Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Ez kint a HEMO-ban van. A nagyszinpad mögött hátul, le kell menni a pincébe. Azon gondolkoztam én is hogy mi lehetett ez. Jó hogy feltetted ezt a képet, hátha tud valaki informácíóval szolgálni!
Először M.T.-nek: a 80-as években pont azért kellett a bővítés, mert az előtte lévő két és fél évtizedben pont az általad is leírt gerontomán szovjet időszakban ( gyakorlatilag a II. világháborús veteránok ekkor voltak hatalmon ) nálunk is erősen felszaporodott a hivatásos állomány, ennek egzisztencia, elhelyezés, munkakör, beosztás stb... kellett, nyilván ennek infrastrutúrális nyoma is maradt. Ezért, ill. az itt maradt szovjet csapatok miatt van tele az ország mostanra lepusztult laktanyákkal, de előző korokban is jellemző volt ez, ld. például a római légiósok építményeit, vagy a éppen komáromi erődöket. A mai Oroszországban még mindíg megoldatlan ez a probléma.
M. Sanyinak: Örömmel nézem a beszámolóidat, sajnos Stewe eltűnt a fórumról, ő is igazán szórakoztatóan tudta leírni közös emlékeinket. Ha gondolod, küldhetek képeket a két évvel ezelőtti találkozóról, az iwiw-en talán megtalálom az e-mail címedet, de személyesen is találkozhatunk, Rákoskert igazán nincs messze Maglódtól. ( vagy Ecseren laktok ? ) Esetleg Berci is csatlakozhatna, ő is XVII. kerületi. A T üteg ( majd hírszázad ) épülete sajna ( vagy szerencsére ) az enyészeté, semmire sem jó, de mivel a bontása sem 2 Forint lenne, gondolom áll még 1-2 évtizedig jónéhány épülettel együtt.
Mindenesetre az idő megszépít mindent, így az ember már-már derűs jóindulattal emlékszik vissza a legszebb fiatal éveiből kiszakított, 80%-ban értelmetlenül eltelt két évre...
Először M.T.-nek: a 80-as években pont azért kellett a bővítés, mert az előtte lévő két és fél évtizedben pont az általad is leírt gerontomán szovjet időszakban ( gyakorlatilag a II. világháborús veteránok ekkor voltak hatalmon ) nálunk is erősen felszaporodott a hivatásos állomány, ennek egzisztencia, elhelyezés, munkakör, beosztás stb... kellett, nyilván ennek infrastrutúrális nyoma is maradt. Ezért, ill. az itt maradt szovjet csapatok miatt van tele az ország mostanra lepusztult laktanyákkal, de előző korokban is jellemző volt ez, ld. például a római légiósok építményeit, vagy a éppen komáromi erődöket. A mai Oroszországban még mindíg megoldatlan ez a probléma.
M. Sanyinak: Örömmel nézem a beszámolóidat, sajnos Stewe eltűnt a fórumról, ő is igazán szórakoztatóan tudta leírni közös emlékeinket. Ha gondolod, küldhetek képeket a két évvel ezelőtti találkozóról, az iwiw-en talán megtalálom az e-mail címedet, de személyesen is találkozhatunk, Rákoskert igazán nincs messze Maglódtól. ( vagy Ecseren laktok ? ) Esetleg Berci is csatlakozhatna, ő is XVII. kerületi. A T üteg ( majd hírszázad ) épülete sajna ( vagy szerencsére ) az enyészeté, semmire sem jó, de mivel a bontása sem 2 Forint lenne, gondolom áll még 1-2 évtizedig jónéhány épülettel együtt.
Mindenesetre az idő megszépít mindent, így az ember már-már derűs jóindulattal emlékszik vissza a legszebb fiatal éveiből kiszakított, 80%-ban értelmetlenül eltelt két évre...
Ez a hozzászólásom pár perc alatt eltűnt a fórumról, így ismét elküldöm.
A vasárnapi előtt én már kétszer jártam Börgöndön. Mikor felmentem a századhoz, semmit sem találtam ott, ahol az én időmben volt. Teljesen megzavarodtam, annyira, hogy hirtelen el is felejtettem, hogy az elsőn, vagy a másodikon voltunk.
Amikor másodszor voltam, akkor már tudtam, hogy az elsőn voltunk, de továbbra sem egyezett a tény az emlékekkel (nahát!).
