Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
Szerintem meg kövesse mindenki a vágyait. De ugye a vágyak már csak olyanok, hogy több van belőlük, és ha két dolog nem lehet meg egyszerre pl. a belinkelt posztolónak a pasi és a gyerektelenség, akkor tudjon dönteni. A csaj tudott, és nem is járt vele rosszul.
de én nem elsősorban arról a történetről beszélek, hanem általánosságban. nekem ez a véleményem, korábban is ez volt, másutt, nem az indexen, nők felháborodtak ezen, mert szerintük ha valakiben feltámad a gyerek utáni vágy, akkor még 40 felett is azt kell követni, édesmindegy volt-e bármilyen megállapodás korábban, vagy sem.
én ezzel nem értek egyet, elfogadom, hogy valaki így gondolja, én teljesen máshogy.
bár azért nekem különös lenne hogy mondjuk "37 éves vagyok, nagyon szerettem a páromat, de vágyam támadt egy gyerekre, ezért elhagytam és most sürgősen keresek valakit akivel létrehozhatunk egyet"
önmagában ez még nem is lenne baj, de nem mindegy, hogy milyen horderejű kérdésben milyen életkorban milyen helyzetben.
Szvsz a gyerekkérdésben, 30 felett, amennyiben valaki olyasvalakivel él együtt akinek a kérdésben határozott álláspontja van, az lehetőleg ne az érzéseire hallgasson...
ha meg mégis, akkor igyekezzen a lehető legkorrektebb módon intézni a dolgot...
Ha adott két ember, akik közül az egyik gyerek nélkül, a másik pedig gyerekkel nem tudja elképzelni az életét, akkor szvsz egyikük sem hibás, egyszerűen nem találta meg a zsák a foltját."
ez így van, de ezt azért nem árt tisztázni, mert ha nem a példánál maradunk, az szvsz nagyon gáz lenne, hogy mondjuk 30 felett jönnek össze, egyik sem akar gyereket, ebben egyeznek meg, utána pár év múlva az egyikre rátör a vágy és bármit megtenne egy gyerekért. hát őszintén mondom, bennem egy világ omlana össze ilyen helyzetben.
nézd, ha egy pár megegyezik abban, hogy nem lesz gyerekük ámde az egyikben mégis feltámad a vágy, akkor próbáljon finoman célozgatni, vagy egyszerűen mondja meg konkrétan. A másiknak is kell gondolkodási időt hagyni. ha az a korábbihoz tartja magát és továbbra sem akar gyereket, akkor ebbe bele kell törődni, vagy ha annyira kell az a gyerek, akkor elhagyni az illetőt és keresni mást.
De nem nyafogni, hogy jaj istenem, a másik miért nem változtatott az elképzelésén...
ha meg nem volt még szóbeli megegyezés sem, csak ki nem mondott határozott elképzelés, hát az elég gáz.
meg hát azért egy bizonyos korban már célszerű tudni...
"Nem csak nőkben van elsöprő erejű vágy az utódnemzésre, el tudom képzelni, hogy egy férfi ne alkudjon meg ebben."
elég nehéz elképzelni, de legyen. ilyenkor én sajnálom a másik felet, hogy pont egy ilyen elsöprő erejű vággyall telített valakivel került össze akarata ellenére
már korábban is válaszoltam, de pont akkor nem ment el..
"Jaj, kedves Heden, de szigorúnak teccik lenni...)) Zsarnokoskodik, meg nem kár érte..."
így van, ebben a kérdésben rendkívül szigorú vagyok:)
Ja, megegyeztek valamiben, az AKKORI érzéseik szerint. Ez nem olyan, mint amikor megegyezünk a családi ezüst elosztásáról, oszt valaki felrúgja a tutit."
szerintem nagyjából olyan
" A férfi nem zsarnokoskodott, ultimátumot adott (ez sem jó reakció)), de nálam a kettő nem ugyanaz. (Az előbbi amúgy folyamatos, meg-megismétlődő basáskodást feltételez, amennyiben a visszaható ige fogalmát jól ismerem)."
nem csak az ultimátumról van szó, én hosszabb folyamatra emlékszem, ezért korrekt a fogalom. egyébként szavakon kár vitatkozni, nekem nemtetszően reagált, minősítettem, ennyi.
Egyébként változhatnak vélemények, érzések, de azt tessék más formában közölni, stb. nehogy már a közös megegyezés felrúgója játssza az eszét, mint itt a történetben...
Semmi primitív nincs ebben. Sima feltételezés. SZVSZ emberünknek már korábban megvolt a másik lányka, aki terhes lett, tehát családalapításra volt szükség. A másik csajnak (aki a posztoló volt), ciki lett volna bevallani, úgyhogy bedobta az ultimátumot, mert tudta, hogy a posztoló nem akar gyereket. Erre csakis kirúgás lehetett a válasz, valszeg ismerte már annyira a nőt, hogy tudja, ultimátummal nem megy semmire. De mint mondtam volt, ez a történet így kerek, tulképp hepiend: mindenki megkapta, amire vágyott, tragédia nélkül.
