Ez a meghatározás nekem jobban tetszik, de én azt hiszem a földön élek, tele örömökkel, gondokkal és hibákkal.
Ha valaki elindul a spiritualitás útján számos dolog változik meg az életében, újabb szemléletekre tesz szert, nyitottabb lesz és megnyílik előtte a világ. Most 12 olyan jellemzőt hoztunk, ami mindenképpen ráillik egy spirituális ember jellemvonására.
Humorral teli szív: az élet egy félreértésekkel, zűrzavarokkal, misztériumokkal és olykor megaláztatásokkal teli út, ám ennek ellenére minden azon múlik, hogyan szemléljük. Az egyik legfontosabb dolog, amit a tudósoktól megtanultunk az, hogy abszolút módon uralhatjuk az elménket. Így egy adott dolgot számos perspektívából szemlélhetünk, ezért érdemes megvizsgálni ezeket, és olyant választani, ami előnyünkre válhat. A humor az élet számos nehéz pillanatán segíthet átlendülni, és az önismeretünket is jelentős mértékben elmélyítheti.
Utazni jó: a hozzáértők szerint az emberi életet azért kaptuk, hogy jobban megértsük és reflektáljunk az isteni ellentmondásokra. Tehát, ha a szívünk folyton az utazások, a kirándulások felé húz, azt jelenti, hogy tapasztalatokra hív, ne mondjunk ellent neki. Ez a mi elhívásunk, a személyes szenvedélyünk, amelyet követnünk kell.
Kerülik a drámákat: aggodalom, stressz, erőszakos helyzetek, amelyeknek nagyon alacsony rezgéssel bírnak, és az ego fogságában tartanak, valamint eltávolítanak a valódi lényünktől, a kedvelt tevékenységeinktől, a pozitív energiaforrásainktól. Mindannyian éreztük úgy, hogy minden energiánkat leszívta egy beszélgetés, amely során a másik fél ránk zúdította személyes problémáit. Az energiavámpírok jó példái annak, amikor egy személy nem a saját energiaforrásaira támaszkodik. Ha természetes módon keressük az utat arra, hogy megszabaduljunk az életünk drámáitól, megtaláljuk azokat a tevékenységeket, amelyek során feltöltődünk, pihentnek és boldognak érezzük magunkat.
Ismerik a megbocsátás erejét: egyszerű lecke, mégis sokan nem gyakoroljuk, pedig sokkal mélyebb értelme van, mint azt az emberek többsége gondolná. Különösen fontos azon személyek számára, akik a múltban tapasztalt negatív élményekhez, negatív energiákhoz kötődnek. A megbocsátás hiánya elvág minket az egyetemes energiaforrástól. A negatív energiák elraktározása energetikai zavart eredményez, ami később fizikai szimptómákat, betegségeket eredményezhet – állítja a kínai gyógyászat.
A legapróbb életet is értékelik: a buddhisták szerint az élet a legapróbb teremtményektől kezdve a legnagyobbakig, mindegyikben jelen van. Ezzel együtt ennek az életfelfogásnak a magunkévá tétele nem feltételezi a vegán életmódot. E kapcsán számos aspektus megemlíthető lenne, ám a legfontosabb, hogy aki így gondolkodik, az sokkal jobban értékeli az élet valamennyi megnyilvánulását. Az amerikai indiánok például mindig hálát adtak az állatnak, akit feláldoztak, de a keresztény kultúrkörben az étkezések előtt és utáni imáknak is ez a létjogosultsága.
Tiszteli az életet: Albert Einstein azt mondta, hogy két szemüvegen keresztül lehet szemlélni a világot. Az egyik által mindent csodaként élünk meg, míg a másik tükrén keresztül semmi sem csoda. Mindkét szemléletmód befolyásolja a mentalitásunkat, és az élettel szemben támasztott elvárásainkat. Ha a csodát választjuk, akkor tiszteljük és értékeljük azt, amit kaptunk. Ez által megértjük, hogy a valóság, amivel küzdesz egy ajándék, ezért sokkal könnyebb lesz jelen lenni benne és becsülni.
Mindig az igazságot választják: az igazság szabaddá tesz – mondja János apostol. Számos olyan eset elé állít az élet, amikor könnyebb lenne elhallgatni az igazat, és ebből még előnyünk is származna, mint ahogy sokszor elő is fordul az ilyesmi. Ám, ha mindig az igazat keressük, és kiállunk mellette, az spirituális energiát hoz az életünkbe.
