Bosi, 5507 -es hozzászólásom egyetlen mondatból (meg az előzetes mentegetőzésből áll)
"Érdekes látni az alábbi videó kezdő képkockáján Pócs Tamást, feje felett a Solaris koncert a Művészetek Palotája 2013 felirattal." - elolvasnád egészen idáig, a végéig? :)
"kedvencem ezen a lemezen a Sunrise - ami talán a legegységesebb szám az egész lemezen."
Újra meghallgattam párszor a lemezt tegnap. És nekem rendre a következő, 7. szám, a Napalm a legjobban tetsző. Azaz az állna a legközelebb hozzám, ha nem lenne benne az a testidegen beszúrás 00,58 és 01,21 között (a többi része nagyon egyben van szerintem és kellően sokféle módon, kellemesen válozatosan kidolgozott a témája).
Korábban azért volt a sommás véleményem, merthogy néhány szám annyira unalmasba épült vissza a váltások után, hogy autóban hallgatva majdnem elaludtam tőle vezetés közben. De szerencsére a hirtelen zenei irányváltások mindig visszazökkentettek egy éberebb állapotba.
(Tehát ne tessék azt az írásomat, hogy "Kis híján meghaltam ettől a zenétől!" dícséretnek tekinteni!)
"Ez a második lemez – ha ez lehetséges - még eklektikusabb, mint az első hanganyaguk. Kissé talán néhol kesze-kusza, összevissza. Két lemez után úgy ítélem, hogy kissé túlcizellált. Túl erős és túl sok benne a zenei motívum, egy számon belül is megszámlálhatatlan dallam ritmus és dinamikaváltás van. Nagyon kevés az igazán 'fülbemászó és dúdolható' , megjegyezhető dallam. A dalok javarészében félpercenként 'történik valami más'. "
Én is valami hasonlót akartam írni korábban.
Ha az előző lemez volt a Hungarian Eclectic, akkor ez tán a Galactical Eclectic (itt nemcsak a felvételek stílusának változatos sorredjében van az eklektikusság, hanem magában a számokban is rendszeres a jó indításokat követő hirtelen felborítás - aztán újra, meg újra).
Viszont én is kényszerítem magam a rendszeres újrameghallgatásokra, így aztán a sokadikra már kezd kellemesebbé (vagy ismerősebbé) válni...
Fülhallgatón, fejhallgatón, háttérzeneként, fotelban ülve – odafigyelve, meditatíve – sokszor. A zenekar magára talált. Sokan vádolták őket, sőt egy ideig még saját maguk is besétáltak abba a csapdába, hogy a Solaris zenei örököseként tekintsünk rájuk.
Ennek most már végérvényesen vége szerintem. A Tompox megtalálta a saját stílusát, elfoglalhatja méltó helyét a magyar progrock zenekarok között. Most már egyre határozottabban kirajzolódik, hogy milyen a Tompox szerzőpáros (Balla Endre – Pócs Tamás – és a zenekar) fejében szóló zene. Egyre élesebben látható és hallható az egyedi stílusa, tisztán látható, tapintható a stiláris elkülönülés a mérvadónak gondolt zenekar hangzásvilágától.
Ez most itt és most (hölgyeim és uraim) a Tompox!
2013-ban. Ilyen a Tompox.
Ez a második lemez – ha ez lehetséges - még eklektikusabb, mint az első hanganyaguk. Kissé talán néhol kesze-kusza, összevissza. Két lemez után úgy ítélem, hogy kissé túlcizellált. Túl erős és túl sok benne a zenei motívum, egy számon belül is megszámlálhatatlan dallam ritmus és dinamikaváltás van. Nagyon kevés az igazán „fülbemászó és dúdolható”, megjegyezhető dallam. A dalok javarészében félpercenként „történik valami más”.
Olyan ez, mintha egy szakács felnyúlna a polcra: Koriander? – Hmmmm, az is finom, tegyünk bele. Ez mi? Vaniliaaroma? - az is finom, tegyünk bele. Szilvalekvár? Szeretem - tegyünk bele… És hiába az egyes hozzávalók egyenkénti remek volta, az összehozott végeredmény „nehezen emészthető”.
Az a lelkesedés, ami a zenekar tagjainak arcán látszik koncerteken és játékukon átszűrődik a lemezen, dicséretes. A tenni akarásuk példás. Játékstílusuk kiegyensúlyozott.
A lemezzel a fentiek ellenére elégedett vagyok, nem a zenekar hibája, hogy én másként látom az ízlésemhez passzoló eklektikát.