Most szerencsére az Arany Lajossal jártuk be az emeletet. A klub ugyebár az első szoba volt jobbra. Az irodai folyosón jobbra a szolgálatvezető raktára volt és mögötte a fotólabor. A folyosó bal oldalán az utolsó szoba volt a fegyverszoba (ez nem biztos).
A leszerelésem utáni (1980 nyár) években duplájára nőtt a század létszáma, nyilván kellett a legénységi körlet. Így a raktárt és a fotolabort felszámolták (nem tudom, hova került), ide került a klub. A fotolabor lett a kantin. A fegyverszoba valóban a szolgálat melletti szoba lett, az én időmben ott volt az írnok.
Megint tele lett a század felsőágyakkal, nálunk ez nem volt divat, talán, ha egy-kettő volt. A mi szobánkban (bal utolsó, szemben a vizesblokkal) biztos nem volt egy sem. Ja, és a vizesblokkot is megnövelték a sok baka miatt.
Amúgy nem is nagyon értem, hogy mire volt ez a bővítés. Először is: 1980 tavasszal és nyáron tömegesen szerelték le idő előtt az embereket. Nagy létszámú 1955 körül született állomány volt bent, többen már családosok. Minden nőtlent azonban benttartottak úgy, hogy (katonakönyv szerint) leszerelt 06.11, tartalékos 06.12, leszerelt 07.25. (Persze mi bebizonyítottuk, hogy nem kellünk mi a szolgálathoz, a kopaszok és gumik ez idő alatt orrba-szájba adták a szolit.)
A másik, ami miatt furcsállom a bővítést, hogy azért a 80-as években már egy kicsit enyhültek a dolgok, az orosz múmiák eltemetése után nagyot enyhült a hidegháború, minek kellett bővíteni egy ilyen nem különösebben elsővonalbeli alakulatot.
A megjelölt ablak mögött töltöttem el több min 24 hónapot. Tehát egy kis elcsúszással egy helyen voltunk. A fegyverszoba már nem ott volt, hanem ahogy feljöttünk a lépcsőn jobbra a sarokba, az ügyeletes mellett. Van egy garnitúra képem az épületről, öt hat éve végig fényképeztem részletesen az egész épületet meg még amit tudtam. Ezeket majd teljes terjedelemben szívesen elküldöm Email-en.
Szia Apa56 és mindenki, akinek valami köze volt a T-üteg, később hírszázad épületéhez.
Ahogy korábban leírtam, az épület a kaputól jobbra fordulva a kerítés melletti út végén van.
Nagy mázlink volt aug. 29.-én, hogy ilyen gyönyörű napos idő volt.
SIKERÜLT bejutnom az épületbe, mégpedig olymódon, hogy az uj védőkerítés utolsó kissé ferde oszlopa és a vasuttal párhuzamos kerítés közötti V alaku szabad helyen át tudtam csusszanni. (Mit tesz a sportos életmód :)))
Valóban eléggé benőtte mindenféle gaz és fa . De a bejárat szabad volt. A bejárati lépcsőkön rengeteget ücsörögtem többedmagammal srranópucolás céljából
Az előtérbe beérve, a baloldali folyosó volt a mi körletünk, az alábbi kép a napos-asztal helyét mutatja a folyosó elején. Innen harsogta a mindenkori ügyeletes az ébresztőt és egyebeket. Vajon mitől szakadhatott le a kő alatta ?
A folyosó baloldalán voltak a szakaszok hálótermei. Én a folyosóvégi utolsó hálóban laktam. Ahogy Stewe is írta korábban, a folyosó köve, amelyen oly sokat "fókáztunk" az eredeti. A két szélen található világosabb csíkoknak külön szerepe volt, az esti felmosásnál csak ezen szabadott közlekedni, (csak a csíkon mászkálj ba...meg !) hogy ne csesszünk ki a fókázókkal.
A folyosóvégi ablak arról nevezetes, hogy a jobboldalon, ma már befalazott ajtóval volt a fegyverszoba , a fürdővel egybe lett építve azóta. Ez előtt az ablak előtt pucoltam először fegyvert valamikor a bevonulás után. Ugyanilyen szép napos ősz volt, akkor még némi optimizmussal tekintettem a hátralevő több mint 300 nap elé, akkor ugy éreztem, hamar le fog telni. Az ablak mögötti tisztáson volt a mi szakaszunknak az első vegyvédelmi "ruhapróba".
