A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
A jövő fizikája elismeri a valóságos mozgás létezését is. Mert létezik a természetben egy olyan viszonyítási bázis, amely alapján mindig meg lehet mondani, hogy egy test valóságos mozgásban van-e, vagy nyugszik.
Ebben az elmúlt korok tudósai mindig is hittek, és igazuk is volt. Csak még nem jöttek rá, hogy mi ez a viszonyítási bázis. Pontosabban, csak néhány ember jött rá, akiknek a szavát valamiért nem akarja meghallani a vezető tudósok csapata.
Eleinte a Földet tekintették a bázisnak, azután Kopernikusz a Napot, Newton az isten által teremtett abszolút teret, Lorentz pedig az étert. Mindegyikben volt némi igazság, de egyik sem vált be tökéletesen.
Ha megvan a valódi viszonyítási alap, akkor minden a helyére kerül, és vége a relativista szemléletmódnak.
"A relativitáselméletven a sebességet mindig a megfigyelőhöz képest vesszük."
Nem ismered a relativitáselméletet, csak felszínesen.
A relativitáselméletben mindig egy viszonyító testhez mérjük a sebességet, ami nem kell, hogy a megfigyelő legyen. Ettől viszonylagos, vagyis relatív a sebesség.
" A fénysebességet is."
Nem, ez tévedés. A fénysebesség kivétel a relativitáselmélet szerint. Nem relatív sebesség, hanem abszolút állandó. Bármihez viszonyítanád, mindig 300 000 km/s lenne Einstein szerint. Ezért nem is szükséges viszonyítani.
"A megfigyelő pedig mindig nyugszik."
Erről szó sincs. A megfigyelő is mozoghat.
"Nem használunk olyat, hogy két sebesség különbsége..."
Már hogyne használnánk. Csak a két sebesség különbsége Einstein szerint másképpen számolódik, nem egyszerű kivonással.
A relativitáselmélet ott hibádzik, hogy nem ismeri el a valóságos (vagyis abszolút) sebesség létezését, csakis a relatív sebességet. Persze fura módon a fénysebesség kivétel a szabály alól.
A relativitáselméletven a sebességet mindig a megfigyelőhöz képest vesszük. A fénysebességet is. A megfigyelő pedig mindig nyugszik. Nem használunk olyat, hogy két sebesség különbsége, mert az egészen más tulajdonságú mennyiség, kezelhetetlen, és hasztalan.
De persze te ezt nem értheted, mert ahhoz tisztában kellene lenni a relativitáselmélet matematikájával, és te azzal nem vagy.
Vajon hogyan jutott el Einstein arra a teljesen értelmetlen gondolatra, hogy a fénysugár mindenhez képest ugyanakkora sebességgel halad? Kövessük végig!
Először is tévesen értelmezte az MM kísérletet, amiből azt a következtetést vonta le, hogy sem éter, sem semmiféle más fényközeg nem létezik. Miért érdekes ez? Hát azért, mert a hullámok sebességét mindig a hullám közvetítő közegéhez viszonyítják. A vízhullámokét a vízhez, a a hang sebességét a levegőhöz.
Igen ám, de Einstein szerint a fénynek nincs közvetítő közege, így ehhez nem tudta viszonyítani a fénysebességet.
A kísérletekből ismerjük, hogy a fény sebessége nem függ a fényforrás sebességétől, tehát a fényforráshoz sem lehet viszonyítani a fénysebességet.
Einstein szerint viszont nem létezik kitüntetett rendszer, mert minden rendszer egyenértékű.
Ezeknek a hibás feltételeknek csakis egyedül az felel meg, ha mindenhez képest ugyanannyi a fénysebesség. Így jutott el Einstein ahhoz a téves eredményhez, hogy a fénysebesség mindenhez képest ugyanannyi.
Hol van a hiba a gondolatmenetben? Miben tévedett Einstein?
Először abban, hogy a fényközeget száműzte. Erre a tévedésére később rá is jött.
Másodszor pedig nem igaz a rendszerek egyenértékűsége. Erre a hibájára soha nem jött rá.
Láthatjuk, hogy Einstein relativitáselméletében teljesen mindegy, hogy mekkora sebességgel szaladunk a fénysugár után, a fénysugár mindig 300 000 km/s sebességgel menekül előlünk.
Ha gyorsabban szaladunk akkor is.
Sőt az is mindegy Einstein szerint, hogy a fénysugár szembe jön velünk, vagy velünk egyirányban halad. Mindig ugyanaz a sebessége hozzánk képest.
És ezt a mesét sikerült eladni Einsteinnek.
Persze sokan segítettek, és segítenek ma is, hogy ez a fantasztikus mese életben maradjon.
"A józan logika szerint a két sebesség vektoros összege"
Nem!
A józan paraszti ész itt már cserben hagy. A sebességek egymásra rakódását nem vektoraik összeadása írja le helyesen. Ez csak egy v<<c esetén érvényes közelítés. Általános esetben a sebességparaméterek (sv=arth(v/c)) (más néven a rapiditások) összegeződnek.
De amúgy ezeket a sebességeket nyilván nem így ilyen algebrai módon jelölve lehet összeadni, hanem a Lorentz-transzformáció segítségével, és akkor minden stimmel. Elhiheted nekem. Ellenőriztem.
Nem a relativitáselmélet bukott meg, hanem ismét te!
A te primitív okoskodásaidból sohasem lesz semmiféle "jövő fizikája".
Mert a sebességek általában nem hármasvektorként adódnak össze. Ez csak egy közelítés, ami csak a fénysebességnél sokkal kisebb sebességekre érvényes. A fénysebességgel összemérhető sebességek esetén durva hibákhoz vezet. Itt már megbukik az a "józan ész", ami a hétköznapi sebességek között szerzett tapasztalatok alapján fejlődött ki.
Nem, ez nem a relativitáselmélet matematikája, hanem csak egy butácska ember "matematikája", aki az egyszemélyes szerepjátékában szuperfizikusnak képzeli magát.
