Szerintem is ez a lényeg. A tudományos kutatásnak objektívnek, elfogulatlannak kell lennie. De ekkora anyagi ellenmotiváció mellett vajon ez mennyire feltételezhető?
A szkeptikus hozzáállásnak szerintem az a lényege, hogy két egymásnak ellentmondó kijelentés közül a valószínűbbet valószínűbbnek tartjuk. A valószínűség pedig tapasztalati relatív gyakorisákokon alapszik. Be kell látnunk, hogy a tudomány számára megmagyarázhatatlan, de bizonyos emberek számára anyagi előnyt biztosító, bizonyítottan létező jelenségek relatív gyakorisága a tapasztalat szerint jelentősen kisebb a szélhámosságok relatív gyakoriságánál.
A korrektség kedvéért persze le kell szögezni, hogy valaminek a kis valószínűsége azért nem jelenti azt, hogy a dolog lehetetlen.
Silan gyorsan kitért az asztrológiával való párhuzam elől, pedig jó volt az analógia. Az asztrológiának tudomásom szerint vannak tudományosan is megerősített állításai. A legtriviálisabb példa a Hold fázisainak a hatása az élőlények viselkelkedésére, ill. biológiai funkcióira. Ezzel persze nem azt akartam mondani, hogy szaladjunk asztrológushoz, ha a jövőnkre vagyunk kíváncsiak.
Nem, azzal együtt büdös, hogy már a gyógyszertárban lehet kapni "homeopátiás szereket", valamint az euroatlanti civilizáció csepűrágó-szemfényvesztő rétegének egy jelentős része megél ebből.
Pedig még elvileg abban a fázisban tart az egész, hogy ellentmondásos kísérleti eredmények vannak. Magyarán: még az is kiderülhet, hogy félremértek valamit és mégis humbug az egész.
Továbbá belátom, hogy hiba volt tőlem büdösnek nevezni az amúgy korrekt kísérleti eredményeket. Megjegyzem, alapvetően nem is ez volt a célom.
Szerintem kétségkívül komoly veszély, hogy a csepűrágók tevékenysége egy ellentétes, zsigerszkeptikus folyamatot indít meg. Ez pedig átesés lenne a ló túlsó oldalára, mivel az esetleges ténylegesen is fennálló jelenségekkel sem foglalkozna. Szerintem ennek volt következménye az is, hogy alapból Randit küldték Benvenistéhez.
Ja, a 40-ben belinkelt cikk (és az abban hivatkzott cikk) szerint a rázogatás indukálhatja a koherens domének keletkezését a vízben. Majd utánanézek a hivatkozásnak, elég érdekesnek tűnik ez a felvetés a víz és a szabadelektron-lézer analógiájáról.
Egy szóval sem mondtam, hogy bizonyított a víz memóriája. Egyszerűen csak vannak olyan kísérletek, amelyek ezt támasztják alá. Persze lehet, hogy artefaktumról van szó, de azért ezeket a kísérleteket nem lehet csak úgy "ugyan már, nevetséges hülyeség" felkiáltással lesöpörni az asztalról, ahogy egyes szélsőséges szkeptikusok teszik. Majd a jövő fogja eldönteni, tényleg van-e vízmemória, és ha igen, mi lehet a mechanizmusa. Én ugyan elég nehezen tudom elképzelni, de azt is tudom, hogy a víz szerkezetéről ma még messze nem tudunk mindent, sok a nyitott kérdés. Pár éve a Nature-ben is olvastam egy cikket egy új vízmodellről, annak is arról panaszkodtak az elején, hogy mennyire nem értjük ma még a vizet. Szóval érhetnek minket meglepetések e téren.
Nem tudom, hogy a forralást, rázogatást vizsgálták-e.
Egyébként egy még nem bizonyított hipotézisre azt mondani, hogy "büdös", csak azért, mert egyelőre csak hipotézis, nem túl tudományos hozzáállás. Képzeld el, ha a konferenciákon a kutatók így beszélnének: uram, az ön feltevése büdös, mert még nem bizonyította.
A vízmemória és a vákuumenergia kérdése is abba a kategóriába tartozik, amire a zsigerből érvelő szkeptikusok úgy reagálnak, hogy "ugyan már, micsoda hülyeség, csalás, áltudomány", holott ha valaki veszi a fáradságot és utánanéz (ami a zsigerszkeptikusoknál ritka), akkor azt látja, hogy ma is intenzíven kutatott és igen bonyolult területekre vezető kérdések ezek.