És a háló, amely még karácsonykor és ujévkor is otthonos meleget adott. az ajtótól balra a sarok utáni emeletes ágy felső ágya volt az enyém. Fene tudja miért, de úttörőtáborokban, építőtáborokban is szerettem felső ágyas lenni. Talán nyugodalmasabb volt. Mindenesetre reggelente úgy tudtunk az alsó ágyassal egyszerre ágyazni, hogy a két stokit szétraktuk , én széles terpeszben álltam rajtuk, az alsó ágyas meg a két stoki és a lábaim között :)).
Az ajó fölött volt minden hálóban egy riadólámpa , az ajtó mellett pedig a vaskályha.
Nosztalgikus de örömteli érzés volt bent állni a hálóban közel negyven év után, néhány percet ( kicsit bizony könnyes szemmel ) elácsorogtam és elgondolkodtam, mi minden történt akkor és azóta velem- velünk.
Örülök, hogy sikerült a nosztalgia túrád én a két éve történt látogatás után már nem éreztem kedvet. Vonattal még eredetibb lehetett, gondolom emlékeztél a vasárnap éjfél előtti, talpfákon történő begyaloglásokra.
Sikerül bejutni a körülkerített és növényzettel körbenőtt T üteges ( később ) hírszázados épületbe is ? Mi két éve Baranyi Jóskával bemásztunk a drótkerítés alatt és csináltunk képeket a volt hálótermekben.
A rohampálya - szerintem - eredetileg is annak épült, csak a mindenkori szabvány szerint esetleg alakítgatták az idők folyamán. Nem egyéb épület maradványa. Emlékszem, volt vele bajunk.
A nagy fa is ott van még a távolban, ameddig teljes menetfelszerelésben teljes erővel futnunk kellett. Bencsik és Bárány honvédokat ( vagy már őrvezetőket ? ) nem lehetett legyőzni.
Jó lenne, ha tényleg épülne ott reptér, vagy valami, de sok remény nincs rá.
Ha a laktanya kaputól jobbra elmegyünk hátra, egyszercsak beleütközünk a T-üteg szürkés falú egyemeletes épületébe. Ha az épülettel párhuzamosan elmentünk hátrafelé, ott volt tornapálya a korláttal, valamint egy füves focipálya salakos futókörrel. Mellette volt egy akadálypálya két párhuzamos pályaszakasszal kiépítve. Ott készítettem az alábbi két fotót. Véleményem szerint az a fal az akadálypálya részét képezi . Nem látszik a képen, de a falat a két szélén háromszög alaku falazás támasztja, ezért nem gondolom, hogy épületmaradvány. Az egyik képen a fűben látszik betonszegély amelynek van párja is, egy keskeny utat kijelölve. Ez végighalad az akadálypálya mellett.
Utólagos engedelmükkel ide másolom a 64-es T-üteg blogjából az egyik részletes beszámolót, ahol az akadálypálya előlépett rohampályává.
------------------------- A rohampálya tulajdonképpen két párhuzamos és teljesen identikus pályából állt, így ketten használhatták egyszerre. Végtére a szamárnak is két füle van. A rohampálya amolyan katonai játszótérnek is felfogható volt. A rohamozóknak kezdetleges fapuskát adtak, amelynek fegyverszíja madzag volt. Amikor valaki a pálya végére ért, vissza kellett futnia a kiindulási helyre. Induláskor sokan ledobták sapkájukat.
