(Egyébként csak a tévésorozatok terén ilyen rossz a helyzet, mert a tévéfilm-gyártás beindulni látszik, több is forog jelenleg, és néhány már dobozban van - ha érdekel valakit, szívesen részletezem :) Engem érdekelne, de akkor szétoffolnánk a topicot. Javasolhatom a Minden, ami csak színházzal kapcsolatos topicot? Ott úgysem jár mostanában senki, nem zavarnánk. :(
A "becsődülés" tényleg nem túl jó ötlet, de annyit megigérhetek mindenképpen, hogy átadom üdvözleteiteket (milyen hosszú szó!), és lesz nálam fényképező is, olyan leszek így, mint "japán-turista-a-Hősök-terén"... Jaj, de jó! Fényképezz ügyesen!
Hogy lehet itt jelszavat módosítani? A hozzászólások feletti menüsorban (nem az oldal tetején!), a Beállítások menüpontban. Nekem ez volt az első dolgom! :)
Meghallgattam az AS néhány számát. Az instrumentálisak a jobbak. :) Ez kritika lett volna topicunk "tárgya" felé?!
CC, nem vagy semmi. Mindent fölteszel, amiben csak megemlítik László Zsolt nevét... Naná! Mi másért hívnának Crazynek?
Ennyi linket nem is adtam neked, de a VII. Olivéres nálam is szerepelt, azt hiszem. :) A linkekre Barrix vezetett rá, amikor leírta, hol találta a VII. Olivért. Kapolcsra nem vittem magammal a LZs-linkgyűjteményt, azóta pedig nemigen voltam otthon, hogy újra magamhoz vegyem.
Tényleg nem olvastam még a Mancs-cikket, de ebből nem is derült ki, hogy az lenne. A megjelenés helye Heti Válasz. Nem tudtam, hogy összefügg. Most pedig megbotránkoztatlak: ezeket sem olvastam el, csak egy-két mondat erejéig, és már hoztam is. Éjjel ugyanis dolgoznom kellett volna (ahogy most is), nem a neten lógni. Csak hát elkapott a hév...
Ha hiszed, ha nem, éppen tegnap olvasgattam a szinhaz.hu-s Lili topicot, a honlapot is megnéztem. Emberbarát kritikákat linkeltem is az indexes Szervét topicba. :)
2 konkrét cikkre emlékszem (Füles, Sikeres Nők), ami Lilivel készült és nekem megvan. Ilyesmivel is foglalkozol? Ha igen, idővel szívesen begépelném.
Hova mennek a barrix és CC által pár hete felsorolt színészek? Sehova, csak arról tárgyaltunk, hogy a sokféle helyről jött színésznek nagyon nehéz lenne összeegyeztetni évközi munkáját a Falstaff folytatásának érdekében.
Tetszik, hogy a Kamarából éppen KZ-t említetted meg! :)
Azért a Kisváros egyenlő mondjuk a BK-val vagy a Csíííz-zel... Illetve: volt, én sajnálom hogy nincsen már... hisz belegondoltatok: jelenleg 2 (azaz kettő) magyar sorozat van: BK, Pasik. Szerintem akkor inkább már a Kisváros, és inkább Járai meg a Mátéja, mint a Berényi-klán valamelyik (bármelyik) oszlopos tagja... (Egyébként csak a tévésorozatok terén ilyen rossz a helyzet, mert a tévéfilm-gyártás beindulni látszik, több is forog jelenleg, és néhány már dobozban van - ha érdekel valakit, szívesen részletezem :)
A "becsődülés" tényleg nem túl jó ötlet, de annyit megigérhetek mindenképpen, hogy átadom üdvözleteiteket (milyen hosszú szó!), és lesz nálam fényképező is, olyan leszek így, mint "japán-turista-a-Hősök-terén"...
Meghallgattam az AS néhány számát. Az instrumentálisak a jobbak. :)
CC, nem vagy semmi. Mindent fölteszel, amiben csak megemlítik László Zsolt nevét... Ennyi linket nem is adtam neked, de a VII. Olivéres nálam is szerepelt, azt hiszem. :)
Most már valószínűleg menne a linkelés, csak egyelőre nincs mit.
Ugye, minket is viszel magaddal a szinkronstúdióba? Bár László Zsolt nem szeret szinkronizálni, lehet, hogy nem is örülne (a többiekről nem is beszélve), ha becsődülnénk. :))
Én a helyedben a Kisvárost nem tettem volna föl az imdb-re... Bár alapban örülök, hogy LZS szerepel azon a nemzetközi holapon.
