Hogy lepereg, hogy múlik minden - Nem marad más csak a nagy félés, Hogy még többet lehet veszíteni. Mért törjem fel a tenyerem, Tíz örömváró puha ujjam, Hogy kivájhassam kemény sorsból Azt, ami holnap gyatra játék. Sok minden eljött, amit híttam, Eljött s nem lelte azt, ki hítta, S ott álltam gyötrelemmel lesve Az örömlelket, mely eltévedt, A fészektelen csókmadárkát, A semmire szállt harmat vesztét. A meddő napsugár pazarlást. ...Sok minden nem jött, s nem is fáj már, Hiába verem homlokom, Hadd érezzem, hogy még sajog, Tavasz ütötte zúzódáson. Már nem fáj, nem fáj, csak a máért, A mai kincsért, mai kínért, A hűs halálig éber gondért, Hogy még többet lehet veszítni, S a mát is el muszáj veszítni.