Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
Érdekessége pedig a egésznek az, hogy a magyar Rónay Jácintnak is köze van a sumir megfejtésekhez. Rónay adta az ötletet a két tdósnak, hogy a magyarral próbálkozzanak.
Ugyanis próbálkoztak Lenormant és Oppert mindenféle nyelvvel, leginkább a héberrel, de a megfejtés csak a magyar nyelv segítségével ment.
Nem volt véletlen, hogy Lenormant és Oppert a sumer nyelvet szkítának, avarrnak és magyarnak tartották.
Dr. NOVOTNY ELEMÉR dolgozata, Latin Fonetikával Írt SUMER Mondatok a XI-XIII. Századbeli Magyar Nyelvemlékekben melyet Prof. Badiny Jós Ferenc kiegészítő "mellékletként" csatolt az I. FÜGGELÉK- ben közölt Sorbonne-i előadásához, a XXIX Nemzetközi Orientalista Kongresszus Keleti Szakosztályának Megnyitó Ülésén - 1973-ban. I. ANDRÁS-KORI Ó-MAGYAR IMA
A magyar irodalomtörténet és nyelvtudomány a legrégebb összefüggő magyar nyelvemlékként, a Pray-Kódexben foglalt és 1200 év tájáról származó: "Halotti Beszédet" tartja nyilván. Van azonban a magyarságnak egy - ennél legalább 150 évvel régibb, összefüggő nyelvemléke: az "András-kori ó-magyar ima". Ez a nyelvemlék kb. 140 szót tartalmaz és szövege az 1046/47. évből származik. Ezt a - nyelvészeti, történeti és kultúrtörténeti szempontból - rendkívül fontosságú nyelvemléket tudományos köreink azonban nem ismerik el valódinak és puszta gyanú alapján - tehát megalapozatlanul - Literéti Nemes Sámuel hamisítványának tartják. Ezzel a nyelvemlékkel azért kívánok foglalkozni, mert antiquitásánál, -régiségénél fogva ennek szövege áll legközelebb az ókori sumir nyelvhez. Másrészt pedig ezzel kívánom bizonyítani azt a tételemet, hogy régi nyelvemlékeink eredményes vizsgálatához az ősi sumir nyelv ismerete - elengedhetetlenül szükséges. Ebben az esetben is a sumir nyelv ismerete folytán figyeltem fel, a már-már feledésbe ment nyelvemlékre és indítottam meg, annak megmentésére irányuló akciói. Ugyancsak a sumir nyelv ismerete tette lehetővé az ima teljes olvasását és helyes értelmezését. Végül a sumir nyelv, valamint a nyelv (régészeti) feltárása idejének ismerete alapján tudtam - határozottan - megállapítani, hogy a nyelvemlék (ima) hamis volta teljesen ki van zárva! A nyelvemlék megmentésére irányuló akcióban a legnagyobb érdem, igen tisztelt barátomat és munkatársamat: Dr. Sárkány Kálmánt illeti. Áldozatos munkával és nagy utánjárással felkutatta az eredeti nyelvemlék pontos hollétét; arról előrelátóan fényképmásolatokat, (fotokópiát) készíttetett. Összegyűjtve a nyelvemlékkel kapcsolatos adatokat, ezek alapján megállapította a helyes tényállást. Mindezt a további munkára sarkalva - rendelkezésemre bocsátotta. Az eredeti nyelvemlék az Orsz. Széchenyi Könyvtár őrizetében: 1365, Fol. Hung. I. jelzés alatt található. Mindenekelőtt tisztázni szeretném az "ima" keletkezésének időpontját! Erre nézve az ima szövegében előforduló történeti események adnak biztos támpontot. A keresztény-magyar ima történeti keretét a Watha (Wutu) királyi főúr, vezetése alatt kitört - őshitű - (főleg az újhit és papjai ellen irányuló) véres felkelés - képezi. Ennek történeti dátuma: 1046. Az ima keletkezése idején Watha még élt, hisz az ima valóságos átok alá veszi, így az 1047. évet is figyelembe kell venni. Az ima szövege rontást (csapást) kíván "boldog Leo pápa úr" elleneire. Ez, IX. Leo, aki 1047. évben lépett a pápai trónra. (Ezt a dátumot egyes források előbbre, mások pedig későbbre teszik). Végül az ima szövege Pannoniát (Magyarországot) a pápa és király: "Andoreas úr" őrizetére bízza. Ez, I. András király, aki uralkodását 1047. évben kezdte meg. Ezt az időpontot igazolja az ugyanezen a bőrhártyán levő, azonos korú - latin nyelvű ima (oratio quotidiana), amikor ezt mondja: "ut rex noster neoelectus Andreas in fide Christi firmus permanere possit". Már pedig történelmünk szerínt a király - választási éve: 1047. A fentiekhez képest tehát az imaszöveg keletkezésének időpontja az 1046-1047. évekre tehető. A nyelvemlék rövíd története a következő: Literéti Nemes Sámuel régiségkereskedő - az 1842. évben - Klagenfurtban vásárolt egy breviáriumot. A breviárium felső és alsó fedelét összefüggő bőrhártya borította. A felső borítólapon (bőrhártyán) egy magyar nyelvű ima, az alsó borítólapon pedig a latin nyelvű könyörgés volt olvasható. A két ima - szövegéből kitűnően - azonos időszakban származik. 1844-ben a "Századok" című - tudományos folyóiratban - Szabó József hívta fel a figyelmet a régi nyelvemlékre és közölte egyben Literéti Nemes Sámuel olvasatát. Ez az olvasat hiányos és hibás! (Minden esetre feltűnő, hogy a "hamisító" saját hamisítványát nem tudta olvasni!). 1850 január 23-án Jerney János akadémikus a hatóság (bíróság) engedélyével és jelenlétében, az imákat tartalmazó bőrhártyát a breviárium táblájáról lefejtve, a Tudományos Akadémiának bemutatta - kijelentve, hogy annak valódiságát mindenkivel szemben kész megvédelmezni. 1854-ben, Jerney János, "Magyar nyelvkincsek az Árpádok korából" című munkájában közli saját olvasatát archaizált betűkkel. Ezek a dátumok döntő fontosságúak! A nyelvemlék szövegében ugyanis oly sumir szavak szerepelnek (lu-gal = király, pe-eg-gi-is (pekkis) ---- főúr, utu-ha-a - (uthoja) = őrizze, bar-du-us (bardous) = mezőn dolgozó stb.), - amelyek csak a sumir ékiratos táblákból ismeretesek, márpedig a fent jelzett - 1842, 1844, 1850. években a surnir vonatkozású agyagtáblák és ékiratos szövegek még évezredes álmukat pihenték mélyen a föld alatt. A sumir nyelv feltárása csak 1855-től - fokozatosan - történt. Így az imában előforduló szavakat és szöveget, 1842-ben sem Literéti Nemes Sámuel, sem más, nem agyalhatta ki. Következésképpen az András kori ima szövege hamisítvány nem lehet! A nyelvemlék történetéhez tartozik még, hogy az imát egy emberöltőn át valódinak fogadták el és a "Magyar Irodalomtörténet" 1851-ben is a legrégibb nyelvemlékeink között említi. 1872-ben Toldy Ferenc - a nagytekintélyű irodalomtörténész, aki az imát már korábban is (1862 "gyanúsnak" találta - "irodalomtörténetében így nyilatkozik: "alig kétséges, hogy az ima Literáti Nemes Sámuel gyártmánya". Szombathy Ignác irodalomtörténész felszólította Toldyt a "gyanúsító okok" illetve bizonyítékainak megjelölésére. Ez azonban nem történt meg! A nagytekintélyű Toldyt (Akadémiai főtitkár volt!) hűségesen támogatta Szabó Károly paleografus is. Kijelentette, hogy az imát kezdettől fogva "kézzelfogható koholmánynak" tekintette. A bizonyítékokkal azonban ő is adós maradt! A későbbi irodalomtörténészek (Pintér Jenő, stb.) ezt a - kellően meg nem alapozott - álláspontot magukévá tették és kiegészítették azzal, hogy az ima szövegében sok a "nyelvi furcsaság", amik a későbbi nyelv-emlékekben nem fordulnak elő. (E "nyelvi furcsaságok" ősi sumir szavak és kifejezések). Érdekes, hogy az ima hamis voltát bizonyítgató Tompa József nyelvészünknek 1967-ben (tehát legújabban) egyik érve éppen az, hogy Literati N. Sámuel nyelvemlékeinket jól ismerte - kódexeinket forgatta, - a hamisításhoz szükséges agyagot tehát ezekből merítette, A két álláspontot vessük egybe: - ha az anyag nem szerepel a későbbi kódexekben - az "nyelvi furcsaság", ha pedig szerepel: az "kódexeink forgatására" vall. Tehát az ima szövegének így is, úgy is hamisnak kell lenni! Márpedig ezek az érvek éppúgy felhasználhatók a szöveg valódisága mellett is, sőt az utóbbit jobban alátámasztják. Alapvető hibája Tompának, hogy nem az eredeti imaszöveget, hanem Jerney János archaizált betűkkel írt - többé-kevésbé hibás - olvasatát vette vizsgálat alá. Dr. Sárkány szerint - ugyanezt a hibát követte eI: Szabó Károly és Toldy Ferenc is. Az a körülmény, hogy Literati Nemes Sámuel régiségkereskedőnek tényleg voltak hamisítványai, csak gyanú ok lehet, de semmi esetre sem tárgyi bizonyíték. Hangsúlyoznom kell, hogy a nyelvemlék alapanyagát, vagyis a bőrhártyát, az összes kutatók eredetinek tartják és régiségét elismerik. Amit hamisnak tartanak az - az ima illetve a nyelvemlék szövege. Én pedig éppen az ima eredeti szövegével bizonyítom ennek ellenkezőjét, vagyis azt, hogy az ima valódi és semmiképpen sem lehet hamisítvány. Előadásom elején nyomatékosan felhívom a figyelmet arra, hogy régi nyelvemlékeink eredményes vizsgálata csakis a sumir nyelv ismeretében lehetséges. Ehelyütt természetesen csak az ima szövegéből kiemelt - egyes "szemelvényekkel" fogok foglalkozni, melyek azonban alaptételem helytállóságát teljes mértékben igazolják. Az ima betűszerinti szövege: (L.213. oldalon.) "Grazdua lufuu: "Wutu" - peccis lughala toran munhi ni zobathaya heu gebnahabul".
