A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
A jövő fizikájában nem lesznek belső ellentmondások.
Az új fizika ugyanis nem a relativitáson fog alapulni, mert ez, mint láttuk önellentmondásra vezet.
A jövő fizikájában a rendszerek nem lesznek egyenértékűek.
- A hullámmozgások esetében a hullám közegéhez kötött rendszer mindig kiemelt jelentőségű és nem lehet egyenértékű a közeghez képest mozgó rendszerekkel.
- Létezik az univerzumban egy olyan természetes bázis, amely a valóságos (vagy abszolút) mozgás viszonyítási alapja. Ennek a bázisnak szintén kiemelt jelentősége lesz.
A rendszerek egyenértékűségére alapozott relativitáselmélet a jövőben már csak mint egy negatív példa fog szerepelni, mint a tudomány zsákutcája.
"az "idő" lelassulásaként tudják eladni a laikusoknak"
A fizikusok a megállapításaikkal nem holmi laikusokat szédítenek, hanem a szakértők szigorúan kritikus ellenőrzésének vetik alá.
Ahol mindenki konkurense mindenkinek, hisz ugyanazokra publikációs lehetőségekre, pályázati forrásokra, egyetemi, kutatóintézeti állásokra aspirálnak.
Ilyen fórumoknak, megmérettetéseknek te soha még a közelébe se kerültél.
Éppen te vagy az aki kizárólag képzetlen és tájékozatlan laikusok között próbálsz villogni.
Például az ingaórás szamárságoddal.
Az ingaórák változó gravitáció mellett nagyon messze állnak az ideális időmérőktől.
A gravitációs idődilatáció pedig épp az az eltérés, amit egyformán mutatnak a közel ideális, de különböző szerkezetű órák akkor, ha különböző gravitációs potenciálra helyezzük őket.
Az idő az események egymásutániságából, az események egyidejűségéből, a múlt és a jövő eseményeiből, az események periodikus ismétlődéséből, a fizikai folyamatok egymáshoz képesti sebességéből, elvonatkoztatással leszűrt fogalom. Vagyis az emberi gondolkodás terméke, amely hosszú évezredek alatt alakult ki.
A relativisták találták ki azt az egyszerűsítést, hogy az idő csupán a fizikai folyamatok sebességét jelenti. Azért, mert így egy fizikai folyamat valóságos lelassulását az "idő" lelassulásaként tudják eladni a laikusoknak.
Tipikus példa:
Azt mondják a relativisták, hogy erősebb gravitációban az atomóra lelassul. Tehát akkor az "idő" maga lassul le.
Egy frászt.
Erősebb gravitációban az ingaóra éppen felgyorsul. Az ingaóra lengése ugyanolyan fizikai folyamat, mint az atomóra rezgése, csak a gravitáció éppen ellentétes hatással van rá.
Most akkor lelassult vagy felgyorsult az idő?
Egyik sem. Az időnek nincs sebessége, csak a fizikai folyamatoknak, ami messze nem ugyanaz.
Ha az időt akarod mérni, akkor az úton lévő valaminek, valamilyen sebességgel mozognia kell. Ha nem akarod mérni, az idő akkor is múlik valaminek a mozgása miatt. (Ez lehet még a tér tágulása is.)
A mérési pontosság, a pontnál fejeződik be. Mivel a pont kiterjedés nélküli állapothatározó. Egy terelés alatt, mozgásban lévő birkanyájat sem lehet pontosan megszámolni, ezért egyenként engedik át őket egy kapun.
„De elméletileg bármekkora lehet, így semmi okunk azt feltételezni, hogy van egy elméleti határ, aminél kisebb időtartamot soha nem tudunk majd mérni. „
Van egy elméleti határ. A határozatlansági elv szerint, két fizikai mennyiséget nem lehet egy időben pontosan megmérni, mert ha az egyiket méred, a másik a valószínűség függönye mögé vonul.
Ezen függöny mögé szeretne belátni a kíváncsi ember. Ha nem sikerül, akkor teóriákat, meséket alkot róla. :)
"A tudósink, már megalkottak egy „időkristályt”, vagyis idő-kvatumot. "
A "tudósaink" sok butaságot alkottak a történelem folyamán. Például a bölcsek kövét, a flogisztont, a fotont, és még sok mást, amiről kiderült, hogy értelmetlen alkotások.
Szerintem az időkristály, meg az időkvantum is ide tartozik.
De azért nem árt tisztába tenni ezt a kérdést.
Minden korban volt egy legkisebb mérhető időtartam, amit az akkori technika lehetővé tett.
Az ősi időkben 1 nap volt a legkisebb időtartam, mert nem léteztek órák. De nem is volt szükség pontosabb időmérésre.
Később fontossá vált az 1 napon belüli idő mérése is, amit napórával, vízórával, homokórával oldottak meg. Ezek már néhány perc pontosságot tudtak.