A legnagyobb kedvencem ezen a lemezen a Sunrise - ami talán a legegységesebb szám az egész lemezen.
Van azonban két dolog, ami mindenképpen zavaró.
Egyrészről a zenészek játékában figyelhető meg néha egy-egy pici pontatlanság. Ez koncerten 'elmegy', de egy stúdiófelvételen a hangmérnöknek vagy zenekarvezetőnek, vagy magának a hibázó muzsikusnak ilyenkor illendő azt mondania, álljunk le, ezt el kell játszanom még egyszer. És még egyszer és mindaddig, amíg TÖKÉLETES nem lesz. Ezen pici hibák, pontatlanságok okán az egész lemeznek olyan „Stúdiókoncert” jellege van.
Másik bajom a lemezzel, hogy nagyon rosszul szól, gyakran egy közepes MP3 hangminőségével vetélkedik. Nem vagyok zenész, nem tudom, hogy a a keverés, a sok dinamikakompresszor, limiter vagy miegymás okozza-e, de olyan egyben álló tömb a hangzáskép. Sűrű, szirupos. A hangszerek egymás alá, egymás mögé bújnak, még a szólószerepet játszó gitár, fuvola, szinti is néha mintha a „többi hangszer mögül” hallatszana.
Utóirat: az utolsó szám „P.S. with Friends” véletlenül került a lemezre? Sem stílusában sem témájában nem illeszkedik sehová.
Összefoglalóan javaslom, hogy vegyétek meg ezt a lemezt, talán én is jobban megkedvelem az idő múlásával. És gyertek el időnként meghallgatni a Tompoxot élőben, koncerten is!
Robi, amit írsz az örömteli. Ám az aggódásunk okát nem magyarázza. Ha valaki "soha többé színpadra" felkiáltással pontot tesz egy korszak végére, az evvel a lépéssel sok mindent megváltoztat.
Természetesen nagyon örülök a nagy érdeklődésnek és annak, hogy bevállaljátok a dupla koncertet is! Csak rajongói oldalról lettem kicsit hirtelen lehangolt, mert elsők közt szerettelek volna újra látni bennetek (tudod, ezt a nagyon-nagy rajogás váltja ki....mikor kinyitják a stadion kapuit és rohansz be, hogy a színpad elött kapjál helyet, elsők közt légy) Szóval ezt a felfokozott várakozást nem élhetem meg, mert tudom majd, hogy már lenyomtatok egy hatalmas bulit. Szóval remélem, hogy csak ennyivel lesz kevesebb amit átélek, a többi ugyanolyan jó lesz! És kívánom, hogy az első koncert is legyen teltházas, azaz, még a csillárokon is üljenek!
Valóban nem írtunk ilyet sehol, a koncert két órás lesz.
Kedves canoneos!
Sajnálom, hogy ilyen rosszkedvet okoztunk neked a második koncert hírével. Sokáig vívódtunk rajta, hogy nekivágjunk-e? Az idei évre már semmilyen szabad dátum nem volt a Művészetek Palotájában, így egyszerűen nem maradt más lehetőség, mint aznap. Két koncert között két óra átállást kér a MÜPA, ha későbbre tesszük, éjfélkor kellett volna kezdenünk. Ennek az abszurd volta mellett az is gondot jelentett volna, hogy akkor már a másnapi produkciójé a terep.
Szóval fizikailag semmiféle esély nem volt más időpontra. Ezért voltunk bizonytalanok, hiszen a jegyek már régen elfogytak.
Végülis azért döntöttünk így, mert olyan sokan írtak nekünk, hogy lemaradtak, és nagyon szeretnének egy második koncertet, hogy úgy gondoltuk, nem tehetjük meg, hogy ne teremtsünk még egy lehetőséget, ha van rá mód.
A másik út az lett volna, hogy nem lesz még egy koncert. Én remélem, hogy többen örültök annak, hogy van, mint ahányan nem. Azt gondoljuk, hogy igazából senkinek az érdeke sem sérül azzal, hogy két előadás lesz. Mi tényleg örülünk annak, hogy ilyen sokan fogtok eljönni!
Úgy látom nem vagyok egyedül...és az 500 ember, aki azt hitte először láthatja újra régi kedvenceit..??? Mind második lesz csak! Pedig olyan jó volt azt hinni! Szeretném becserélni a jegyem a 16 órási koncertre....úgy nem kéne legalább pesten éjszakáznom, vissza tudnék vonatozni szegedre aznap. Ejnye, ejnye Solaris...