Ez a szöveg mai nyelvünkön A garázda főembert (lufőt): Wathát, a királyi főurat, a mennyek törvénye - ne szabadítsa meg a tüzes gyehennából. Elemzés: 1.) Grazdua - Gar-as-du-a Gar - gur = fordulás, forgatás, felforgatás as ("su-ból) = eredetileg dativus eset - később as, es, us formában birtokos névmás (övé) és képző is, du (dug-ból - lekopással) = tesz, csinál a (a-na illetve e-ne-ből) = személynévmás, egyesszám 3. személy: ö.
Jelentése szószerinti felforgatást csináló, vagyis garázda. Az első szótagnál itt is magánhángzó kiesés történik; a második szótagnál pedig az s -z változást figyelhettük meg. Menetközben - ez alkalommal - fel kell hívnom a figyelmet egy fontos sumir nyelvtani sajátosságra. Nevezetesen arra, hogy a sumir nyelvben - külön tárgyeset (akkuzativusz) található. Ez megfigyelhető nemcsak ebben a mondatban, de a nyelvemlék egész szövegében. Kivéve 2 idegen szót (episcop és presbyter), ahol már a "t" tárgyrag - talán első fecskeként - szerepel. Érdekes, hogy ez a sajátság nyelvünkben ma is megtalálható. 2.) lufuu - lu-pu-gu lu = ember, lény pu-ugu (bi-igi - bu-ugu fejlesztett alakja pu-ugu pu-gu - fu-hu - fuu) = fő, felettes, felső (ober). Itt az a = ü - ő. Jelentése: főember. A székely-magyaroknál ma is használatos a lufű - lófő szó, "főember" értelemben. 3.) Wutu - Wu-utu. A felkelés vezére, fejedelmi személy. Mu - Wu = ember; Utu = Napisten. A név szerintem föieg papi funkcióra utal (V. ö. Lu-Utu) = Napisten embere. 4.) Peccis (olv. Pekkis) - lughala = Pe-eg-gi-it lu-galla. Jelentése: királyi főúr. Jelzős szerkezet, de fordított szórendben. Pe-eg - Pe-ek (Be-ege-ből) = fő, felső. Gi-is (vagy di-is) - ki-is = úr. Lu-gal-la - Lu-gal = király ("ember nagy") - ga ha = adjectivum képző - hátraható hasonulással "la". Ez a kifejezés régiség (antiqutás). Mutatja az is, hogy a (bi-igi - be-ege fejlődése pe-eg - pe-ek-nél megrekedt; a gi-is már ilyen formában nem fordul elő, és ugyancsak' nem találkozunk már az ősi sumír "lu- gal" szóval későbbi nyelvemlékeinkben. 5.) Toran-munhi - Tur-an muh-un-hi. Jelentése: Mennyek törvénye, ugyancsak fordított szórendben (Más sumir kifejezéssel: "Na-am-tur"). Tur-tar = rendelés, törvény; an ("a-na, e-ne"-ből ő, övé); Muh-un vagy Mah-an = menny (szószerinti magas ég); hi (gi vagy ge-ből = sok) többes jel. V. ö. a Halotti Beszédben (1200): munhi uruzág = muh-un-hi uru-azagga - mennyek országa (szent városállam). A szövegben gyakran látjuk az "u" és "a" magánhangzók váltakozását. F. Delitzsch - akit a "sumerológia atyjának" neveznek - nem az ..a" hanem az "u" hangzót tartja az eredetinek. Ezt a megállapítást nyelvemlékeink is alátámasztják. Nem "na-am", hanem "nu-um" = nem, (tagadó szó); nem mah-an, hanem muh-un - mu-un = menny; nem tar, hanem "tur" - rendelés, törvény. 6.) ni zobathaya - nu su-bad-du-a-ha Jelentése: Ne szabadítsa meg. Nu (ni, ne, nu) _ "ne" tiltakozó szó - valószínűleg elvonás a "nu-um" - "nem" tagadó szóból. su-bad (eredetileg Si-bad) = szemet ("si-ssu) megnyitó (bad), tehát tekintő, vagyis szabad. Ez más szóval: "igi-du" szemet nyitó, tekintő, szabad ember, szemben a rabszolgával, aki igi-nu-du = szemet nem nyitó, nem tekintő, nem szabad. Du (dug-ból) = tenni, tevés. "A" (a-na-ból =, övé. Ha (he,hu) = legyen ("ge-en" segédigéből). Ez felszólító mód és optativus is. Szószerínt tehát; Ne (nu) legyen (ha) az ő (a) szabaddá tevése (su-bad-du). Itt is a: s" - z, d - t és a h - j mássalhangzóváltozást figyelhettük meg. 7.) heu - gi-hu = tüzes lehet főnév is: tűz. Szerintem a gi vagy ge elvonás a "gi-bil" - tűz szóból - így lesz-g- h változással "h" - "he". "u" a "gu" (vagy ga) adjektivum képző lekopott alakja. 8.) Gehnahabul - Ge-hin-na-hu-bu-ul = "alvilágból" (pokolból). (gyehenna) Az alvilág kifejezésére a sumir nyelvnek több formája volt. Kur-nu-ge-a = vissza nem térés országa. Kur-hal-la(1) = pusztulás országa. Kur-pa-gul = setétség országa. Aralu (ez már inkább akkád.) A gehin-na - gyehenna) az Ó-Testamentomból vett vándor szó - mely azonban vitathatatlanul sumir eredetű'. Elemeire bontva: teljesen egyezik az ősi sumir "kur-nuge-a" szóval. Kur vagy gin - hin = hegy, ország Nu vagy na = nem (tagadó szó) Ge (ge-en vagy gi-in-ből) = jövés, visszatérés Ha vagy "a" (ga-ból) = genitivus eset , Bu-ul - (bu-lu-ból) = ból, ből ba - bu = ő, övé; lu (metatézissel: ul) = kivonás, Dávid Antal magyar asszirológus szerint sumirul: "lu" szóval nevezték a "kivonás" számtani műveletet. Ez a latin fonetikával és betűkkel írt magyar szöveg és ennek analizált sumir megfelelője a napnál világosabban bizonyítja, hogy itt tulajdonképpen ugyanazon nyelvnek két formája: - egy korai és egy kései - áll előttünk. A nyelvemlék szövegében a nagyobb bizonyság kedvéért még egyszer előfordul az ősi sumir "lu-gal" szó, mint főnév a következőképpen: "Step. lughalu ur". A Step. rövidítés. Teljesen: Stephanus. A bőrhártya másik felén levő - azonos korú latin nyelvű imában: "Step-nus rex" szerepel, ugyancsak rövidítve. Ez az 1000-ben királlyá koronázott: I. (Szent) István magyar király latin neve. Mindez "expressis verbis" bizonyítja, hogy a magyarok nemcsak I. András királyt, de első királyukat, Szent Istvánt is - ősi sumir szóval: "lu-gal"-nak nevezték, ami a latin szöveg tanúsága szerint is "rex"-et jelentett. Ami az "úr" szót illeti, a sumir királylisták alapján megállapíthatjuk, hogy az "Ur" vagy Ud - ut - utul címet, aminek jelentése: őriző, pásztor, már a sumir királyok is használták. Nevezetesen: Ur-nin-gal, Ur-babbar uruki, Ur Nammu (vagy En-gur), uri, Ur-Nin-urta isim és Utul (Ud) Kalam-ma szintén uruki király. A somit theokratikus felfogás szerint ugyanis a király, mint az isteni rend őre és az istenség földi helytartója, pásztora volt a népnek és kötelessége volt alattvalói jólétéről és boldogulásáról gondoskodni.
Az Árpád-házi királyok korában az "Ur" cím (görög források szerint "Urum") csak az uralkodó ház tagjait illette meg, de idők folyamán aztán a cím általánossá lett. Az Ur és Ud - Ut fogalom azonosságát az itt tárgyalt nyelvemlék is igazolja. Az Isten (Deus) fogalom nyelvemlékeinkben teljesen mint: Ur-Ysten (olv, ur-üsten) szerepel (latinul: Dominus Deus). Ennek sumir megfelelője: Ur-us-tin: Élet (tin - ten) - halál (ús - is) őre (Ur). Ez az ima szövegében: Ut Ysten Ut (ud-ból) őriző, us (us, is) - halál, tin - ten = élet: Ez a kifejezési forma nemcsak a két szó jelentésbeli azonosságot, hanem az egész nyelvemlék antiquitását (régiségét) is nyomatékosan aláhozza. Az "ut" (ud-ból) szó "őrizés" jelentéssel még egyszer előfordul az imában (mint ige), amikor a pápa és András király őrizetére bízza az országot. Uthoya sumirul: ut-u-ha = őrizze. Szószerinti legyen (ha) az ő (u) őrizése (ut-utu). A "pokol" szóval már előbb foglalkoztunk. Az imában előfordul a következő szöveg-környezetben: Unudun zou pakol sumirul: un-u-du-un sa-(g)u pa-kul. Un-u-du-un = Mélység ura. A Halotti Beszédben (1200) ur-du-un-ge (urdung) - jelentése ugyanaz, vagyis ördög. sa-u = szavának, szavára, (sa vagy su = szó; gu-ga) dativusz eset. Jelentése: Pokol ördögének szavára. Az imában még igen sok szó és kifejezés fordul elő, melyek a sumir nyelvvel különösebb nehézség nélkül egyez tethetők. Itt csupán egy mondattal kívánok még foglalkozni, minthogy az abban foglaltakat, különösen kultúrtörténeti szempontból tartom figyelemreméltónak. Ez pedig a következő:
Mai nyelven: Ne imádjuk mezőn dolgozó (földműves) őseleink erős szent jeleseit. 1) Ne wemuagguc - Nu-wu-mah-ag-hu-u-ke. Nu (ni, ne, na) = ne - tiltó szó Wu (Wi - We) Mu - "w" betűs olvasata = beszéd Mah (moh) = magas, magasztos. Tehát: wu-mah vagy we-moh = magasztos beszéd: ima, imádás. Ab vagy ga (gar-ból) = tenni, cselekedni. Hu (ha,he) = legyen - felszólító mód Uke (unu-ke vagy ene-ke rövidítése) ők. V. ö. a Halotti Beszédben: vimodjuk - vimadjomok_ Ez utóbbi sumirul: vu-moh-du-hu-mu-u-ke - mondjunk magasztos beszédet - vagyis imádkozzunk. (Dug - du = mond). Megjegyzem a tárgyalt szónál összevonás történt és kimaradt a mu - (me) (mu-ún - me-en) _ "mi" szó (személyes névmás többesszám 3. személy). 2. Barduos - Bar-du-us. Jelentése: Mezőn dolgozó vagyis földműves. Ez a szó csak a családi nevekben maradt fenn: Bárdos, Bartos, Bartua (Bartha).