A földön - ismereteink szerint - néhány milliárd éve van víz. Van mire emlékeznie.
Érdekes kutatási terület lehetne, hogy van-e a víznek hosszútávú emlékezete, és ha igen, meddig terjed.
Ezzel a vízmemóriával csak az a baj, hogy nem valószínü, hogy szelektív memoria (már amennyiben
létezik egyáltalában), tehát nem csak a homeopatikus gyógyszerekre, hanem mindenre emlékszik.
A Duna vizáben pl több millió féle szerves vegyület van, köztük az összes folyásirányban
Budapestnél feljebb használt vízben oldható gyógyszer is. Ha ezek memorizáló hatása nem szünik
meg a kavicson való szürés során, akkor a pesti csapvíz egyszerüen egy multifunkcionális homeopata
csodagyógyszer ! És akkor tulajdonképpen az összes csapvizet áruló szélhámos, söt a kocsmárosok
jelentös része is univerzális csodadoktor.
Egyébként megvizsgálta már valaki, hogy mennyiféle vegyület található homeopatikus mennyiségben
egy homeopata által készített gyógyszerben az elfogyasztás pillanatában, és mik ennek a homeopatikus
hatásai?
Azt amúgy megmérték, hogy a forralás kinyírja-e ezt a vízmemóriát?
Azt megmérték, hogy a víz összerázogatása kinyírja-e ezt a vízmemóriát?
---
Mert tudod jelen felállásban ez a vízmemória-dolog: büdös. A vízben a vízmolekulák összevissza rezegnek egymás mellett. Azért persze nyilván elképzelhető, meg hát a víznek egyéb furcsaságai is vannak... de azért szerintem bizonyítéknak ez egyelőre kevés.
Őszintén szólva ennél a szegényes magyarázkodásnál több konkrétumot vártam volna. Tehát egy halvány emléknyomot hozol fel érvként amellett, hogy bizonyos tudósok, akik a víz memóriájával foglalkoztak, beismerték, hogy csaltak.
Az állítás a következő volt: "Úgy emlékszem, e tudósok beismerték, hogy csaltak." A fő és mellékmondati szerkezetre most hadd ne térjek ki, az állítás a mondatban az, hogy én hogy emlékszem. Azt pedig, hogy én hogy emlékszem, nálam jobban senki sem tudja. Természetesen, ahogy erre oly finoman utaltál, emlékezhetem rosszul. Te, aki intelligens - gondolom diplomás - olvtárs vagy pontosan tisztában vagy a különbséggel, talán csak figyelmetlen lehettél kicsit. Ez persze mind csak az én feltételezésem.
Üdv!
Na jó. Ha nem veszed a lapot, akkor komolyra fordíthatjuk a szót, de nem biztos, hogy az jobban fog neked elsülni. Állítottál valamit, elvárom, hogy bizonyítsd. Tehát: név szerint kik voltak azok a tudósok, akikre utaltál, és mikor, hol, kinek ismerték el, hogy csaltak?
Az égvilágon semminek.
Most, hogy elmeséltem életem történetét, a továbbiakban talán foglalkozhatnánk a topik témájával. Persze, csak ha te is úgy gondolod.
Még szerencse, hogy te, aki a személyeskedés elleni küzdelem élharcosának számítasz, mindig, minden körülmények között tartózkodsz a személyeskedéstől. Szmájlival, vagy anélkül.
A legfrissebb áttekintés kivonata a homeopátiáról:
Jonas WB, Kaptchuk TJ, Linde K.: A critical overview of homeopathy.
Ann Intern Med 2003 Mar 4;138(5):393-9
Homeopathy is a 200-year-old therapeutic system that uses small doses of various substances to stimulate autoregulatory and self-healing processes. Homeopathy selects substances by matching a patient's symptoms with symptoms produced by these substances in healthy individuals. Medicines are prepared by serial dilution and shaking, which proponents claim imprints information into water. Although many conventional physicians find such notions implausible, homeopathy had a prominent place in 19th-century health care and has recently undergone a worldwide revival. In the United States, patients who seek homeopathic care are more affluent and younger and more often seek treatment for subjective symptoms than those who seek conventional care. Homeopathic remedies were allowed by the 1939 Pure Food and Drug Act and are available over the counter. Some data-both from randomized, controlled trials and laboratory research-show effects from homeopathic remedies that contradict the contemporary rational basis of medicine. Three independent systematic reviews of placebo-controlled trials on homeopathy reported that its effects seem to be more than placebo, and one review found its effects consistent with placebo. There is also evidence from randomized, controlled trials that homeopathy may be effective for the treatment of influenza, allergies, postoperative ileus, and childhood diarrhea. Evidence suggests that homeopathy is ineffective for migraine, delayed-onset muscle soreness, and influenza prevention. There is a lack of conclusive evidence on the effectiveness of homeopathy for most conditions. Homeopathy deserves an open-minded opportunity to demonstrate its value by using evidence-based principles, but it should not be substituted for proven therapies.
