Keresés

Köszi az együttérzéseket. A mama ahhoz képest, ahogy bevitték, állítólag sokkal jobban van. Fogalmam sincs, hogy nézhetett ki mikor bevitték, az biztos, hogy most nagyon szarul van. Nem bír lábra állni, annyira gyenge. Nem bír beszélni, mert ahhoz is gyenge. De azért beszél, csak győzzük megérteni. Az biztos, hogy mérges, és mindenkit elküld a francba. :)))

Mondom neki egy homlokpuszi után, hogy szeretlek mama. Aszonnya erre, hogy "jó. akkor pláne menj a francba" :))) Azért utál, mert el akartam venni tőle a szerelmetes bögréjét. Azért akartam elvenni, mert elaludt a bögrével a hasán, amiben víz volt, és majdnem ráömlött. Szerettem volna ezt megakadályozni. Ez tilos, mert túl azon, hogy jól néz ki nagyon a bögre, sokkal fontosabb, hogy a legkisebb fiától kapta, akit tavaly kellett temetni. Tisztára, mintha őt szorongatná. Nem lenne baj, ha nem lenne tele vízzel. :))

Ó, igazán kössz, de az elismerés nem nekem jár. Én most itthon még teszek-veszek, aztán irány a kórház, mert kellek oda. Tesóm ma már 20x kellett, hogy megmutassa a mamának az aranydiplomát, mert azt intézte pár napja, és tegnap este kapta kézhez. Na most ha épp magánál van a mama, azonnal követeli, hogy mutassa meg. :) Ennél több probléma sajnos nincs, mert szarabbul van, mint tegnap volt. :((

Van egy kis c.lány nővérke, hát az egy kis tündér. Mit meg nem tesz, komolyan! Le a kalappal előtte. Annyira örültem neki, hogy hírtelen kapott tőlem egy bocicsokit, más nem volt nálam.

Huhh Szilva, nem írigyellek... :(( Jobbulást és felépülést a nagymamádnak és a volt kollégádnak is!

Tüdőgyulladás nálunk is végigsöpört január-februárban a családban, anyu kórházban is volt (meg is ijedtünk, mert a magas láztól felborult a cukra, úgy hívták hozzá a rohammentőt), anyósom otthon vészelte át, nekem meg csak a papíromra írták rá a tüdőgyuszit, annyira nem volt vészes szerintem.

Hodo, majd legközelebb akkor rád kiabálok. :))

Kifejeltettem. Hazaérve átnéztem a leveleimet, és kaptam egy olyan szar hírt. El kellene mennem egy másik kórházba is, ahol egy volt kollégának amputálni kellett az egyik lábát térdtől lefelé. Cukorbetegség elhanyagolása...

Szerencsétlennek egyetlen öccse az összes rokonsága, és a volt kollégái a "családja". Ő az, aki összetart egy bizonyos társaságot, aki nyilvántart névnapokat, születésnapokat, nőnapokat, stb...  El nem felejtené semmi pénzért, erre használja a kis nyugdíját. Benne vagyok a névsorában, olyan év még nem volt, hogy ne jött volna tőle üdvözlet. Nagyon szeretjük, egy csuda aranyos ember. Be akarok iktatni magamnak egy látogatást hozzá is valamikor, de egyelőre a nagymamám fontosabb.

Rettenetesen sűrű napom volt tegnap. Voltam két interjún, amiből az egyik tetszett, a másik meg nem feltétlenül, pedig pont az utóbbi lenne protekciós. Az első sokkal komolyabb is volt, talán pont azért, mert nem egyből tegeztek, hanem igényesen felépítették az egész procedúrát. Na mindegy, nem ez volt a dolog fárasztó része, főleg, hogy ez után volt egy beépített lazítás is, ami nagyon fontos volt, és ez csak később derült ki. Délután ugyanis olyan hajtás következett, hogy csak na, pedig nem is, csak hát nem szoktam én ehhez hozzá.