Megtaláljuk azonban más fejlesztett formában: Par-us-tu - Par-az-tu - Par-az-tu - Paraszt szavakban. Bar - Par = mező, puszta. Du - tu = dolgozni Us vagy as (su-ból) = locativusz - on, en, ön. Ez más sumir szóval: ki-im-du-a = földön dolgozó (földműves). Ismeretes, hogy a sumirok az első történelmi nép, amely a Tigris és Eufratesz folyók mentén kialakította a földek szakszerű művelését és az öntözéses mezőgazdálkodást. 3.) Eseulwek - Ese-ulu-e-ke. Jelentése: Első régiek vagyis őselők. Ese - usu (as-ból) = első, eleje, egyedüli Ul - ulu = távoli, régi E-ke = (e-ne-ke-ből) ők (személynévmás). Itt le kell rögzíteni, hogy a magyarok 1046/47-ben hagyományaik alapján, -- tehát úgy tudták, hogy őseleik mezőn dolgozó, vagyis földműves népek voltak. 4.) Ereus - Ger(e)-us vagy Gúr-us ("G" lekopás) Gin (ger, gur) = férfi, as - es = adjectivum képző. Jelentése: férfias, erős (hős is). A szó kezdő "g" mássalhangzó itt lekopott. 5.) Zent - Zi-en-tu = Szent (kegyes, tekintő) Si (sag-ból) = tiszta, kegyes - Zi; En-tu - igi-tuh = szemet nyitó, tekintő. Fejlődése: Si-entu - Zi-en-tu - Se-en-tu - Szent (V. ö. még a magyar "Szende" szóval. 6.) Jeleseuk - Geleh-ese-u-ke. Ge (gi vagy gu) "igi"-ből = első lekopással - eleje, első, stb. l.eh (lag-ból) változatai: lah - lúh = jár, megy Es (su-ból) - itt locativusz = -on,-en, ön. Ebben a szóban is a többesszám tárgyesetet alanyesettel fejezi ki az ó-magyar, tehát éppúgy, mint a sumír nyelv. Ebből származik a Gi-lah-as - Jilas illetve a Gulah- "Gyula", régi magyar "méltóság" név is. Jelentése: élen-járó - vezér, főnök. (Többes szám akkuzativusz). A sumír feliratos táblákból ismeretes "ugulah" szó, mely főnököt, vezért jelent. Ez első lekopással Gulah. Ezek után megállapítjuk a következőket: Az általam bemutatott imaszövegek, különösen annak sumír megfelelői, bizonyítják a nyelvemlék valódiságát, illetve kizárják annak hamis voltát. Az imában előforduló sumír szavak - 1842-ben, amikor Literáti Nemes Sámuel az imát tartalmazó breviáriumot megvette és állítólag hamisította, még nem voltak és nem is lehettek ismeretesek. Tudjuk a szakirodalomból, hogy Jules Oppert a sumir népet is csak-1855-ben fedezte fel, Mellékesen megemlítem, hogy az ima eredetijét megvizsgálta Dr. Pataki János, tud. kutató, kódexszakértő és megállapította, hogy az valódi. Erről nyilatkozatot adott. Olvasatommal kapcsolatban - melyből egyes részeket itt bemutattam --. pedig közölte, hogy ahhoz sem hozzátenni valója, sem elvenni valója nincsen. Befejezésül még néhány szót szeretnék szólni nyelvemlékeink vizsgálatánál, az általam alkalmazott módszerről. 'Tudjuk azt, hogy a módszer csak egy eszköz valamely tudományos cél elérésére. A módszer egymagában nem old meg tudományos problémákat ahhoz a kutató elme leleményessége is szükséges. Az a módszer helyes, amely meggyőző eredményt tud kimutatni! Tapasztalati tények igazolják, hogy többféle módszerrel is el lehet érni ugyanazt a helyes eredményt. Én a magam részéről nyelvemlékeink vizsgálómódszereit alkalmaztam - nem szolgailag, de alkotó triódon. Nyelvemlékeink szavait a sumir nyelv-szókincsének, nyelvtanának, sajátságainak és hangtörténetének megfelelő - ismerete alapján elemeire bontottam. Az egyes elemeket, főleg a hangtörténet segítségével, visszavezettem az eredeti sumir gyökre, illetve alapszavakra. Ebből vezettem le aztán - a hangváltozások és szemantikai változások megjelölésével - az egész fejlődési vonalat és mutattam be szemléltetően. Másfél évtizedes kutatásaim főbb eredményeit igyekeztem előadásomban összesűríteni. Minthogy a magyar tudományos körök a sumir- magyar kérdést előítélettel közelítik meg és annak komoly és intenzív vizsgálatától eddig - érthetetlenül - tartózkodtak, munkám úttörő munkának számit. Már pedig az úttörő munka és kutatás útjai rendszerint tévedésekkel vannak szegélyezve. Lehet, hogy így van ez nálam is. A tudomány azonban akkor áll feladat magaslatán, ha mindazt, ami egy munkában előremutató és jó, megtartja! Ezt várom és kérem az illetékes tudományágak képviselőitől, mert a sumír-magyar kérdés nemcsak a magyar tudomány belső ügye, hanem ,;par exellence" érdekli azokat a nemzeteket is, akik - a sumir kutatás terén felbecsülhetetlen erkölcsi és anyagi áldozatot hoztak a tudomány szolgálatában.
Úgy fest, hogy ezt az emléket Literáti Nemes Sámuel tréfálta be a történelembe, saját kezűleg.
Szabó Károly már 1866-ban leleplezte a csalást. Szabó egyébként Hunfalvy legfőbb vitapartnerei közé tartozott, és a magyar krónikák szavahihetőségének elszánt védelmezője.
Az "András-kori ó-magyar ima". Ez a nyelvemlék kb. 140 szót tartalmaz és szövege az 1046/47. évből származik. Ezt Az eredeti nyelvemlék az Orsz. Széchenyi Könyvtár őrizetében: 1365, Fol. Hung. I. jelzés alatt található A keresztény-magyar ima történeti keretét a Watha (Wutu) királyi főúr, vezetése alatt kitört - őshitű - (főleg az újhit és papjai ellen irányuló) véres felkelés - képezi. Ennek történeti dátuma: 1046. Az ima keletkezése idején Watha még élt, hisz az ima valóságos átok alá veszi, így az 1047. évet is figyelembe kell venni. Az ima szövege rontást (csapást) kíván "boldog Leo pápa úr" elleneire. Ez, IX. Leo, aki 1047. évben lépett a pápai trónra. (Ezt a dátumot egyes források előbbre, mások pedig későbbre teszik). Végül az ima szövege Pannoniát (Magyarországot) a pápa és király: "Andoreas úr" őrizetére bízza. Ez, I. András király, aki uralkodását 1047. évben kezdte meg.
ANDRÁS-KORI IMÁDSÁGOK ( A pontos dátum 1045 Kr. u.) I. O Jézus / és/ zent maria azzuna hyweuc ysten rontha papa ur ellenneh bodug leo para urc megwacyttuac nhelveun choncittiac uodalum waguc bacun futua hazuctual zeles feuldun zaranduglu zegh- en nypec és prasbytrucut fuul vur turcuan fuithou couruc- grazdua lufuu: Wutu peccis lughala toran munhi ni zobathaya heu gehnahabul Step lughalu ur fuogudaia zenthiel ur ysten odutt wola gymultstul zent urzagnuc nagh pannona leun chinius certh paradisa munc chu wan felduc yse - wiz foulua angheluc eurec wulu hotulmual - horogtoul papa urunc - zenti ieleus andoreas ur uthoya hyweuc azen és amen. II. O Jézus és zent maria hyweuc zent ighus har-eus zent ielesuc ogchuusuc - ne memuagguc barduos eseulwec er tala azun nip colambuc papa uruc ugeuwel morouzzuc és nizeu uzi ultulmaul és rezytelie meg tubi haznul munce uduezitutuul és urunc cuertaluan marteruc és angole cur enecuel aleluia és hymnus partuasue zyzec alelui és cyasson aleluia aleluia in secula amen.
Ez a szöveg mai nyelvünkön A garázda főembert (lufőt): Wathát, a királyi főurat, a mennyek törvénye - ne szabadítsa meg a tüzes gyehennából. Elemzés: 1.) Grazdua - Gar-as-du-a Gar - gur = fordulás, forgatás, felforgatás as ("su-ból) = eredetileg dativus eset - később as, es, us formában birtokos névmás (övé) és képző is, du (dug-ból - lekopással) = tesz, csinál a (a-na illetve e-ne-ből) = személynévmás, egyesszám 3. személy: ö.
