A "Lélek" létezését régóta kutatja az emberiség - ahogyan az agyműködésel is ezt teszi. Vajon hol állunk tudományos szinten és mi a vallások álláspontja?
Sőt - mindenkit szeret - de azáltal, ha az ember is hasonlóképpen viszonyul Hozzá (tanításaihoz). A probléma sokkal mélyebb. hiszen az agykutatás már a legkülönbözőbb érzelmek kiváltásának helyét tudja azonosítani az agyban. A kérdés voltaképpen az (nekünk, hívőknek), hogy - mi az a plusz az ember testi-szellemi működésében, amire biztonsággal kimondhatjuk, hogy az a Lélek (és egyedül a Lélek) műve.
Az öntudatvesztés nem okoz oxigénhiányt az agyban, ha maradunk a szg analógiánál inkább egy alvó processz, hibás működésnek felelne meg. Az oxigénhiány okoz öntudatvesztést és ha rövid ideig tart, felébred belőle az ember. Az agysejtek elhalása egy idő után bekövetkezik, a RAM újból működésre bírható ahogy írtam is. Ezzel a hasonlattal csupán a lélek/gondolat illékonyságát, anyagi megnem jelenését próbáltam volna modellezni, ahogy egy szoftver sem fogható meg. (eltekintve nyilván a fizikai adathordozóktól)
"..Az emberi viselkedés, az érzelemvilág, az emberi habitus, egyes eseményekre való reagálás, egyes érzelmekben a különbségtétel képessége (szerelem, szeretet,stb.) - aminek a közelebbi vizsgálódásával talán meg tudjuk közelíteni a témát..."
Jó ötlet. Bár. Ha azt nézed, hogy a fajfenntartás ösztöne minden lényben benne van, s a lélek tulajdonképpen nem köthető nemhez, így a szerelem eléggé "anyagi" dolog. Akkor marad pusztán a szeretet, amely feltételek nélkül köthető a lélekhez. Az egyik anyagi testű a másikon mit szeretne, ha nincs szó fajfenntartásról, vagy simán nemi vágyról? Tulajdonképpen nincs oka rá. A szeretet a lelkek együvé tartozásának motiváló generátora. Minél jobban képes valaki szeretni, minél több mindenkit, annál több ilyen energia generálódik körülötte. Azt mondják, Jézus mindenkit szeretett.:)
Az agynak is van egy kis kapacitású, rövid távú memóriája, ami a RAM-hoz hasonlóan elveszti az információkat öntudatvesztés esetén. De ne azonosítsuk az oxigénhiányt az áramhiánnyal. Az oxigénhiány az agysejetek és összeköttetéseik lassú destruktuálódását eredményezi, ami kb. 4-5 percen túl már visszafordíthatatlan folyamat, nem lehet regenerálni.
ROM-nál, RAM-nál ez olyan lehet, mintha egy nagyon erős maró savba tennénk a csipet, ami az összeköttetéseket és a tárolóelemeket fokozatosan feloldja.
Az áramkimaradásnak az agy esetében legfeljebb egy öntudatvesztést okozó sokk (pl. fejbekólintás) felel meg.
Az agy inkább a neurális hálót közelíti, ha megengedhető egy fordított megközelítés. Működése pedig abból a szempontból hasonlít a RAM-okra, hogy tápfeszültség (oxigén) hiány esetén elveszti a tárolt információt, vagy teljesen zagyva dolgokat fog tárolni egy részleges vesztés esetén. Ha ez tartós, sajna az állapot végleges, míg RAM esetében nem az. A lélek _szerintem_ az öntudatra ébredés következménye, és a halál elfogadhatatlansága. Volt erről nemrég egy cikk, talán az indexen is miszerint a klinikai halál látomásai az oxigénhiánnyal küzdő agysejtek riadólánca. Aztán ebbe mindenki neveltetése, vallási meggyőződése, stb. alapján lát valamit...
