A rokonom életben levéséről szóló hazai igazolásához érkezett egy négyoldalas holland-német nyelvű űrlap. Azt kitöltöttük, de nem kellett, mert van hazai papír magyar-német nyelven, azt töltötték ki. Ezen annyival volt több rovat, hogy az ügyfél apjának (!) keresztnevét is ki kellett rajta tölteni...
A NAV-ot nem hagyom bántani, sehol nem szórakozom olyan jól, mint ott. :-)
A dolog úgy két éve kezdődött, amikor értesítettek, hogy ördög tudja, hány évvel korábban nem fizettem be egyhavi (5000 ft.) cégautóadót. Megvontam a vállam, végülis meglehet, ezért befizettem, hadd örüljenek.
Pár hete újabb tértivevényes levelet hozott a posta. Tekintve, hogy huzamosabb ideje szövegek olvasásából és értelmezéséből élek, kicsit meglepett, hogy dunsztom sincs, mi van odaírva, de szerencsére volt telefonszám is, felhívtam. Egy rettentő udvarias és barátságos hölgy kezdett hozzám beszélni, ugyancsak kínaiul, de annyit megértettem: ha befizetek 180 forintot, akkor ők adnak nekem 60 ezret. Nosza, kezdett a dolog érdekessé válni, átutaltam ezt is. Majd kértem a személyes meghallgatás lehetőségét, mert kezdett kihívássá nemesedni számomra, hogy megértsem, miről van szó.
Na, nem akarom soká húzni. A 180-at ma sem értem, valami kerekítésről van szó a cégautóadó ügyében (ilyen adót legutóbb 2009-ben kellett fizetnem), de valóban: ezen összeg miatt tartottak vissza 60 ezer forint adó-visszatérítést, amelyet az elkonfiskált magánnyugdíjpénztári pénzem után kellett volna 2011-ben átutalniuk az általam megjelölt önkéntes nyugdíjpénztárba. Mivel a 180-on túllendültünk, már csak azt kellett igazolnom (nekem!), hogy a céges önkéntes pénztár beolvadt egy másikba, az meg egy harmadikba, és már célegyenesben is voltunk. Mivel nagyon összebarátkoztunk az ügyintézővel, megtudakoltam, hogy nekem állampolgárként az elmúlt három évben mégis miből kellett volna rájönnöm, hogy létezik ez az ügy, és ők ülnek 60 ezer forintomon. Kiderült, hogy egyszer, valamikor bizonyára küldtek az ügyfélkapura egy értesítést, és az teljes öt napig ott is várt engem a tárhelyen...
Na de az egészet csak azért mesélem, hogy Boszorkát megnyugtassam. Míg ott ültem, az ügyintéző a szemem láttára végigzongorázta az ország összes létező hivatalát, hogy nincs-e valahol valami saram, ami miatt az állam ismét rátehetné a kezét a pénzemre. Három perc alatt a vérképemig bezárólag minden adatomnak birtokában volt... Szóval érthető, hogy egy létezési igazolásért pedig kétszer kell elmenni az önkormányzathoz.
Igen, már csak egy Vajek Jutka és egy Burza Árpád meg egy Ablak műsor kellene hozzá, valamint a reformszelekkel körülölelt korai nyolcvanas évek, és meg is találtuk a témahiányban szenvedő újságírók kibontakozásának ideális terepét.
Ugyan már, VEE, ez egy régi vita köztünk, és ezredszer is ugyanazt fogom válaszolni: amire te gondolsz, az az a világ, amikor tévé meg újságíró kellett ahhoz, hogy az ilyen baromságokon változtatni lehessen. Ma úgynevezett jogállam van, te tudod, hogy a te adódból csesznek ki veled, tessék addig verni az asztalt, amíg igazat nem adnak neked. Az újságok nem erre valók.
Az ügyintéző szerint, valami központi nyilvántartástól kellett lekérni az adatokat, meg is mutatta egy 2 oldalas papir volt! Sajnos hülye vagyok és nem tudom megjegyezni ezeknek a kacifántos hivataloknak a nevét.
De volt már jobb is, amikor a kizárólag németül és angolul irt szöveget a főosztályvezető asszony nem irta alá, mert ezt a nyomtatványt ő nem ismeri és nem is tudja mi van benne. A kislány aki iktatta, fénymásolta stb. az tudta, de neki nem hitte el.:-((( Feltehetően nem volt egyedi eset, mert újabban németül és magyarul van a nyomtatvány írva.
Én vagyok a hülye, hogy mindig próbálkozom. Amig mozgékony vagyok, addig Bécs nincs is olyan messze.:-)
Ezek számomra a teljesem érthetetlen dolgok. Minden hivatalnok egy képernyő előtt űl. Mit néz rajta??? A saját kerületemben nem kellene ott láthatónak lenni az adataimnak? De nem bosszankodunk, mert a méreg árt a szépségemnek.:-)))
"már több mint egy hónapja várom a pótolt iratomat"
Ha vasúti járművezetői igazolványról van szó, akkor még csapj hozzá egy hónapot, és elég csak utána aggódni. Amúgy ügyintézési határidőben a NAV vezet eddig, az adóigazolványom pótlása 364 napot vett igénybe.