Jelentése szószerinti felforgatást csináló, vagyis garázda. Az első szótagnál itt is magánhángzó kiesés történik; a második szótagnál pedig az s -z változást figyelhettük meg. Menetközben - ez alkalommal - fel kell hívnom a figyelmet egy fontos sumir nyelvtani sajátosságra. Nevezetesen arra, hogy a sumir nyelvben - külön tárgyeset (akkuzativusz) található. Ez megfigyelhető nemcsak ebben a mondatban, de a nyelvemlék egész szövegében. Kivéve 2 idegen szót (episcop és presbyter), ahol már a "t" tárgyrag - talán első fecskeként - szerepel. Érdekes, hogy ez a sajátság nyelvünkben ma is megtalálható. 2.) lufuu - lu-pu-gu lu = ember, lény pu-ugu (bi-igi - bu-ugu fejlesztett alakja pu-ugu pu-gu - fu-hu - fuu) = fő, felettes, felső (ober). Itt az a = ü - ő. Jelentése: főember. A székely-magyaroknál ma is használatos a lufű - lófő szó, "főember" értelemben. 3.) Wutu - Wu-utu. A felkelés vezére, fejedelmi személy. Mu - Wu = ember; Utu = Napisten. A név szerintem föieg papi funkcióra utal (V. ö. Lu-Utu) = Napisten embere. 4.) Peccis (olv. Pekkis) - lughala = Pe-eg-gi-it lu-galla. Jelentése: királyi főúr. Jelzős szerkezet, de fordított szórendben. Pe-eg - Pe-ek (Be-ege-ből) = fő, felső. Gi-is (vagy di-is) - ki-is = úr. Lu-gal-la - Lu-gal = király ("ember nagy") - ga ha = adjectivum képző - hátraható hasonulással "la". Ez a kifejezés régiség (antiqutás). Mutatja az is, hogy a (bi-igi - be-ege fejlődése pe-eg - pe-ek-nél megrekedt; a gi-is már ilyen formában nem fordul elő, és ugyancsak' nem találkozunk már az ősi sumír "lu- gal" szóval későbbi nyelvemlékeinkben. 5.) Toran-munhi - Tur-an muh-un-hi. Jelentése: Mennyek törvénye, ugyancsak fordított szórendben (Más sumir kifejezéssel: "Na-am-tur"). Tur-tar = rendelés, törvény; an ("a-na, e-ne"-ből ő, övé); Muh-un vagy Mah-an = menny (szószerinti magas ég); hi (gi vagy ge-ből = sok) többes jel. V. ö. a Halotti Beszédben (1200): munhi uruzág = muh-un-hi uru-azagga - mennyek országa (szent városállam). A szövegben gyakran látjuk az "u" és "a" magánhangzók váltakozását. F. Delitzsch - akit a "sumerológia atyjának" neveznek - nem az ..a" hanem az "u" hangzót tartja az eredetinek. Ezt a megállapítást nyelvemlékeink is alátámasztják. Nem "na-am", hanem "nu-um" = nem, (tagadó szó); nem mah-an, hanem muh-un - mu-un = menny; nem tar, hanem "tur" - rendelés, törvény. 6.) ni zobathaya - nu su-bad-du-a-ha Jelentése: Ne szabadítsa meg. Nu (ni, ne, nu) _ "ne" tiltakozó szó - valószínűleg elvonás a "nu-um" - "nem" tagadó szóból. su-bad (eredetileg Si-bad) = szemet ("si-ssu) megnyitó (bad), tehát tekintő, vagyis szabad. Ez más szóval: "igi-du" szemet nyitó, tekintő, szabad ember, szemben a rabszolgával, aki igi-nu-du = szemet nem nyitó, nem tekintő, nem szabad. Du (dug-ból) = tenni, tevés. "A" (a-na-ból =, övé. Ha (he,hu) = legyen ("ge-en" segédigéből). Ez felszólító mód és optativus is. Szószerínt tehát; Ne (nu) legyen (ha) az ő (a) szabaddá tevése (su-bad-du). Itt is a: s" - z, d - t és a h - j mássalhangzóváltozást figyelhettük meg. 7.) heu - gi-hu = tüzes lehet főnév is: tűz. Szerintem a gi vagy ge elvonás a "gi-bil" - tűz szóból - így lesz-g- h változással "h" - "he". "u" a "gu" (vagy ga) adjektivum képző lekopott alakja. 8.) Gehnahabul - Ge-hin-na-hu-bu-ul = "alvilágból" (pokolból). (gyehenna) Az alvilág kifejezésére a sumir nyelvnek több formája volt. Kur-nu-ge-a = vissza nem térés országa. Kur-hal-la(1) = pusztulás országa. Kur-pa-gul = setétség országa. Aralu (ez már inkább akkád.) A gehin-na - gyehenna) az Ó-Testamentomból vett vándor szó - mely azonban vitathatatlanul sumir eredetű'. Elemeire bontva: teljesen egyezik az ősi sumir "kur-nuge-a" szóval. Kur vagy gin - hin = hegy, ország Nu vagy na = nem (tagadó szó) Ge (ge-en vagy gi-in-ből) = jövés, visszatérés Ha vagy "a" (ga-ból) = genitivus eset , Bu-ul - (bu-lu-ból) = ból, ből ba - bu = ő, övé; lu (metatézissel: ul) = kivonás, Dávid Antal magyar asszirológus szerint sumirul: "lu" szóval nevezték a "kivonás" számtani műveletet. Ez a latin fonetikával és betűkkel írt magyar szöveg és ennek analizált sumir megfelelője a napnál világosabban bizonyítja, hogy itt tulajdonképpen ugyanazon nyelvnek két formája: - egy korai és egy kései - áll előttünk. A nyelvemlék szövegében a nagyobb bizonyság kedvéért még egyszer előfordul az ősi sumir "lu-gal" szó, mint főnév a következőképpen: "Step. lughalu ur". A Step. rövidítés. Teljesen: Stephanus. A bőrhártya másik felén levő - azonos korú latin nyelvű imában: "Step-nus rex" szerepel, ugyancsak rövidítve. Ez az 1000-ben királlyá koronázott: I. (Szent) István magyar király latin neve. Mindez "expressis verbis" bizonyítja, hogy a magyarok nemcsak I. András királyt, de első királyukat, Szent Istvánt is - ősi sumir szóval: "lu-gal"-nak nevezték, ami a latin szöveg tanúsága szerint is "rex"-et jelentett. Ami az "úr" szót illeti, a sumir királylisták alapján megállapíthatjuk, hogy az "Ur" vagy Ud - ut - utul címet, aminek jelentése: őriző, pásztor, már a sumir királyok is használták. Nevezetesen: Ur-nin-gal, Ur-babbar uruki, Ur Nammu (vagy En-gur), uri, Ur-Nin-urta isim és Utul (Ud) Kalam-ma szintén uruki király. A somit theokratikus felfogás szerint ugyanis a király, mint az isteni rend őre és az istenség földi helytartója, pásztora volt a népnek és kötelessége volt alattvalói jólétéről és boldogulásáról gondoskodni.
Az Árpád-házi királyok korában az "Ur" cím (görög források szerint "Urum") csak az uralkodó ház tagjait illette meg, de idők folyamán aztán a cím általánossá lett. Az Ur és Ud - Ut fogalom azonosságát az itt tárgyalt nyelvemlék is igazolja. Az Isten (Deus) fogalom nyelvemlékeinkben teljesen mint: Ur-Ysten (olv, ur-üsten) szerepel (latinul: Dominus Deus). Ennek sumir megfelelője: Ur-us-tin: Élet (tin - ten) - halál (ús - is) őre (Ur). Ez az ima szövegében: Ut Ysten Ut (ud-ból) őriző, us (us, is) - halál, tin - ten = élet: Ez a kifejezési forma nemcsak a két szó jelentésbeli azonosságot, hanem az egész nyelvemlék antiquitását (régiségét) is nyomatékosan aláhozza. Az "ut" (ud-ból) szó "őrizés" jelentéssel még egyszer előfordul az imában (mint ige), amikor a pápa és András király őrizetére bízza az országot. Uthoya sumirul: ut-u-ha = őrizze. Szószerinti legyen (ha) az ő (u) őrizése (ut-utu). A "pokol" szóval már előbb foglalkoztunk. Az imában előfordul a következő szöveg-környezetben: Unudun zou pakol sumirul: un-u-du-un sa-(g)u pa-kul. Un-u-du-un = Mélység ura. A Halotti Beszédben (1200) ur-du-un-ge (urdung) - jelentése ugyanaz, vagyis ördög. sa-u = szavának, szavára, (sa vagy su = szó; gu-ga) dativusz eset. Jelentése: Pokol ördögének szavára. Az imában még igen sok szó és kifejezés fordul elő, melyek a sumir nyelvvel különösebb nehézség nélkül egyeztethetők. Itt csupán egy mondattal kívánok még foglalkozni, minthogy az abban foglaltakat, különösen kultúrtörténeti szempontból tartom figyelemreméltónak. Ez pedig a következő:
Mai nyelven: Ne imádjuk Pártos őseleink erős szent jeleseit. 1) Ne wemuagguc - Nu-wu-mah-ag-hu-u-ke. Nu (ni, ne, na) = ne - tiltó szó Wu (Wi - We) Mu - "w" betűs olvasata = beszéd Mah (moh) = magas, magasztos. Tehát: wu-mah vagy we-moh = magasztos beszéd: ima, imádás. Ab vagy ga (gar-ból) = tenni, cselekedni. Hu (ha,he) = legyen - felszólító mód Uke (unu-ke vagy ene-ke rövidítése) ők. V. ö. a Halotti Beszédben: vimodjuk - vimadjomok_ Ez utóbbi sumirul: vu-moh-du-hu-mu-u-ke - mondjunk magasztos beszédet - vagyis imádkozzunk. (Dug - du = mond). Megjegyzem a tárgyalt szónál összevonás történt és kimaradt a mu - (me) (mu-ún - me-en) _ "mi" szó (személyes névmás többesszám 3. személy). 2. Barduos - Bar-du-us. Jelentése: Mezőn dolgozó vagyis földműves. Ez a szó csak a családi nevekben maradt fenn: Bárdos, Bartos, Bartua (Bartha).
Megtaláljuk azonban más fejlesztett formában: Par-us-tu - Par-az-tu - Par-az-tu - Paraszt szavakban. Bar - Par = mező, puszta. Du - tu = dolgozni Us vagy as (su-ból) = locativusz - on, en, ön. Ez más sumir szóval: ki-im-du-a = földön dolgozó (földműves). Ismeretes, hogy a sumirok az első történelmi nép, amely a Tigris és Eufratesz folyók mentén kialakította a földek szakszerű művelését és az öntözéses mezőgazdálkodást. 3.) Eseulwek - Ese-ulu-e-ke. Jelentése: Első régiek vagyis őselők. Ese - usu (as-ból) = első, eleje, egyedüli Ul - ulu = távoli, régi E-ke = (e-ne-ke-ből) ők (személynévmás). Itt le kell rögzíteni, hogy a magyarok 1046/47-ben hagyományaik alapján, -- tehát úgy tudták, hogy őseleik mezőn dolgozó, vagyis földműves népek voltak. 4.) Ereus - Ger(e)-us vagy Gúr-us ("G" lekopás) Gin (ger, gur) = férfi, as - es = adjectivum képző. Jelentése: férfias, erős (hős is). A szó kezdő "g" mássalhangzó itt lekopott. 5.) Zent - Zi-en-tu = Szent (kegyes, tekintő) Si (sag-ból) = tiszta, kegyes - Zi; En-tu - igi-tuh = szemet nyitó, tekintő. Fejlődése: Si-entu - Zi-en-tu - Se-en-tu - Szent (V. ö. még a magyar "Szende" szóval. 6.) Jeleseuk - Geleh-ese-u-ke. Ge (gi vagy gu) "igi"-ből = első lekopással - eleje, első, stb. l.eh (lag-ból) változatai: lah - lúh = jár, megy Es (su-ból) - itt locativusz = -on,-en, ön. Ebben a szóban is a többesszám tárgyesetet alanyesettel fejezi ki az ó-magyar, tehát éppúgy, mint a sumír nyelv. Ebből származik a Gi-lah-as - Jilas illetve a Gulah- "Gyula", régi magyar "méltóság" név is. Jelentése: élen-járó - vezér, főnök. (Többes szám akkuzativusz). A sumír feliratos táblákból ismeretes "ugulah" szó, mely főnököt, vezért jelent. Ez első lekopással Gulah.
Húzzál innét a sunyi antiszemitázós áthallásaiddal meg a kódolt baromságaiddal a búbánatba. Nyiss egy topikot, ahol bevadulhatsz. Innét meg takarodj el.
