A jelenlegi elméletek leíró elméletek. Egyik sem tud számot adni a jelenségek mögött megbúvó mechanizmusról.
Ezért nem nagyon érdekel, mikor "kvantummezők elemi gerjesztései"-ről kezd el magyarázni valaki, és elküld tanulni,
Nincs jelenleg olyan elmélet, ami magyarázatot ad. Az idézőjelben levő szöveg semmire nem ad magyarázatot. Egy működőképes matematikai leírás cimkéit tartalmazza.
A lényeg itt, hogy nem egy fotonpár van, hanem kettő, ráadásul mindkettő másik fotonforrásból ered.
Ennek ellenére ugyan úgy összefónódott állapotban vannak, mint az ismert EPR kisérlet fotonpárja.
Két megoldás lehetséges, az egyik, hogy a 4 foton valójában egy entitás. /ha minden elektron egy entitás, akkor ez sem meglepő/
A másik lehetőség, hogy mindkét párnál az egyik foton visszafele halad az időben. Ezek antifotonok, amelyek semmiben nem térnek el a normál fotonoktól. /az időben visszafele mozgó test alapvetően ugyan olyan számunkra, mint az előrefele mozgó, lásd pozitron/
Az utóbbi esetben fellépnek komplikációk, és a fizikusok sem szimpatizálnak ezzel az elképzeléssel. Mivel a QM is egyetlen egészként tudja csak leírni az esetet, emiatt jelenleg a fizikus közösség az első megoldás mellett áll. A többség.
"Compton effect – the change of frequency andwave vector of X-ray radiation in process of scattering on freeelectron is usually considered as convincing demonstration of corpuscular aspect of electromagnetic field.
However Schrödinger has shown, that this effect can be completely explained by wave theory, withoutany necessity to enter the idea of corpuscularphoton."
A hullámbizonyítékok azt mutatják, hogy a foton nem mehet egyetlen irányba. Minden irányba halad.
Ezt a QED figyelembe is veszi, és így számol. Az eredmény meglepően pontos.
Itt megáll a katedra, és azt mondja. ennyit tudunk biztosan, ezt oktatjuk.
Egyértelmű hogy helyes az álláspont.
De.
Ha valaki nekem azt mondja, hogy e mögött nincs semmiféle mechanizmus, hanem szépen menjek aludni, az már nagyon nem helyes álláspont.
Hallottam néhány jeles kvantumfizikus nyilatkozatát. A legtöbbjük a fél kezét-lábát odaadná azért, hogy megértse a kvantumrejtélyt.
Csakhogy ha nem fantáziálunk, akkor hogyan fogjuk megérteni? Ha arra várunk, hogy majd valaki jön, és elmagyarázza, akkor lehet, hogy száz élet is kevés lesz hozzá kivárni...
" Lorentz közleményét a következő mondattal zárja : “A mondottak elegendőek lehetnek annak bemutatására, hogy olyan fénykvantumokról amelyek a terjedés során kis térrészekre koncentrálódnak, és mindig osztatlanok maradnak, szó sem lehet.”
"
" Selényi bebizonyította, “hogy az elemi fénykibocsátás olyan gömbhullámokban történik, amelyeknek minden része összetartó, koherens” , vagy más szóval : valamely fényforrásból egymástól nagyon eltérő irányokban kiinduló sugarak is képesek interferenciára ( lásd a 6. ábrát ). Schrödinger, 19 évvel később – Selényi eredményeiről mit sem tudva – szintén kimutatta nagy szögben széttartó sugarak interferenciáját [33]. Egyik zárómegjegyzéseként írja, hogy “Már a bevezetésben említettük, hogy az elemi emissziós folyamatok tulajdonságaira vonatkozó kérdésre a közölt kísérletek sajnos semmi többet nem tudnak bizonyítani, mint a Huygens-elv [vagyis a klasszikus hullámterjedés] érvényességét levegőben.” Tehát az ő eredményei is cáfolni látszanak azt az elképzelést, hogy a fény az elemi folyamatok során kis térszögekben kisugárzott részekből áll össze."
De idézhetném a részecskékre vonatkozó "bizonyítékokat."
Sajnálatosan ez az írás SEM tartalmazza Schrödinger wave-wave scattering elképzelését, ami a fotoeffektusra, avagy a fényelektromos hatásra magyarázatot ad a hullámok segítségével.
De tudom mire gondolsz. Ennek az egésznek semmi értelme.