Nem a szellem költözik el a halál után, hanem a keresztény-lélek kap új, túlvilági testet. És nem az érdemei alapján, hanem a döntései szerint. Ha isten mellett döntött, akkor a túlvilágot istennel kapja meg. Ha istennel szemben döntött, akkor e hitének megfelelően kapja meg, isten nélkül. Akik nem döntöttek, azoknak attól függ, el tudják-e fogadni isten létét. Ha igen, akkor odakerülnek. Ha isten inkább taszító számukrak, akkor isten nem erölteti rájuk magát, és megkapják az isten nélküliség örökkévalóságát. Aki úgy döntött, hogy a halál után nincs semmilyen túlvilági élet, annak az isten a végtelen szeretetével ezt adja meg. Szenvedni mindíg csak a saját magunkban lévő önellentmondásaink miatt fogunk, hiszen nem lehet egyszerre igaz valami és annak az ellentetje is.
A mém-et Richard Dawkins (etológus, biológus, aktív ateista) találta ki a mimézis (utánzás) és a gén szavakból összerakva. Valójában társadalmi szinten, kultúrálisan öröklődő, fennmaradó dolgokra lehet vonatkoztatni, egyfajta alapegységként, mint a gént.
Nem mindenki ért egyet az ebből kialakult tudománnyal, a memetikával.
Nem, mert például a zsidó-keresztény felfogásban nincs "huhogó" szellem, de a görög "pneuma" és "psziché" szavaknak egészen eltérő jelentése van. A szellem az éltető erő, az ember lényege, egyben az isteni mag, a lélek - psziché - pedig az emberi személyiség.
De írhatnék mást vallásokat, köröket is, mindegyiknek megvannak a maga fogalmai. A spiritiszták természetesen visszajáró szellemeket is ismernek, más ezoterikusok ezeket ittragadt lényeknek tartják. Mások meg angyaloknak tartják, megint mások felettes énnek és így tovább. Széles a skála.
Miben különbözik? Azt kellene felfogni, hogy nem az van, hogy vannak a vallásosak az ő nézeteikkel és vannak a világiak az övéikkel. 1 világ van, mindenkinek van 1 kis igaza és mindenki téved 1 kicsit! Akkor a a szellem, aki a halál után elköltözik, érdemei alapján, le vagy fel és időnként visszajön huhogni? 1ébként, lehet..nem zárkózom L, azért vagyok, hogy eszmecseréljünk.
A legnagyobb eltérés az, hogy az agyban nem címezhető, asszociatív jellegű tár működik, a ROM és a RAM pedig egyáltalán nem ilyen.
De miért gondolnánk, hogy az áramellátás megszüntetése a halál? Ha inkább Flash memóriában gondolkodunk RAM helyett, akkor abban is megmarad az információ, és az áram bekapcsolása után újra elérhető.
Ha a ROM-t kalapáccsal szétverjük, akkor az az infó is megszünik.
de látod, hogy nem jó a párhuzam, hiszen ha lekapcsolod az áramot, a romban bennemarad az infó, míg ha az ember meghal , már nincs benne pl bélmozgás vagy pupillareflex. A rom fél év után is vissza tudja adni az infot, de az embernél mi kell,hogy újra működjenek a reflexek?
ROM-ról az ember megszületésekor indul, ez tartalmazza az alaptevékenységeket, amiket később folyamatosan bővít. Hogy a gondolat hova lesz? Ahová egy program a futása után. Átadja a helyét másnak...
Az ezoterikusok megkülönböztetik a testet, a lelket és a szellemet. A testet most hagyjuk, de mitől szellemebb a szellem a léleknél? VAgy mitől lelkebb a lélek a szellemnél?
Definíció szerint az attitűd olyan kognitív reprezentáció, amely összegzi az egyén értékeléseit bármivel kapcsolatban. Összetevői hiedelmek, érzések és viselkedésre vonatkozó információk. Tehát tartalmazhat értékelést egy viselkedésről (az értékelő személy és az attitűdtárgy közti interakcióról) (ami vagy bejósolja a viselkedést vagy nem), de nem tartalmaz konkrét viselkedésmintákat.
Igazad van abban, hogy nem következetesen zárójeleztem! Az attitűdben benne van az összes várható cselekvésminta, az ösztönös is.
Egyébként az attitűd fogalomról oldalakat lehetne írni, vagy külön topikban (estleg éppen ez az?) társalogni róla. A kérdés épp az, hogy a sok közül az adott pillanatban melyiket választja az ember. És akkor mi befolyásolta ezt a választását? Létezik-e az attitűdökön és a külső ingereken kívül más, esetleg nem anyagi hatás?