Ahol magyarok élnek, azt mind ábrázolni kellene. Az USA-ban, Kanadában. Svájcban, Németországban (München és Drezda különösen tanulságos lehetne), Európa összes országában élnek magyarok, azután meg még máshol is. Végülis élettér az egész világ.
A közvélemény nyomására közzétesszük Tonjukuk, Kül tegin és Bilge kagán ótürk rovásírással írt sírfeliratának magyar fordítását a lebben által alább belinkelt honlapról, tudományos célzattal. Köszönet a fordítónak!*************************************************************TONJUKUK KÖVE(Az elsõ kõ nyugati oldala)[1] Én magam; Bilge Tonjukuk Kína országában születtem. A Török nép a Kínának volt alávetve.[2] A Török nép fejedelmét nem lelve elszakadt Kínától, fejedelmet választott. A fejedelmet elhagyva ismét behódolt Kínának. Az Isten így szólt: Fejedelmet adtam,[3] a fejedelmet elhagyva behódoltál. Amiért behódoltál, megölt az Isten. A Török nép meghalt, elpusztult, semmivé lett. A Török Szir nép hazájában [4] nem maradt törzs. Az erdõben a köveknél maradtak összegyülekezve hétszázan lettek. Két csoportjuk lovas volt, egy csoportjuk gyalog volt. Hétszázukat[5] irányító nagyjuk a sád volt. Csatlakozz mondta.Én csatlakoztam. Bilge Tonjukuk. Kaghánt emeljek-e, kérdeztem. Gondolkodtam. A gyönge bika és a kövér bika hátra [6] rúgna; kövér bika, gyönge bika volta ismeretlen, mondván, így gondolkodtam. Azután mert az Isten jelet adott, magam emeltem kaghánt. Bilge Tonjukuk Bojla Baga Tarkan-[7] nal együtt Iltiris Kaghánként délen Kínát, keleten Kitajt, északon az Oghúzokat ölte. Tudósa, segítõje személyesen én voltam. Csogaj északi hegyoldalán Kara Kum-ban éltünk. (déli oldal)[1] Szarvast éve, nyulat éve laktunk. A nép torka jóllakott. Az ellenségeink a körülvettek mint a katlan, mi voltunk a tüz. Így éltünk mikor kém jött az Oghuzoktól. [2] A kém szava ilyen: Azt monta, a Dokuz Oghuz nép fölé kaghán ült. Kína felé Ku-t, a tábornokot küldte. Kitaj felé Tongra Eszim-et küldte, szavát így küldte: Kevéske Török nép[3] mozgolódott; a kaghánja bátor volt, tanácsadója tudós volt; ha az a két személy érkezne, azt mondanám, Kínát ölendi, azt mondanám, keleten Kitájt ölendi, azt mondanám engem, Oghuz-t[4] is ölendi; Kína, délrõl támadj! Én északról támadjak! Török Szir nép, hazájában egyáltalán ne mozgolódjon, ha lehet, irtsuk ki mind, mondanám. [5] Azt a szót hallván éjjel nem jött alvandásom, nappal nem jött ülendésem. Azután kaghánomnak tanácsot adtam. Így bocsájtottam elé: Ha Kína, Oghuz, Kitáj hárma egyesülne, [6] meglepõdendünk. Olyanok vagyunk, mint aki a maga belét kívülrõl tartja. A vékony likasztása könnyû, a keskenyt könnyü törni. Ha a vékony vastag lenne, likasztása nehéz lenne. Ha a keskeny [7] széles lenne, nehéz lenne eltörni. Keleten Kitájból, délen Kínából, nyugaton a nyugatiaktól, északon az Oghuzoktól két - három ezer a katonánk jövend-e vajon? Így bocsájtottam elé.[8] Kaghánom, az én személyem, Bilge Tonjukuk-nak az elõterjesztését, alázatos mondandóját meghallgatta. Szíved szerint irányíts, mondta. Kök Öngüt megmászva Ötüken erdeje felé irányítottam. Tehénnel, málhásállatokkal [9] az Oghuzok Toglába jöttek. Háromezer katonájuk volt, mi kétezren voltunk. Csatáztunk. Az Isten megsegített: dúltunk.. A folyóba estek. Akiket szétszórtunk, az úton ismét mind meghaltak. Azután az Oghuzok mind elibém járultak.[10] A Török népet Ötüken helyére, én személyesen Bilge Tonyukuk Ötüken helyére alapítottam, a szóbeszédre a déli nép, a nyugati, északi, keleti nép eljött. (keleti oldal)[1] Kétezren voltunk. Két hadseregünk lett. Amíg a Török nép színre nem lépett. Amíg a Török Kaghán trónra nem ült, nem volt, aki Santung városához, a tengerig jutott volna. A kaghánnak elõterjesztettem, hogy hadat küldjek. [2] Santung városához, a Taluj foló felé vonultattam. Huszonhárom várost bevett. Itt álmáról letett, a jurtában fekve maradt. A Kínai kaghán ellenségünk volt. Az On Ok kaghánja ellenségünk volt. [3] Ráadásul a Kirkizek erõs kaghánja is ellenségünk lett. Ez a három kaghán észt észhez adva, azt mondta: találkozzunk az Altun erdõben. Így adtak észt az észhez: Keleten a Török kaghán ellen vezessünk hadat. Ha nem vezetnénk hadat ellenük, ha valami lenne, õ minket...[4] kaghánja hõs volt, tanácsadója tudós volt, ha lenne valami, megölend. Mind a hárman találkozva vezessünk hadat, irtsuk ki teljesen, mondták. Türgis kaghánja így beszélt: Az én népem ott van - mondta. [5] A Török nép ismét zûrzavarban van, mondta. E szavakat hallva, éjjel ismét nem jött alvandásom, nappal ismét nem jött ülendésem.Akkor elgondolkoztam. [6] Ha elõször a Kirkizek ellen vezetnénk hadat, jó lenne, mondtam. Kögmen-nek egy útja volt. A szóbeszéd szerint lezárva, ezen az úton gyalogolva nem lesz alkalmas, mondtam. Kalauzt kerestem. A sivatagi Áz törzsébõl egy férfit leltem.[7] Meghallgattam: Az Áz országának útja Ani mentén... volt, egy lovas út volt, azon járt. Mondtam neki, ha egy lovas állítólag átjut, ha azon az úton mennénk, lehetend. Gondolkodtam, kaghánomnak(északi oldal) [1] ajánlottam. Katonákat meneteltettem. Le a lóról, mondtam. Akt Termil-t elhagyva ügettettem. Lóra szállva keltünk át a havon. Fölfelé, a lovat vontatva, gyalogosan, fára támaszkodva keltem át: Az elülsõ férfi [2] keresztben, gyorsan átkelt, ... átkeltünk az Ibrík folyón. A Yobul hegyrõl leereszkedtünk. Tíz éjjel a mellette lévõ Tugh innensõ oldalán voltunk. A helyet eltévesztõ kalauz meg lett folytva. Fuldokolva azt mondta, hogy a kaghán lóhalálában kapkodva siet. [3] Ani vizéhez értünk. A víztõl lefelé mentünk. Étkezve leszállattunk a lóról. A lovat a fához kötöttük. Éjjel-nappal lóhalálában futtatva haladtunk. Álmában ütöttünk a kirkizeken. [4] Álmukat dárdával szakítottuk meg. A kánjuk és haduk összegyûlt. Csatáztunk, dárdáztunk. Megöltük a kánjukat. A kirkiz törzs megadta magát a kaghánnak, fejet hajtott. Visszafordultunk, Kögmen erdején átsétálva tértünk[5] vissza a Kirkizektõl. Kém jött Türgis kaghánjától.Így beszélt: Keleten indítsunk hadat a kaghán ellen. Ha nem mennénk, minket a kaghánja hõs volt, tanácsadója tudós volt, ha valami történne[6] minket megölend, mondta. Türgis kaghánja kivonult, mondta. Az On Ok nép hiánytalanul kivonult, mondta. A kínai hadsereg megérkezett. Ezt a szót hallva kaghánom, hadd térjek haza, mondta.[7] A nagyasszony megsemmisült. Hadd gyászoljam meg õt. Hadsereg, menj! - mondta. Az Altun erdejében tanyázz! A hadsereg feje Inel Kaghán, Tardus sád-ja menjen, mondta. Hozzám Bilge Tonjukukhoz így beszélt:[8] Vezesd ezt a hadsereget. A büntetést szíved szerint mondd! Mit mondjak neked? Ha úgy adódik, vess cselt, , ha nem úgy jönne ki, hírnököt, szavát fogva telepedj le, mondta. Altun erdejében tanyáztunk.[9] Három kém jött. A szavuk egy: A kaghán hadat hozott ki. Az On Ok hada hiánytalanul kivonult, azaz a Jaris mezején gyülekezzünk, mondta. A szavát meghallgatva, a szavait továbbítottam a Kaghánnak. A Kántól a szó[10] visszajött. Azt mondta: ülj! Az elõõrs és õrség dolgát nagyon jól szervezd meg, ne üss rajtuk, mondta. Bögü Kaghán ilyen üzenetet küldött nekem. Apa Tarkan-nak titkos üzenetet küldött: Bilge Tonjukuk rossz, haragtartó, hibázik. [11] Ha azt mondand, vonultassuk a sereget, ne fogadd el. A szavát meghallgatva hadat vonultattam. Az Altun erdejét út nélkül másztuk meg. az Irtis folyamán gázló nélkül keltünk át. Éjt-nappallá tettük. Hajnal hasadtára értünk Bolcsu-ba. (Második kõ, Nyugati oldala)[1] Nyelvet hoztak. A szava ilyen: Jaris mezején százezer katona gyûlt össze - mondta. E szavát hallván a bégek mind azt mondták:[2] - forduljunk vissza, jó a dolog tiszta közakarat. Én azt mondom: én, Bilge Tonjukuk, az Altun erdejét meghágva jöttünk. Az Irtis folyamán[3] átkelve jöttünk. Aki jött, az azt mondta, bátor, de nem érezte. Az Isten, Umaj kisisten, a szent hely, a folyó fölé minden bizonnyal gyorsan leereszkedett. Miért menekülünk?