Igazából eddig mindig az vált be, hogy "összehívok egy sajtótájékoztatót", de most a rokon roskatagsága, azaz a kiváló vizualitás miatt a tv jutott eszembe.
Amúgy nem értem, hogy Boszorkának miért nem csinálták meg rögtön, hisz a hivatalnak semmiféle más szervtől nem kell információt kérnie, mert bele tudnak nézni az országos nyilvántartásba.
Az tényleg érdekes lehet, hogy egy abszolút fekvő beteg ezt hogy intézi el.
Erről eszembe jut, hogy pár hónapja, amikor ugyanebben az irodában a rokonomnak a már jóval korábban lejárt új személyije cseréjét intéztük, akkor elszólta magát egy ügyintéző, hogy ki is mennek az ilyen rozogákhoz a lakásra, ha kell. Őt viszont letorkolta egy kolléganője, hogy dehogyis.
Íme egy újabb érdekes ügy a témahiányban szenvedő újságíróknak, aminek utána járhatnának. Ez eléggé közérdekű, hiszen ez nem olyan ritka dolog, mert elég sokan nem tudják elhagyni a lakásukat.
Legkedvencebb hatóságom. Ha én lennék a főminiszter, a legelső intézkedésem az lenne, hogy kutyakorbáccsal kergesség világgá az összes alkalmazottját, az épületeket pedig lerombolni és beszántani. Aztán lehet a nulláról létrehozni egy valóban működő szervezetet, amely a feladatát legalább részben képes ellátni.
Ezek nem normálisak. Viszont kíváncsi vagyok, mi lenne, ha egyszer valaki a "tessék átmenni két kerülettel odébb" szövegre úgy ordítani kezdene, hogy leesik a vakolat, azt üvöltené, hogy az ő adójából szórakoznak, valamint - a'la VEE - kihívná a tévét. Hm... Lehet, hogy akkor meg lehetne oldani helyben?
Minap dolgom akadt a közlekedésivel (NKH), iratelvesztés miatt pótlás kellett. Az ügylet fizetős, ha valaki hanyag, hát viselje ódiumát, rendben. Papírmunka a Vajdahunyad utcában, a Corvin-negyed szélében. Hetente két napon, két-két óra időintervallumban. Időzítve odamegyek, egy ügyfél áll (ül) előttem, hurrá, hamar végzek. Hiszem én. Mert a pénzt nem itt kell leróni, de nem is úgy, hogy kapok egy csekket, amit a szomszéd postán fizessek be, nem. Menjek át ugyanennek a hatóságnak a másik kirendeltségéhe, a Teréz körútra, a Nyugatival szemben, és ott kell befizetni. Átmegyek, sorszámtépés, sorbaülés. A befizetéskor kapott bizonylattal szíveskedjek visszafáradni a Vajdahunyad utcába, és azt ott leadni, mert ezzel igazolom, hogy befizettem. Tulajdonképpen még lehetne ennél bonyolultabb is, de hát végülis mindkét iroda viszonylag közel van a 6-os villamoshoz, alig kell néhány száz métert gyalogolni. Csak azt nem értem, hogy miért nekem, ha egyszer ugyanarról a "cégről" van szó; de hát nyilván nem tudnát ők hivatalból saját maguknak átfaxolni... illetve nem is, más minden számítógép hálózatba van kötve ilyen helyeken, tehát tulajdonképpen a befizetésem pillanatában a másik kerületben is látható lehetne az ügyintéző hölgy képernyőjén, de hát végülis éppen nem esett az eső aznap, gyalogolni meg jó, ahogy Móricz is megmondta...
Az már csak hab a tortán, hogy az ígér "másfél-két héten belül kipostázzuk" szöveggel ellentétben most már több mint egy hónapja várom a pótolt iratomat.
Én még nem roskadozok, szerencsére. Viszont feltettem én is a kérdést, hogy aki pl. nem a szomszédban lakik és még ráadásul nehezen tud járni, az is kétszer kell, hogy idejöjjön???
Erre a pasi megmutatott egy kétoldalas irományt, amit nekik valami felsőbb hivatalból kell lekérni, ezért kell most kétszer jönni. Ma se értem és nem is fogom. Ott áll a kerületi lakos, személyi igazolvánnyal és lakcimkártyával, a maga élő valóságában. Akkor ennél mivel tud a távoli hivatal többet igazolni????
De nem bosszantom magam, nem és nem. Jövőre felülök a vonatra kimegyek Bécsbe, a követség rányomja a plecsnit, utána elmegyek eszem egy jó tafelspitzet, majd visszaülök a vonatra, hazajövök és kész. Nyugdíjasnak van ideje.:-)
Gratulálok, megtaláltad az utolsó embert az országban, aki betojik attól, hogy hívod a tévéseket. :-)
Tizenéves történet. Az egyik kollégám felhívta a Hivatalt, valami rém fontos ügyben keresett nyilatkozót. (Akkoriban még volt ilyen, betelefonáltál egy hivatalba, kapcsolták, elmondta, letetted. Ma sajtóosztályok vannak, népesebbek, mint maga a Hivatal, és kizárólag írásban, enigmatikus közlemények útján kommunikálnak, átlag harmincnapos átfutással, mintha ebadót akarnál intézni.)