A Lilis honlapodat láttuk, köszönjük. :)(Barrix=Percy, Navarre=Roux)
Mindenekelőtt egy infó az általatok már szépen összegyűjtött filmográfiába:
Zsolt szerepelt a Kisváros 2000. április 18-i epizódjában ("Keresd Charlie-t!"). Nem emlékszem kit játszott benne, de szerintem egy rosszfiút, "Charlie" (Bertalan Ágnes) egyik emberét. Arról szólt az epizód, hogy Tardos (Puskás tamás) Ungarische James Bondként beépül a bűnözők közé. Abban a részben egyébként szerpeelt Barabás Kis Zoltán, Závodzsky Noémi, Szakács Tibor, Uri István de még Mundruczó Kornél is.
Ez egyébként azt hiszem fenn van az imdb-n is a filmográfiájában (lent, a tévés vendégszerepléseknél), én tettem fel (mint ahogy a Hídemberbe és a Chacho Romba is.)
No most magamról, lévén újfiú vagyok itt, de a színház.hu-sok már találkozhattak velem az ottani fórumon (vagy a Figaro darabtemetőjén :)
LZS-t először a Velenceiben láttam, majd az Elektrában (nagyon meglepődtem, hogy Horváth Lajos Ottó helyett ő jött be :), aztán Haramiák, Figaro (utóbbi a darabtemetőn).
Azt hiszem, ő a legjobb Budapesten játszó harmincas színész; sok jó színészünk van rajta kívül is, Stohlt is bírom, de az ő rtl-es teljesítménye sokat ront az összképén. Ellenben Stohl "James Dean" Bucival (bocs, ha morbid hasonlat), LZS sokak példaképe lehetne, színpadon kívül is.
Szerintem jó választás Bán bán szerepére. És Vidnyászky miatt is optimista vagyok.
OFF
Hova mennek a barrix és CC által pár hete felsorolt színészek?
Katona: Csákányi, Fekete E., Elek F., Lengyel F.
Víg: Hajdu
Madách: Pikali Gerda
Bárka: Czintos J.
Magyar: Szakácsi
Budapesti Kamara: Karácsonyi Zoltán (és a többiek)
Azt hallottam, hogy Csákányi egy éves fizetés nélkülire megy, de szerintem nem végleges a megválása a Katonától.
ON
Van egy ismerősöm annál a szinkronstúdióban, ahol a Vészhelyzetet magyarosítják, minden évben felajánlja, hogy bemehetek simán, csak eddig nem haraptam rá, majd most!
Szikora János rendező ezelőtt huszonöt évvel üstökösként tűnt föl a magyar színházi élet képzeletbeli egén. Egészen pontosan Pécsett. Az Óriáscsecsemő premierje után azt írták a fővárosi lapok, hogy annyi ötlettel sziporkázik, amennyivel más egy egész pályát kitölt. Szép hosszú csóvát húzott maga után: hol zajos sikereket, hol pedig botrányokat kavart. Az ország szinte valamennyi színházában megfordult rendezőként vagy igazgatóként. Feltűnő, hogy míg igényes előadásai különleges színházi csemegének számítottak, a színházvezetői székből mindenhonnan viharosan távozott. Most a fővárosban készül premierre, az Új Színházban február 26-án mutatják be Csiky Gergely Ingyenélők című darabját.
– A kérdés persze naiv, de azért érdekel: hogyan kerülhet ez a dráma ma egy magyar színház repertoárjába?
– Mert a középpontjában egy ártatlan, magatehetetlen lány áll, akit a környezete gátlástalanul kiárusít – a szó szoros értelmében, tehát azért, hogy pénzhez jusson. A világábrázolásból az sugárzik, hogy az egzisztencia, a látszat fenntartásáért az emberek minden immorális cselekedetre képesek. A dráma tele van olyan emberekkel, akik lecsúsztak a társadalmi ranglétra felsőbb fokairól, és egyetlen törekvésük, hogy a kisstílű vegetációból valahogyan kikerüljenek. Ezért svindliznek, hazudnak. Az Ingyenélők női főszerepét Bánsági Ildikó alakítja – Márkus Emília volt ebben a színész nagyasszony -, aki hazudja a hősi múltat, egy, az 1848-as forradalomban vértanú halált halt ezredest, akinek kitalált meséjével csal ki pénzt az emberektől. Fogadott lányát Kecskés Karina játssza, barátjukat, a lecsúszott ügyvédet Szilágyi Tibor, az eredetileg birkatenyésztő pesti “urat” Bubik István. Van a darabban egy különös, sátáni figura, őt László Zsolt alakítja, de a mű még számtalan kiváló epizódszerepet kínál a társulatnak.