Az elsõ akadály egy 2m magas palánk volt. A versenyzõk a palánk egyik oldalán sorakoztak fel. A vizsgáló elöljáró, esetünkben az OLP valamelyik tisztje, a palánk érkezési oldalától bizonyos távolságban helyezkedett el. Onnét jól láthatta, hogy a palánkon tényleg átmászik-e mindenki, és azt is, hogy a rohampálya többi részén mi történik. A palánk leküzdésének tudományos igényű leírását Ideghesre hagyom, művészi feldolgozását pedig Kanyótól várom. A palánknak 45 fokos szögben kellett nekifutni. Ha szabályosan csinálták, akkor a vizsgáló elöljáró azt látta, hogy elõször a honvéd ujjai jelnnek meg a palánk tetején, utana az illetõ hónalj magasságig emelkedik a palánk fölé, és egyik könyöke a palánk túloldalára kerül. Ezek után a könyökével ellentétes oldalon lévõ lába következett. Ha idáig eljutott valaki, akkor a folytatás már könnyű volt. A magasabb embereknek, akik közé én is tartoztam, a palánk nem jelentett különösebb akadályt. Az alacsonyabbaknak, mint pl. Téringer, Büki, Nagy Lajos, Bratmann, stb. ez komolyabb probléma volt. Mire azonban õk sorra kerültek, mi már visszaértünk. Ezen a bemutató foglalkozáson azt csináltuk, hogy amikor valaki az alacsonyak közül került sorra, akkor ketten odasunnyogtunk, és felnyomtuk õket, majd visszarohantunk a helyünkre és álltunk, mint jó katonákhoz illik, azaz tornász-pihenjben. A felnyomás nem mindig eredményezett szabályos átjutást a palánkon. Amikor például Nagy Lajos került sorra, Gábor Andrással már nagyon belemelegedtünk, és akkorát lendítettünk rajta, hogy először csizmái jelentek meg a palánk tetején. Szerencsére senki nem nézete meg, hogy a palánk indulási oldalán mi történik. A vizsgáló elöljáró bizonyára megállapította, hogy érdekes módon a T ütegnél az alacsonyabb emberek a palánkon eredményesebbek, mint a magasak, és hogy némelyiküknek nagyon eredeti a stílusa. Mi azt állapítottuk meg, hogy a vizsgáló elöljárót a palánknál átvertük, mint szart a palánkon.
A rohampálya többi részét már csak a rend és a nosztalgiázók kedvéért írom le. Sumákolni a pálya többi részén már nem lehetett. Az egyes akadályok között futni kellett.
A palánk után a kúszófolyosó következett. A kúszófolyosó tetejét jó erős cövekekre kifeszített drótkötelek képezték. A drótkötelek egy mintázatot alkottak és térd alatti magasságban voltak. Lépkedni is lehetett köztük. Az egész 10m hosszú lehetett. Nekünk szerencsére nem kúsznunk kellett a drótok alatt, hanem közöttük futnunk. A futás csak magas térdemeléssel volt lehetséges, de nagyon kellett ügyelnünk, hogy hová tesszük le a lábunkat.
Vagy a kúszófolyosó elött vagy utána volt egy belül kibetonozott szűk gödör, amelyben egy 75kg-os betontömböt helyeztek el. Ezt onnét ki kellett rántani. Amikor sietve lehajoltunk érte, akkor a puska a tarkónkon koppant.
A következő elem egy gépkocsimakett volt, amely haladásunk irányába nézett, és amelynek végén egy lapos ládát formázó vasbeton tömb volt két füllel. Ez volt a lőszeresláda. Ezt le kellett kapni, utána egyszer körül kellett vele futni a gépkocsimakettet és vissza kellett tenni a helyére. Miután a lőszeresládát elintéztük, fel kellett ugrani a gépkocsimakettre, és az oldalán le kellett ugrani róla. A leugrás nagyjából olyan módon történt, mint a palánkról.
A gépkocsimakett után egy lövészárok következett. Ebbe gyakorló kézigránátot kellett dobni, amely oda volt készítve. Ha a gránát nem esett az árokba, de elötte vagy mögötte elég közel esett le hozzá, az már érvényes találatnak számított.
A pálya vége felé egy fal volt két ablaknyílással. A bal oldali ablaknyílás volt magasabban, de alsó széle a jobb oldali ablak közepének magasságában helyezkedett el. A magasabban lévő ablakon egy kézigránátot kellett bedobni. Lehet, hogy a másikon is. A gránátdobás után a magasabbik ablaknyíláson be kellett mászni és végig kellett futni egy pallón. A palló végénél rá kellett ugrani egy asztal nagyságú plattformra, onnét pedig le a földre. Földetérés után tovább kellet futni néhány métert, az ott található lövészárokba bele kellett ugrani, és célra kellett tartani. Ezzel a gyakorlat véget is ért. Vagy a visszafelé tartók, vagy valaki más a 75kg-os betontömböt és a gyakorló gránátokat visszatette eredeti helyükre.
------------------------------
A leírás szerint ez csak a fal egy része ? Ki, hogy emlékszik ??
Nekem külön jó érzés volt, hogy - bár egyetlen bajtársam sem érkezett meg - csak az én (a mi) parancsnokunk jött el. Ja és hogy ő is és a Szerencsés is él, na meg a Kiss Géza is, ez csak azt bizonyítja, hogy egyiket sem kergettük a halálba. Tehát a híradószázad egy elit alakulat volt.
egyébként baromi jó volt egyet kiruccanni Rio de Börgöndre... a 6-os épület( a házunk) volt az utolsó lakóép. amit építettek, de pont az pusztul a legjobban...
