Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
"balkezesek csak különféle praktikák alkalmazásával képesek használni (külön mutatvány balkezesek számára a tűzváltókar kezelése)."
Na, ez az egy, ami nem igaz (a többi dologgal egyetértek)!
Harci helyzetben ugyanis a segítő (jobbkezeseknél a bal, balkezeseknél a jobb) kéz működteti a biztosító- és a felhúzókart, tehát itt előnyben vannak a balkezesek, nem a fegyver alatt vagy fölött átnyúlkálva kell a kezelőszerveket működtetniük.
Az AMD-65
Egy kézifegyver ergonómiai kialakításának általánosan elfogadott szempontjai szerint a fegyver kezelése legyen egyszerű, a lövés a lehető legkisebb megterhelést okozza a lövésznek, a kezelőelemek kialakítása zárja ki a helytelen kezelésből származó balesetveszélyt, az irányzóelemek gyors és pontos célzást tegyenek lehetővé, a tárcsere gyorsan legyen végrehajtható. Mindezek tükrében az AMD65 gépkarabélyt a következők jellemzik:
A fegyvercső 98 mm-rel rövidebb az AK-fegyverek csövénél, emiatt rövidebb lett az irányzóvonal is, valamint megváltozott a lövedékröppályák íve. Ez a változás azt jelenti pl., hogy 100 m-re alapirányzékkal (amely megfelel a 300 m-es távolságnak) a találat 330 m magasságban van a célzási ponttól, míg az AK-nál ez csak 270 m, a tízes kör sugara viszont a körkörös céllapon 50 m. Eszerint valamelyik fegyverrel az adott céllapra alapirányzékkal elvileg sem lehet kiválót lőni. A rövidebb cső miatt a fegyvert csőszájfékkel látták el, amelynek kicsi (12%) a hatásfoka, viszont megnövelte a lövőt érő hangterhelést, ami a rövidebb csőből kiáramló nagyobb nyomású gázok miatt már amúgy is nagyobb volt, mint az AK-nál. (Emellett, a csőszájfék miatt, az eredetileg 98 mm-rel rövidebb csőhöz 60 mm hozzájött, tehát a fegyver gyakorlati hossza mindössze 38 mm-rel lett rövidebb!);
A mellső pisztolymarkolat visszafordított helyzetét a tár kezelése indokolta, így viszont pont ellenkezőleg áll, mint azt a kényelmes fogás megkövetelné. A kifordított bal csukló olyan izomtónust kényszerít a lövőre, amely főleg hosszabb célzások esetén vagy sorozattűznél a kéz remegését válthatja ki;
A csőből készült válltámasz nem képes célzáskor jól megtámasztani az arcot, sorozatlövéskor kimondottan kellemetlen.
A további észrevételek minden Kalasnyikov-fegyverkonstrukcióra egyaránt igazak:
A fegyver tűzgyorsasága sorozatlövéskor olyan frekvenciájú lengéseket kelt (10 Hz), amelyek meglehetősen közel esnek egyes testrészek saját frekvenciájához, ez főleg sok hosszú sorozat lövésekor okoz korai elfáradást;
A fegyvertusa elméleti tengelye oly mértékben van megtörve a fegyvercső tengelyéhez képest, hogy az tüzeléskor jelentős felrántó-nyomatékot ébreszt. Sorozatlövésnél ez a nyomaték 10 Hz-es függőleges irányú lengést gerjeszt. Ezt a hatást csupán látszólag mérsékeli a kompenzátor, mert ez a szerkezeti elem csak akkor lép működésbe, amikor a lövedék után nyomuló gázok elérik, míg a fegyver függőleges mozgása gyakorlatilag a lövedék megmozdulásával egy időben megkezdődik;
A tűzváltókar nehezen kapcsolható, viszont ha egyszer megmozdult, nehéz beletalálni a keresett tüzelési módba. Főleg bebiztosításkor várható a tenyér becsípődése a váltókar és a tokfedél lemeze közé;
A tárcsere ideje az AK-fegyvereknél átlagosan 5 s (az M16-nál ez csak átlagosan 3 s) a tárnak a tártáskából való kirángatásához szükséges idővel most nem számolva-, mert a tárcserét követően a zárkeretet újra fel kell húzni. Nem szerencsés megoldás az sem, hogy a tár kiürülését csak a kakas halk csettenése jelzi;
A fegyver jobbkezes, jobbszemes lövő számára készült, a balkezesek csak különféle praktikák alkalmazásával képesek használni (külön mutatvány balkezesek számára a tűzváltókar kezelése). Bal kézzel és szemmel való tüzeléskor a felhúzókar a lövő arca előtt (részben a látóterében) zavaróan leng, ehhez járul a kirepülő hüvelyek, valamint a töltényűrön és a tokfedél résén keresztül kiáramló égéstermékek zavaró hatása;
A fából készült mellső pisztolymarkolat nem kínál határozott megfogást és erősen sérülékeny. (A bal kéz nyomatékát nagyobb karon működteti, mint az alsóágyas fegyvereknél.)
