A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
A végére ronggyá égetted magad! Persze én már évekkel ezelőtt is tudtam, hogy nincs neked se fizikai tudásod se elgondolásod, csak a habot vered. S amikor szorul a hurok, akkor hirtelen a fürdőkádadról, a hóesésről, a síelésről, a teniszezésről kezdesz itt csacsogni.
Az én Szuperfizikámban teljesen tiszták az alapelvek.
De addig nem lehet a képleteket helyességéről vitát nyitni, amíg kettőnk között nem tisztázódik, hogy milyen elvek mentén akarunk képleteket írni.
Ha te továbbra is a régi fizika elveit képviseled, és a nemlétező "téridő" egyenleteit akarod felírni, addig én ebbe nem tudok beleszólni, és nem is akarok, mert értelmetlennek tartom.
"Mi van, ha a testek semlegesítik egymást, és nem bocsájtanak ki mezőket?"
Ilyen csak Gyula fizikájában fordulhat elő, a neutrínók esetében.
Az én Szuperfizikámban csak egyféle "gravitációs töltés" létezik, ezek maguk a tömeggel rendelkező anyagi testek és részecskék, amelyek mindig vonzzák egymást. Ha a vonzás hatására összecsomósodik az anyag, akkor nagyobb tömeg lesz egyben, és ennek nagyobb lesz a gravitációs mezeje is, a tömegével arányosan. Tehát nálam semlegesítés nem fordul elő.
Ismét csak terelsz, mert fogalmad sincs arról, amit beblöfföltél:
"gravitációs mező, aminek Riemann geometriával leírható a szerkezete. Ezt már 1952-ben leírta Einstein."
Nem tudod, mi volna ennek a szerkezetnek a Riemann tenzora.
Hány komponense van, s azoknak mi a fizikai jelentésük, mértékegységük?
Ehelyett egyre csak azt ismételgeted, hogy mi van elcseszve, és mit kell helyretenni a "jövő fizikájában". Olyan brossúraszöveg ez, mint a szocialista brigádversenyeket lihegő termelési regények.
„ a gravitációs mező önálló fizikai valóságként fog megjelenni (a téridőt el kell felejteni)”
Szerinted a gravitációhoz nem kell gravitáló test? Elég az önálló mező? Az elektromos meg mágneses mezők is önálló létezők? Ezek hárman helyettesítik szerined a téridőt? (itt az újfizika szentháromsága)
"Einstein fiatal korában azon töprengett, hogy mi lenne ha a fénysugár hátán utazna. . . "
Szuperfizikus ráadásul hamisítja is a tekintélyek szövegeit. Itt pl. elhallgatta a folytatást, miszerint a relativitáselmélet éppen annak belátása volt, hogy ez a fénysugár hátán való utazás lehetetlen. Már a klasszikus elektrodinamika szerint is lehetetlen. Einstein forradalma abban állt, hogy ennek az elektrodinamikában felismert lehetetlenségnek nem valami speciális elektrodinamikai oka van, hanem általános kinematikai oka, így érvényes bármilyen okból létrejött mozgásokra is.
Amit korábban csak azért nem vettek észre a fizikusok, mert más kölcsönhatásokkal nagyon nehéz akkora sebességre gyorsítani egy testet, amelyen megmutatkoznak a relativisztikus effektusok.
Hogyan lehet a fényhez vonatkoztatási rendszert kötni?
Erre még senki nem tudott végrehajtható fizikai eljárást adni.
Szuperfizikus viszont fizika helyett csak fizikusok életrajzait bújja, mondásaikat magolja, idézgeti, és ütközteti egymással, rögtön rávágja:
"Einstein fiatal korában azon töprengett, hogy mi lenne ha a fénysugár hátán utazna.
Vagyis a megfigyelőt (saját magát) a fénysugárhoz kötötte.
Tehát ő tudott rendszert kötni a fényhez."
Úgy tesz, mintha valami konzekvenciát vonna le. Csakhogy nincs itt semmiféle érvelés, csak egy tekintélyre való hivatkozás.
Hogyan lehet inerciarendszert definiálni?
Többször rámutattam már, hogy az inerciarendszereket mindenhol a kölcsönhatási erőktől elszigetelt testek mozgása definiálja. Tehát vagy olyan testeket kell keresni, amelyek nagy távolságra vannak minden más objektumtól, vagy mesterségesen le kell csökkenteni a rájuk ható kölcsönhatásokat, (pl. a Földön egy vízszintes súrlódásmentes asztallal.). Ezek fejlesztésével előállíthatjuk egy inerciarendszer egyre jobb közelítéseit.
De a mi szuperfizikusunk megint csak tekintélyeket idézget:
"Einstein bevallotta, hogy nem ismerünk olyan eljárást, amellyel inerciarendszert találhatnánk."
Míg az inerciarendszert az erők csökkentésével tetszőlegesen meg lehet közelíteni, fény sebességét nem lehet.
A 0,99999999999c ugyanolyan távol van a c-től, mint a 0,1c.
Mert a "v" sebesség nem additív jellemző, hanem az r=arth(v/c) rapiditás az additív jellemző.
A pszeudoriemann téridőben van(nak) a fénykúp(ok). Az időszerű geodetikus vonalak a fénykúp belsejében húzódnak (mindenhol). A térszerűek a fénykúpon kívül, a fényszerűek pedig a fénykúpon. A térszerűek nyilván nem adhatnak semmilyen fizikai terjedési útvonalat.
Einstein fiatal korában azon töprengett, hogy mi lenne ha a fénysugár hátán utazna.
Vagyis a megfigyelőt (saját magát) a fénysugárhoz kötötte.
Tehát ő tudott rendszert kötni a fényhez.
Amikor korábban arról szólt a vita, hogy hogyan definiálható az inerciarendszer, akkor kiderült, hogy sehogyan sem definiálható, mert Einstein bevallotta, hogy "Nem ismerünk olyan eljárást, amellyel inerciarendszert találhatnánk."
Ennek ellenére a relativisták továbbra is ragaszkodnak az inerciarendszerhez. Milyen érdekes, hogy ebben az esetben nem zavarja őket, hogy nem tudunk végrehajtási utasítást adni a dologhoz.
Lám, mennyire vak és elfogult egy hithű relativista. Amikor neki kedvez, akkor követeli a végrehajtási utasítást. Amikor meg nem, akkor lazán eltekint tőle.
Fuss neki még egyszer, hogy megragadhassam szarva közt a tőgyét! Másoktól is azt reklamálod, hogy nem jól fejezik ki a mondandójukat. Most ebbe a hibába estél. :(
Nem. A téridőben az időszerű geodetikuson mozognak a testek gravitációsan, fényszerű geodetikuson terjed a fény gravitációs térben, és a térszerű geodetikus már csupán csak matematikai, nem adódik rá ilyen fizikai jelentés.