Ösztöneiket, megérzéseiket követik: nagyon fontos, hogy a belső megérzéseinket is figyelembe vegyük, amikor fontos döntéseket hozunk. Ez azt jelenti, hogy egy olyan minket meghaladóban hiszünk, ami tudományosan nem mérhető.
Nyugalom a természetben: az toxikus életmód és a negatív gondolatok eddig senkinek nem használtak. A természetnek gyógyító ereje van, természetes közeg, amelyet azért kaptunk, hogy benne éljünk. A természet csendje segít kiüresíteni az agyunkat, messzire űzi a negatív gondolatokat, és helyet csinál a spirituális energiának.
Jól érzik magukat, ha másokon segíthetnek: úgy viselkedj másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled is viselkedjenek – ezt a felfogást vallástól és meggyőződéstől függetlenül generációról generációra adták. Lényege, hogy valamennyien hasonlók vagyunk, emberek vagyunk, és ha valaki ellen cselekszünk, azt egy adott pillanatban visszakapjuk. Úgy szoktunk segíteni másokon, hogy semmit sem várunk el cserében? A legjobb úton haladunk.
Pozitív gondolkodás: a gondolataink nem más mint puszta energia. Ha optimisták próbálunk lenni, akkor szükséges, hogy természetes módon kérjünk. Anélkül, hogy észrevennénk, már el is küldtük üzenetünket az Univerzumnak.
A csillagokra néznek: lenyűgöz bennünket az, ami sokkal nagyobb, hatalmasabb, misztikusabb nálunk, a teremtés csodái, a csillagok. Amikor egy nyári éjszakán a szabad ég alatt fekszünk és a csillagokat bámuljuk, akkor tiszteletet és nagyrabecsülést érzünk. Amikor így találjuk meg a csendet, az univerzum nagyszerűségében, azt jelenti, hogy a belső spiritualitásunk a legmagasabb fokon ég.
Gondoltam egyet és megosztom veletek szívem fájdalmát, ami már egy ideje kínoz:
Mit jelent számomra a spiritualitás?
- A spiritualitás előtt még szabadon érezhettem, ami épp jött, vagy tetszett. A spiritualitás után csak a feltétlen szeretetet volt helyes éreznem.
- A spiritualitás előtt még szabadon élhettem az élet bármely eszközével. A spiritualitás után, ha nem viselkedtem csakis jól és erkölcsösen, akkor bevonzhattam minden bajt a fejemre.
- A spiritualitás előtt még volt szabad akaratom. A spiritualitás után csak Isten akarata lehetett szent a számomra.
- A spiritualitás előtt még semmi baj nem volt az egommal, és nagyon jól támogatott. A spiritualitás után az egyik legkárosabb dolognak lett megbélyegezve.
- A spiritualitás előtt még nagy hasznos és segítőkész dolognak bizonyult a gondolkodás. A spiritualitás után már csak az elmém korlátozó viselkedése lehetett.
- A spiritualitás előtt az elmém még az élet leghasznosabb ajándéka és barátja volt. A spiritualitás után már egy káros dolog, melynek kötelező volt az elhallgattatása.
- A spiritualitás előtt még ért valamit a szerelem, a vágyak, az álmodozás. A spiritualitás után ezek már ragaszkodásnak és gyengeségnek számítottak.
- A spiritualitás előtt még szabadon kritizálhattam, véleményezhettem, ítélkezhettem, ha valami nem tetszett. A spiritualitás után ezek csakis elfogadhattam, minden más a korlátolt ego-m megnyilvánulásai lehettek.
- A spiritualitás előtt még csak egy féle ember létezett, és lényegében mindenki egyenlő volt. A spiritualitás után már volt tudattalan ember, egoista ember, tanítvány és a Megvilágosodott ember lehetett.
- A spiritualitás előtt még bárki mondhatott nagy igazságokat, jó tanácsokat. A spiritualitás után csak a Megvilágosodottnak lehetett igazán igaza.
- A spiritualitás előtt még egyértelmű volt, hogy a valóság az, ami körülvesz és létezik, ami előttem van: a virágok illata, a szép tájak, egy erdő, az egész (fizikai) világ. A spiritualitás után mindez csak illúzió, és max. csak a földi létezés kezdeti velejárói lehettek.