A felsorolt ergonómiai problémákat a fegyver szerkezetét alapjaiban nem érintő átalakításokkal már évtizedek óta megszüntethették(tük) volna. Ezért (hanyagság, igénytelenség miatt?) azonban jelenleg a Kalasnyikov-fegyverek ergonómiailag a leggyengébbek közé tartoznak a világon, és ebből a szempontból elavultnak tekinthetők!
Mindenképpen ergonómiai kérdés a lövésből származó hátraható erő hatása is. Az impulzustétel értelmében a fegyver impulzusa (amiből a lövőt érő terhelés származik) a lövedék tömegétől és sebességétől függ. Ez az érték vitathatatlanul kisebb a kis űrméretű fegyvereknél, mint a 7,62 mm-eseknél, tehát azok a lövészre kisebb terheléssel hatnak, ugyanakkor nagyobb lőtávolságokon kisebb a hatásuk. A 7,62 mm-es 43M töltény tömege 16,4 g, az 5,56-os SS109-é 12,3 g, 30 töltényes tárakkal számolva, valamint feltételezve, hogy egy javadalmazás töltény 5 tár, ez azt jelenti, hogy 5,56 mm-es SS109 tölténnyel a katonának 615 g-mal kevesebbet kell cipelnie. Ez mindenképpen jelentős értékelési mutató (tulajdonképpen a kis űrméret hozzáértő számára-egyetlen számottevő előnye a hagyományoshoz képest).
Mindezek alapján arra az általános kérdésre, hogy elavultak-e napjainkban az MH Kalasnyikov-rendszerű fegyverei, nem lehet határozottan sem igennel, sem nemmel felelni.
Megbízhatóságuk, 200 m feletti tűzerejük és találati pontosságuk mindenképpen megfelel a kor követelményeinek, azonban ergonómiailag mindenképpen korszerűtlenek, ezért kezelésük jobban igénybe veszi a lövészt, mint a legtöbb, alapvetően későbbi konstrukciójú nyugati fegyveré.
Jelen pillanatban a 7,62 mm-es AK-fegyverek nem tekinthetők korszerűtlennek. Valószínű, hogy a volt VSZ egykori tagjai hasonló gondokkal küzdenek. Meg kell jegyezni, hogy a FÉG 31által gyártott AMM és AKM a nemzetközi összehasonlításban is előkelő helyet érdemelt ki, az AMP-t meg egyenesen a legjobb AK-variációnak tartják, pl. az Egyesült Államokban. (Ez a helyzet viszont csak addig tart, amíg valamelyik szomszédunk nem kezdi meg csapatainak átfegyverzését.)
Az ezredforduló környékén rendszerbe álló kézifegyverekről jelenleg csak annyit lehet tudni, hogy valószínűleg alig fognak alakban és működési elvükben hasonlítani a mostaniakhoz. Egyesek szerint az elégő hüvelyes töltény térhódítása várható, de azt sem lehet kizárni, hogy a folyékony hajtóanyagok vagy valamilyen kombinált lövedékgyorsítás veszi át a jelenlegi lőporok szerepét. Nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy ezen fegyverek tűzgyorsasága 2000 lövés/min körüli lesz, a lövedék kezdősebessége meghaladja az 1500 m/s-ot, kialakítása pedig alkalmassá teszi a 7-10 mm-es acélpáncél átütésére is. Ilyen feltételek mellett természetesen a 7,62 mm-es Kalasnyikovok már teljesen elavultnak fognak számítani, így cseréjükről mindenképpen gondoskodni kell.
1. Milyen Kalasnyikov-rendszerű gépkarabélyokkal rendelkezik a Magyar Honvédség? Az MH jelenleg 4 féle hazai gyártású Kalasnyikov (AK) gépkarabély-modifikációt használ, ezek közül egyik sem felel meg az eredeti AK47 típusnak, hanem annak különböző mértékben módosított változata.
12. ábra: Az AMP változat (felül) és az AKM-63 változat (alul)
a., AMD65: a legnagyobb darabszámban rendelkezésre álló, ezért alapvető típusnak tekinthető fegyver. A gépkarabély műanyag mellső és hátsó pisztolymarkolattal, kihajtható válltámasszal, viszonylag rövid (317 mm-es) csővel és csőszájfékkel szerelt változat. Irányzóvonala a csőhossz arányában rövidebb az alaptípusénál;
b., AKMF: az AKM63 gépkarabélyok fatusásra és faágyazatúra átszerelt változata, az eredeti műanyag alkatrészek pótlásának megoldatlansága miatt (csőhossz: 415 mm);
c., AMM: a szovjet AKM apró módosításával létrehozott fegyver, gőzölt bükkfából készített fatusával és -ágyazattal (eredeti csőhosszal);
d., AMMSZ aláhajtható lemez-válltámasszal szerelt AMM változat (eredeti AKM csőhosszal: 415 mm).