Történt, hogy szegény nagymamám tegnap előtt ismét kórházba került szívelégtelenséggel, és kétoldali tüdőgyulladással. Hát a mama ha nem lenne, egyébként ki kellene találni. A lánya van bent nála, segít neki, amiben csal lehet. Roppant gyönge a mama, de ha pl pisilnie kell, akkor azonnal kiugrik az ágyból, és elkezd "futni" a klotyóra. Persze ereje meg nincs, így félúttól már csak segítséggel tud menni. A mosdó a szobában van, 4-5 métert kell sétálni hozzá az ágyától. Hiába mondja neki mindenki, hogy NEM SZABAD kimászni az ágyból, ő megy, és punktum, mert ne merjen senki pelenkát adni rá, a kacsát sem kéri, tegyenek bilit az ágya mellé, na az meg nincs. Ő meg büszke, akaratos és makacs. Mit makacs, hisztis. Ő bizony kimegy, és kész, és ezt be is mutatja. Na ekkor érkeztem én pont. Nem volt az ágyban, azt hittem rossz szobába léptem be, de egyszercsak meghallottam, hogy "édesanya, tessék felállni, nem bírom felemelni, fogadjon szót" Na akkor már tudtam, hogy mégis jó helyen járok. benyitottam, hogy segítsek-e, naná, hogy kellett. Tesóm tisztára kiborúlva, a mama lehet, hogy nem is összecsuklott, hanem elájult, úgy kellett összeszedni, egy másik beteg hívta a nővéreket. Ketten jöttek, hárman vittük vissza a mamát az ágyába és tettük tisztába. A makacssága miatt jött a következő felvonás, mert az ügyeletes orvos megszavazta neki a katétert. Tesóm közben a második menet sírást rendezte le a vállamon, de legalább leadott egy kis feszültséget.

Aztán belediktáltunk egy kis anyámkészítette levest, meg kapott kakaót is. Utóbbi miatt is majdnem volt hiszti, mert "ez fehér! ez nem kakaó, ezt tej". De kakaó, mama, a pohár fehér, és habos a teteje, kóstold meg. Na akkor megitta, de az utolsó cseppig. Akkor kért még, kapott az egyik szobatárs vacsora kakaójából egy keveset (dobozos), mert neki úgysem kell. Az meg már a mamának sem kellett. Kész voltunk teljesen. Aztán jött a kakilás probléma, aminek végül nem értünk a végére, mert képtelenség volt. Jajj gyerekek, azt sem tudom, kit sajnáljak jobban. És ma folyt.köv., mert egyedül nem hagyhatom ott a tesómat, mert belerokkan teljesen.

Én ugye magassarkúban indultam el, meg kosztümben, ebben feszítettem a kórházban is, alig vártam, hogy lerúgjam magamról. Úgy begörcsölt a talpam, hogy majd' becsináltam, és úgy fájt a fejem, hogy azt hittem szétszakad. Még most is érzem, egy fél quarelint reggeliztem élből.

Na panaszáradat befejezve, csak jólesett kiírni.

>Milyen lenne már, ha nem tudna majd beszélni a rokonaival, nagyszulokkel?!

Valaki elmagyarázhatná már ezt az itteni pedagógusoknak is. :-S

Olyan sztorikat hallok anyukáktól (és én is kaptam beszólást) amiért az anyanyelvükön mernek kommunikálni a gyerekükkel, hogy az eszméletlen.

És persze nem tudom, hogy milyen nyelvérzékük lenne a mieinknek ha nem kétnyelvűek lennének, de van esélye annak, hogy ez is hozzájárul a sikerességhez.

Szóval Poussi, ne add fel! Ha nem is lesz tökéletes Luka magyar beszéde, akkor is tudsz adni neki egy alapot.

jezus, cszsm... Luca most abban a korban van, amikor a legkonyebben megy neki egy nyelv elsajatitasa, nem lesz foltos attol, ha magyar szot hall. az idosebbek atmeneti nemasaga pedig teljesen megszokott jelenseg.

abbol egy gyerek kizarolag profitalhat, ha ketnyelvu.

Nem hagynám ki, de nem is erőltetném. Ha érdeklődik, akkor szívesen, de nem lennék szomorú, ha nem.

Igen, sejtettem. Sanszosan akkor ezért is zavarja Jesst a magyar, mert ő ugye "csak" 1 nyelvet beszél.