- A spiritualitás előtt még szabadon gondolhattam, mondhattam valamire, hogy rossz. A spiritualitás után csak jót szabadott mondani mindenre.
- A spiritualitás előtt még lehettem gazdag, filmrendező, kreatív ember, bárki, aki akartam. A spiritualitás után csak megvilágosodott lehettem, és minden más csak az alsóbb szintű világi javak követése volt.
- A spiritualitás előtt még lehettem önállóan fejlődő, és tudatosodó ember. A spiritualitás után csak egy mester mellett fejlődhettem rendesen.
- A spiritualitás előtt a testem egy kiváló lehetőség volt az Életre, amivel lehetett azonosulni. A spiritualitás után a testem csak egy korlátozott, halandó és romlandó dolog volt, amit idővel el kell hagyni.
- A spiritualitás előtt még volt értelme az Életnek. A spiritualitás után csak egy szamszára lett, amibe nem szabadott újra beleszületni.
- A spiritualitás előtt még lehettem kiteljesedett, egész állapotban. A spiritualitás után csak fusztráció és feszültség lett az osztályrészem.
- A spiritualitás előtt még szabad ember voltam. A spiritualitás után már bilincsbe lettem verve.
- A spiritualitás előtt még lehetett az értelem, az elme, a gondolkodás, és az ego segítségével Teljességet elérni. A spiritualitás után ez már lehetetlennek lett megbélyegezve.
UFO - Vimana - Védák - India II-rész Régi indiai repülőgép-technológia, az anti-gravitáció kézikönyvből Az UFO rejtély sok kutatója hajlamos arra, hogy figyelmen kívül hagyjon egy nagyon fontos dolgot. Feltételezik, hogy a legtöbb repülő csészealj idegen, vagy talán katonai eredetű, származhatnak az UFO-k a régi Indiából és Atlantiszból is. Amit a régi indiai repülőgépekről tudunk, az a régi indiai forrásokból származik; írott szövegekből, amelyeket ránk hagyományoztak a régi századok. Nem kétséges, hogy a legtöbb szöveg hiteles; köztük vannak a jól ismert eposzok, de szó szerint több száz ilyen van. A legtöbbet még le sem fordították angolra a régi szanszkritból. Az indiai Asóka császár alapította meg a "Kilenc ismeretlen ember titkos társaságát": ezek nagy indiai tudósok voltak, az volt a dolguk, hogy katalogizálják a tudományokat. Asóka titokban tartotta a működésüket, mert attól félt, hogy a régi indiai forrásokból szerzett ismereteket a háború gonosz céljaira használják fel; Asóka pedig nagyon ellenezte a háborút, miután véres csatában győzött le egy ellenséges sereget, és áttért a buddhizmusra. A "kilenc ismeretlen ember" összesen kilenc könyvet írt, feltehetően mindenki egyet. Az első könyv címe: "A gravitáció titkai." A történészek hallottak erről a könyvről, bár nem látták. Főleg a "gravitáció ellenőrzésével" foglalkozik. Feltehetően még megvan valahol, India, Tibet egy titkos könyvtárában, vagy másutt (talán éppen Észak-Amerikában). Érthető, hogy Asóka ezt az ismeretet titokban akarta tartani, már amennyiben létezik. Asóka tudta, hogy ilyen és más „futurisztikus” fegyvereket használó háborúk pusztították el Ráma birodalmát, sok évezreddel azelőtt. A kínaiak csak néhány évvel ezelőtt találtak szanszkrit dokumentumokat a tibeti Lhaszában, és azokat elküldték a csandigarhi egyetemre, hogy fordítsák le. Dr. Ruth Reyna egyetemi professzor azt mondta, a dokumentumok a csillagközi űrhajók építési utasításait tartalmazzák. Meghajtási módszerük „anti-gravitációs” volt, a laghimához, az ember fiziológiai alkatában létező ismeretlen erőhöz hasonló rendszeren alapult, amely "centrifugális erő, és elég hatalmas ahhoz, hogy leküzdje a gravitációt." A jógik szerint ez a laghima teszi lehetővé a levitációt. Dr. Reyna azt mondta, a sok ezer évesnek vélt szövegekben astráknak nevezett gépeken a régi indiaiak egész hadsereget küldhettek bármelyik bolygóra. Más titkokat is feltárnak a kéziratok, úgymint anima (láthatatlanná tevő süveg), és garima (hogyan váljunk olyan nehézzé, mint egy ólomhegy). Az indiai tudósok persze nem vették ezeket a szövegeket nagyon komolyan, de jobban értékelték, amikor a kínaiak bejelentették, hogy egyes adatokat az űrprogramjukban fognak tanulmányozni. Egyike az elsőknek ez a kormány, amely elismeri, hogy az anti-gravitációt vizsgálja. A kéziratok nem mondják meg határozottan, történt-e valaha is bolygóközi utazás. Említenek egy holdra tervezett utazást, bár nem világos, hogy a terv megvalósult-e. Az egyik nagy indiai eposz, a Rámájana azonban részletesen elmondja hogyan utaztak el a holdra egy vimánán (vagy astrán), sőt harcoltak a holdon egy Asvin (vagy atlantiszi) űrhajóval. Ez csak az egyik újabb bizonyság arra, hogy az indiaiak használták az anti-gravitáció és aerospace technológiát.
