A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Nem technikai probléma, és nem is valami logikai lehetetlenség, hanem egyszerűen ilyennek tapasztaljuk a természetet, amit alapként el kell fogadnunk, ha fizikát akarunk művelni, s nem csupán a logikai lehetőségek által megengedett konstrukciókkal (a matematikával) foglalkozunk.
Persze vannak jó példák is. Olyan magyar tudósok, akik nem dadogtak, amikor a relativitáselméletről írtak.
Eötvös Loránd egyszerűen elutasította relativitáselméletet.
Jánossy Lajos nem utasíthatta el nyíltan, csak bírálta. De azért egy Heine idézettel érzékeltette, hogy a relativitáselmélet egy olyan misztérium, amiben csak az eszemetek hisznek.
Öveges professzor pedig könyvében azt a taktikát követte, hogy leírta a hivatalos blablát (egyébként meg sem jelenhetett volna a könyv), de a végén megjegyezte, hogy a relativitáselmélet nem a végső megoldás a fizikában.
"Ez jelenti azt, hogy a fénysebesség vákuumban állandó. "
Nem, nem azt jelenti.
Azt a tiltást, hogy a fényhez nem szabad viszonyítani, azért kellett kitalálni, mert ha ezt megengednék, akkor azonnal bukna a relativitáselmélet. Ugyanis a relativitáselmélet szerint a fény minden testhez viszonyítva fénysebességgel mozog. Ha ez fordítva is lehetséges, akkor a fényhez képest minden test fénysebességgel mozog. Ez pedig megbuktatná a relativitáselméletet, hiszen Einstein elmélete szerint egy tömeggel rendelkező test nem érheti el a fénysebességet.
A fénysebességet pedig azért nem szabad elérni, mert akkor Einstein képletei értelmetlenné válnak. A gyök alatt negatív szám lenne, és ki kellene dobni a képleteket.
Jól látható, hogy egyre több és több teljesen bizonyítatlan kiegészítő feltételt próbálnak a relativitáselmélethez kapcsolni, azért, hogy ne omoljon össze.
Miért van az, hogy viszonylag értelmes emberek elvesztik a józaneszüket, ha a relativitáselméletről van szó?
szabiku azt mondja, hogy a fény statisztikus gömbszimmetrikus vektorbozon.
Ez mi a lófütyi?
Meg azt is mondja, attól viszonylagos a fénysebesség, hogy minden viszonylatban azonosra adódik az abszolút értéke.
Ennek van értelme?
De szabiku okos, és tudja... 😏
Persze ez a jelenség egyáltalán nem új. Legtöbb fizikus, mint pl. Landau is, aki más területen maradandót alkotott, gyerekes butaságokat irkál a relativitáselméletről.
Vagy pl. vegyük Simonyi Károly könyvét, a Fizika kultúrtörténetét.
A klasszikus fizikai rész elég jól összefogott munka. Amikor azonban a relativitáselmélethez ér, akkor ő is elkezd össze-vissza halandzsázni, ugyanúgy, mint Landau és szabiku.
A fény mozgását is egy testhez lehet viszonyítani. Bármelyik tömeges testhez köthetünk vonatkoztatási rendszert. Egyedül a tömeg nélküli fény mozgásához nem köthetünk.
"A fénysebesség (hármas) abszolút értéke nem változik, az c. Térbeli iránya pedig pontról pontra más, de követi a fényszerű geodetikust. (Még egy test sebessége időszerű geodetikust követ, és az abszolút értéke (hármas) változik.)"
Ezek szerint, a fény úgy "kígyózik" a térben, hogy közben a sebessége nem változik meg. Egy test, meg úgy halad egyenesen (geodetikuson) a térben, hogy időben nem változik a sebessége. Egy testhez lehet egy másik test mozgását viszonyítani, de a fénymozgást, mihez lehet viszonyítani?
A hullámfront tekintetében természetesen gömbszimmetrikus. Az amplitúdó tekintetében nem az.
De jobb, ha áltrelt nem gondolsz köré, mert az nagyon elvadíthatja a kiterjedt formákat...
>> A lokális vektor ezek szerint, csak egy darab irányba mutató sebességértéket képvisel, a mért pillanatban.
## Igen.
>> Akkor hogyan változik a fénysebesség a fényelhajlás során, amint a gravitáló tömeg felé hajlik?
## A fénysebesség (hármas) abszolút értéke nem változik, az c. Térbeli iránya pedig pontról pontra más, de követi a fényszerű geodetikust. (Még egy test sebessége időszerű geodetikust követ, és az abszolút értéke (hármas) változik.
Ha a fénykibocsájtás csak statisztikus módon adódhat gömbszimmetrikusra, akkor valójában a kiáradó frontfelület nem gömb, hanem annak egy eltorzult formája. Így lesz neki olyan pontja, ami korábban érhet célba. De mi van akkor, ha nem az a pontja találkozik „felületpukkasztó”, észlelővel? (túltoltuk a biciklit?) A lokális vektor ezek szerint, csak egy darab irányba mutató sebességértéket képvisel, a mért pillanatban. Akkor hogyan változik a fénysebesség a fényelhajlás során, amint a gravitáló tömeg felé hajlik?
Egy természetes eredetű fénykibocsájtás, mindig gömb szimmetrikusan,(minden-irányban) történik. Azonban a mesterségesen előállított lézer fénye is hosszútávon széttartó, divergál. A fényút, amit a sebességhez, mint irányított vektorhoz kapcsolunk, mindig a megfigyelőjéhez merőlegesen érkezve a legrövidebb. Egy ginbe-görbe téridőben a sebességvektorok is elgörbülnek?