...
– Rendezőként ma is azzal a szándékkal nyúl egy új darabhoz, amiért eredendően színházba járnak az emberek, hogy katarzist éljenek át, azt a felkavaró üzenetet kapják, hogy változtasd meg az életed?
– E hit, belső parancs nélkül nem lehet színházat csinálni. Enélkül értéktelen, érdektelen a színház és csak erőlködés. Fontos jelzés, hogy ma Magyarországon sikeres minden előadás. Szinte mindenütt teltház van, és ebből arra kell következtetni, hogy az emberek szeretik, akarják a színházat. Valószínűleg azért, mert a televízió, a kereskedelmi tévék sok mocska után újból él az emberekben az éhség a közvetlen, személyes élmény iránt. Amit a tévé kínál, az konzerv, még ha rá is írják: művészet. A színház pedig olyan konyha, ahol nem konzervből főznek. Mi, színházi emberek persze tudjuk, hogy ez nem mindig van így, de a rendezőnek éppen az a dolga, hogy ne engedjen az olcsó kísértésnek.
– Lehet, hogy ezért nincsen státusban egyetlen színháznál sem?
– Nem tudom.
– Vagy azért, mert a színházakban is alkalmi team-ek “gyártanak” egy-egy produkciót, mint az az iparban már megszokott?
– Óriási kérdés, hogy miben hiszünk? Az alkotó közösségekben vagy a produkciókban? A szakma ebben megosztott. Én a régi, konzervatív táborhoz tartozom, akik azt mondják, hogy a színházi lét csak együttesekben képzelhető el. Az egy produkcióra összeállt társaságok ugyanis nem hordozzák a permanens fejlődés lehetőségét. A jó színházban emberek hatnak egymásra, építkeznek egymásból éveken keresztül, és ennek az eredménye a jó előadás. Az alkotó közösségben hiszek, akiket nem egy produkció, hanem egy közös világszemlélet, nyelv köt össze. Közösen beszélni egy nyelvet – ez nagyobb feladat, mint létrehozni egy jó előadást. Talán ezért nincs állásom.
Szerb Antal kisregényéből, a VII. Olivérből készít filmet Pacskovszy József. A címszerepet Nagy Péter, Saint Germain gróf szerepét pedig Sinkó László játssza. VII. Olivér története röviden a következő: a tejfölösképű Olivér megdönti saját hatalmát, hogy kibújhasson az uralkodás nyűgei alól és elmehessen "élni", a nép közé vegyülni. Egy St. Tremolo nevű üdülőhelyen úgy érzi, megtalálta az igazi életet, ott kerül be egy lány miatt a szélhámos Saint Germain gróf csapatába. Ám egyszer mégis vissza kell térnie korábbi önmagához...
Mennyire maradtak meg a Szerb Antal-i párbeszédek?
Többnyire megmaradtak a dialógok. Annyiban változtak, hogy milyen szereplők kerültek még a történetbe, milyen karakterek változtak meg, illetve az irodalmisága lett egy kicsit a köznapi beszédhez igazítva.
A forgatáson úgy láttam, hogy beleírt egy narrátor szerepet is a történetbe...
Igen, igen. Sandoval (László Zsolt), a minden hájjal megkent festő belép a történetbe, és mesélni kezdi a történteket.
Akkor tulajdonképpen az ő elmesélése a film?
Mondhatni, hogy igen, bár nem sokat beszél, inkább csak bizonyos dolgokhoz hozzáfűzi a véleményét. Az elején tehát eligazít minket, utóbb aztánő is belekerül a történetbe, és onnantól már nincs igazán mit mondania, inkább ő maga is cselekvője lesz a történetnek
Tehát az ő szemszögéből indul a történet, és aztán...
...aztán legvégül megint csak visszatérünk az ő szemszögéhez.
r: Koltai Róbert, í: Vámos Miklós, dr: Vészits Andrea, o: Gózon Francisco, z: Dés László, h: Kovács György, k: Tresz Zsuzsa, Breckl János, l: Horgas Péter, gy: Tarr Erika, p: Barbalics Péter, Simó Sándor
gyc: Magic Media, Hunnia Filmstúdió, HBO, MTM Kommunikáció
sz: szí, ho: 2681 m, 98 perc,
b: 1996. április 11.