Aranyosi Ervin: A barátságBarátod az, ki akkor jön, ha kell, Kit nem a pénzed, s a rangod érdekel. Aki előtt nincsenek titkaid, s rohan, ha hívod, mindegy, hogy hol lakik.Nem számít az sem nappal, vagy éjszaka. Akinek fontos egy barát “jaj” szava. Akivel gyorsan rohan az idő, de ha hiányzik, holnap újra jő’.Aki meghallgat, s komolyan veszi, és hogyha sajnál, azt őszintén teszi. Aki megérti minden gondodat, ki szót sem vár, elég a gondolat.Ki megért téged és ő is érthető, ha együtt vagytok megáll az idő. Bármit is mond, csak igazat beszél, s elvárja azt, hogy Te, magad legyél.Barátod, egyben lelki rokonod, s a legjobb benne, hogy te választhatod. Egy szinten rezeg időtlen lelketek, egyenlők vagytok, mint ikergyermekek.Barátod az, ki melletted marad, ki elviseli a rigolyáidat. Tettéért hálát tőled sose vár, ki nélkül élni unalmas és sivár…
"Azok a másokban meglévő, konkrét egós minták, amikre a legintenzívebben reagálsz, s amiket tévesen az identitásuknak hiszel, általában ugyanazok a minták, amelyek benned is megvannak, ám azokat nem tudod – vagy nem vagy hajlandó – magadban észrevenni. Ebben az értelemben sokat tanulhatsz az ellenségeidtől. Mi az bennük, amit a legbosszantóbbnak, a legzavaróbbnak találsz? Az önzőségüket? A kapzsiságukat? A hatalomvágyukat és az irányítani akarásukat? Az őszintétlenségüket, a tisztességtelenségüket, az erőszakosságra való hajlamukat vagy valami mást? Bármi legyen is az, ami a másik emberben bosszant, és amire az ő esetében intenzíven reagálsz; az benned is megvan. Ám az nem több, mint az ego egy formája, és ekként teljesen személytelen. Semmi köze ennek ahhoz, aki ő; ahogy a te esetedben sincs semmi köze ahhoz, aki te vagy. Az adott tulajdonság vagy késztetés felfedezése önmagadban csak akkor lehet ijesztő az éntudatod számára, ha azt összetéveszted valódi éneddel."
"Aki egyedül van, abban mindenki ott van... nem magányos, aki magában tud lenni. Mikor óvodás koromban a forró fürdő után már nyolckor ágyba dugtak és a sötét szobában magamat szórakoztatva beszéltem magamhoz, ..akkor jöttem rá, hát hiszen valaki hallgat engem. Itt van bennem állandóan. Hallja a szavam. Ahogyan én is hallom hallgatása csöndjét..az ő folytonosan áradó tökéletes figyelmében lebegek..ha kinyitom magam, amikor kinyitom a szívem az egyedüllétnek.
Mikor el merem viselni az egyedüllétet, felzeng a világ. Megszólal az egész.."
"A tündérmesék, amint arra G. K. Chesterton egyszer rámutatott, több mint igazak. Nem azért, mert megmutatják: sárkányok léteznek, hanem azért, mert azt mondják el nekünk, hogy a sárkányokat le lehet győzni."
