Szeretném összegyűjteni, hogy milyen publikálási lehetőségek vannak olyan tanulmányok megjelentetésére az új fizikához kapcsolódó cikkek, tanulmányok, könyvek számára.
A tudósok azért azok amik, mert nem foglalkoznak elcseszett fogalmakkal. Ha hasznos segédfogalomnak neveznéd a téridőt, még hagyján, de azt már túllépte a tudomány. ;-)
"Ebből is láthatod, hogy a diszkrét téridő nem az én agyszüleményem, hanem tanult fizikusok is számolnak vele. ;-)"
Sosem vádoltalak azzal, hogy a te agyszüleményed lenne.
Csak bedőltél neki, mint egy óvodás a gólyamesének.
A téridő sem nem diszkrét, sem nem habos, mert ez nem valóságos anyagi dolog. Csak egy elcseszett fogalom. Ha majd ezt megérted, akkor tudsz továbblépni.
„Amikor a tudósok először elkezdtek gondolkodni a koncepción, úgy számoltak, hogy ennek az energiának hatalmasnak kell lennie – olyan erőteljesen és gyorsan kellett volna kitágítania az univerzumot, hogy soha ne alakuljanak ki csillagok és galaxisok.
Mivel nyilvánvalóan nem ez a helyzet, a vákuumenergiának az univerzumban nagyon kicsinek kell lennie – körülbelül 120 nagyságrenddel kisebbnek kell lennie, mint amit a kvantumelmélet jósol. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy valami öt kilósnak tényleg ötöt kell nyomnia – 120 plusz nullával – utána. Az eltérés arra késztetett néhány tudóst, hogy a vákuumenergiát „a fizika történetének legrosszabb elméleti előrejelzésének” nevezzék.”
Mi van akkor, ha a kvantumfizikusok jól számoltak azzal a hatalmas energiával, csak éppen azzal nem számoltak, hogy az a hatalmas energia a diszkrét elemekből álló struktúra fenntartására szolgál? A téridő (vákuum) munkát végez „önmagán”, hogy ne zuhanjon egy potens, tér és idő nélküli szingularitásba.
Az univerzum anyagi energiasűrűsége helytől és időtől függően változó. A vákuum energiasűrűségének lokális megváltozásaihoz kapcsolódva. Így bukkannak elő párosával az anyagi részecskék. A fotonokká szétsugárzódott részecskék a kozmikus háttérsugárzást „táplálják”.
„az univerzum tágulását leíró általános relativitáselméleti egyenletek megváltoztatása, a vákuumenergia mennyiségét megjósló kvantumtérelméleti egyenletek módosítása, vagy valami teljesen új dolog bedobása a keverékbe.”
Itt dobhatod be @szuperfizikus az újfizikádat a kosárba.
„Az egyik közelmúltbeli unortodox ötlet Steve Carlip, a davisi Kaliforniai Egyetem munkatársának javaslata, amely szerint a téridő alapvetően „habból” áll. Ezen a képen a tér görbülete rendkívül kis léptékben állandóan ingadozna, jóval meghaladja azt, amit remélhetnénk mérni. Mindez a bonyolult topológia kiküszöbölné a kozmológiai állandó hatásának nagy részét, helyi szinten nagyon kicsivé téve azt.”
„Carlip téridő habja „jó irányba halad”, szintén megvan a maga belépője a mezőnybe. A kvantummechanika és a gravitáció egyesítő megközelítésén dolgozik, amelyet kauzális halmazelméletnek neveznek. E modell szerint a téridő alapvetően diszkrét – ami azt jelenti, hogy ahelyett, hogy sima, folytonos kiterjedés lenne, apró darabokra, egyedi tér- és időegységekre bomlik fel, amelyek az univerzum építőköveit képviselik, ahogy az atomok az építőkövei az anyagról. Ha ez a helyzet, a kozmológiai állandó kiszámítása során el kell osztani a világegyetem téridő-egységeinek számával, ami egy olyan értékhez vezet, amely sokkal közelebb áll ahhoz, amit a csillagászok észlelnek.”
Ebből is láthatod, hogy a diszkrét téridő nem az én agyszüleményem, hanem tanult fizikusok is számolnak vele. ;-)
"De még modell szinten is ez csak egy csoportosítás, és nem adja meg a működési mechanizmumust. Ahhoz lefelé kell menni - például az energatikailag lezárt stabil struktúrákban, amelyek belső kölcsönhatásainak maradékából szűrődik le a magasabb rendben szerveződött világ."
Ebben van igazság.