Majd Huygens feltalálta az ingaórát, amely néhány másodperc mérésére is képes volt.
Utána jöttek a mechanikus órák, majd a kvarcórák amelyek századmásodperceket is mérnek.
Ma már vannak atomórák, amelyek még kisebb időtartamot is mérnek.
Jól látható, hogy a legkisebb mérhető időtartam hossza korról-korra folyamatosan csökkent, ahogyan a technika fejlődött. De elméletileg bármekkora lehet, így semmi okunk azt feltételezni, hogy van egy elméleti határ, aminél kisebb időtartamot soha nem tudunk majd mérni.
Viszont vagyunk egy páran, akik a gombhoz keressük a kabátot. Ami nem egy ehetetlen küldetés. Persze az már szubjektív dolog, hogy kinek tetszik a kabát.;-)
A hozzánk képest egyenletes sebességgel mozgó órák járását lassabbnak észleljük ugyan, mint a hozzánk képest álló órák járását, viszont a mozgó órákkal együtt mozgó megfigyelők is úgy tapasztalják, hogy a hozzájuk képest álló óráknál lassabbak a hozzájuk képest mozgó órák. Vagyis ők épp azt az órát észlelik gyorsabbnak, amit mi lassabbnak.
A specrel dilatációja tehát nem abszolút jelenség, hanem relatív. Nem az órák valamiféle abszolút sebességtől, hanem a megfigyelőhöz képesti relatív sebességétől függ. Így hát azt se lehet állítani, hogy maguk az órák lassulnának, mint ahogy nem lehet kizárólag a megfigyelők mozgására se fogni. Hanem mindig az óra és a megfigyelő relatív mozgásától függ.
A GPS műholdak óráiban éppen úgy kompenzálják ki a jelenséget, hogy a Földről mérve járjanak szinkronban. Mert a pontos geolokációhoz erre van szükségünk. Ám ez a szinkronitás csak a Földről észleve áll fenn, s egyik műholdról észlelve se tapasztaljuk szinkronban járónak az ottani órát a földi órával. Ami nem probléma, mert erre nincs is szükség a Föld felszíni helyzetmeghatározáshoz.
Ez úgy pontos, hogy minden létező folyamatosan utazik a jövő felé. Mert az események végbemenetelével a jelen eseményei a múlt eseményeivé válnak, aminek az eredménye a jövő felé utazás. Ami ma a jelen, az holnap már a múlt.
De az időutazásba a múltba való utazás is beletartozik, ami viszont nem lehetséges. Tehát komplett időutazásról nem beszélhetünk.
A térben lehet előre hátra utazgatni, de az időben csakis előre. Ezért ez valójában nem "utazás", hanem elmúlás.
Az idődilatáció téves fogalma a speciális relativitáselmélet hibás alapelveiből levont következtetés során keletkezett.
A specrelnek két alapelve van:
- minden inerciarendszer egyenértékű (relativitási elv)
- a fény sebességét minden megfigyelő ugyanannyinak mérné (fénysebesség einsteini állandósága)
Mivel ez a két alapelv Einstein számára nem volt összeegyeztethető, ezért találta ki az idő relativitását, amiből az idődilatáció értelmetlen gondolata jött.
De, mint később kiderült, a spcrelnek egyik alapelve sem igaz, így az két hibás alapelv összeegyeztetése teljesen értelmetlen és felesleges volt. Erre idős korában Einstein is rájött.
Einstein rájött bölcsebb korában, hogy inerciarendszerek a természetben nem léteznek. "Nem ismerünk olyan eljárást, amellyel inerciarendszert találhatnánk." - írta Einstein a könyvében.
Szóval idődilatáció nem létezik, ez csak a relativisták dús fantáziájának a torzszüleménye.
"Mi van akkor, ha a gravitációs potenciál növekedése, lassítja az anyagi részecskék mozgását, frekvenciáját, amivel az időt „skálázzuk”? Vagyis nem az IDŐ lassul, hanem az anyagrezgésből eredeztetett skálafaktor növekszik? "
Pontosan erről van szó. Erősebb gravitációban a kristály rezgése lelassul.
Lehet-e ebből arra következtetni, hogy maga az idő lassul le?
Dehogy lehet!
Ugyanis egy másik fajta óra, az ingaóra éppen ellenkezőleg viselkedik. Erősebb gravitációban a lengése felgyorsul.
Most akkor lelassult az idő, vagy felgyorsult?
Egyik sem. Az idő nem képes sem lelassulni, sem felgyorsulni, mert nincs is sebessége.
"ha változika cézium atom rezgésszáma, akkor biztos, hogy az idő múlásának sebessége változik?"
Mondom, nem csak a cézium rezgésszáma változik, hanem minden ciklikus jelenségé. A müonok élettartamától kezdve a kvarckristályok saját-rezgésein, vagy a tükrök közt cikázó fényóra ciklusain át, akár egy mágneses fésű fogai közt hullámzó elektron frekvenciájáig minden.