sze: Koltai Róbert (Nagyottó), Görög László (Kisottó), Kerekes Éva (Éva), László Zsolt (Géza), Molnár Piroska (Mama, Klári néni), Kátay Endre (Szamba Tata), Bódis Irén (Szamba mama), Nagy Anna (Erika anyja), Huszárik Kata (Erika), Sztarenki Pál (Pixi), Kelemen József (Mixi), Jordán Tamás (osztályfőnök), Szabados Mihály (Jóska), Helyey László (beszédtanár), Székhelyi József (főtanszakvezető), Hernádi Judit (Jutka), Tímár Éva (Szilvike), Hollósi Frigyes (Gigi), Balogh Erika (büfés), Rajhona Ádám (Gyuri), Lukáts Andor (Bonviván), Hunyadkürti György (sakkozó színész), Fekete András (őrmester), Mácsai Pál (főrendező).
tartalom: Szamba Ottó Tiszabottyánban a kulturális és sportélet lelke, motorja. Elsősorban az amatőrszíntársulat szervezője, rendezője, színésze. Ő az örök ügyeskedő. Kisottót iszonyúan nyomasztja mindez, ezért Budapestre megy, és nevét Tiborra változtatva felvételizik a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Amikor végez, egy távoli kisvárosi színházba szerződik. Híre jön, hogy apja börtönbe került a kultúra miatt (notabene sikkasztásért). Amikor Kisottó meglátogatja, már a börtönbeli amatőr színtársulattal próbál. Kisottót és apját ezután autóbaleset éri. A fiú meghal, apja pedig tetőtől talpig gipszben őrzi az emlékét.
díj(ak): 1996 - Magyar Filmszemle: a Pesti Műsor díja a közönségszavazatok alapján
Zsótér Sándor – Sarah Kane: Megtisztulva (Cleansed) /színház
2002. február 14-16. 20h
Újra a Trafóban!
”[…] Sarah Kane az elviselhetetlenség megalkuvás nélküli színpadi poétája: életében botránykô, kihívás, a színháznak odadobott kesztyű. Halálában kultuszfigura (ha akad még-e a földön, ki nem tudná: öngyilkos lett huszonhét évesen): az ôrjítô önmagába zártság dermesztô legendája.
[…] Egyelôre kevesen merték igazán megérteni, a jövô nemzedékek talán majd sóvárgó tekintettel kutatnak minden nyom után, hátha föllelnek néhány kéziratlapot, amely mindenki más figyelmét elkerülte addig.
[…] Különleges szerzô és különleges rendezô találkozásából ritka letisztult – és mindkettôjükhöz hű – elôadás született a Trafóban: a szöveg, a szituáció, a színész, az akció és az ”egyéb színpadi eszközök” homogenitásának mintapéldája." (Upor László, Ellenfény)
Elátkozott közért: ártatlannak látszó, elhagyott hely. Megvannak még a rendes élet nyomai. Vásárolni már nem lehet. A mindennapi élet helyére beköltözött a tisztítótűz? Vagy a pokol? Akik most lakják: hét ember. Bent rekedtek az utolsó zárás után, vagy a világ jól működônek tartott része elôl húzódtak ide. Mi kényszeríti ôket, hogy itt éljenek? Benti életük társasjáték része. Kik vannak még rajtuk kívül? A szűkszavú jelenetsorok sok választ adnak. Sarah Kane bizarr humorral egy elhagyott egyetemet választott helyszínül, amely egy koncentrációs táborra hasonlít leginkább a történések alapján.
Szereplôk:
Kuna Károly, Zarnóczai Gizella, László Zsolt, Vati Tamás, Molnár Erika, Hernádi Csaba
Fordította: Schuller Gabriella
Díszlettervezô: Ambrus Mária
Jelmeztervezô: Benedek Mari
Rendezte: Zsótér Sándor
- Bun és bunhodés, Sopsits, Budapesti Kamaraszínház.
- Ez olyan eloadás, amely nemigen érdekelt volna engem, ha nem ilyen jók benne a színészi alakítások. Bertók Lajos és László Zsolt kettose hátborzongatóan eros, és jó körülöttük mindenki. Ez volt ebben az évadban a Budapesti Kamara legjobb eloadása.
Díjkiosztó gálával ért véget szombat este – a Pécsett másodízben megrendezett – Országos Színházi Találkozó. A legjobb előadás díját a Bűn bűnhődés nyerte el, amelyet a Dosztovejszkij-regény nyomán Sopsits Árpád írt és rendezett a Budapesti Kamaraszínházban. Ebből a produkcióból emelkedett ki Bertók Lajos és László Zsolt, akik a legjobb férfi főszereplő díját megosztva kapták.
...