[4] Nagyot mondva miért félünk? Kicsit mondva miért látjuk magunkat hitványnak? Azt mondtam: támadjunk! Támadtunk, zsákmányoltunk. A második nap[5] tûzként perzselve jött. Csatáztunk. Két és fél egységgel többen voltak mint mi. Isten bocsánatáért, nagyot mondva[6] nem féltünk, harcoltunk. Tardus sádár-ig üldözve szétszórtuk. Kaghánját elfogtuk. A jábgu-jukat, sád-jukat [7] ott ölték meg. Úgy ötven férfit fogtunk el. Ugyanaznap éjjel üzenetet küldtünk a népének. Azokat a szavakat hallva, az On Ok bégjei, népe mind[8] eljött, fejet hajtott. A jövõ bégjeit, népét szervezve, összegyûjtve kevés a nép szökött meg. Az On Ok hadseregét elindítottam. Mi is elindítottuk a sereget. Ani-t elhagytuk. Az Indzsi folyamán átkelve az úgynevezett Tinszi Fia szent Ek hegyéig értem. (Déli oldal)[1] A Dömör-kapuig értünk. Onnan visszafordultunk. az Inel-kapuhoz... -ve hegyre...Tezik... Tokar...[2] onnan Jirüköt elkezdtük medmászni, Ardak népe mind eljött, fejet hajtott... A Török népbõl a Dömör-kapuhoz, Tinszi Fia,[3] Tinszi Fia nevezetû hegyre még sohasem volt aki eljutott. Azért, mert én Bilge Tonjukuk eljutottam, [4] sárga atanyat, fehér ezüstöt,úrleányt, hajlott teve gazdagságot könnyedén elhoztunk. Iltiris Kaghán tudása miatt, [5] és hõs volta miatt Kína ellen tizenhétszer háborúzott, Kitáj ellen hétszer háborúzott, az Oghúzok ellen ötször harcolt. Azokban a tanácsadója [6] ismét személyesen én voltam, vezére ismét személyesen én voltam. Iltiris Kaghánhoz, Török Bögü Kaghánjához, Török Bilge Kaghánjához(Keleti oldal)[1] Kapgan Kaghan huszonhét évesen ... ott... volt. Kapgan Kaghan uralkodott. Éjjel nem aludt,[2] nappal nem ült. Vörös véremet folyatva, fekete izzadságomat futtatva, minden igyekezetemet, erõmet odaadtam. Mélységi felderítõ csapatát ismét irányítottam.[3] Az elõõrsöt, az õrség táborhelyét folyton növeltem. Visszaforduló ellenséget hozattam.A kaghánommal hadat irányítottam. Isten segítségével,[4] e Török nép között fegyveres ellenséget nem szalasztottam el, billogos lovat nem szalasztottam el. Ha Iltiris Kaghán nem gyõzött volna,[5] és én magam nem gyõztem volna, az ország és a nemzet is elpusztulandott volna. Gyõzelme miatt, és az én saját gyõzelmem miatt az [6] ország ország lett, a nép pedig nép lett. Magam megvénültem, megöregedtem. Bárhol egy kaghános népnek[7] ha ilyenje volna, miféle bánat érendené? Török Bilge Kaghán országában [8] fejeztettem be. Én: Bilge Tonjukuk.(Északi oldal)[1] Ha Iltiris Kaghán nem gyõzött volna, megsemmisült volna, én magam, Bilge Tonjukuk nem gyõztem volna, ha én megsemmisültem volna, [2] Kapgán Kaghán és a Török Szir nép helyén minden törzs, nép, és ember elpusztult volna. [3] Iltiris Kaghán, Bilge Tonjukuk gyõzelme miatt Kapgán Kaghán és a Török nép elõrébb jutott....[4] A Törökök Bilge Kaghánja, a török népet, az Oghuz népet táplálva székel. * * *KÜL TIGIN KÖVE(Déli oldal)[1] Istenként égbe emelkedett Török Bilge Kaghán, ez idöben uralkodtam. Szavamat hallgasd végig! Különösen kis testvérem szerinti unokaöccsem, fiam, egész családom, nemzetem, a déli sádpit bégek, az északi tárkány parancsoló urak, Otuz Tatár ...[2] Dokuz Oghúz bégjei, népe! E szavaimat jól hallgassátok, okosan értsétek: Keleten a nap keltéig, Délen a nap deleléséig, nyugaton a nap nyugtáig, északon éjfélig a benne lévõ nép mind nekem alávetett. Ennyi népet[3] Mind rendbe tettem. Az most nem rossz. Ha a Törökök Kaghánja Ötüken erdejében uralkodik, a vidéken nincs baj. Keletre Santung mezejéig vezettem hadat, kis híjján elértem a tengerig. Délre a Dokuz Er-ig vezettem hadat, kis híjján elértem Tibetet. Nyugaton az Indzsi folyamán átkelve [4] a Dömör-Kapuig vezettem hadat. Északon Jir Bajirku helyéig vezettem hadat. Ennyi féle helyig meneteltettem. Ötüken erdejénél nem volt jobb. A vidéket kézbentartó hely, Ötüken erdeje volt. E helyen uralkodva a Kínai néppel[5] megállapodtam. Aranyát, ezüstjét, selymét, selyemszövetét szükölködés nélkül így adja. A kínai nép szava édes, selyemszövete lágy volt. Édes szóval, lágy selyemszövettel elámítva a távoli népet, így csalogatták. A közeledés, a letelepedés után gondolta ki a gonosz dolgokat.[6] A jó tudású embert, jó és bátor embert nem állhatta. Ha valaki vétett törzsének, nemzetének: családjának is menedéket adott. Édes szavával, lágy selymével igen sokakat léprecsalt. Török nép, meghaltál, Török nép meghalandasz! Ha azt mondanád Délen a Csogáj erdejébe, Tögültün[7] mezejére telepedjünk, Török nép, meghaladasz! Ha távol vagy rossz árut ad, ha közel vagy, akkor pedig jó árut ad, így tanított. A tudatlan nép elhitte ezt a szót, a közelbe menve, sok ember, meghaltál! [8] Ha arra mész, Török nép meghalandasz! Ha Ötüken helyén tanyázva karavánt, csapatot küldenél, semmiben sem szükölködnél. Ha Ötüken erdejében élnél örökké megtarthatnád a vidéket. Török nép, nem ismered a jóllakottság értékét. Nem gondolsz az éhségre és a jóllakottságra. Mivel ilyen[9] vagy, gondoskodó kaghánod szavára nem hallgatva mindenhová elmentél. Mind ott vesztél, megsemmisültél. Ott, a visszamaradóval mindenhová folyton gyengülve, meghalva gyalogoltál. Isten parancsára, saját népemhez tartozásom miatt, kaghán lettem. Kaghánná válva[10] az éhezõ, szegény népet mind összegyûjtöttem. A szegény népet gazdaggá tettem. A kevés népet megsokasítottam. Talán van-e hazugság a szavamban? Törökök bégjei, népe, ez hallgassátok! A Törököket összegyûjtve, a vidék megtartandását itt írtam le. Hibázva haldoklását ismét [11] itt írtam le. Minden minden szavam örök kõbe írtam. Reá nézve tudd: a mai Törökök népe, a bégjei, a most engedelmeskedve hibáztok-e? Én örök követ állítottam... Kína kaghánjától képcsinálót hozattam, képet csináltattam. Az én szavamat nem törte meg. [12] Kína kaghánja udvari képcsinálóját küldte el. Neki egy páratlan síremléket emeltem. Kívül belül egészen más képeket verettem: Követ csiszoltattam. Keblem szavait irattam. On Ok fia, idegenként látva tudd. Örök kõoszlopot[13] csiszoltattam... Az ország pedig..., ha ennél alkalmasabb helyen lehetne, íme ilyen alkalmas helyen örök követ csiszoltattam,betüztettem. Ezt látva így tudd. Ezt a követ ... ttam. E betük betüvetõje Yollug Tigin. (Keleti oldal)[1] Fönt a kék ég, alant a sötét föld teremtésekor, kettejük között az ember fia teremtödött. Az ember fia fölött atyám Bumin Kaghán, Isztemi Kaghán uralkodott. Uralodva a Török nemzet földjét, törvényét kiegyenlítette, rendet teremtett. [2] A négy világtáj mind ellensége volt. Hadat vezetve a négy világtáj nemzeteit mindet legyözte, mind behódolt. Akinek volt feje, fejet hajtott, akinek térde volt, térdet rogyasztott. Keleten a Kadirkán erdejéig, nyugaton a Dömör-Kapuig nyomult. E kettõ között[3] a teljesen szervezetlen Gök Türkök így uralkodtak. Tudós kaghán lett, bátor kaghán lett. Természetesen a parancsnokságát is tudósnak mondják, bátornak mondják. Bégjei is, nemzete is igaz volt. Természetesen csak így tarthatta a kezében a vidéket is.A vidéket birtokolva a törvényt kiegyenesítette. Ö így [4] halt meg. Gyászoló, sirató, keleten a napkeltétõl a Bökli sivatagi nép, Kínai, Tibeti, Avar, Bizánci, Kirkiz, Ücs-Kurikán, Otuz-Tatar, Kitáj, Tatabi nemzetek jöttek el sírva, gyászolva, annyira neves kaghán volt. Õ utána természtetesen az öccse lett a kaghán,[5] fiai természetesen kaghánok lettek . Az öcs nem lesz olyan mintha bátyjának született volna, fia mintha apjaként született volna. Tudatlan kaghán uralkodott, rossz kaghán uralkodott. Parancsnoksága is tudatlan volt természetesen, rossz volt természetesen.[6] A bégjei és a népe rendetlen volta miatt, a kínaiak csaló és álnok volta miatt, alattomosságaik miatt, a miatt, hogy a bátty és az öccs egymásnak esett, az úr és a nép széthúzása miatt, a Török nép országként országát kiejtette a kezébõl. [7] Uralkodó kaghánját elvesztette. Úrfiai a kínai nép szolgái lettek, úrkisasszonyai szolgálónõk lettek. A Török urak ehagyták a Török nevet. A Kínai urak a kínai nevet fenntartottták Kínai Kaghánnak[8] engedelmeskedtek. Ötven év adta igyekezetét, erejét. Keleten a napkelténél Bökli Kaghánig hirtelen hadat vezetett. Nyugaton a Dömör-kapu-ig vezetett gyorsan hadat. A kínai kaghánnak földjét, törvényeit és szokásait, vérét adta. A Török nép[9] tömege így beszélt: Országot birtokló nép voltam! Hol van most az én országom? Kinek nyerek most országot? Kaghánja volt a népnek! Hol van most a kaghánom? Miféle kaghánnak adom igyekezetemet és erõmet? - mondták. Így beszélve a Kínai kaghán ellenségévé váltak.[10] De mert ellenséggé válva magát rendbe szedni, megizzadni nem tudott, ismét megadta magát. Így nem gondolva arra, hogy igyekezetét, erejét adja, öljük meg a Török népet, gyökerét szárítsuk ki, mondta. A megsemmisülés felé haladt.