Most, hogy átmentetek mezőgazdaságba, én ezúton szeretnék gratulálni a snidlingjeimnek.
Egy plasztik konténerben élnek már évtizedek óta, kint az udvaron. Télen az egész átfagy, betonkockává válik az otthonuk, s volt már olyan tél, hogy 1.5 m hó gyülekezett rajta. Ennek ellenére tavasztól, őszig ellát minket az enyhés csípős jóságával. (Ehhez tudni kell, hogy nálunk - kis túlzással - van 8 hónap tél, és 4 hónap kínos szánkózás... szóval az adott időtartam jó, ha összesen négy hónap. És mégis.)
Csokisnak üzenem: tegnap, és ma reggel havat vélt hullani látni sasszemű nejem... ő meg ritkán téved ilyen hideg dolgokban. Tehát, kis szerencsével, akár még részesedhetsz belőle Te is a jövő héten. :-)
Nagyon szeretek kertészkedni, de úgy hozta a sors, hogy jobbára csak virtuálisan van rá módom, szóval valamelyik nap láttam egy jópofa téli védelem megoldást. Kartondobozt borítanak a védendő növényre, kitömik száraz avarral, és néhány kővel rögzítik, örökzöld ágakkal kellősítik a tájba illeszkedés miatt.
A muskátli nagy túlélő, a kövirózsák meg tényleg sokat kibírnak.
Muskátli van, annak lassan úgyis vége, meg az én "fűszerkertem", de azok meg így jártak. A kövirózsák meg kábé a növényvilág csótányai, azok az atomcsapást is túlélik.
Nem, a kötvény lejártakor névértéken veszi azt vissza a magyar állam. Azonkívül van egy - általában 40 000 eurós - ügyintézési díj is, amit a közvetítő cég tesz zsebre; természetesen ez nem jár vissza.
Fontos még, hogy nem állampolgárság jár érte, csak letelepedési engedély, az is csak fél év múlva. Állampolgárságot vásárolni csak törvénytelenül lehet.
Azért a pénz ott is sokat számít. Ismertem valakit akit eredeti lakhelyén állandóan elutasítottak. Ezután kinézett magának egy falut, felajánlotta, hogy ad pénzt a templomtorony teljes tatarozására és máris ment a dolog.:-)
Mennyivel tisztább és egyszerűbb a magyar módi. Leteszel x forintot, esetleg megígéred, hogy z pártra szavazol, de eskembeskem, és már meg is kaptad az állampolgárságot. Minek az a sok fakszni?
Most neked mondjam, az újságolvasónak, hogy tele vannak disznóságokkal a lapok, és senki rá se ránt? Á, nem kezdem elölről, már én is unom a saját szövegemet.
Bizonyos mértékig mindenütt beleszólnak, ugyanis az állampolgárság 3 lépcsős. Az első a falu/város ahol lakik az ember, a második a Kanton és végül a Bund. Rengeteg furfang van. Van ahol már néhány év ottlakás után is van esély, ezek rendszerint az ujabb települések, de Feriburgban pl. 25 évig kell ott lakni. Viszont 12 év svájci tartózkodás az alap. Az egyetlen jó filmben amit ők csináltak, pont az állampolgárság procedurát figurázták ki. Ezen mi holtra röhögtük magunkat, mert tényleg nagyon jó film volt, akik meg még nem voltak állampogárok azok sírva jöttek ki a moziból.
Keresztapám, az egykori Lausanne- i kórházi szülész főorvos, húsz-egynéhány év után folyamodhatott állampolgárságért. (akkor már voltak svájci barátai is :)
Igen, erről néhány napja a BBC is hírt adott. Svájcban Schwyz az egyetlen kanton, ahol néhány éve népszavazással visszaállították azt a törvényt, hogy az állampolgárság megadásába a folyamodóval egy településen élők beleszólhatnak.