A szintén magyar fejlesztésű, és a világ szakirodalma által a legjobb AK-változatnak tartott AMP-ről még manapság is csak azt lehet megbízhatóan tudni, hogy rendszeresítették 1974-ben, de az MN számára 1992 végéig ellátás nem volt.
A típusok sokféleségének azonban semmiféle harcászati, alkalmazásbeli indoka nincs, csupán az ország mindenkori lehetőségei, vagy aktuális alacsonyabb szintű politikai döntések határozták meg, hogy éppen melyik típusból vásároltak (jellemzően a ma is leginkább használható AMP-ből nem vettek egy darabot sem). Nem volt szokatlan az a megoldás, hogy a hadsereg a fegyvergyár likviditási gondjait soron kívüli vásárlással segítette enyhíteni, a gyár viszont abból szállított, amilyen típus éppen a raktáron volt, vagy amit éppen gyártott.
3334. ábra: A Kalasnyikov AK-74 (felül) és az AKS-74 változat (alul)
Nincs semmiféle (sem harcászati, sem műszaki) indok arra, hogy 11 éven belül (1963-74) három Kalasnyikov-variációt kellett kifejleszteni, csak az átgondolatlan, koncepciótlan igénytámasztás magyarázhatja ezt a maga nemében páratlan helyzetet. 1974 óta viszont az AKM, AMMSZ, illetve AKMF módosításán kívül egyáltalán nem lehetett hozzányúlni a fegyverekhez, még a vállalat által kifejlesztett kis kaliberű NGM-re (5,56 mm-es AMM) sem volt igény.
Tovább növeli a gondokat, hogy a felsorolt típusok nem jellemezhetik semmilyen sorrendben a technikai haladást, azaz az idő múlásával a fegyverek nem lettek korszerűbbek. A korszerűsítés nem a harcászati alkalmazhatóságot növelte (még akkor sem, ha az volt a kimondott cél), hanem többnyire technológiai okokból történt. Az AMP például sokkal modernebb, mint az AMM, vagy az AMMSZ.
Némethonból lehet rendelni, nekem is onnan van, de nem 100%-ig kompatibilis az Izhmash féle termékekkel, kicsit reszelni kell rajta. Persze, ha neked nem orosz van, akkor ki tudja? :)
Fősuliban kötelező leadandó dolgozat témája egy puska vagy pisztoly működés leírása, feltételezem hogy fizikai/konstrukciós paraméterekkel. Tudtok olyan oldalt ahonnan a kaláról tudnék tervrajzot, működést, fizikai jellemzőket letölteni?
Találtam egy másik képet, ha jól veszem ki, akkor mégis az, elöl kell a szájába lökni egy 30mm-es gránátot, és hátul a tárban meg vmi speckó skuló löki ki a csőből, ha jól tévedek.
Talán az túlzás, hogy eladhatatlan, de olyan karriert, mint az AK-47 soha nem futhat be.
A volt Szovjetunió területén rengeteg belbiztonsági és különleges alakulat van, ahol számít a Nyikonov karabély megnövekedett pontossága. Tehát a belső piacon azért eladható.
Persze a tervező biztosan arról álmodozott, hogy ledönti a Kalasnyikov rendszert a trónjáról. :-) Az 1960-as évek óta minden tervező erról álmodik arrafelé, már az 5,45 mm-es pályázaton is volt alternatívája a módosított AKM-nek, de persze az utóbbi nyert.
Ugyan a legkevésbé sem vagyok szakértő. Érdekes, de eladhatatlan. Még az ennél egyszerűbb szerkezetű AK-107/108-asokat se nagyon fogják tudni eladni komoly darabszámban, az 5.45-ös űrméret és a megnövekedett bonyolultság ( és az ebből adódó magasabb ár) miatt.
Szagértő Uraknak mi a véleményük az AN-94 Nikonovról?
Mivel tud ez többet az AK-nál, hogy le akarják cserélni rá?"
Ez a bizonyos: tuggya rak kategoria. en meg nem talalkoztam elo emberrel, aki lott volna vele. A katalogusok lapjai meg minden baromsagot elbirnak.
De imho legegyszerubb elkonyvelni egy ujabb hamvaba holt ruszki fejelsztesnek. meg ha szuperjo lenne, akkor sem lenne penz renceresitesere, kulfoldre meg nem kifejezetten eladhato a remek:-)) orosz marketing mellett.