[11] Fönt a Törökök istene, Tük szent földjét, vizét így rendbe szedte. Ne semmisüljön meg a Török nép, - mondva,- nép legyen - mondva, apámat Iltiris Kaghánt, anyámat Ilbilge Asszonyt az ég csúcsán megtartva a magasba emelend. Kaghán apám tizenhét férfival kivonult. Azt mondva: távozunk, [12] zajtosan kivonult a városbéli hegyre, a hegybéliek leereszkedtek, összegyülve hetven férfi lett. Az Isten erõt adott, ezért kaghán apám katonái olyanok voltak mint a farkasok, az ellenség olyan lett, mint a birkák. Keletre, nyugatra katonát vezetve gyûlt, gyülekezett. Mindösszesen [13] hétszáz férfi lett. Hétszáz férfiból álló hazátlanná vált, kaghán nélkülivé vált nemzetet, szolgálónõvé vált, szolgává vált nemzetet, a Török törvényeket, szokásokat elhagyott nemzetet, az õsök törvényei, szokásai szerint nevelte, oktatta. Tölis, Tardus nemzetét ott rendbeszedte. [14] Ott adott jábgu-t és sád-ot. Délen Kína nemzete ellenség volt. Északon Báz Kaghán, a Dokuz Oghúz törzs ellenség volt. Kirkiz, Kurikan, Otuz Tatár, Kitáj, Tatabi mind ellenség volt. Kaghán apám így ....[15] Negyvenhétszer vezetett hadat, húsz háborút indított. Az isten kegyelmébõl az országot birtoklót hazátlanná tette, a kaghánt birtoklót kaghántalanná tette, az ellenséget behódoltatta, akinek téde volt, azzal térdet rogyaszttatott, akinek feje volt, azzal fejethajttatott. Kaghán apám így az országot[16] törvény nyerve, felreppenve, az égbe ment el. Kaghán apámhoz Báz Kaghánt bálványként állították. A törvény szerint nagybátyám lett. Nagybátyám kaghánként uralkodva a Török népet ismét megszervezte, megalkotta. A szegényt gazdaggá tette, a keveset megsokasította. [17] Nagybátyám uralkodás alatt magam Tardus népe fölött sád voltam. Nagybátyámmal a kaghánnal együtt keleten a Zöld-folyóig, Santung mezejéig hadat vezettünk. Nyugaton a Dömör-Kapuig hadat vezettünk. Kögmenen túl Kirkiz országig vezettünk hadat. [18] Összesen huszonötször vezettünk hadat, tizenháromszor háborúztunk. Az országot birtoklót hazátlanná tette, a kaghánt birtoklót kaghántalanná tette, az ellenséget behódoltatta, akinek térde volt azzal térdet rogyaszttatott, akinek feje volt, azzal fejet hajttatott. Türgis Kaghánja erõnk, Törökünk, nemzetünk volt.Tudatlanságáért[19] ellenünk irányuló téves tevékenysége lépései miatt a kaghán meghalt. Parancsnok bégjei is meghaltak. Az On Ok törzse bántást szenvedett. Nagybátyáink, apáink földje, ne maradjon ilyen gazdátlan, -mondva - Kevés népét megszervezve, elrendezve ...[20] Barsz Bég volt. Kaghán nevét itt mi adtuk. Hugomat, a hercegnõjét adtuk. Õ maga csalatkozott, kaghánja meghalt, nemzete szolgálónõ, szolga lett. Kögmen földje, vize ne maradjon gazdátlan, - mondva - a kevés Kirkiz törzset rendbe szedve jöttünk. Csatáztunk ... földjét[21] visszaadtuk. Keleten a Kadírkán erdején túl, a nemzetet így telepítettük le, így szerveztük meg. Nyugaton Kengü Tarmanáig így telepítettük le, így szerveztük meg a népet. Abban az idõben aszolga, szolgát szerzett. A szolgálónõ szolgálónõt szerzett. Az öcs nem ismerte a bátyját, a fiú nem ismerte az apját. [22] Így gyõztünk, ilyen rendbeszedett országunk, törvényünk volt. Török, Oghúz bégek, nemzet halljátok:Ha fönn az ég le nem szakadna, alant a föld ki nem lyukadna, a Török népet, földjét, törvényét ki rontandhatta volna? Török nép, viszakozz, [23] bánd meg! Fegyelmezetlenségedbõl eredõen, szerzett tudós kaghánoddal, szabad és független országod ellen magad vétettél, rossz állapotba tetted. Honnan jõtt a fegyveres, aki szétzavart? Hönnan jõtt a dárdás aki elhajtott?. Ötüken szent erdejének nemzete, elmentél. Keletre menõ,[24] elmentél. Nyugatra menõ, elmentél. Azon a helyen, ahová mentél ennek kellett sorsodnak lennie: Véred vízként elfolyt, csontod hegyként elfeküdt. Úrfiad szolgának nevelted, úrleányod szolgálónõnek nevelted. Tudatlanságodért, gonoszságod miatt, nagybátyám, a kaghán felröppent az égbe. [25] Elöbb a Kírgízek kaghánját állítottam neki bálványként. Mondván, hogy a Török nemzet híre-neve ne semmisüljön meg, az apámat kaghánságra, anyámat nagyasszonnyá emelõ Isten, az országot adó Isten, azt mondván, hogy a Török nép híre-neve ne semmisüljön meg,[26] engem mindenesetre az Isten kaghánná emelt. Vagyonos, gazdag nemzet fölé nem ültem. Belül kedvetlen, kívül ruhátlan; esendõ, szomorú nép fölött uralkodtam. Öcsémmel, Kül Tiginnel tanácskoztunk. Azt mondván, hogy a nemzet, melyet atyáink, nagybátyáink nyertek, meg ne semmisüljön, [27] a Török nemzetért éjjel nem aludtam, nappal nem ültem. Öcsémmel, Kül Tiginnel két sáddal halva-elveszve nyertem. Így nyerve az egész népet nem nyujtottam tûznek és víznek. Én magam, amíg kaghánként uralkodtam,[28] a szétszéledt nép, halva-elveszve, gyalogosan, csupaszon tért vissza. Mondván, hogy a nemzetet hadd teremtsem meg, északon az Oghúz törzs felé, keleten Kitáj, Tatabí törzse felé, délen Kína felé tizenkétszer vezettem hadat... háborúztam. Azután[29] Isten kegyelmezzen, országom fennmaradásáért, sorsunk beteljesüléséért, haldokló nemzetet, megelevenítettem. A csupasz népet felruháztam, a szegény népet meggazdagítottam. A fogyó népet megsokasítottam. Az értékes földbirtokosból, az értékes kaghánt birtoklóból még jobbat nyujtottam. A négy világtáj felé szétszóródott[30] nemzetet mind összegyûjtöttem, ellenség nélkül maradtam. Mind nekem engedelmeskedett. Igyekezetét, erejét adja. Így törvényt nyerve, öcsém Kül Tigin maga így hunyt el. Apám, a kaghán felröppenésekor öcsém Kül Tigin hétévesen maradt ...[31] Umajhoz hasonló nagyasszony anyám szerencséjére, öcsém a Kül Tigin férfi-nevet kapta. Mikor tizenhat éves volt, nagybátyám, a kaghánnak a törvényét így nyerte: Altí Csub Szoghdak felé hadat vezettünk, dúltunk. A kínai Ong kormányzó ötvenezer katonával jött, csatáztunk. [32] Kül Tigin gyalog lévén vetette magát a harcba. Ong kormányzó sógorát, fegyveresen kézre kerítette, fegyverével együtt átadta a kaghánnak. Azt a hadat ott megsemmisítettük. Mikor huszonegy éves volt Csacsa tábornok ellen harcoltunk. Legelõször Tadígín Csor fakó lovára ülve támadott. Ott az a ló[33] meghalt. Másodszor Isbara Jamtár fakó lovára ülve támadott. Az a ló ott meghalt. Harmadszor Jigen Szilig bég páncélos pej lovára szállva támadott. Az a ló meghalt ott. Páncélján, kaftánján száznál több nyíllal sebezték meg, arcán, fején egy sem érte. ...[34] Támadását, Török bégek, mind tudjátok. Azt a sereget ott megsemmisítettük. Azután Jir Bajírku Ulugh Irkin-je ellenség lett. Õt szétszórva Türgi Jargun tavánál dúltunk. Ulugh Irkin kevéske harcossal elmenekült. Kül Tigin huszonhat[35] éves volt, mikor a Kirkizek ellen vezettünk hadat. dárda sülyesztõ havat taposva, Kögmen erdején túl gyalogolva a Kirkiz törzset álmában leptük meg. Kaghánjával Szonga erdejében harcoltunk. Kül Tigin, Bajírku szürke csõdörére [36] szállva lovasrohamozott. Egy harcost nyíllal sebesített meg, két harcost üldözve dárdával szúrt le. A rohamozás közben Bajírku csõdörét csombját törve sebesítették meg. A Kirkizek Kaghánját megöltük, földjét elvettük. Abban az évben Türgis irányában Altin erdején[37] áthágva, az Irtis folyamán átkelve meneteltünk. Türgis törzsét álmában leptük meg. Türgis kaghánjának serege Bolcsuban tûzként, viharként jött. Csatáztunk. Kül Tigin hóka, fakó lóra szállva rohamozott. A fehér homlokú fakó ...[38] ... fogott. Mindkettõt maga csípette nyakon. Azután ismét belépve, Türgis kaghánjának parancsnoka Áz kormányzót kézre kerítette. A Kaghánját ott megöltük, országát elvettük. Türgis köznépe mind behódolt. Azt a törzset Tabar-ban telepítettük le...[39] Azt mondván, hadd szedjük rendbe a Szogd népet, az Indzsi folyón átkelve, a Dömör-kapuig vezettünk hadat. Azután Türgis köznépe az ellenségünk lett. Kergerisz felé ment. A mi harcosainknak a lova sovány, elesége nem volt. Bárki rossz valaki férfi...[40] hõs harcos nekünk támadt. Így késõbb megbánva, Kül Tigint kevés harcossal érkeztetve küldük el. Nagy csatát csatáztak. Türgis köznépe megöletett, legyõzetett. Ismét menetelve ...