Svájcban ugye köztudottan elég nehéz megszerezni az állampolgárságot. A mult héten olvastam, hogy egy 76 éves amerikai kémia professzor, aki 36 éve Svájcban él, 3 gyereke is született ott, A zürichi műegyetemen (ETH) tanított. Einsiedeln nevű faluban él és nem kapta meg az állampolgárságot. A falu vizsgáztatta őt és nem felelt meg a követelményeknek. Nem voltak pl. helyi barátai, meg ilyesmik. Kitudódott az ügy, nyilván valaki elmondta a dolgot a sajtónak. Óriási lett a felháborodás, több ujság hozta a storyt. Tegnap már arról szóltak a hírek, hogy megkeresték az illetékesek a professzort, hogy adja be újra a kérelmét. Ezt a vizsgát mégegyszer nem kell megcsinálni és az anyagi vonzatokban is figyelembe veszik az ismétlést.
A magam részéről nagyon hiányolom, hogy nálunk ezt nem csinálja senki. Kint egy komoly fenyegetés volt, ha azt mondta valaki, hogy felhívom a Blick-et. Persze piszlicsáré dolgokért nem csinálja senki, de egy komoly igazságtalanság, vagy hivatali packázás esetén bizony jó lenne a nyilvánosság ereje.
Ismerősek-e a két zseniális mérnök, Trurl és Klapanciusz történetei?
(Stanislaw Lem tolmácsolásában)
Na szóvalaz acélkák bolygójának holdját elfoglalta valami rémes, fenyegette őket, fel akarta falni az egész bolygót Próbálkoztak ők mindennel, küldtek rémísztőgépet, faltörő tököt, de minden hiába, az az izé csak ott ült és fenyegetett.
De megérkezett ekkor Trurl és így szólt:
Ha már se a rémisztőgép, se a hiperszupergép, se a faltörő tök nem használt, akkor egészen más, lineáris, archivális és ezért teljesen fatális módszerekre van szükség. Még sohasem hallottam olyan esetet, hogy az átalányi lerovás ne segített volna. – Hogyan tetszett mondani? – kérdezik az acélkák, de Trurl magyarázat helyett folytatja: – Egészen egyszerű a módszer, csak papírra, tintára, pecsétekre, űrlapokra, bélyegzőkre, ablakocskákra, kiskanálra és poharakra van szükség, mert a kávé már itt van, no meg egy kézbesítőre. És valami írószerszámra. Akad? – Hogyne! – És nyomban hozzák. Trurl leül és diktál a gépírónőnek: „Tudomásulvétel végett értesítjük, hogy a GRMB Bizottság 7 per 2 per KK per 405 ügyiratszámú rendelkezvényének hatálybalépésével ezen közigazgatási körzetben eszközölt tartózkodása a folyó év XVIII. hó 19. napján kelt 199 per 407 A számú szabályrendelet értelmében nemkívánatosnak minősíttetvén, a DVKF 67. sorszámú körlevele 1478 per 2 pontjában foglaltak szerinti lerendezés folyamatba tétetik. Jelen határozat alól fellebbezés eszközölhető a Bizottság Elnökségéhez címezve huszonnégy órán belül.” Trurl néhány bélyegzőt és pecsétet ütött az iratra, beiktatta a Kézbesítőkönyvbe, megnyitotta a Nyugtatványozási Rovatot, és így szólt: – Vigye el azonnal a kézbesítő. El is vitte, jó darabig nem tért vissza, aztán megérkezett. – Átadtad? – kérdi Trurl. – Átadtam. – Hol az átvétel nyugtázása? – Itt, ebben a rubrikában. És itt a fellebbezés is. Trurl átveszi a fellebbezést, és anélkül hogy elolvasná, azonnal visszaküldi, csak előbb egész szélességében keresztben ráírja: „Szabályszerű mellékletek csatolásának elmulasztása miatt nem vétetik figyelembe.” És olvashatatlanul aláfirkantja. – Most pedig munkára! – szól. Leül és ír, az acélkák kíváncsian nézik, semmit