„ A fény sebessége azonban – 300 000 km másodpercenként – ugyanakkorának bizonyult a különböző laboratóriumokban. Következésképpen a fénysebesség nem viszonylagos, hanem abszolút.” (forrás: Landau-Rumer Nehéz kérdések. Mi a relativitáselmélet. Móra Ferenc könyvkiadó Budapest 1961)
Gyerek vagy te szuperfizikus! Gyerekeknek szóló mesés fizikakönyveket olvasgatsz, s azt hiszed, hogy ezeket valóban a címlapjukra írt nagy nevű szakemberek írják.
Landau egyáltalán nem foglalkozott ismeretterjesztő könyvek írásával, csak a nevét kölcsönözték hozzá. Azt a könyvet Rumer írta.
Landau valódi 10 kötetes elméleti fizikájához te hozzá se tudsz szagolni. Az a híres "Landau minimum"-ból született, amiből belépőként le kellett vizsgáznia minden posztdoktori munkatársnak, aki az intézetében akart dolgozni.
A fizika nem hit kérdése, legfeljebb a csekély képességűeknél.
Akik mit se értenek belőle, csak az ilyen gyerekeknek szóló népszerűsítő szövegeket ragozzák.
"A fény sebessége azonban – 300 000 km másodpercenként – ugyanakkorának bizonyult a különböző laboratóriumokban. Következésképpen a fénysebesség nem viszonylagos, hanem abszolút."
Ez a szöveg egyszerűen hibás, önmagának is ellentmond, hisz az első mondatban a 300000 km/s értékről nem önmagában, abszolút jellemzőként beszél, hanem különböző laboratóriumok koordináta-rendszereihez képest mérve, tehát relatív jellemzőként.
Szemben egy valódi abszolút jellemzővel, pl. az abszolút nulla hőmérséklettel, ami -273 0C.
És itt a pont!
Nem kell folytatni, különböző laboratóriumok hőmérsékleti rendszereit emlegetve.
Egyébként elég szánalmas a gyávaságod, hogy már vitába szállni se mersz velem, úgy téve, mintha nem is nekem válaszolnál.
"A relativitáselméletven a sebességet mindig a megfigyelőhöz képest vesszük. A fénysebességet is."
A fénysebességet nem kell semmihez viszonyítani Einstein szerint, mert mindenhez képest ugyanannyi, vagyis abszolút sebesség.
Ha netán kételkednél abban hogy a relativitáselmélet szerint a fénysebesség nem viszonylagos (nem relatív), akkor idézek neked Landau könyvéből:
„ A fény sebessége azonban – 300 000 km másodpercenként – ugyanakkorának bizonyult a különböző laboratóriumokban. Következésképpen a fénysebesség nem viszonylagos, hanem abszolút.” (forrás: Landau-Rumer Nehéz kérdések. Mi a relativitáselmélet. Móra Ferenc könyvkiadó Budapest 1961)
Remélem Landaunak elhiszed, ha már nekem nem is.
Most is azt mondom, hogy te valójában nem ismered a relativitáselméletet.
Csak azt ismered belőle, amit a wikipédia ismerni enged. Ez pedig nagyon egyoldalú.
Képtelenség értelmesen beszélgetni azzal, aki még az alapokkal sincs tisztában, s folyton ilyenféle butaságokat állít:
"A fénysebesség kivétel a relativitáselmélet szerint. Nem relatív sebesség, hanem abszolút állandó."
Az igazság ezzel szemben az, hogy maga a sebesség fogalma relatív, mégpedig a definíciójából fakadóan. Függetlenül attól, hogy mi a számszerű értéke, hogy egy bizonyos jelenség sebessége történetesen univerzális állandó-e vagy sem. Mégpedig azért relatív, mert az időegység alatti elmozduláson alapszik, márpedig elmozdulást csak valamihez (egy viszonyítási tárgyhoz) képest lehet mérni. Az ilyen vonatkoztatási tárgyakból absztraháltuk a referencia rendszer fogalmát.
Én megértem, hogy ideges leszel attól, hogy szembe kell nézned az igazsággal. Roppant nyomasztó lehet az a gondolat, hogy hibás mindaz, amit eddig megtanultál a relativitáselméletről.
Sok-sok éved ment kárba ezzel. Együtt érzek veled.
De nem az a jó megoldás, ha továbbra is ragaszkodsz egy hibás elmélethez, hanem az, ha logikusan újra átgondolod az egészet. Annál is inkább, mert maga Einstein is újragondolta, és idős korában teljesen más eredményre jutott, mint amikor a relativitáselméletet fiatalon kitalálta.
A relativitáselméletet arra az alapgondolatra építette, hogy fényközeg (éter) nem létezik.
Idősebb korában meg ezt írta: "...a tér éter nélkül elképzelhetetlen, nélküle nem terjedne a fény..."
Vagyis mindaz, amit te megtanultál a relativitáselméletről, az valójában Einstein téves fiatalkori elmélete, amit ő maga is megcáfolt. Miért kellene neked ragaszkodni hozzá?
Nagyon idegesítő, hogy ilyen makacsul ontod a hülyeségeket, mintha valami nagy tudor volnál. Nekem te ne akarj ebben a témában észt osztani, mert nem vagy azon a szinten. Buta vagy az értelmes témához, nincs kedvem győzködni a beképzelt egodat. Totál hülyeségeket mondtál a relativitáselméletről. Azt sem tudod, hogy milyen benne a sebességvektor, meghogy vektor-e benne a fény sebessége, vagy sem.