Jó példa az atom szaggatott sugárzása.
Azt már tudjuk, hogy az atom nem folyamatosan sugározza a fényt, hanem szaggatottan (szakaszosan), impulzus-szerűen.
De vajon milyen belső működési mechanizmus következtében?
„Nem minden modell mondja meg saját magáról a használatának korlátait. Például a vákuum renormálásánál 120 nagyságrend a tévedés. Nem a sokadik tizedesjegyben van eltérés. Ez egy olyan jelzés, hogy valamit még nemértettünk meg, vagy nem vettünk figyelembe. Mint annak idején a Fermi által feltételezett neutrínókat.”
Hogy is van ez a 120 nagyságrendnyi tévedés? Van erre valami linked?
Nem ismerjük a gravitáció működésmódját. Tehát, hogy pl. a tömegek miért vonzzák egymást, és miért pont a newtoni gravitációs egyenlet szerint. Ugyancsak nem tudjuk, hogy miért működik a gravitáció Einstein egyenlete, tehát, hogy miért vonzó hatású az összes energiaforma (nem csak a tömegek), s miért pont úgy, ahogy az egyenlet leírja. És azt se tudjuk, hogy miért fejt ki vonzó gravitációs hatást a pozitív nyomás, és miért taszítót a negatív?
Ez egy modell. Tudnunk kell, hogy ez egy modell. És ne felejtsük, hogy ez egy modell.
És ha megfeledkezünk róla, akkor se felejtsük el teljesen.
Napjaink elméleti fizikájában fontos szerepe van a hatásintegrálnak és a szimmetriáknak.
Pusztán elvi alapon lehetséges, hogy az egyformák vagy vonzzák vagy taszítják egymást, esetleg közömbösek.
De még modell szinten is ez csak egy csoportosítás, és nem adja meg a működési mechanizmumust. Ahhoz lefelé kell menni - például az energatikailag lezárt stabil struktúrákban, amelyek belső kölcsönhatásainak maradékából szűrődik le a magasabb rendben szerveződött világ.
A törvényeink nem adnak választ ezekre a belső működésmódokra, hanem csak a külső eredményre. Ennyi és ennyi energia, impulzus, nyomás, ilyen és ilyen eloszlásban ilyen deformációs dinamikát okoz téridőben. Hogy miért, azt nem tudjuk.
Heisenberg újból felismerte ezt a lehetőséget, amikor a részecskék ütközésének vizsgálatáhpoz azt javasolta, hogy ne foglalkozzanak az ismeretlen belső folyamatokkal, hanem az ütközést tekintsék fekete doboznak és csak a kimenet/bemenet leírására szorítkozzanak. Ilyen "könyvelő eszköz" a keltő/eltüntető operátoros leírás vagy a Feynman-diagramm. Ezekkel rengeteg dolgot ki lehet számolni. De önmaguk miértjére nem adnak magyarázatot.
Ez nem jelenti azt, hogy ezek a módszerek rosszak vagy használhatatlanok. De a korlátaikat tudnunk kell. Nem minden modell mondja meg saját magáról a használatának korlátait. Például a vákuum renormálásánál 120 nagyságrend a tévedés. Nem a sokadik tizedesjegyben van eltérés. Ez egy olyan jelzés, hogy valamit még nemértettünk meg, vagy nem vettünk figyelembe. Mint annak idején a Fermi által feltételezett neutrínókat.
Nem bírom ki, hogy ne szóljak hozzá. A folyamatok nem csak térben mozognak, hanem az állapottérben is. Na de a fázisdiagramm ellenére a vizet miért lehet túlhűteni? Még az állapottérben is vannak rejtett dimenziók?
"Attól nem lesz 4D-s a tér, hogy a 3 térkoordináta mellé megadod egy esemény időpontját is."
De.
Négy független adat = négy kiterjedés = négy dimenziós tér.
Viszont a téridő szignatúrája (-+++) szemben a 3D tér (+++) szignatúrájával, és ez sokmindent meghatároz a geometriájában. De ezt te úgysem érted, meghaladja a képességeidet.
"Ha te átmész egy másik dimenzióba,az nem jelenti azt,hogy a negyedik dimenzióba jutottál."
Az "átmenni másik dimenzióba" egy pongyola konyhanyelvi szófordulat, semmi köze nincsen a "dimenzió" fizikai definíciójához. Sci-fi szerzők meg bulvár újságírók használják.
"A dimenzió kiterjedést jelent. Ha én megadom, hogy öt órakkor X személlyel X Y utca sarkán találkozom. Akkor ennek semmi köze a kiterjedésekhez."