És ezek nem valamiféle anomáliák, hanem a fizika elemi normáliái.
Korábban csak azért hittük az idő múlását valami abszolútumnak, mert a XX. sz. előtt sohasem találkoztunk akkora sebességekkel, amelyek érzékelhetően befolyásolnák. Gondolkodásunkban a szavannai evolúció annyira meghatározó, hogy egyszerűen lehetetlennek éreztük az ellenkezőjét. Mint ahogy sokáig hittük azt is, hogy létezik valamiféle abszolút lenn és fenn, a Föld és az ég.
Amiként a változás sebessége is, minden relatív. Ezért az érzékelésünk korlátai (persze), számunkra mint abszolút értékek jelennek meg – amiből afféle következtetéseket vonunk le, hogy aszongya: a fény sebességénél, semmiféle változás sebessége nem lehet gyorsabb; amiből következően, az idő dimenzionális valóság. És akkor/ezért, mi erre még gombot is varrunk!:-)
Amennyiben az idő nem emberi találmány, hanem a valósághoz tartozó fenomén, akkor minden létező időutazó is egyben. Testünk és (lelkünk) elménk a fogantatástól, az elhamvadásig (halálig) utazik az idő-sín, jelenlét nevű kocsiján. Sínen vagyunk, amíg élünk, és tovább utazunk anyagként a végtelen nevű állomás felé. :-)
Amennyiben létezik az IDŐ legkisebb adagja, (időkvantum), akkor a mozgásnak is van maximum sebessége, (abszolút mozgás), és a távolságnak van ehhez tartozó mértéke. Lehetséges, hogy ezek már csak a határozatlansági reláció tartománya „mögött” találhatók?
„Ezért mondja azt a fizika, hogy itt magának az időnek a dilatációjával állunk szemben, nem pedig valamelyik speciális időmérő szerkezet lassulásával. „
Mi van akkor, ha a gravitációs potenciál növekedése, lassítja az anyagi részecskék mozgását, frekvenciáját, amivel az időt „skálázzuk”? Vagyis nem az IDŐ lassul, hanem az anyagrezgésből eredeztetett skálafaktor növekszik? A fekete lyuk, vagy sötét anyagi objektum gravitációja, az eseményhorizonton „megállítja” az időt, vagy csak az anyag rezgését lassul le annyira, hogy nem mérhető számunkra a frekvenciája? Egy fekete objektum anyagának alaprezgése lehet olyan alacsony, hogy nem bocsájt ki mérhető értékű sugárzást, fényt. A fénysebesség állandósága, az idő állandóságát is magához rendeli. Mert ha nem, akkor létezik fénysebességnél is nagyobb sebességű mozgása anyagi dolognak is.
Nekem speciel relatíve mindegy, hogy az idő múlásának változó sebességét mérjük, vagy a mérőeszköz(ök) sebességeinek és/vagy az azokat érő gravitációs erő mértékének változásainak hatására módosuló működésük anomáliáit mutatjuk-e ki.
Másként: ha változik a cézium atom rezgésszáma, akkor biztos, hogy az idő múlásának sebessége változik?:-)
"Az "időt" nem lehet megmérni, mert az idő egy fogalom."
Szamárság!
Ez a gyermeteg érvelés oda vezetne, hogy semmit se lehetne mérni. Se távolságot, se energiát, se impulzust, se erőket, se sebességet, se semmit. Mert azok mind fogalmak.
A specrel idődilatációja arról szól, hogy bármilyen periodikus folyamat (akár atomóra, akár fényóra, . . . .) ciklusszámaival definiáljuk és mérjük is az események között eltelt időt, mindig több ciklust számlálhatunk le akkor, ha az időmérő eszköz mozog hozzánk képest, mintha nem mozog.
Ez a hosszabbodás nem a különböző óraszerkezetek működésének eltérő tökéletlenségeiből származik, hisz különböző órákon mutatkozó dilatációk annál egyformábbak, minél tökéletesebb, minél ideálisabb a szerkezetük, és annál inkább csak a mozgási sebességüktől függenek.
Ezért mondja azt a fizika, hogy itt magának az időnek a dilatációjával állunk szemben, nem pedig valamelyik speciális időmérő szerkezet lassulásával.
Hogy a dilatáció mennyire valódi fizikai jelenség, mutatja az is, hogy GPS műholdak atomóráinak járását a fellövés előtt szándékosan el kell állítani úgy, hogy majd az üzemi pályájukon (magasabb gravitációs potenciálon, és hozzánk képest nagy sebességgel haladva) járjanak szinkronban a földi órákkal. Tehát mind a gravitációs (áltrel), mind pedig a specreles dilatációt kompenzálni kell.
Te vagy (nagyon) buta, mert nem érted, hogy a fizikai időt a természetben a kvarckristály vagy a céziumatom rezgései képviselik pl. Tehát mérhető velük.
