Pont ugyanígy látom. Párszor le is írtam. Nem sok sikerrel, Szabiku mindig új ötletekkel jön elő. Nem azzal foglalkozik, amit mondanak neki, hanem kitalál valamit, hogy ezt nem jól értem, senki se jól érti, hülyeség, csak az éppen aktuális hülyesége az egyedül jó. Az, hogy ez az egyedül nyerő változat naponta kétszer változik, nem zavarja, mindenki hülye, aki éppen akkor nem éppen úgy érti félre.
Egyébként ti ugyanezt csináljátok. Megpróbáljátok megmagyarázni, hogy Hartlen Károly kísérlete miért nem jó. Pedig jó az, csak nem nem azt az eredményt adja, amit szeretnétek hinni.
A konkrét fizikai törvények fölött általános alapelvek vannak. Kutatják őket.
Például a világ legyen konzisztens szabályokkal leírható.
Hááát, ez még nem teljes.
Aztán ott vannak a szimmetria elvek.
Tessék már megmondani, hogy az elektromos töltés (színtöltés, barionszám etc.) megmaradása milyen szimmetria következménye? Ráadásul a színtöltés nem abszolút. Kő-papír-olló triád.
Feynman még nem tudta leírni, hogy a három színtöltés között milyen kölcsönhatás van. Melyik vonzza és taszítja.
Azt viszont megemlíti, hogy a töltés miatt a proton tömege kellene nagyobb legyen a semleges neutronénál.
azt hiszik, hogy egy síkjában mozgó áramjárta O hurok (vagy ennek megfelelően a HK mágnes egy darabja) nem hoz létre E teret.
Honnan veszed, hogy ezt hiszem? Vagy éppen HK? Ez egy új probléma, amit még nem néztem meg. Eddig forgó mágnesről volt szó, nem áram járta vezetékről.
Agyatlanul odavágsz valamit, aztán ha azt gyanítod, nem jön be a tipp, odavágsz valami egész mást. Ez divergens vita, nem ez a jó módszer kérdések eldöntésére.
A lapos Föld hívők vettek egy jó optikai giroszkópot, hogy bizonyítsák, nem forog a Föld. Sajnos váratlan driftet tapasztaltak... :-)))
"What we found is that when we turned on that gyroscope, we discovered that we were picking up a drift. A drift of 15 degrees per hour. Now, obviously we were surprised by that: 'Wow, that's a problem'. Obviously, we weren't willing to accept that, so we started looking for ways to disprove that it was actually recording the motion of the Earth," Knodel explained after the experiment.
"...ez az általánosítás látszólagos paradoxonhoz vezet a transzlációs mozgás esetén, mivel ez magában foglalja annak lehetőségét, hogy egy inerciarendszerben lévő megfigyelő meg tudja mérni az abszolút sebességét."
Ez nem látszólagos paradoxon, hanem a relativitás buktája.
Érdekes dolog, hogy az indukált feszültségre vonatkozó egyszerű közismert fluxusváltozási ökölszabály egészen más egyenleten alapszik akkor, ha a B változik, és máson akkor ha a vezető mozog. Az első esetben a rotE=-dB/dt Maxwell egyenleten, a második esetben a vezetőben lévő töltésekre vonatkozó F=q(E+vxB) erőtörvényen.
De hát az ökölszabály az csak ökölszabály, így nem mindig válik be. Ilyenkor nincs mit tenni, vissza kell térni az alaptörvényekhez. Egyik tipikus eset ez a forgó korong, ahol ugye akkor is nulla a fluxusváltozási sebesség, amikor pedig van gerjesztett feszültség, vagyis amikor forog a vezető korong. (Az tök mindegy, hogy a mágnes forog-e vagy sem.) Ennél a szerkezetnél a fluxusszabály nyilván a F=q(E+vxB) -n alapul, hisz dB/dt=0 mindig. Itt tehát nem működik az ökölszabály, de semmi gond, az erőtörvény pontosan leírja mérések eredményét. Ha forgatjuk a vezető korongot, akkor a benne lévő szabad töltéshordozók érintő irányú v sebessége magyarázatot ad a sugárirányú elmozdulásukra, így a mérhető feszültségre is. Ha nem forgatjuk, akkor a v=0 miatt nem mozognak sugárirányban, ergo nincs feszültség. (Az egész fluxusszabályt itt természetesen el lehet felejteni, mint ahogy a mágneses erővonalak vagy a mező forgását, vagy bármiféle változási sebességét is.)
A fluxusszabály szintén könnyen becsaphat minket egy másik hasonlónak látszó elrendezésben, ahol látványosan nagyot változik ugyan a vezető hurok által körbezárt fluxus, az indukált feszültség mégis nagyon kicsi. De a csalódás oka ezúttal az, hogy kicsi a v sebesség. Itt ugyanis nem valami gyorsan forgatható koronggal mozgatjuk a töltéshordozókat, hanem egyszerűen a vezetéket mozgatjuk merőlegesen. Akár pl. úgy, ahogy a Feynman mutatja a Mai fizika 69.2. fejezet 69.3 ábráján. Ahol nem valami drótot lenget, hanem két olyan vezető körlap cikket gördít egymáson, amelyek a kerületeiken érintkeznek, az elfordulási tengelyeik pedig nem a körök középpontjaiban, hanem a kerületeikhez közel vannak.
"áramjárta áramhurok. Mozogjon a síkjában." √ "Szinte nem is változik a B a gyűrű azon része körül, ami a mozgásirányába áll (mert még sokáig nem kanyarodik ki, mert nagy a gyűrű)"
Szerintem itt egy gondolat kimaradt, és csak vélelmezni tudom, hogy mire gondoltál.
Tehát a mozgás irányában kontrakció van.
♫Ettől besűrűsödnek a töltések?
Vele szemben viszont ellenkezőleg mozognak az elektronok.
Ezek szerint a gyűrű egy dipól lesz?
Feynman úgy magyarázza a mágnesességet, hogy a vezetékben mozgó töltés sűrűsége a kontrakció miatt nem azonos az atomtörzsek sűrűségével. Na de hogyan lesz ebből rotációja a mágneses mezőnek a vezeték körül?
Remélem, a pokolban van telefon. Mert ha oda jutok, fel fogom hívni és megkérdezem tőle. :-))
Megjegyzés♫
Vezető belsejében elektromos térerősség nem lehet, mert megindulnak a mozgásképes töltéshordozók.
Melyik vonatkoztatási rendszerben?
Végtelen sok különböző sebességű vonatkoztatási rendszert képzelhetünk el, pláne három trimenzióban.
Miért pont abban egyenlítődik ki a töltés, amelyikben a vezeték áll?
Nem kellene az összesben kiegyenlítődnie?
Ez ahhoz hasonló kérdés, hogy a hatás-ellenhatás törvénye melyik vonatkoztatási rendszerben érvényes.
Csak persze ott nincs kitüntetett frém. Kivéve amelyikben mindkét test áll, de ez unalmas fizika, ahol egymáshoz képest nem mozognak a testek. :(
Mindent félreértesz, aztán lehülyézed, aki nem hallja a zúgást a fejedben.
Vedd már észre, csak ebben a menetben hányszor változtattál, forgó erővonaltól statikus mágneses mező által indukált E mezőig. És mindig az volt hülye meg értetlen, aki az éppen aktuális tévedésedet nem fogadta el.