“A történetek így vagy úgy: tükrök. Arra használjuk őket, hogy elmagyarázzuk magunknak, hogyan működik a világ és hogyan nem. Elvonják a figyelmet a sötétben lapuló dolgokról.”
A csoda egy kivétel a törvények alól, ezért ahol nincsenek törvények, ott kivételek, azaz csodák sem létezhetnek.
Albert Einstein
/A miracle, however, is an exception from lawfulness; hence, there where lawfulness does not exist, also its exception, i.e., a miracle, cannot exist./
Forrás:
idézi: David Reichenstein - Die Religion der Gebildeten
21. oldal
Az idézet tévesen elterjedt szövegváltozata így hangzik: "Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat."
May the magic of the season surround you and those you love this Christmas and may the spirit of peace, love, joy, goodwill and generosity lead, illume and lighten the way for all.
Egy nap, egy fiatal barátnőm azt kérdezte tőlem, milyen érzés öregedni. Meghökkentem kérdésén, mert én sosem gondoltam arra, hogy én öreg lennék. Az ifjú hölgy, látván reakciómat, rögtön zavarba jött, de megmagyaráztam neki, hogy számomra ez egy érdekes kérdés, elgondolkodom rajta és majd később válaszolok neki.
Végülis úgy döntöttem, hogy az öregség egy ajándék.
Tulajdonképpen életemben most lehetek először az, aki mindig is szerettem volna lenni. . Persze, nem a testem! Időnként én is kétségbeesem a ráncaim, a táskás szemem, a megereszkedett fenekem miatt. És gyakran meghökkenek azon az öreg nőn, aki visszanéz rám a tükörből /aki pont úgy néz ki, mint az anyám/, de nem sokáig gyötrődöm ezek felett.
Sosem cserélném el az én nagyszerű életemet, a szerető családomat, az én csodálatos barátaimat a kevésbé ősz hajért vagy egy feszes hasért. Ahogy korosodtam, egyre kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé kritikus magammal szemben. A saját barátommá váltam. Nem tolom le magam, ha több süteményt eszem a kelleténél, vagy nem vetem be az ágyat, vagy megveszem azt a virágtartót az erkélyre, amire semmi szükség nincs, de jól néz ki. Felhatalmazva érzem magam, hogy élvezkedjek, hogy rendetlen legyek, hogy extravagáns legyek.
Annyiszor megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek; mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz magával.
Ki törődik azzal, hogy hajnali 4 –ig olvasok, vagy játszom a computeren? Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a kedvem és sírhatok a régi szerelem emlékén…..és meg is teszem. Sétálok a vízparton egy olyan fürdőruhában, amiben kidomborodnak a testrészeim, és önfeledten vetem bele magam a hullámokba, ha jól esik, és nem törődöm a motorcsónakokból rám vetett sajnálkozó pillantásokkal. Ők is lesznek öregek.
Tudom, persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is néha mit, elfelejteni az életből. De azért a legfontosabb dolgokra emlékszem.
Hát igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört volna meg, amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, amikor egy gyerek szenved, vagy elüti a cicádat egy autó? De a megtört szív az, ami erőt ad és megértést és részvétet kelt. Egy olyan szív, mely sosem szenvedett, érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt érezni a tökéletlenség felett.
Én nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek, hogy a fiatalos nevetésem mély ráncokat mart az arcomra. Oly sokan vannak, akik soha nem nevettek és oly sokan, akik nem érték meg, hogy ősz hajszálaik legyenek.
Ahogy múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitív lenni. Egyre kevesebbet kell törődni azzal, mit gondolnak mások. . Én nem teszek fel magamnak se kérdéseket. Ráadásul fenntartom magamnak a jogot, hogy ne legyen igazam.
Nos, válaszolva ifjú barátnőm kérdésére, elmondhatom, hogy nem bánom, hogy öregszem. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé váltam. Nem akarok örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az időmet, mint, hogy mi lett volna ha… vagy azon izgassam magam, mi lesz majd. És minden áldott nap eszem édességet /már ha kedvem van hozzá/
Mindig mosolyogj és a szívből fakadó igaz barátságokra nagyon vigyázz!