Bercinek köszönöm a képet, az állomásépület jóval nagyobbnak élt az emlékezetemben, kicsit meglepődtem , mikor megláttam.
Amugy egy öreg vasutas fogadta a 2 kocsiból álló "szerelvényt" , mire megkérdezhettem volna, merre van a laktanya, eltünt ebben a kis épületben valahol.
Aztán az ösztöneim elvezettek a korábban leírtak szerint a tetthelyre.
Schlumbergernek köszönöm az ismertetőt, érthető volt.
Lesz néhány fotó, amit majd átalakítok és felteszem.
Tök jó volt ismét barangolni börgöndiában. Az tetszett , hogy a biztonsági őr (fater volt főnöke) megkérdezte tőlünk "gyerekek"től , hogy melyik alegységnél szolgáltunk.
Képek beszúrása: max 512 kB méretű képet enged be. Ha nagyobb a kép, valami képszerkesztő programmal le kell kicsinyíteni. Pl irfanview, ez ingyenes. Miután rákattintottál a válasz (vagy új hozzászólás) gombra, és feljön a beírómező, annak az alján látsz egy ,,Új kép:" feiratot, mellette egy gomb, amin nekem most a ,,Choose file", magyarán tallózás felirat van. Ezt megnyomva előjön egy ablak, ebből kikeresed, melyik meghajtón, melyik könyvtárban van a feltöltendő kép. Kétszer rákattintasz a kép nevére. Akkor a kép neve megjelenik a tallózás gomb mellett jobbra. Most megnyomod a ,,Feltölt" gombot, és vársz több-kevesebb időt, míg a képed feltöltődik a szerverre. Ha ez megvan, alul megjelenik a kép mintája, balra tőle egy "beszúr" felirat. Arra kattints rá, és már meg is jelenik a hozzászólásod, benne a kép. Remélem, érthetően magyaráztam el.
Na, ahogy olvasom vissza a korábbi bejegyzéseket, az a Birgés inkább Birgány Pál, bocsi az egész családtól az elírásért, hiába az agysejtjeim már nem a régiek :)
Schlumberger képén szereplő táblát én is megtaláltam, mert a vasutállomásról először a képen szereplő táblához vezető uton indultam el a laktanya elfoglalására, de végül lemondtam a behatolásról nehogy lelőjön az őrség, na meg hallottam az őrkutyák csaholását, akikről később kiderült, hogy ki vannak kötve a hangárnál és visszamentem a főbejárathoz a mezőn keresztül.
Amugy a vasutállomásról csak érzésre indultam el jó irányba, mert egy lélek sem volt a közelben amikor leszálltam és mint korábban írtam, 39 éve nem jártam arrafelé.. Később a vasuti sin túloldaláról már kiszúrtam a tiszti lakótelep egyik épületét és már biztos voltam benne, hogy nagyon nem tévedtem el.
Ezúton is köszönet Bercinek és másoknak, akik részt vettek a szervezésben, hogy ez a laktanyalátogatás létrejöjjön. Nekem azért is nagy élmény volt, mert néhány nap híján 39 éve még csak a közelében sem voltam Börgöndnek, és a tavalyi találkozóról saját bénaságom miatt lemaradtam. Nem figyeltem elég aktívan az iwiw üzeneteimet. Vártam ezt a lehetőséget.
Sokféle benyomás ért , amiről majd sorban írok, mivel én vonattal érkeztem így a reggeli közös találkozóról lemaradtam.
Később valaki kérdezte is tőlem, hogy megáll e még a vonat Börgöndön :))
Még egy köszönettel tartozom. A TÁS-ban tett villámlátogatásom után (hogy miért villámlátogatás erről majd később írok...) a Birgés Pál (remélem jól jegyeztem meg a nevet) és kedves családja bevitt autóval Fehérvárra a pályaudvarra, megkönnyítendő a hazautazást.
Lesznek képek, amit én is felteszek. Mekkora képet lehet beszúrni és hogyan ?
Ezt a táblát valószínűleg nem láttátok, a vasút felőli rakétaszállító út egykori, elsáncolt kapujánál van kirakva, és csak némi bozótharc árán megközelíthető.