Persze, értem ezt a gyökerek dolgot. Csak gondoltam, ráérnél később is tanítgatni Lukát, amikor már érdekli is (meg lehet, hogy Jess is rákapna). Látok itt pár kisgyereket, akik nem tudnak mit kezdeni magukkal: otthon magyart hallanak, mindenhol máshol angolt. Ez okoz is náluk nehézséget, a kicsit idősebbeknél meg a "nem szólalok meg és nem értek magyarul" megy. Itteni "okosok" szerint ezt hagyni kell leülepedni kicsit, és utána már menni fog. :)

nemigen tervezem, esetleg ha majd nagyok lesznek, addig nem nagyon lehetseges

Jessszel mindenki franciaul beszel, a portugal nagymama is

igazabol azert zavar, mert at szeretnem neki adni a magyar kulturat, a nyelvet es mindent ami ezzel jar, ez en vagyok, a gyokereim, es szeretnem ha neki is jelentene valamit, nehez elmagyarazni, de amikor nem hajlando magyarul beszelni, ugy erzem mintha engem tagadna meg... meg ugye a nagypapaja, a nagynenik es nagybacsik, az unokatesok mind magyarok, jo lenne, ha tudnanak kommunikalni, meg ha ritkan is tudunk hazamenni.

Köszi, délután megkérdezem tőle.

Mondjuk nekem jól jött, hogy végre sikerélménye van a magyarral, mert vele aztán küzdünk, hogy hajlandó legyen magyarul beszélni.

A két nyelvet mindig össze fogja kötni és sajnos nem lesz könnyű menet, hogy veled tartsa a magyarul beszédet, mert hallja, hogy másokkal a családban franciául beszélsz. Még nálunk is voltak menetek, hogy a lányok eröltették velünk a hollandot. Mostanra persze megszokták, hogy csak azt mondják hollandul ami nem jut eszükbe magyarul.

És pár napja a kisebbik baromi büszke arra, hogy ő tud magyarul. Tanulták a suliban, hogy a 3 legnehezebb nyelv egyike a magyar. A kínait sorolták még fel a sok féle nyelvjárás miatt és sajnos a harmadikra nem emlékezett a gyerek, pedig engem nagyon érdekelt volna. (A magyart a nyelvtana miatt vették a legnehezebbek közé.)

Kérdeztem, hogy mit szóltak az osztálytársai, hogy ő ezt a nehéz nyelvet tudja, de azt mondta, hogy nem is tudják, hogy ő kétnyelvű. Aki nem tudja a vezetéknevét, az nem is tudja hogy ő nem holland holland.

Luka akcentusa pedig majd alakul ha sűrűbben tudtok Magyarországra menni.

eza kerdesismetles jo otlet.

akkor mondom neki franciaul is, ha egyaltalan nem erti mit akarok tole magyarul, pl. a multkor a menj a nappaliba helyett menj az etkezobe-t mondtam, o meg nezett ram butan nagy szemekkel hogy akkor most mit akarok tole. magyarazatkeppen mondtam franciaul. mondjuk nalunk a kizarolagos magyar nyelv a reszemrol kivitelezhetetlen, mert ott van Jess is, ugye o semmit nem ert magyarul, igy ha a ket gyerekhez beszelek vagy a kettovel vagyok, muszaj franciaul :(((( ez elegge bant, mert tudom igy sosem tanul meg rendesen magyarul, ahogyan szeretnem (szivem szerint mindig csak magyarul beszelnek hozza), de hat igy alakult, mozaikcsalad, van amiben alkalmazkodni kell/fel kell adni dolgokat. A Lovagot nem zavarja, ha Lukaval magyarul beszelek, ot az sem zavarna, ha mindkettovel, de Jess felhaborodottan kikeri maganak, ha magyarul beszelek es o nem erti vagy ha Luka magyar konyvet valaszt ki az esti mesehez :((( bar lehet ez alakul majd meg, pl. a magyar jatszohazba havi egyszer viszem mindkettot (Jessicanak sem art ha felszed egy-ket szot), meg a Noddyt is magyarul nezik a dvd-n.