A "nem képes" más, mint a "nem akar". Ha adott két ember, akik közül az egyik gyerek nélkül, a másik pedig gyerekkel nem tudja elképzelni az életét, akkor szvsz egyikük sem hibás, egyszerűen nem találta meg a zsák a foltját. Nem hiszem, hogy lenne értelme ilyen nagy kompromisszumnak. Hogy aztán hogyan kezelik a helyzetet, az más kérdés.
ha az ember szeret vkit, akkor őt szereti, nem a funkcióit.
elhagylak, mert nem akarsz gyereket; mert nem vagy képes gyereket csinálni/szülni stb = lecseréllek egy jobban funkcionáló gépre, amelyik jobban kielégíti az igényeimet.
Hát lehet, hogy szarul hangzik, de én nem tudnék olyan szerelmes lenni, hogy az eszem is elmenjen. Szóval inkább szerelmesen rúgnám ki, mint szerelmesen hagynám magam ultimátumokkal terelni. Megjegyzés: 15 éve ismerem a férjemet, 10 éve vagyunk házasok, halmozottan fehördülést keltő tény szokott lenni, hogy az ő első szerelmem is egyben, akit még 16 évesen ismertem meg.
Nos, ha elfogadjuk, hogy van harmadik út, akkor speciel az "ultimátumra" sem feltétlen jó válasz egy "szerelmes" nőtől, hogy van egy heted elköltözni... Vagy már épp kapóra jött, mert egy másik kan már bezavarta a macit a málnásba?)) Nőktől minden kitelik.))
Micsoda nyüszögés lenne, ha azért hagyta volna ott a nőt, mert az gyereket akar. Nem csak nőkben van elsöprő erejű vágy az utódnemzésre, el tudom képzelni, hogy egy férfi ne alkudjon meg ebben. Ez szvsz nem szemétség, csak annak a kellemetlen következménye, hogy nem ugyanazt akarják az élettől. (Csak általánosan, mert a posztot csupán átfutottam.)
A harmadik út az lett volna, ha nem derült égből csap a villám, és nem azonnal ultimátummal kezdi, hanem rászán pár hónapot, és fokozatosan igyekszik közelíteni az álláspontokat. Ha ennyi éve együtt voltak, nem hihető számomra, hogy ne tudott volna ennyi időt rászánni - ezért az a véleményem, hogy nem is akart, csak kellett egy jól hangzó ürügy a szakításhoz. (ne adj isten, már ki is nézte magának az új csajt?!)
Jaj, kedves Heden, de szigorúnak teccik lenni...)) Zsarnokoskodik, meg nem kár érte... A posztíró szerint (később) meg kár volt érte... Ja, megegyeztek valamiben, az AKKORI érzéseik szerint. Ez nem olyan, mint amikor megegyezünk a családi ezüst elosztásáról, oszt valaki felrúgja a tutit. Évek teltek el, megváltoztak a szereplők. A posztíró is, csak ő kicsit később. A férfi nem zsarnokoskodott, ultimátumot adott (ez sem jó reakció)), de nálam a kettő nem ugyanaz. (Az előbbi amúgy folyamatos, meg-megismétlődő basáskodást feltételez, amennyiben a visszaható ige fogalmát jól ismerem). Törvényszerűen elváltak útjaik, nem azért mert a pali egy szemét volt (fura is lenne azt mondani arra, aki "csak" azt érezte, gyereket szeretne...), hanem mert itt nincs a pro és kontrán kívül harmadik út.
pontosabban két ember megegyezik valamiben, az egyik később megváltoztatja a szándékát majd zsarnokoskodni kezd a másikkal. kb. ennyit ér egynémelyik megállapodás. nagyon nehéz kivédeni. De az ilyen ember tényleg húzzon a francba, nem kár érte.
fordítva is lehetett volna, mikor a nő akar gyereket és zsarolja az élettársát.
Annyit tennék hozzá, hogy még több olyan emberről tudok (már csak a személyes környezetemben is!) akik keservesen megbánták a létszám feletti gyerek, vagy egyáltalában: "A gyerek" vállalását - és jócskán vannak olyanok akik már azért vállalták, hogy "ketyeb a biológiai órád 30-35-40 vagy, szülj, míg nem késő" - hasonlóan a blog írójához.
Ezek az emberek nem írnak cikket, mert szégyennek érzik, hogy ők nem képesek boldognak lenni attól, amitől a közfelfogás szerint annak kéne lenniük. Mert hát "milyen anya az, aki...". Az ő történetük rejtve marad, arcuk egy mosolygó maszk a város felé - és csak akkor nyílnak meg, ha olyan emberrel találkoznak, akiről tudják, hogy egyáltalán nem ítéli el őket, és nem fogja továbbadni sem a titkukat.
Talán azért is tudok nagyon sok negatív történetet, mert én ilyen ember vagyok.
