesen nem). Nekem semmilyen esőkabátom nincs, úgyhogy egyszerűen ázom (mostanában elég gyakran hazafelé is). Vasárnap biztos nem utazom be a meccs miatt a városba (akkor majd Te szurkolj helyettem), tekintve, hogy családi ebédet ülünk. Látszik, hogy tájékozott vagy póló-ügyben, én nem tudok ilyenekről, hogy Unicum kupa, csak ha már megtörténtek.
Cicalekvár mondta az 5tusa topicban, hogy korábban látott Téged sportos topicban hozzászólni. :-)
ON
OFF
Ez az egyik kedvencem az általam ismert franszia szavak közül: arc-en-ciel. :) Amúgy is valami ritka kincset, újjászületést jelent számomra, mégha közhelyesen hangzik is. Városi ember lévén nem túl gyakran látok szivárványt, de ha mégis, akkor nagyon örülök - fene tudja, miért. :)
Navarre-os freemail-címem is van, de a színházasakat arcenciel kukac intézi. :)
ON
