Kösz, majd igyexem. A Curlewre már én is régen felfigyeltem, mivel jókat írnak róla a Gibtaltár Enciklopédiában is. Sajnos még egyetlen egy árva lemezüket sem láttam sehol.
Igen, ez a módszer elég jól műxik a jazzos együttesek, szerzők esetében, hiszen általános szokásuk, hogy keresztbe-kasul játszanak egymás lemezein. Ráadásul rengeteg lemezt adnak ki. A "rejtett" progrock együttesek felfedésére mégsem olyan jó, mert ez a műfaj inkább együttesközpontú, a tagok nem kolbászolnak olyan, sokfelé. Egyébként én is így szoktam...
Régebben szájról szÁJRA terjedt az ilyesmi, mostmár azt nézem ki hol játszik, és egyszerüen megkeresem a hálón. Az öcsém talált egy lemezboltot, ahol a tulaj kiismeri magát (bár nem szereti), és onnan szerez lemezeket. Már volt sok balfogása is (szerintem), mert pl. az U Totem nekem nem tetszik. :))
Igen, ismerem az Art Bears-t (2 lemezüket), de azt nem nagyon csípem a "rettenetes" Dagmar Krause hang miatt. Csak a Tiszta jazzt nem szeretem, mert a progrockból kiinduló jazzrock az egyik kedvenc műfajom (Soft Machine, If, Nusleus, Area, stb.) "Fictitious Sports"? Érdekes, ismerek egy ilyen című lemezt, de azt a Pink Floyd-os Nick Mason követte el. Honnan szoktál informálódni, milyen úton-módon ismerkedsz meg ezekkel a "rejtett" együttesekkel?
Ezeket én is kedvelem, ha nem is ismerem mindet. Az Art bears biztos fogalom a számodra, aztán talán a Curlew, amit ajánlhatok. Hasonló Tom Cora-s dolog a Root. Érdekes, hogy a jazzt nem szereted, hiszen számos az átfedés. Evyand Kangról hallottál már?
Tegnap épp halgattam David Moss Duets címü lemezét, és egész sok jó részlet van rajta, például Dagmar Krause és Phil Minton együtt. Mellesleg neked a fictitous sports c. darab lenne töle érdekes.
Üdv!
Én - kissé önző módon - elsősorban a nekem még ismeretlen/új együttesek végett tátom itt a szám. Sajnos (vagy nem, mindegy), nem szeretem a jazzt, (a "zajzenéket" sem, de azokról szerencsére eddig még kevés szó esett) ezért az általad említett szerzők, együttesek nagyobb része (a jazz-zenészek) engem nem érdekel. A progresszív rock avantgarde vonulata viszont igen (RIO együttesek, és követőik: Henry Cow, Aksak Maboul, Art Zoyd, Samla Mammas Manna, U Totem, Dr. Nerve, Faust, Can, stb, + a neoklasszikus, vagy kategoriakon kivuli avantgarde-progrock is: Birdsongs of the Mesozoic, Biota.), ezért arra kérnélek, ha ismersz ilyen, határozottan nem jazz, hanem inkább progrock együtteseket, irj róluk valamit. Elég a nevük említése is.
Dave Hollandnak nagy tisztelöje vagyok, utoljára a Points of View-t hallottam töle, nem rossz. Majd hegyezem a fülem, mert a Merzbowt nem ismerem. Azok a rövid részletek, amik a cdnow-ról lejönnek nem olyan rosszak, de ha csak ilyen az azért nem jó.
Az aftercrying (nem ismerem nagyon) egy egész nagy koppintás, persze egy újszülöttnek minden vicc új!
Öszintén; én szeretem a megkomponált, és az improvizatív zenéket is, ha nem unalmas, és oda kell rá figyelni. Persze mostmár nem mindig kell, mert már úgy hallgatom mint más a juventus rádiót. Most gondolkodtam el rajta, és nem tudom igazán megmondani, hogyan tudom azt melyik zene tetszik melyik nem. Valószínüleg ez intuícíó.
Ha már impro és Jazz,akkor az Encounters trió(Dave Holland/Roy Haynes/Mark Isaacs).Na abban télleg nincs sok hiba.De pl.a korai Crimson abszolút innovatív volt Fripp zajongásaival együtt.Az After Cryingról meg csak annyit,hogy pl.a "Manók Tánca"c.kompoziciójuk sok helyütt csúnyán lopás a '74-es Starless and Bible Black lemezről.A Merzbow mennyire számít itt populárisnak??Vagy a Painkiller project??aa.
Főnök, akkor mondható az, hogy te tulkeppen a zenében jobban szereted az inprovizalt, mint az előre megkomponált részeket? Ha már választani kellene... Csak őszintén ;-)
Csak egy kis beszámoló: tegnap Mujician: the Bristol concert-2000 (1991); Keith Tippettes tradicióban nagyzenekari szabad improvizáció valamilyen grúz zenészekkel. Kicsit avítt, de nagyon jó. Föleg a septober energy rövidített változata. Egész jó kórus részek vannak rajta, és némely szvinges (!) részlet gitárszólóval. Igazi jó angolos rögtönzéses muzsika.
az aftercrying teljesen más kategória, ami crimson ihletésük volt, az a 70-es évekbeli kc anyagokból származott, egyébként meg amolyan finomkodó nosztalgia-prog, legalábbis, amit hallottam tőlük. ha más nem, az aftercrying topik(ok) hozzászólásszáma jelzi, mennyivel populárisabbak:) viszont a művészeti ágak keverése egyáltalán nem áll távol ezektől az irányzatoktól, bár lehet, hogy néha rosszul sül el.
