A motivációjáról nem sokat tudunk, de ha azon érzett elkeseredésében mondta, hogy hiába próbál meg mindent, így kudarcra van ítélve, akkor emberileg megérthető.
ezt nem tudom. Verax tulajdonképpen igazat beszélt amikor azt mondta, hogy valahol az az elhivatottabb orvos, aki -akár ilyen eszközökkel is, de- távol akarja tartani a pacienseit a mérgezô, egészségkárosító dolgoktól. De az is tény, hogy tudtommal még kevés fizikailag teljességgel egészséges pácienst jegyzett fel a történelem. tehát az emberek nagyrésze már általában betegen jut el az orvoshoz. Ehhez képest kellene dolgozni az orvosnak.
az érem másik oldala, hogy ha a beteg menthetetlen, akkor megmondja-e neki az orvos, hogy tulajdonképpen bármit csinálhat már...
Nem. Épphogy azt jelenti, hogy egy - legyen inkább - tüdőbajos részére az első tanácsa, hogy hagyja abba a dohányzást (ha betartja, lehet, hogy elegendő is). Ha nem tartja be, akkor mosolyogva felírja neki a megfelelő gyógyszert minden jobb meggyőződése ellenére, mert a beteg ezt választotta.
az orvos, akinek elege lett, hogy szarságokon baszkurálódjon a betegével, mikor a dohányzás elhagyása nagyságrendekkel többet segítene az
állapota javulásában, sokkal elhivatottabb, mint aki lesajnálja.
ezzel én egyet is értenék, de nem hiszem, hogy akinek úgymond nem lett elege, az egyszerěen csak "lesajnálja" a betegeit. ez az egyik.
a másik, hogy talán nem ez lenne a legeffektívebb módja a pácienseken való "segítésnek"
Nem épphogy azt jelenti, hogy egy - legyen inkább - tüdőbajos betegnek az első tanácsa, hogy hagyja abba a dohányzást (ha betartja, lehet, hogy elegendő is). Ha nem tartja be, akkor mosolyogva felírja neki a megfefelő gyógyszert minden jobb megygyőződése ellenére, mert a beteg ezt választotta.
Egyébként az előbb vázolt szabályzat a gyakorlatban úgy csapódik le, hogy aki ehhez tartja magát, az effektíve többször szegi meg orvosi esküjét, hiszen nem segített, pedig tudott volna.
Ha mélyebben belemegyünk az orvos, akinek elege lett, hogy szarságokon baszkurálódjon a betegével, mikor a dohányzás elhagyása nagyságrendekkel többet segítene az állapota javulásában, sokkal elhivatottabb, mint aki lesajnálja.
A szememben ő jó orvos, de persze ez nem menti a jogi következményektől.
szerintem elég siralmas lenne, ha jogilag kellene egy orvos arra kötelezni, hogy egyáltalán értelmezni kezdje a saját esküjét.
én sem ismerem szó szerint az eredetit, de emlékezetem szerint igencsak ellentmondana egy ilyen szituációval.
az "end of story"-t azügyben mondtam, hogy az emberi élet a legfontosabb. és lehetôleg úgy, hogy az az emberi élet minden körülmények között, minden tekintetben szabad és szuverén lehessen.
nem értem tisztán, hol látod az együttměködés határát. pl. 130 kilós esetében a sírásó legfeljebb a gödör szélességérôl alkudozhat, a mélységérôl nem.
egyébként meg véleményem szerint nem alkudozhat, ha amúgy megkapja a szokásos bérét. standard méreteket ás, a pálinka már csak bónusz.
tökmindegy, hogy hívjuk. eskü. ezesetben orvosi. errôl beszéltem.
most persze bolygatni lehetne olyan kérdéseket is, hogy az a katona, aki anno (asszem az ötvenes években, úgy a legelején), Keletrôl nyugati irányba nekifutott a Berlint kettéválasztó szögesdrótnak, jó katona volt-e, vagy sem. Nem volt jó katona, mert nem tartotta az esküjét.
nem egy orvos volt.
mi a hasonlóság a szögesdróton átugráló csapnivaló dezertôr katona és egy esküt letett orvos között?
az, amivel az egyik tartja, a másik megszegi az esküjét.
és ez az a bizonyos az, ami felülemelkedik mindenen.
Ez emberhogi kérdésekkel függ össze. Mindenki saját maga rendelkezik teste, egészsége és élete fölött.
Kiváncsi vagyok, hol történt. Az USA-ban, mert nyugati civ-ban ezt elképzelhetetlennek tartom.
Vagyis nagyon könnyen elképzelhető, csak nem büntetlenül.
Modern orszégokban, az orvos csupán életvezetési tanácsot ad. Ez magára az aktuális terápiára is értendő, olyan életmódbeli dolgokra, mint a dohányzás, pedig egyértelműen.
szerintem ennél egyszerěbb a kérdés: az orvos dolga a beteggel való együttměködés, ugyanúgy, mint a napközis dadának a tejbepapi megfôzése, vagy a sírásónak a gödör tisztességes mélységre való ásása.
alapvetôen senkinek sincs joga semmire, mint ahogyan arra sem, hogy másokat jogoktól fosszon meg.
viszont ha letesz egy esküt -ezesetben, ugye, az elôbb említettet- kötelezettséget vállal magára az élet egy bizonyos területén. és attól kezdve válogatni sincs joga.
de szerintem nem érdemes keverni az alternatívot a "rendes, professzionális"sal... márcsak azért sem, mert nem ugyanaddig terjed a hatáskörük sem.
profi orvos itt pl. még magánrendelésen sem hajthatja el a nem együttměködô beteget a vérbe, hanem minimum ajánl egy másik terapeutát.
áttételesen, ilyen is van. csak nem ilyen preferenciák mentén.
hanem csak kijelenti, hogy nem nyúl büdös, piszkos -lásd utcáról összeszedett hajléktalan-, beteghez.
vagy ha mégis muszáj neki- mert a törvény erre kötelezi-, akkor két hét múlva gyógyultnak nyilvánítva kidobja -üszkös lábbal, tbc-vel, vagy akárhogy...
hmmm... az alternatív gyógyászat képviselôinek legjobb tudomásom szerint sem kell letenni a hippokrateszi esküt... aminek a betartása egyesek számára gyakran frusztráló lehet, ugye...
nézd: én tanultam elég alternatív medicínát - hogy újkeletűen és szabatosan fogalmazzak. ott alapvetés, hogy ha a beteg nem működik együtt, akkor menjen haza. (kókleréknél pesze csak azután, miután tejelt.)
Na itt meg föltámadott a tenger? Csak úgy csikorog tutajom ninden tagja.
Tudtátok hogy sósvizben nem jó fogatmosni? És hova lett a kakas a szemétdombról?
Adjatok egy ötletet és kifordítom helyéböl. Na, szabad még a gazda?
