Csak jó autókkal járok!
Túlzás nélkül a világ legjobb vízilabdázója. Egyedüli, aki minden nemzetközi címet megnyert, minden rangot megkapott ebben a sportágban. Ez a sorozat már ifi korában elkezdõdött az Európa-bajnoki címmel, aztán folytatódott juniorként és felnõttként is. Világ és olimpiai bajnok, kétszeres Európa-bajnok, BEK-, Világ- és LEN - kupagyõztes, nyert KEK-et és Euroligát is. Öt évig volt az olasz Napoli sztárja, újabban viszont a Vasas színeit erõsíti. Mondják, a nõk bálványa, és kivételes intelligenciája van a pólóhoz. Most mégsem csak a sportbeli sikerekrõl, hanem az autózásról is beszélgetünk Kásás Tamással.
- Könnyen vagy nehezen viseled a népszerûséget, hogy nemcsak kiváló vízilabdázóként emlegetnek, hanem férfiideálként is?
- Sokakkal ellentétben szeretem, jólesik a népszerûség. Jó tudni, hogy ismernek, elismernek az emberek. Nem tartom terhesnek, különösen addig, amíg ez nem lép túl bizonyos határokat, a rajongók, vagy más emberek részérõl. Azt hiszem, sokkal jobb népszerûnek lenni, mint ismeretlennek. - Az sem zavar, hogy a hölgyek között szinte mindennapos téma vagy?
- Azt hiszem, ezt lehet intelligensen kezelni, és akkor nem száll el magától az ember. De inkább szeretem, ha a medencében, egy-egy meccsen nyújtott teljesítményemért, góljaimért dicsérnek az emberek, mintsem a külsõmért. Mégiscsak az az igazi érték.
- Gondolod, hogy más sportágban is eljutottál volna ilyen szintre?
- Talán...
- Mit sportolnál, ha éppen nem a vízilabda csábít el a családi hagyományok révén?
- Teniszeznék. Nagy szerelmem, csodálatos játék. Megvan benne minden. Az elegancia, a látvány, a küzdelem. Ebbõl adódik, hogy amikor csak tehetem, magam is játszom, vagy ha úgy alakul, órákig nézem a nagy tornákról szóló közvetítéseket a tévében.
- Mielõtt eldõlt volna, hogy pólós leszel, kipróbáltál más sportágakat is?
- Csak hobbiszinten, hiszen annyira természetes volt, hogy édesapám örökét követem. Valósággal beleszülettem a sportág lüktetésébe, légkörébe. Szóba sem jöhetett más. Édesanyám sokat járt apukám edzéseire, mérkõzéseire, és mindig vitt magával. Korán megszerettem az uszoda légkörét, hangulatát, izzását.
- Mi volt ebben a szép?
- Azt hiszem, elsõként a játék atmoszférája fogott meg. A szurkolás, a gólöröm, késõbb a férfias jellege. Gyerekfejjel nagyon tetszett, hogy nyáron nyitott medencében vannak a meccsek, hogy szép az idõ, sárga a labda, kék a víz. Nehéz kiválasztani bármit is, mivel fokozatosan fertõzõdtem meg ezzel a sporttal.
- Édesapád is sokszoros válogatott, világbajnok volt... Mikor derült ki rólad, hogy te is tehetséges vagy? Mert az egy dolog, hogy gyerekfejjel ott vagy az uszodában, magadba szívod a sportág varázsát, de ebbõl még nem következik egyenesen, hogy világklasszis leszel.
- Az elsõ labdás edzéseknél. Bár korábban már az úszás is jól ment, de az még önmagában kevés a vízilabdához. Kilencéves lehettem ekkor, ha jól emlékszem. Érdekes módon apuval sohasem beszéltünk arról, hogy én is pólós leszek. Jött magától. Tanácsait viszont mindig igényeltem, figyelembe vettem. Jót tett, hogy különleges észrevételeivel folyamatosan egyengette az utamat.
- Ha most egy kissrác megkérdezné tõled, mi kell ahhoz, hogy valakibõl jó vízilabdás legyen, mit mondanál?
- Elsõsorban szeretni kell az uszodát és az azt körülvevõ közeget, emellett nagy kitartás és szorgalom is kell a tehetség mellé, mert az önmagában kevés. A jó eredmény elérése rengeteg lemondással is jár. Gyakran edzés után is ott maradunk egy-egy órát gyakorolni.
