Az egy fedél alatt lakás - közös konyha, stb. - és a közelben lakás nagyon különböző, talán az előbbi miatt születnek ilyen sommás kitételek. Nekem is volt hajdan, egy rossz tapasztalatból. Azóta eltelt néhány évtized, és sok egyéb tapasztalatot gyűjtöttem be, sokkal-sokkal árnyaltabbnak látom a dolgokat.
Anyósomék tőlünk 2 házra laktak, de Férjem pillanatok alatt megoldotta a dolgot. Mikor odakerültem és összeházasodtunk, akkor visszakérte Anyósomtól a lakáskulcsot. Nem volt semmi harag és nem mi hanem ők költöztek el Ausztriába, tehát jó messze tőlünk.:-)
A svájci lakásbérleti szerződésekben benne van, hogy a tulaj előzetes megbeszélés szerint, talán kétszer egy évben, megtekintheti a lakást. Több bérlakásban laktunk, de nálunk erre soha nem került sor. Viszont ismertem valakit, aki a rendszeresen belátogató és mindent kifogásoló háztulajdonos miatt költözött el másik lakásba.
Mindez nem csorbítja a felnőtt generáció független, önálló életét. A feleken múlik, hogy működik-e, és az részben a résztvevők személyiségétől is függ. A szerencsés esetekben működik, a többi verzióban meg lehet elvi kérdést csinálni belőle - személyes használatra :)
Nem a közös lakást dicsőítem, de sokkal egyszerűbb egy-két háznyit menni, ha kell, főleg, ha sürgős. Gondolok például arra, amikor a nagyon idős rokon (többször) a lakásában elesve megnyomta a csuklóján lévő gombot, amire a szobájában lévő, letett vonalas telefonján keresztül riasztotta a közeli rokont, rokonokat. (Ez az óriás számgombos telefon a vészhívóval kapható: conrad.hu. Ha csak egyszer ment életet, már megéri a 23 ezer Ft-ot).
Szerintem a család felnőtt generációinak meg kell legyen a többiektől független, önálló élete. Szüleim, és feleségem szülei éveket laktak kényszerűségből felnőttként, családosan egy fedél alatt saját szüleikkel, így teljes az egyetértés, hogy jobb nem egymás nyakán élni.
Egy kerületnyi távolság, vagy a harminckilométernyi utazás az agglóba nem leküzdhetetlen, ha személyes kapcsolatra, vagy segítségere van szükség. Meg ott a telefon, skype akármi. Így is évekbe tellett, amíg sikerült anyósommal megértetni, hogy nem a vasárnap reggel fél hét a legalkalmasabb időpont a család hogylétét megtárgyalni telefonon.
Szólok, mert túl nagy az egyetértés a távol lakás mellett. Szerintünk pedig van kölcsönös előnye a rokonok közeli lakásának. Például, ha betegség vagy gyerekvigyázás miatt egymásra szorulnak, vagy ha a lakással kapcsolatosan kell segíteni, pl. a közművek vagy bármilyen szerelő kapcsán. De ez akár más technikai (pl. számítástechnikai, hirtelen kocsikölcsönadás, fuvarkisegítés) együttműködésnél sem hátrány.
Apám nyomán a mi családunk beéri a papucs-szabállyal. Olyan távolságra kell lakni, hogy ne lehessen átmenni papucsban.
Apa csak tudja, mert amikor összeházasodtak, anyám szülei a saját lakásukból választottak le nekik másfél szobát, abból lett a "kis lakás". Aztán hét évre rá, mikor én két éves lettem, elcserélték egy önálló háromszobásra, ugyanabban a házban, egy emelettel följebb. Akkortól élt a papucs-szabály.
Egyébként most én is a szomszédomtól bérlem a lakást. Öt év alatt talán háromszor volt bent, mert berángattam, meg megkértem, hogy nyisson ajtót a szerelőnek.
Az azért szerintem simán megalapoz egy azonnali felmondást. Nálunk hét éve nem volt bent a tulaj, mert az az elve, hogy ez most a mi lakásunk. Pedig eleinte párszor még hívtuk is, de azt mondta, nem érdekli, mivel a szomszéd nem panaszkodik (a 90 éves mamája a szomszédunk), így túl rossz bérlők nem lehetünk. :-)
Én a saját lakásunkba csak azért járok be néha, mert a bérlőnk egy fiatal srác, sokszor nincs otthon, egyszerűbb, ha megbeszéljük, hogy kikészíti a pénzt, elhozom, és otthagyom a papírt. De ezt is csak úgy, ha előtte megbeszéljük. Más lakása nem átjáróház.
Enyhén szólva. Szerintem olyan esetben, ha valami vis maior miatt megváltozik a szavazás helye (elönti a csatornalé a kijelölt helyszínt, mondjuk), a minimum, hogy valakit oda kell állítani a bezárt ajtó elé, hogy tájékoztassa, sőt akár átkísérje az érkezőket. Egy bejelentést szerintem megér a valasztas.hu-n.
Mentem szavazni. Előkotortam (volna) az erről szóló értesítést, habár pontosan tudom, hova kell menni ikszelni, hiszen vagy 30 éve ugyanabba a közintézménybe, ugyanabba a terembe járunk. Emlékeztem is rá, hogy olvastam az ismerős címet, de nem voltam biztos a szavazókör számában (ez azért változékony). A papírt viszont nem találtam, sebaj, a választási iroda hivatalos honlapján van lakcím szerinti keresés, nosza, ki is adta az általam ismert intézményt, címet, és a szavazókör számát, indulhatok a ház előtti sétányon levő szavazóhelyiségbe.
Odaérve nagy meglepetés, semmi élet, elmondások alapján nem itt, hanem a ház (panel sávház) másik oldalán, az út túloldalán, sokkal messzebb levő másik intézménybe kell menni. Némi keresés után egy kézzel megírt A4-es lap is "tájékoztatott" ugyanerről. Ott valóban volt ilyen számú szavazókör, így a nap eddig végülis sikeresnek mondható.
Ám ágaskodik bennem a kisördög: ez így teljesen rendjén van? Nincs a választási törvényben valami olyasmi, hogy a választópolgárt x nappal a választás előtt írásban értesíteni kell a választás időpontjáról és helyéről? Félreértés ne essék, ez megtörtént, de az én olvasatomban az is benne van, hogy ezen értesítés után már nem változtatjuk meg egyiket sem (a helyszínt sem!); illetve extrém esetben (légett/összedőlt a kijelölt épület) erről valami korrekt tájékoztatást kapok. De az, hogy a valasztas.huhonlapon jelen pillanatban is a "hibás" cím szerepel, enyhén szólva is visszás...
Szerintem sem egyenlő a bérelt lakás az albérlettel. Az albérlet, mint intézmény - szerintem - feltételezi a főbérlő (tulajdonos) állandó jelenlétét is a lakásban, míg a másik esetben nem. Sőt, bérlakásnál furcsán is nézne ki, ha a tulaj időnként megjelenne saját kulcsával, és körülnézne ott, ahol a bérlő lakik, él.
Igen, ez abszolút nemzedéki kérdés. Rendszerváltás után érett kollégáim mindig az albérletükről beszélnek, és jó darabig nem értettem, hogy ilyen jóravaló gyerek, tisztes fizetéssel, hogy nem engedhet meg magának egy önálló lakást...