Márpedig jelenleg ez az egyetlen, ellentmondásmentes magyarázat a jelenségre, ami nem tartalmaz szellemeket. /mint amilyen például a nemlétező valószínűségi hullám.../
"Tovább vitte a gondolatmenetet Einstein, aki a “hurkát” sok részre bontotta fel. Az általa javasalt kísérletben, melyet Rupp végzett el, világító csôsugár-ionok nagy sebességgel haladnak el egy optikai rács mögött, a rácsvonalakra merôlegesen. A rácsvonalak a fényt eltakarják, míg a rácsvonalak között a fény átjut, a hurka tehát annyi darabra "vágódik" szét, amennyi rácsvonal van. A kísérletbôl kétféle eredményt várhatunk.
1. Az atom a fénykvantumot momentán, pillanatszerûen emittálja. Így az egész energia valamelyik rácsközön jut át és frekvenciaváltozás nélkül észleljük a fotont. A hullámsor többi része hatástalan marad, tehát hatástalan a feldarabolás is.
2. A hullámsort sûrû feldarabolással megváltoztattuk – olyan érteIemben, mint az antenna kisugárzását a rádióban a beszéd frekvenciája szerint való kivezérléssel – azaz moduláltuk. A moduláció azt eredményezi a hullámtan szerint, hogy a vivôfrekvencia (jelen esetben a fény rezgésszáma) mellett megjelenik a két odalfrekvencia, melyek a moduláció frekvenciájának a vivôfrekvenciához való hozzáadásával ill. levonásával keletkeznek. Változás történt tehát a fény színében.
Rupp kísérlete a 2. eredményt adta: kimutatható volt a fény rezgésszámváltozása."
Ha a foton egy pontszerű részecske lenne, akkor ez így nem lehetne,
Legfeljebb úgy, ahogy én leírtam.
Mivel a feldarabolás megváltoztatja a rezgésszámot, ezért a foton energiája is megváltozik. Ennek csak akkor van értelme, ha a foton-elektron kölcsönhatás Schrödinger elképzelése szerint történik...
Sokan, akik osztanak engem, úgy képzelik, ők tudják, mi az hogy foton.
Mit mondott erről Einstein?
"Élete vége felé egyszer megjegyezte, hogy ötven év elteltével sem jutott közelebb a kérdés megválaszolásához : “Mi a foton ? Persze manapság minden gézengúz úgy gondolja, hogy tudja a választ, de becsapja magát.”
A forgó kvantummechanikai rendszerekre egy egyszerű szabály vonatkozik.
A hullámoknak időben állandó hullámformákat kell kialakítaniuk, különben zavart keltenek a környezetükben.
Mivel az elektron hullámhossza és a sebessége között a kapcsolatot a DeBroglie egyenlet adja meg, ezért a stabil, időben állandó hullámformákhoz tartozó perdület kizárólag hbar értékkel változhat.
Az energia és minden más kvantáltsága a hullámokra vezethető vissza.
A köztes állapotok léteznek, de nem mérhetőek, Számunkra a "foton" kisugárzása egy elemi, tovább nem bontható esemény. De "valójában" ez egy adott időintervallumot átfogó, analóg folyamat.
Az a kérdés, hogy itt a "valójában" fogalom használata helyes vagy nem, már egy másik tudományágra tartozik.
Tény, hogy a hullámfüggvénynek bizonyos idő kell, amíg az egyik állapotából a másikba áll át.
Ilyen értelemben a "valójában" fogalom használata helyes.
Ez az átmenet számunkra mérhetetlen, ilyen értelemben számunkra nem valóságos.
Most akkor hogyan történik a foton-elektron kölcsönhatás?
A foton egyszerűen ütközik az elektronnal. Most felkiált néhány ember, aha, Einsteinnek volt igaza.
Nos, félig.
Ugyanis mint már leírtam, az elektron és a foton is egy hullámmező. Nem egyetlen ütközés történik, hanem sok.
Ez egyfajta hullám-hullám scattering. Ja, mintha Schrödinger beszélt volna ilyesmiről...
/Továbbá a foton és az elektron nem szeparálható entitás magasabb dimenziókban. Innen szemlélve kizárólag az elektronok ütköznek. Ezt jól mutatja a kisugárzott foton frenkvenciája. Ez megegyezik két elektron-hullám időbeli komponensének a vibrációjával./
Egy újabb dualitás. Einsteinnek is igaza van, és Schrödingernek is,
Csak más-más koordináta-rendszerben, más nézőpontból szemlélve.
Miért jobb az "időirányú hullám" elképzelés a "végtelen sebességű hullám"-nál az elektron QM hullámára?