- Nagyon elfoglalt vagy? Mennyit edzel?
- Általában naponta kétszer, négy-öt órát. A két edzés között jut idõ egy kis pihenésre, egyéb dolgok intézésére, de tulajdonképpen a mindennapjaimat teljesen a vízilabda tölti ki. Az edzések, a meccsek, az edzõtáborok.
- Mi jelenti a kikapcsolódást a monoton gyakorlások közben?
- Szeretek autót vezetni, de van úgy, hogy olvasok, zenét hallgatok lazításképpen. Semmi extrém hobbi nincs az életemben.
- Régóta vezetsz?
- Ha jól számolom, nyolc éve, mert 95-ben szereztem jogosítványt, és akkor vettem az elsõ autómat is, egy Toyota Carinát. Amikor Nápolyba szerzõdtem, ott egy régi Opel Kadett dízellel furikáztam, majd egy Audi következett. Ez nagyon jó autó volt, és akkor jöttem rá, mennyivel más érzés jó autót vezetni, mint egy régebbi, elavult modellt. Elhatároztam, ezentúl csak jó autókkal járok. Miután hazajöttem, megvalósítottam ezt a tervemet, és vettem egy Toyota Celicát. Régóta tetszett ez a modell, és régi vágyam volt, hogy egy ilyen kocsim tegyen.
- Ezek szerint nem is volt eddig sok autód?
- Nem... Három-négy összesen. Most, mivel a Citroén Hungáriával szponzori szerzõdést kötött a Vasas, egy C3-sal járok. Nagyon tetszik ez a kis, gömbölyû autó, jó a motorja, fordulékony, kedvelem.
- Kedveled az erõs autókat?
- Igen, de nem azért, mert imádok eszeveszetten száguldani. Tény, élvezem a sebességet, de nem elsõsorban ezért jó az erõs, dinamikus autó, hanem azért, mert különleges, sajátosan jó érzést ad. Tudatában vagy annak, hogy bármilyen manővert meg tudsz csinálni az úton, az elõzéseknél ura vagy a helyzetnek.
- Valóban õrült módon vezetnek az olaszok?
- Elképesztõen... Nem léteznek szabályok, a záróvonalat nem veszik figyelembe, aki elõbb ér a keresztezõdésbe, az megy át, nem érdekli őket a tilos jelzés, éppen ezért a zöldre nagyon kell figyelni, mert könnyen elõfordul, hogy a piroson simán átmegy valaki. Teljesen öntörvényû a közlekedés. Háromsávos úton öt sorban közlekednek, és sorolhatnám még a sajátosságaikat. Ezzel együtt nekem kifejezetten tetszett ez a nápolyi összevisszaság az utakon.
- Mit nézel meg elõszÖr egy autón?
- Nem mérlegelek. Ha meglátok egy autót, és megtetszik úgy összességében, akkor megveszem. Ahogy mondják, itt is érvényes: szerelem elsõ látásra.
- Van álomautód?
- Kedvenc márkám a Toyota, azon belül a Celica és a Lexus a két kivételezett.
- Milyen terveid vannak még az életben?
- Addig szeretnék vízilabdázni, amíg a csapat hasznára vagyok, amíg ki tudom hozni magamból a legtöbbet. Gondolok a civil életre is, most éppen a felsõfokú olasz és angol nyelvvizsgára készülök. Lehet, a késõbbiekben is a vízilabda mellett maradok, de elképzelhetõ, hogy az üzleti életben kamatoztatom képességeimet.
- Milyen ember vagy? Kötõdsz-e az emlékekhez, vagy inkább szeretsz túl lenni a dolgokon?
- Igazából nem kötõdöm, de el sem felejtem, mert néha jó elõvenni õket. Sydney azért a kedvenc városom, mert ott nyertünk olimpiát, Nápolyt az ott töltött idõ miatt szeretem. Nem tûnõdöm mindennap ezeken, de olykor jó rájuk gondolni. Fontos, hogy legyen emléke az embernek.
- Mit szeretnél még elérni?
- A sikerlistámból hiányzik még a magyar bajnoki cím, nagyon szeretném, hogy a Vasas tizennégy év után újra bajnokságot nyerjen, és velem. Jó lenne az élet más területén is maradandót alkotni.
- És a nõsülés?
- Arra még nem gondolok. Elõbb találni kellene egy megfelelõ nõt...
/okt. 6. Autófórum/