Figyeld qrváraokos barátom!
Azt írtam, hogy a "dimenzió" jelentése "kiterjedés", és hogy a DIMENZIÓK SZÁMÁT az adja meg, hogy az egyértelmű meghatározottsághoz hány független adatot kell megadnunk. Ha térbeli helyet akarsz egyértelműen megadni, akkor MINIMUM HÁROM független adatot kell adnod. (Ha szöveges a helymegjelölés, akkor is ez pontosan három független adatra konvertálható: X, Y, Z koordináták vagy ezekkel ekvivalensek.) Ezt jelenti az, hogy "a tér három dimenziós". Van három egymástól független kiterjedése, amiknél egyesével egy-egy adatot kell megadnod ahhoz, hogy a dolog térbeli helyzetét egyértelműen meghatározd.
Viszont ha találkozókról van szó, akkor a három térbeli adat édeskevés. A találkozó megadásához kell egy negyedik független adat is: az időpont. Azaz van egy negyedik kiterjedés, maga az időbeli. És csak szellemi trükk, hogy akkor a három térbelit és az egy időbelit egységesen kezeljük 4D rendszerként. Persze, ehhez megfelelő szellemi képességek kellenek, amik nem adatottak meg mindenkinek...
"Ha te átmész egy másik dimenzióba,az nem jelenti azt,hogy a negyedik dimenzióba jutottál.Ha átmész egy másik kiterjedésbe,akkor te egy másik három kiterjedéssel bÍró világba jutottál."
Jó meglátás.
Csak az a baj, hogy csak egyetlen egy világ van. Ezért sajnos egy másik három kiterjedéssel bíró világba sem lehet átmenni.
Persze a matematikában bármi lehetséges. De buta, aki azt hiszi, hogy a matematikai lehetőségek valóságos lehetőségek is.
Attól nem lesz 4D-s a tér, hogy a 3 térkoordináta mellé megadod egy esemény időpontját is.
És még csak valóságossá sem válik sem a tér, sem az idő. Maradnak hasznos fogalmak.
A téridő pedig (amely szintén csak egy fogalom marad), még csak hasznosnak sem mondható. Egy értelmetlen fogalom, amely a tér és az idő szavak összeírásából kreáltak azért, hogy összezavarja egyesek gondolkodását.
Szerintem jó helyen jársz.Ha rám célzol, akkor félre értelmezed azt ,hogy átmehetünk egy másik dimenzióba.Ez a matematikus,amire apellár,ez egy számban meghatározott halmaz,aminek nincs köze a kiterjedésekhez.Ha te átmész egy másik dimenzióba,az nem jelenti azt,hogy a negyedik dimenzióba jutottál.Ha átmész egy másik kiterjedésbe,akkor te egy másik három kiterjedéssel bÍró világba jutottál.
Vedd észre, hogy csak azokat a butaságokat ismételgeted, amelyekkel 100 éve Einstein beoltotta az embereket. Nincsen 4 dimenzió, akármit etettek is meg veled.
Ha te elhagyod a TERET. Akkor te egy másik kiterjedésben fogsz kikötni.Te a testedet nem tudod elhagyni. A te tested három dimenziós. Nekem van egy könyvem és van anyaga. Én nem akarom ide feltenni a könyvem anyagát.A tér a három dimenziós testek tere.
A Minkowski téridő egy 4D „monolit tömb” aminek minden egyes pontja egy eseményt jelöl ki. Az események helyszínét meg mozgással (utazás) lehet megközelíteni. Nem lehetsz 19 órakor Fradi meccsen és színházi előadáson egyszerre. A téridőpontok lehetnek kiterjedés nélküliek a kiválasztás, a megjelölés, szempontjából. A valóságban azonban nincs kiterjedés nélküli hely, és álló idő. Minden mozog. Ezért gondolom, hogy dinamikus a téridő struktúrája, amiben mi is létezünk. ;-)
A dimenzió kiterjedést jelent. Ha én megadom, hogy öt órakkor X személlyel X Y utca sarkán találkozom. Akkor ennek semmi köze a kiterjedésekhez. Ez több információ halamaz semmi több.A kiterjedéseknek semmi köze ahhoz, hogy számban mennyi információt adok meg . Ha találkozni szeretnék valakivel, akkor a szükséges információkat adom meg. Ha közben áthelyeztek egy helyet máshova, az nem azt jelenti, hogy közben eltünt a negyedik dimenzióban. Esetleg időközben megváltoztatták az utca neveket.