Az ok ismét a számításokban rejlik, mint ahogy a fizikában megszokhattuk. Ugyanis ha a QM hullámot felírom harmonikus oszcillátorokkal egy zéró sebességű elektronra, akkor azt látom, hogy az oszcillátorok f=mcc/h frekvenciával rezegnek, és a hullámhossz l=h/(mc). Számoljuk ki ennek a hullámnak a sebességét. c lesz, vagyis fénysebesség. /az anyag az időben c-vel halad előre, ezért szorzunk a relativitás metrikájában c-vel/
Ellenben ismert, hogy a v=0 sebességhez végtelen DeBroglie hullámhossz tartozik. l(d)=h/(mv gamma).
Nos, ebből egyszerűen levonható a következtetés. Az első hullámhossz nem az elektron térbeli hullámhossza. Az az időbeli hullámhossz. A QM harmonikus oszcillátorok az idő irányában csatlakoznak egymáshoz.
LOL wtf? Azt meg hogy?
Nos, már leírtam. Csak egyetlen oszcillátor van, ami imaginárius időben rezeg.
De naivitás azt képzelni, hogy ez valami teljesen más dolog, mint amiről Feynman ír.
Nem.
A kérdésre egyetlen válasz van. Már leírtam.
Az emberek nem hiszik el. De ez már nem az én problémám. Meg kell ismerni minden részletet, utánna egyértelművé válik az egyetlen lehetséges megoldás.
A részecskék egy imaginárius időben mozognak. A mi idődimenziónk csak egy illúzió. Ha elkapom a részecskét, onnan újra elkezdődik a szétterjedése. A pályája imaginárius időben egy közönséges vonal, ami számunkra metszetben jelenik meg. Több pálya metszetét látjuk egyszerre. Ha elkapjuk, ez csak és kizárólag egyetlen ponton lehetséges.
Igy lehetséges az, hogy több állapot szuperpoziciójában létezik.
Ez nagyjából ugyan az az elképzelés, mint a húrelmélet extradimenzióban mozgó húrjai. Mindettő alapja Feynman történet-összegzős módszere.
A hullám így minden irányba hat. Az elején felvetett probléma még mindig nem tünt el teljesen, Ugyanis az egyetlen foton több elektront gerjeszt egyszerre. Miért nem adja le mindnek az energiát, ha egyszer mindenhol ott van.
Nos.
Az univerzumban csak egyetlen elektron van. Ahogy azt Wheeler jól kitalálta,
Nem számít, hány elektront gerjesztünk egyszerre. Ugyanis az mind EGY.
Egyetlen szuperhúr. Amit látunk körülöttünk, az az univerzum hullámfüggvénye. Az egyetlen elektron rohangál a világ keletkezése és vége közt oda-vissza.
Az emberek nem hiszik el. De ez már nem az én problémám. Meg kell ismerni minden részletet, utánna egyértelművé válik az egyetlen lehetséges megoldás.
A részecskék egy imaginárius időben mozognak. A mi idődimenziónk csak egy illúzió. Ha elkapom a részecskét, onnan újra elkezdődik a szétterjedése. A pályája imaginárius időben egy közönséges vonal, ami számunkra metszetben jelenik meg. Több pálya metszetét látjuk egyszerre. Ha elkapjuk, ez csak és kizárólag egyetlen ponton lehetséges.
Igy lehetséges az, hogy több állapot szuperpoziciójában létezik.
Ez nagyjából ugyan az az elképzelés, mint a húrelmélet extradimenzióban mozgó húrjai. Mindettő alapja Feynman történet-összegzős módszere.
A hullám így minden irányba hat. Az elején felvetett probléma még mindig nem tünt el teljesen, Ugyanis az egyetlen foton több elektront gerjeszt egyszerre. Miért nem adja le mindnek az energiát, ha egyszer mindenhol ott van.
Nos.
Az univerzumban csak egyetlen elektron van. Ahogy azt Wheeler jól kitalálta,
Nem számít, hány elektront gerjesztünk egyszerre. Ugyanis az mind EGY.
Egyetlen szuperhúr. Amit látunk körülöttünk, az az univerzum hullámfüggvénye. Az egyetlen elektron rohangál a világ keletkezése és vége közt oda-vissza.
Akármilyen részletet is ragadnák ki, mindig ugyan oda jutok.
(A) Csak egyetlen oszcillátorom van.
(B) Az elektron minden lehetséges irányba halad, így kiad egy közönséges hullám-mezőt. A hullámfrontok időirányúak /végtelen a fázissebességük/. A fotonokra ugyan ez érvényes, de nem végtelen a fázissebességük.