sem értenek, mi ez itt és mi lesz. – Hivatal – mondja Trurl. – És ugyancsak lesz, mert már el is kezdődött. A kézbesítő egész nap ide-oda futkos, Trurl határozatokat küld ki, iktat, nyugtat, érvénytelenít, a gépírónő szorgalmasan kopog, és lassacskán egész hivatal keletkezik körülöttük, ügyintézők, aktakötegek, előadók, gemkapcsok, fekete könyökvédők, dossziék, iratrendezők, kávéfőzők, „Belépni tilos” és „Házon kívül vagyok” táblák, űrlapok, folyamodványok, hajnaltól napestig egyre több irkafirka, a gépírónő már eszeveszetten kopog, és minden tele van kávéval meg szeméttel. Aggódnak az acélkák, mert nem értenek semmit, Trurl pedig sorra küldi a felszólításokat és sürgetéseket, kézbesítésre, postázásra, portózásra, elismervény ellenében eszközlendő átvételre, vagy a legrémesebb módon: átalányi lerovásra; már személyi kontókat is nyitott, bennük csupa nulla – de azt mondja, ez csak egyelőre van így. Bizonyos idő múlva látni, hogy az izé már nem is olyan rémes, különösen felülről: istenuccse, hogy kisebb lett! De igazán, szemlátomást zsugorodik! És kérdezik az acélkák Trurltól, hogy most mi lesz. – Kéretik nem zavarni az ügyintézőt! – feleli. És bélyegez, aláír, csatol, mellékleteket számol, fellebbezéseket küld vissza, közben a kávéját issza, nyakkendőjét leveti, az ügyfelet kéreti, ebédszünet három óra, ne üljön rá a pókhálóra, öt példányban kitölteni, hét dossziét megtölteni, végrehajtási utasítás, megvesztegetési kísérlet, erről még hiányzik a tömbbizalmi pecsétje. És a gépírónő kopogtat: „Hivatkozással a 16 per B per 694 ügyiratszámú engedély bemutatásának elmulasztására az A.B.C.Gr. Km. Bizottság folyó év folyó hó folyó napi rendelkezése értelmében ezennel foganatosítjuk az ön Kir. Ugat. Ásának haladéktalan folyamatba tételét a Puk. Kadj. Meg 27. paragrafus 6. cikkely értelmében az XYV hatóság joghatályos döntvénye alapján. Jelen határozat alól fellebbezés nem eszközölhető.” Elküldi a kézbesítővel, aztán zsebre teszi az átvételi elismervényt. Majd feláll, és kezdi sorra kidobálni a kozmoszba az íróasztalokat, pecséteket, iratrendezőket és a kávét. Csak a gépírónő marad. – Jaj, mit tetszik csinálni? – kiabálják az acélkák, akik közben már egészen megszokták a dolgot. – Hogy szabad ilyet tenni?! – Nyugalom, barátocskáim – feleli. – Inkább oda nézzetek! És csakugyan, mire odapillantanak a potenciálhegyre – üres a helye, nincs ott senki, mintha soha nem is lett volna. De hát hová lett, hogyan tűnt el? Elmenekült szégyenében, mert már olyan picire ment össze, hogy a kézbesítő csak nagyítóval találta meg. Odafutnak, keresik a nyomát, de csak egy kissé nedves helyet találnak, valami odacsepegett, nem tudni, milyen alkalomból, azon kívül sehol semmi. – Éppen így terveztem – szól Trurl. – Elég egyszerű volt az ügy, barátaim; mikor átvette az első végzést, és aláírta a kézbesítőkönyvet, máris elveszett. A Büro-Krá-Cia nevű csodagépet alkalmaztam; mert amíg a kozmosz kozmosz, senki sem állhat neki ellen. – No jó, de miért kellett kidobálni az aktákat és kiönteni a kávét? – nyűgösködtek. – Hogy benneteket is meg ne egyen a gép! – feleli Trurl. Maga mellé ülteti a csinos gépírónőt, s elrepül, barátságosan integetve – és mosolya ragyog, mint a csillag.