Mester kamráiból elővakartam egy cikket, mely a tudomány vagy ál, az irodalom és a fantasztikus
ismeretterjesztés avagy egyszerűen egy horrortörténet bevezető része:
Ufók, vimanák, védák... I.rész
John Burrows: Régi repülőgépek
A szanszkrit szövegek sokszor említik, hogy az istenek az égen vívtak csatákat, vimánákat használtak, amelyeket olyan halálos fegyverekkel szereltek fel, mint amilyeneket mi alkalmazhatunk ezekben a felvilágosultabb időkben. A Rámájana pl. ezt írja: "A Puspaka kocsi ragyog, mint a nap, a bátyám, a hatalmas Rávana szerezte meg. Ez a kiváló légi kocsi oda megy, ahova akarják… olyan, mint egy fényes felhő az égen."".. Ráma király beszállt, és a Raghuk urának parancsára fölemelkedett a levegőbe." A Mahábháratából, a nagyon hosszú indiai eposzból tudjuk, hogy a Maja nevű démon vimánájának a kerülete húsz könyök volt, négy erős kerékkel látták el. Ez a költemény az információ igazi aranybányája, ami az istenek közötti konfliktusokat illeti, és akik olyan halálos fegyvereket használtak, mint manapság mi. A lángoló lövedékeken kívül más halálos fegyverekről is hallunk. Indra dárdája egy köralakú ’reflektor’ segítségével működött. Amikor bekapcsolták, fény-nyalábot produkált, ez minden célpontot azonnal elpusztított. Az egyik párviadalban Krsna az égen üldözi az ellenfelét, Salvát, és Salva valamilyen módon láthatatlanná teszi a Saubha nevű vimánát. Krsna azonban egy különleges fegyvert használ: 'Gyorsan elővettem egy nyilat, amely a hang alapján keresi meg a célpontot'. Sok más rettenetes fegyvert ír le egészen magától értetődően a Mahábhárata, de a legfélelmetesebb az, amelyet a Vrsnik ellen használnak: "A gyors és erős vimánájában repülő Gurkha a Vrsnik és Andhakák három városa ellen egyetlen, de az univerzum valamennyi erejével rendelkező lövedéket lőtt ki. Tízezer napként ragyogó, lángoló füst- és tűzoszlop emelkedett fel. Ez volt az ismeretlen fegyver, a vas mennykő, a halál küldöttje, amely hamuvá égette a Vrsnik és Andhakák egész nemzetségét."
Fontos megjegyezni, hogy ezek nem elszigetelt események. Más civilizációkban is vannak hasonló beszámolók. A vas mennykő utóhatásai nagyon ismerősen hangzanak. Úgy látszik, az embereket annyira elégette, hogy a holttesteiket nem lehetett azonosítani. A túlélőknek se volt sokkal jobb, mivel kihullott a hajuk, leváltak a körmeik. Az állítólag mitikus vimánákkal kapcsolatban talán a legérdekesebbek azok a tárgyilagos feljegyzések, amelyek leírják, hogyan kell ezeket megépíteni. A maguk módján, az utasítások egészen pontosak. A Szamarangana Szutradhára írja: "A vimána teste erős és tartós legyen, könnyű anyagból, mint egy nagy madár. A belsejében kell elhelyezni a higany motort, alatta a vasból készült fűtőberendezéssel. A higanyban rejlő erő mozgásba hozza a meghajtó örvényt, és a gépben ülő ember nagy távolságot tehet meg az égen. A vimána föl- és leszállhat függőlegesen, adott szögben haladhat előre és hátra. A gépek segítségével az emberek repülhetnek a levegőben, a mennyei lények lejöhetnek a földre." A Hakatha (a babiloniak törvénykönyve) egyértelműen kimondja: "A repülőgép használata nagy kiváltság. A repülés ismerete a mi egyik legrégebbi örökségünk. Ajándék azoktól, 'akik odafönt élnek'. Azért kaptuk tőlük, hogy sok életet megmentsünk." Még fantasztikusabb információt ad egy régi khaldeai könyv, a Szifrala, amely több, mint száz oldalon sorolja a repülőgép építésének műszaki részleteit. Olyan szavakat tartalmaz, amelyeket grafitrúdként, réztekercsként, kristály kijelzőként, rezgő szférákként, stabil szögekként, stb. lehet fordítani