Természetesen nem bírtam ki, hogy ne nézzek utána a dolognak, ha már éjjel dolgozom és pihenésképpen netezem (csak nehogy itt ragadjak!).
Ez sem volt még itt - talán.
Heti Válasz, II. évf. 25. szám, 2002. 06. 21.
A II. Pécsi Országos Színházi Találkozó filozófiája
"A POSZT-nak immár van filozófiája" - vallja Jordán Tamás a pécsi országos színházi találkozó igazgatója. "A POSZT ünnep, a művészek és a közönség ünnepe, lelki-szellemi svédasztal, ahol minden karnyújtásnyira van, ahol minden résztvevő - akár alkotó, akár néző - érzi, hogy együtt és egymásért vagyunk." Ez a szellemi svédasztal idén immár másodszor csalogatta Pécsre a színházszeretőket. Június 6. és 15. között nem lehetett úgy andalogni a mediterrán város sétálóutcáján, hogy ne lépjen elő valaki - aki a színpadról ismerős - a kávéházak napernyői mögül -, hogy újra együtt örülhessenek egymásnak és a színház egyhetes ünnepének.
A versenyprogram idén Szűcs Katalin színikritikus ízlését tükrözte. A válogató tagadta, hogy lett volna prekoncepciója, magyarázata szerint olyan előadásokat választott, amelyek megérintették, hatottak rá. Ennek ellenére felfedezhetőek voltak közös vonások a versenyprogram előadásaiban. Valamennyi alkotást átlengte a szépbe hajló lágyság szele a színpadi látvány vagy a megjelenítés síkján. Nem csoda, hiszen idén a női lélek rejtelmeiről vallottak a legjobb előadások.
Bár a Bűn és bűnhődés a rácsok mögött nem illethető könnyed és lágy címkékkel, azonban a szakmai zsűri szerint legjobbnak ítélt előadásban is találunk lélekre ható szimbolikus, artisztikus elemeket. Raszkolnyikov története egy börtönben elevenedik meg, a rabok saját szenvedésükből merítve élik meg a regény egyes szereplőinek lelki vívódásait. Sopsits Árpád rendező előadása nagyon emberi, megindító, zsigerekre ható szimbólumrendszerrel, kiváló színészi alakításokkal operál. Nem véletlen, hogy az előadás két főszereplője, László Zsolt és Bertók Lajos kapta - megosztva - a legjobb férfiszínész-alakítás díját. Játékuk csupa szenvedély, valós küzdelem az életért, a szabadságért, amelyet pátosz és manír nélkül látunk megelevenedni. A színészek kettős szerepet alakítanak, mindenki a börtönben magára vállalt karakteréből játssza Dosztojevszkij regényhőseinek ráosztott szerepét. A Budapesti Kamara Színház előadása egyszerre kemény és lágy, rideg és lélekmelengető.
Kedves CC, találtam LZs-s képet a VII. Olivérből, ami egyébként is egy aranyos kis film volt, 1-2 éve ment a Duna Tv-n.
Én sajnos nem tudom belinkelni, de esetleg Te megtehetnéd. Az Index Okos Keresőjével kerestem, László Zsolt kulcsszóval, kizártam: "Szabó" segédszónak megadtam, hogy "színész". Nekem a 16. -nak jött be. Bocs, hogy így írom, de a www.filmkultura....
stb. iszonyú hosszú címre nekem nem jött be. Bár, tudom, hogy ebben nagyon béna vagyok.
A Színészlexikonos kép pedig igazán aranyos, itt lenne a helye!
Úgy gondolod, utólag benyúlnak ide és kiszedik a képeket? Csak egész hozzászólások töröltethetőek ki a moderátorral, de kit zavarnának itt a képek, amíg a Tulajdonságokban az eredeti helyük van megadva, nem egy gyűjtőhely (pl. oldalam a tar.hu-n)?
Egy külföldi Colinos oldalon újabban úgy szerepelnek a róla megjelent cikkek, hogy láthatjuk az eredeti formátumot, a szöveget ki is másolhatjuk, de a képek csak nézegethetőek (és gondolom, nyomtathatóak), de nem menthetőek, másolhatóak. :-(
Hétvégén új információk után kutatva, rákerestem László Zsolt nevére a neten (így bukkantam rá a régi-új honlapra is). Erre kiadta a kereső ezt a témát meg a szinhaz.hu-s hozzászólásaimat... A kör bezárult. :)))
Nekem CD-n a '99-es van meg, amiben pl. Gyuriska János még nincs is benne. Éppen azért vettem CD-n, hogy ne kelljen beszkennelni a képeket, erre tessék, lementeni nem lehet őket!... :-(