Hát itt tartunk ma. Aki ennél többet mond akármelyik irányba, az nem a tények talaján áll.
Érdekes új kísérletekre hivatkozik, amelyek megállapították, hogy sok vegyület a várttól eltérően viselkedik, ha vizes oldatban higítani kezdjük: a molekulák elkezdenek összetapadni, nagyobb komplexekké összeállni. Minél nagyobb a higítás, annál nagyobb az effektus. Először fullerénekkel mutatták ki, aztán egyéb, közönségesebb vegyületekkel is.
A cikk irodalomjegyzéke hivatkozik régebbi cikkekre is, amelyeket szintén említeni akartam, meg olyanokra is, amiket még nem is ismertem, de ahogy látom, egy részük szintén a víz memóriájára utaló kísérletekről számol be.
Na, egyelőre ennyit, ezen rágódjatok egy kicsit, meg nézzetek utána a cikkeknek.
Na, megtaláltam végre azt a cikket, amit kerestem:
Thanks for the memory - a The Guardian cikke 2001-ből. A lényeg, hogy egy nemzetközi tudóscsoport (egy francia, egy olasz, egy belga és egy holland laboratórium együttműködése) lényegében megismételte Benveniste kísérleteit, egy kifinomultabb eljárással, egy kőkemény szkeptikus kutató, Madeleine Ennis irányításával (az immunofarmakológia professzora a belfasti Queens egyetemen), a legszigorúbb protokoll szerint. A cikk nem írja ugyan, de publikálták is az eredményt az Inflammation Research c. folyóiratban:
Belon M, Cumps J, Ennis M, Mannaioni PF, Sainte-Laudy J, Roberfroid M, Wiegant FAC. Inhibition of human basophil degranulation by successive histamine dilutions: results of a european multi-centre trial. Inflammation Research 1999; 48: s17-s18.
(sajnos nem érem el a cikket, ha valaki hozzáfér, nézzen már utána)
Nos, az eredmény a kutatók legnagyobb megdöbbenésére megerősítette Benveniste állításait. Benveniste csak annyit reagált erre: "hiszen ezt én már 12 évvel ezelőtt megmondtam".
Na egyelőre ennyit, még kb. két érdekes cikket találtam a témában, de elég nehéz most előkaparnom, ha megtalálom, megírom.
Hát pedig elég közismert. Egy francia kutató, Jacques Benveniste 1988-ban közölt egy cikket a Nature-ban, mely szerint gyakorlatilag végtelenül kihigított IgE antiszérum bazofil degranulációt okozott. Ezután a Nature kiküldött egy bizottságot Benveniste laborjába, James Randival az élen, akik megállapították, hogy Benveniste hanyag munkát végzett, satöbbi. Ez gyakorlatilag a karrierjébe került Benvenistének. Később más kutatók cáfolatokat közöltek, de Benveniste továbbra is kötötte az ebet a karóhoz, rámutatva, hogy mit csináltak másképpen a cáfolók. Nagyon hosszú sztori, nincs kedvem most mindent újra felkutatni és beírni, pár éve eléggé utánajártam.
Az eset után jó pár évig nem történt semmi fejlemény, mindenki elkönyvelte, hogy Benveniste marhaságot írt. Azonban aztán születtek újabb eredmények, mindjárt azt is megírom.
Jó. Lássuk a medvét. :) Mivel ismerlek (képzeld nemrég egyik felébredésem után még az IRL neved is eszembe jutott :) ), egyelőre megelőlegezem neked a bizalmat :) Lássuk-lássuk! :)))
Tipikus. A krétapor, azaz a mész, és a méz, ami ragacsos. Biztos ezek gyógyítják majd... a középkorban például volt egy olyan babona, hogy minden szervet rá hasonlító növényekkel lehet gyógyítani, mondván, hogy Isten azért teremtette olyan formájúra őket, hogy mi ezt lássuk. Például elmebetegségre diót alkalmaztak.
No de, hogy a XXI. században is még ez legyen a színvonal!!! Hát ez a tragédia!