- Jó napot kívánok, F. Zs. vagyok a Nagyonfontos Újságtól, és államtitkár úrral szeretnék beszélni.
- Én vagyok az, és a megtiszteltetéstől mindjárt levizelem a lábamat.
Épp pár napja kellett egy rokonomat elvonszolnom egy önkormányzathoz, hogy igazolják az életben levését. Pár éves külföldi munka után neki jár onnan egy kis nyugdíj, ehhez kérik minden évben az igazolást.
Telefonon azt mondta az okmányiroda, hogy bármikor lehet menni hozzájuk ez ügyben időpontkérés nélkül. Nagy nehezen felvonszoltam a pár lépcsőn a rokont, aki lerogyott a recepció előtt egy székre. Kiderült, hogy nem ott, hanem a 150 méterre lévő ügyfélszolgálaton intézik az ilyen ügyeket.
Mivel ezt a távolságot nem bírta volna ki élve, berohantam az irodába, ahol a főnök megmondta, hogy nekik bizony nincs joguk ráütni a pecsétet. Ekkor bedobtam az aduászt: jól van, akkor kihívom a tévéseket... Máris fogta a telefont és áthívott az ügyfélszolgálattól egy hölgyet, akivel visszasétáltam és elintéztük az ügyet. A rokon addig a széken ülve összeroskadva megvárta, hogy visszajöjjek érte.
Én eszem, csak érdeklődéssel vettem részt Yogi projektjében. :)
Abszolút mindenevő vagyok, mínusz káposztás cvekedli. Ha két napig nem kerül elém hús, föl se tűnik, cserébe cuppogva eszem a sertésoldalast, ha épp azt ád az élet. :-)
Kuszkusz: jesssssz. Pont a bab meg a kukorica keményítő-cellulóz tartalma miatt hiányoltam belőle valami szelídebbet. Szerintem megalkottuk az ideális chili sin carne receptjét. :)
A Kálvin téri Raiffeisen. A babba nem tudom, mit lehetne, sosem gondolkodtam ezen, mert nekem így pont jó - nyilván aki hússal szokta meg, annak nem lenne, de az meg ne akarjon helyettesíteni, hanem egyen csak húst. :) Kuszkusz esetleg? (Egyébként kukorica van benne sok, meg egyéb zöldség.)
Mert sosem figyelsz a lényegre. :-) Melyik bankban van ilyen?
Azon gondolkoztam, hogy a chili sin carnéba azért kéne valami plusz anyag, ami helyettesíti a hús semlegességét és megadja az étel állagát. Hm. Köles? A rizs túl maccsos, a gerslit ki nem állhatom, a tarhonya meg gyomorlövés. Hm. Ezzel most jól elvagyok. :)
A héten a Szabó Ervin könyvtárba akart valaki beiratkozni. Személyi, lakcímkártya, nincs az egész két perc. De ez jó negyedóráig tartott. Volt ugyanis a rendszerben egy név, teljesen más név, de teljesen azonos születési dátum, és teljesen azonos anyja neve. Teljesen megzavarodtak. Hogy mitől féltek? Mit nem hittek el? Az anyja neve mellesleg Kovács Ilona, lehetett akár kettő, sőt több hasonló nevű hölgy is anno, a születési évszám pedig 1954, voltak akkoriban elegen újszülöttek. Nagy nehezen a harmadik pultos hölgy végre ki merte állítani az igazolványt.
Ööööö... és ha szólunk, akkor mi van? Írnak egy glosszát, és? Ja, majd kapja magát az állam, és változtat. :-)))
Egyébként meg nem kell ilyesmin idegesíteni magad. Nekem a születési nevem a nevem, amikor a "lánykorit" kérdezik, nem írom be a dr.-t, amikor a "mait" kérdezik, beírom. Még sosem emelt senki sem kifogást, és dutyiba se vittek. Rugalmasság, rugalmasság.
Nemrég a NAV-nál volt teendőm, a világ leghelyesebb, legsegítőkészebb hivatalnokát fogtam ki. Kezében a személyimmel nézte, hogy a temérdek - okmányiroda által adományozott - keresztnevem közül csak azt írom alá, amit használok is. Mire mondta, hogy hoppá, akkor jelzi a jegyzőkönyvben, hogy csak ezt használom. És meg volt oldva.
A bankban mondta az ügyintéző, hogy az egykori leánykori, ma születéskori névnél egy doktori címet szerzőnél abban a rovatban (tehát a születéskori névnél) is a dr. szerepel.
Mivel utána nem sokkal beszéltem (más ügyben) ügyvéddel, megkérdeztem, hogy ez tényleg így van-e. Mondta, hogy igen.
Ismét egy marhaság, amit ügyvédek, alkalmazottak stb. ezrei tudnak, de senki nem tesz ellene. Még újságíróknak, riportereknek sem érdemes szólni, mert ők csak a főnökük által kiadott feladatnak mennek utána.