Ja még a TT-ről: általában jobban szerették a használói, mint a PA-t, amit több szempontból nem is csodálok. A TT-vel kényelmes lőni, a hosszú szán hátrasiklási út egész jól lenyeli a visszarúgást. Továbbá nem veri össze-vissza az ember hüvelykujja és mutatóujja között a bőrt. A TT valszeg megbízhatóbb, mint a PA, a lőszerének kúpos, palack alakja nagyon kedvező a biztonságos adogatás szempontjából. (pl. üres hüvelyeket is minden további nélkül beadogat a tárból). A PA-nál, ha visszakíséri kézzel az ember a szánt csőretöltéskor, akkor igen jó valószínűséggel akadályt produkál. A TT-nél ilyen nincs. Ugyanakkor az, hogy a PA egy kalap sz. az nem a lőszerét minősíti.
Ugyanakkor:
A TT ergonómialilag botrányos. Lőszere bár gyors, de kis átmérőjű, kifejezetten jellemzően átlövi az emberi testet, tehát rendőrségi felhasználásra nem fényes. Hangos. A kakas biztonsági nyugaszon kívül nincs biztosítása, leejtve lőhet. A kakas odacsípi a kezet a tokhoz kicsit is magas fegyverfogásnál. Stb....
Szóval: sztem egyik sem korszerű, és egyik sem nagyon alkalmas rendőri felhasználásra.
A Maki is jó egy-két dologra. Csak a lövedéket kell jól megválasztani. Tévedés jelentős átütőerőt tulajdonítani neki a lágyacél mag miatt. Nincs igazán difi az ólommagvas FMJ maki és az acélmagvas FMJ maki között sem puha, sem kemény célban. Lövedékálló mellényen vizsgálva gyakorlatilag ugyanazt tudják. Az acélmagvas bogyó viszont városi környezetben, rendvédelmi felhasználásra eccerűen állatság. Ha kemény felületre lősz vele, a lövedék, vagy ha véletlenül szétnyílna a köpeny, akkor csak az acélmag, össze-vissza pattog mindenfelé. Ezt mondjuik képzeld el emberekkel teli uccán.
Én egyszerűen nem látom, hogy az általános hadi felhasználásban a maroklőfegyver fontos szerepet töltene be. Talán vmi utsó sansz fegyver, ha lerohanják az állását a viselőjének ezen felül lehet vele kivégezni, öngyilkolni, fenyegetőzni, és menőzni.
Helyette inkább kompakt gépkarabélyt! De az drága.
Még a múlt évtizedben is terveztek rá pisztolyt.Csak ezért merült fel bennem a gondolat,van olyan szerepkör amiben megállaja a helyét.Azt külön érdekesnek találtam,hogy az APSZ leváltására egy azonos ürméretü géppisztolyt terveztek ( OTs-33 ).
Daf11:Mire jó a 9x18-as lőszer?Vagy a 9x18-as lőszer jó?
Személyes véleményem: a 9x18mm Makarov lőszer egy...*** ( nem jó )
Ennek oka, hogy a lőszer tervezésekor (50-es évek) az oroszok a gépkarabély legyőzhetetlenségében hittek, így egy másodrendű pisztoly/pisztolylőszer koncepcióban gondolkodtak... A Makarov-pisztoly súlyzáras, így nagy energiájú őszer kilövésére nem alkalmas, ezért a lőszert hozzá igazították...
egyébként maga a lőszer acélmagvas, így közelről jó az átütő képessége, messze meg nem repül el.. :-))))
A PA-63 lőszere is ez, kérdezz meg néhány rendőrt, mit gondolt róla.. Apám (aki rendőr volt) beájulna :-)))) (ő a TT-re esküdött..)
Előkerültél. Ha a 9x18 mm Makarovra gondolsz, akkor az eredeti kivitelében egy olyan pisztolytöltény, ami "erejét" tekintve még épeszű tömegű tömegzáras pisztolyokban is használható. Semmi extra. Viszont a makit azóta továbfejlesztették, elméletileg jóval nagyobb kezdősebességre és átütő képességűre, de erről megbízható infót nem igen láttam még. Ugyanakkor mintha olyant írtak volna vhol, hogy az ehhez a modernizált lőszerhez készített pisztoly töltényűrkialakításával értek el némi zárkésleltetést. De semmi többet erről nem tudok.
A 9x18 mm ULTRA (9 x18 Police) gyakorlatilag az a töltény, amiről a Maki koncepcióját lenyúlták az oroszok. A 9 mm Browning Short-tal megegyező hüvelyperem átmérő, annál egy kicsit, hosszabb hüvely (lehet, hogy kissé kövérebb is, most nem emléxem biztosan), és Browning lövedékátmérő, 6 g körüli lövedéktömeg. Teljes bukta volt.