Gyorsan válaszolok, mert nincs sok idöm, aztán holnap bövebben. Evan Parker, Mujician és Antony Braxton (Derek Bailey stb.) Ezek jelenleg, de ez elég sürün változik.
"Ez azonban részben csak szokás kérdése. Minél többet hallgatod, annál jobb!"
Ez, gondolom, az improvizációs zenékre vonatkozik. Nálam nem feltétlenül, és nem ennyire így működik ez a dolog, hiszen elég hosszú zenehallgatási rutinom van ahhoz, hogy egy-egy zenéről aránylag hamar (kb. <5 hallgatás) el tudjam "dönteni", hogy tetszik-e nekem. Ha mondjuk 5-ször már hallottam, és még mindig nem érzek semmi bizsergést, akkor abból már valószínűleg nem is lesz semmi.
Wyatt-et ne tőlem védd meg, mert én igencsak bírom őkelmét. Különösen a "Rock Bottom" c. lemezét, de pl. a "Dondestan" se rossz. A Soft Machine-ban tényleg nem szeretem az éneklést, de a szólólemezein nagyon is.
Most kiváncsi vagyok, hogy konkrétan melyek a te kedvenc free-rock (jazz?) lemezeid.
Hotel X? Még nem hallottam, de majd hegyezem fülem! Frithnek valóban vannak nem olyan jó lemezei is, de azért legtöbbször az átlag felett van. Föleg, amikor a rizst szórja a gitárba!
Sörést már rég nem láttam, de az öcsémnek nagy haverja volt. Egyébként pont ez az, hogy Mországon mindenféle költészetet belevisznek, és irodalmárok akarnak lenni, ahelyett, hogy zenélnének, és hagynák a mosott ruhát másra. Voltam egyszer egy After crying koncerten (Schreck!!), ezen King Crimson koppintáson kívül (ráadásul rosszul) nem volt semmi, csak lila leplek meg mindenféle versikék. Persze a népség el volt ájulva, mert soha nem hallott még ilyet. Gondolom akkoriban sikk is lehetett a dolog és nagyon "intelektüell".
Ez azonban részben csak szokás kérdése. Minél többet hallgatod, annál jobb! Wyattet viszont meg kell védenem, mert szerintem jó amit csinál, és például a Moon in june instrumentális változata (számos koncertfelvétel) semmi az énekeshez képest.
Elliott Sharp, Tom Cora, Faust, DNA, Hotel X, Cruel Frederick, Rova, Terry Riley, John Zorn...
ezket birom, bar nem biztos, hogy mind bele tartozna a kategoriadba.
Fred Frith-nek vannak jobb es rosszabb lemezei... (mint mindenkinek)
sokféle irányzat ez, a szabad improvizáció, no-wave nálunk leginkább az avantgarddal, akciókkal, audio-vizuális költészettel mosódik össze, a Szünetjel fesztiválokon hallható ilyesmi nagy dózisban, ami ősszel szokott lenni a MU színházban. Fellépett ott Frith is, meg sok nagy név minden évben. Sőrés és Kovács különböző formációi, illetve a környezetükben más zenészek is benne vannak. A w3.swi.hu/sky címen van a honlapjuk, ha minden igaz, februártól föléled, jelenleg augusztustól visszamenőleg vannak ott mindenféle linkek, események, írások a témáról. Ők egyébként a Magyar Műhely szerkesztői, a lapban is sok szó van ilyen zenékről, érdemes megnézni -weben sajna nincs fönn.
Na, ez a topic se fogja sokáig húzni...
Én szeretem az avantgarde progresszív rockot (is), igaz a zajzenéket és a free-jazzt már nem annyira. Ezzel az improvizáció-izével meg úgy vagyok, hogy kis mennyiségben, a komponált részek mellett még elmegyeget (sőt), de nagy dózisban már megfeküszi a gyomromat. Erre példaképpen felhozhatom mondjuk a már itt is szóbakerült Soft Machine együttes 3. vagy 4. illetve a "Spaced" című lemezét. Ez utóbbit -ó mily szörnyűség, én a nagy SM rajongó- alig bírom végighallgatni. A Henry Cow-tól azért annyira nem vagyok elájulva, bár úttörő voltukat (a RIO "mozgalomban") elismerem. A Doctor Nervét ismerem, és szeretem is. Mi volt meg itt említve..., ja a Matching Mole. Hát, az nem rossz, kár hogy Wyatt annyira akart ott is énekelni... Félreértés ne essék, Wyatt szólólemezeit nagyon csípem, de azok más zenék. A MM-ból igazán kihagyhatták volna az éneket. Na, elsőre talán ennyit...
A címből kiindulva csak elképzeléseim vannak, hogy miről van szó. Ez amolyan elektronikus progresszív zene? Vannak magyar képviselői?. Ha az amire én gondolok, akkor lehet, hogy egy -kettőt ismerek.
Látom fogalmad sincs arról, hogy mi az igazi zene! Fred Frith, Henry Cow, Dr. Nerve, Misha Mengelenberg, Evan Parker, Keith Tippett, Mujician!!
Jeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeaaa...