Ugyanis kezd a dolog átláthatatlanul összekuszálódni. A QFT és variánsai harmonikus oszcillátorokkal számol. Ezek közvetítik a hullámokat a téridőben.
Ha ezeket az oszcillátorokat fizikai létezőnek tekintem, több dolog megsérül. Ha az energiát a foton képviseli, akkor az független az oszcillátorok amplitudójától.
De a valószínűség nem független. Márpedig ha közönséges valós oszcillátor-sokaságnak képzelem a QM terét, akkor megsérül az unitaritás. A hullámfüggvény összeomlása után nem fogunk helyes valószínűségeket kapni.
A kvantum harmonikus oszcillátorok, már ha léteznek, nem lehetnek függelenül létező, különálló entitások.
Ez volt a bemelegítés, már ez teljesen összekavart mindent.
De ez csak a kezdet. Ugyanis ha a rések mögé detektorokat helyezünk, akkor valami érdekes történik. Alacsony intenzitásnál mindig csak az egyik detektor szólal meg. wtf?
Ez lehetetlen. A hullám mindkét irányba halad, hogyan lehetséges az, hogy mindig csak az egyik detektor szólal meg?
A félmegoldást err Einstein már megadta. A fény kvantált, a kvantuma a foton. Ezt a szót nem szabadna ebben a topikban leírni, de látatóan a topik gazda már nem aktív. Szóval mindegy,
Oké, de ezzel szétcseszte a szép hullámmegoldásunkat. Mint az elején írtam, interferencia csak és kizárólag úgy alakulhat ki, ha a hullám mindkét irányba halad. Sok értetlenkedés után megjelent Feynman, és megadta a QM eg harmadik, és jelenleg legjobban elterjedt megközelítését, az útvonal-összegzést, vagy path-integral módszert.
A foton minden lehetséges úton halad, és a forgó amplitudók interferálva kialakítják a QM szuperpoziciót, pontosan úgy, mint azt a közönséges hullámoknál megszoktuk.
Igen, közönséges hullám, bár minden részlete abszurd.
Az egyik, amit biztoson tudunk, hogy a hullámok mindkét lehetséges útvonalat bejárják, hiszen ezek nélkül nem alakulhat ki interferencia minta.
Itt már adódik egy fogalmi hiba. Ugyanis a QM elemi hulláma nem "halad" a térben. Itt a topikban található ezer és egy példa arra, hogyan írható fel a téridőben ez a hullám.
Inkább mondhatnám azt, az időirányban "halad". Ez sem helyes megfogalmazás, ugyanis a téridőben nincs mozgás.
Ha felrajzoljuk a QM hullámot a téridőben, az olyan, mintha időirányba haladna, de mozdulatlan hullámfrontokat látunk.
Ezzeh jön még, hogy a QM hullám komplex hullám. Egy olyan forgó vektorként lehet elképzelni, ami egy komplex síkon forog.
Ez a sík nem része a mi 3 dimenziós terünknek.
A képeken látszik, hogy ez csak az egyik megközelítés. Az időirányú fagyott hullám helyett "beleláthatunk" ebbe a képbe egy másik lehetőséget is. /az emberi agy csodája/.
A hullámfrontokat vehetjük a hagyományos időben mozgó hullámfrontoknak, csakhogy ekkor a sebességük végtelen vagy közel végtelen lesz, ahogy azt a QM egyenletek is mutatják.
Ez így egy közönséges hullámkép, már ha el tudnánk olyan közönséges esetet képzelni, ahol egy oszcillátor-sokaságban a hullám terjedési sebessége végtelen. Nem nagyon lehet ilyen.
Nem tudok egyszerre mind a 13 válaszodra kitérni. Egyébként is többsége túlságosan "magas" szinten mozog, illetve főleg matematikai függvényekre támaszkodik. Talán egyszer sikerül kitérnem ezekre is. Most kezdjük az analizist az alapoknál.
1. A fény nem hullám, hanem hullám és részecske. Szerintem részecske, amely a szuperfolyékony vákuumban örökre megmaradó hullámokat hagy maga után. Ha gondolod késöbb hozok a részecskékre némi bizonyítékot is.
2. Beszélj nekem részletesen az egyfotonos interferencia kísérletekről. Remélem ráérzel a problémára, hogy kizárólag hullámmal ez nem magyarázható.
3. Hogy is van az egyfotonos kísérletnél a fázissebesség és a csoportsebesség? Ha lehet részletezd ki alaposan!