(Északi oldal)[1] ... -val, Kosu Tutuk-kal harcolt. Katonáit mind megölte. Házát, vagyonát hiánytalanul mind elhozta. Amikor Kül Tigin betöltötte a huszonhetedik évét, a Karluk törzs szabadon és függetlenül ellenséggé vált. Tamag Iduk Bas-nál harcoltunk. [2] Kül Tigin annak a harcnak az idején harminc éves volt. Alp Salcsí lóra szállva vetette magát a harcba. Két harcost kergeteve üldözve dárdával szúrt le. Karlukot megöltük, gyõztünk. Az Áz nemzet ellenség lett. A Fekete-tónál csatáztunk. Kül Tigin negyvenegy éves volt. Alp Salcsi szürkéjére[3] szállva harcba vetettemagát. Az ilteber parancsnokát elfogta. Az Áz nép ott megsemmisült. Nagybátyám, a kaghán országa megindott; nemzet és uralkodó éppen kétfelé elkülönülõben; az Izgil nemzettel harcoltunk. Kül Tigin Alp Salcsi fehérjére szállva,[4] harcba vettette magát. Az a ló ott elesett. Az Izgil nemzet meghalt. A Dokuz Oghúz nemzet, a saját nemzetem volt. Az Ég és Föld összezavarodása miatt ellenségé váltak. Egyetlen évben ötször harcoltunk. legelõször Togu Balík-nál harcoltunk. [5] Kül Tigin Azman fehérjére szállva harcba vetette magát. Hat harcost dárdával szúrt le. A katona rohamában a hetedik harcost karddal vágta le. Másodjára Kusalguk-nál csaptunk össze. Kül Tigin Áz pej lovára szállva támadva egy harcost dárdával szúrt le. [6] Kilenc harcost megfordulva sebzett meg. Ediz törzse ott halt meg. Harmadjára Bocsu-nál az Oghúzokkal csatáztunk. Kül Tigin Azman fehér lovára szállva rohamozott, dárdázott. Katonáikat dárdával szúrtuk le, földjüket elvettük. Negyedszer Csus fejémnél csatáztunk. A Törökök[7]lába megremegett. Kudarcot vallandottunk. Az elõrenyomuló sereget Kül Tigin szétszórta, Tonrából egy nemzetséget, vitéz tíz harcost Tonga Tigin gyászába fordulva megöltünk. Ötödjére Ezginti Kadiz-nál az Oghúzokkal csatáztunk. Kül Tigin[8] Áz pej lovára szállva rohamozott. Az elsõ két harcost dárdával szúrta le, sárba nyomta. Az a sereg meghalt ott. Amga várában áttelelve tavasszal sereget állítottunk ki az Oghúzok ellen. Kül Tigint a ház fejénél hagyva, vigyázónak. Az Oghúz ellenség rajtaütött a szálláshelyen. Kül Tigin[9] Ögszüz lovára szállva kilenc harcost szúrt le dárdával, nem adta a szálláshelyet. Anyám asszony, és anyáim, nõvéreim, menyasszonyaim, hercegnõim, mind az élõk rabnõk leendettek, halottak a jutában, úton heverendettetek.[10] Ha nincs Kül Tigin, mind meghaltatok volna. Öcsém Kül Tigin elhunyt. Magam a gondolataimba sûppedtem. Látó szemem olyan lett mint a vak, tudós eszem olyan lett mint a tudatlan. Magam a gondolataimba süppedtem. Az idõt az Isten éli. Az ember fia mind halálra születik. [11] Ilyen gondolatokba süppedtem. Mintha a szembõl akadállyal jönne a gyászkönny, mintha a szívbõl sírás jönne, visszaemlékezõ gondolatokba süppedtem. Iszonyú gondolatokaba süppedtem. Két sádnak és öcsém szerinti unokaöcsémnek, fiamnak, bégjeimnek szemei, szemöldökei rosszak lesznek, mondván gondolatokba süppedtem. Gyászoló, sirató gyanánt Kitáj, Tatabi nemzetébõl elsõként[12] Udar tábornok jött. A Kínaiak kaghánjától Isziji Likeng jött. Tízezernyi kincs, arany, ezüst szüntelenül jött. Tibet kaghánjától, vezér jött.Nyugatól, a napnyugati Szoghd, perzsa, buhara országának népétõl Enik tábornok, Oghul Tárkány jött.[13] On Ok fiam Türgis kaghánjától Makaracs pecsétõr, Oghúz Bilge pecsétõr jött. Kirkiz kaghánjától Tardus Inancsu Csor jött. A síremlék készítõje, képcsináló, sírkõfaragó gyanánt a Kínai kaghán unokaöccse Csang tábornok jött el. (Északkeleti oldal)[1] Kül Tigin a birka évében atizenhetedik napon reppent föl az égbe. A kilencedik hónap, huszonhetedik napján gyász-tortszerveztünk. Síremlékét, képét, sírkövét, a majom évének hetdik havának huszonhetedik napján nind befejeztük. Kül Tigin maga negyvenhét évesen felhõt rogyasztott... E képfaragót Tujgut kormányzó hozta. (Délkeleti oldal)[1] E betü betüírója Kül Tigin unokaöccse, Jollug Tigin, írtam. Húsz napig ülve a kövön, e támra, mindent Jollug Tigin írtam. Igaz fiadtól, unokáidtól sok igen jót kaptál. Az égbe felröppenve távoztál. Az égben, az élethez hasonlóan ...(Déknyugati oldal)[1] Kül Tigin aranyát, ezüstjét, kincstárát, gazdagságát, négyezer lovat számláló ménesét irányító Tuygut ez ... Uram herceg fönn az ég ... követ írtam. Jollug Tigin.(Nyugati oldal)[1] Nyugaton a Szoghdok fejet emeltek. Öcsém Kül Tigin ... -ért, amiért halott-elveszett igyekezetet, erõt adott.. A Török Bilge Kaghánja, felügyeletnek megfelelõen, öcsém Kül Tiginre ügyelve uralkodtam. Jargan Tarkan Apa Inancsu nevét adtam. õt dicsõítettem. * * *BILGE KAGHÁN KÖVE(Keleti oldal)[1] Istenként Isten teremtette Török Bilge Kaghán, szavam: Apám a Török Bilge Kaghán ... Szir, Dokuz Oghúz, Iki Ediz sátoros bégjei, népe... A Törökök Istene...[2] fölött kaghánként uralkodtam. Uralkodásom alatt a haldoklóként gondolkodó Török bégek, nemzet, elégedetten örvendezett, a földre sütött szeme fölfelé tekintett. Ebben az idõben uralkodásom alatt, ilyen kemény törvényt a négy világtáj felé lakó ... -tem. Mikor fönt a kék ég, alant a barna föld teremtetett, kettejük közé az ember fia teremtetett. [3] Az ember fia fölött õsöm-apám, Bumín kaghán, Isztemi Kaghán trónolt. Uralkodva, a Török nép országát, törvényeit megtartotta, rendbe tette. Mind a négy világtáj ellenség volt. Hadat vezetve, mind a négy világtáj népeit legyõzte, mind behódolt. Akinek feje volt, azzal fejet hajttatott, akinek térde volt, azzal térdet hajttatott. Keleten a Kadirgán erdejéig, nyugaton[4] a Dömör-kapuig építette. A kettõ között a teljesen szervezetlen Gök-Türköket rendbeszedte, így uralkodott. Tudós kaghán volt, bátor kaghán volt. A parancsnoksága is természetesen tudós volt, bátor volt természetesen. Bégjei és nemzete is igaz volt. Ezért természetesen így tartotta meg az országot. Az országot megtartva a törvényt elrendezte. Õ maga így halt meg. [5] A gyászolók, siratók, keleten a napkeltétõl a Bökli sivatagi nép, Kínai, Tibeti, Avar, Bizánci, Kirkiz, Ücs-Kurikán, Otuz-Tatár, Kitáj, Tatabi, megannyi nemzet jött el sírva, gyászolva, annyira neves kaghán volt. Õ utána természetesen öccse lett a kaghánt, fiai természetesen kaghánok lettek . Az öcs nem lesz olyan mintha bátyjának [6] született volna, fia mintha apjaként született volna. Tudatlan kaghán uralkodott, rossz kaghán uralkodott. Parancsnoksága is tudatlan volt természetesen, rossz volt természetesen. A bégjei és a népe rendetlen volta miatt, a kínaiak csaló és álnok volta miatt, alattomosságaik miatt, a miatt, hogy a bátty és az öcs egymásnak esett, az úr és a nép [7] széthúzása miatt, a Török nép országként országát kiejtette a kezébõl, uralkodó kaghánját elvesztette. Úrfiai a kínai nép szolgái lettek, úrkisasszonyai szolgálónõk lettek. A Török urak ehagyták a Török nevet. A Kínai urak a kínai nevet fenntartottták Kínai Kaghánnak engedelmeskedtek. Ötven év [8] adta igyekezetét, erejét. Keleten a napkelténél Bökli Kaghánig hirtelen hadat vezetett. Nyugaton a Dömör-kapuig vezetett gyorsan hadat. A kínai kaghánnak földjét, törvényeit és szokásait, vérét adta. A Török nép tömege így beszélt: Országot birtokló nép voltam! Hol van most az én országom? Kinek nyerek most országot? [9] Kaghánja volt a népnek! Hol van most a kaghánom? Miféle kaghánnak adom igyekezetemet és erõmet? - mondták. Így beszélve a Kínai kaghán ellenséggé vált. De mert ellenséggé válva magát rendbe szedni, megizzadni nem tudott, ismét megadta magát. Így nem gondolva arra, hogy igyekezetét, erejét adja, öljük meg a Török népet, gyökerét szárítsuk ki, mondta. A megsemmisülés felé haladt. Fönt [10] a Törökök istene, szent földjét, vizét így rendbe szedte. Ne semmisüljön meg a Török nép, - mondva,- nép legyen - mondva, apámat Iltiris Kaghánt, anyámat Ilbilge Asszonyt az ég csúcsán megtartva a magasba emelend. Kaghán apám tizenhét férfival kivonult. Azt mondva: távozunk, zajtosan kivonult a városbéli hegyre, a hegybéliek[11] leereszkedtek, összegyülve hetven férfi lett. Az Isten erõt adott, ezért kaghán apám katonái olyanok voltak mint a farkasok, az ellenség olyan lett, mint a birkák. Keletre, nyugatra katonát vezetve gyûlt, gyülekezett. Mindösszesen hétszáz férfi lett. Hétszáz férfiból álló hazátlanná vált, kaghán nélkülivé vált nemzetet, szolgálónõvé vált, szolgává vált nemzetet, a Török törvényeket, szokásokat elhagyott [12] nemzetet, az õsök törvényei, szokásai szerint nevelte, oktatta. Tölis, Tardus nemzetét ott rendbeszedte. Ott adott jábgu-t és sád-ot. Délen Kína nemzete ellenség volt. Északon Báz Kaghán, a Dokuz Oghúz törzs ellenség volt. A Kirkizek, Kurikánok, Otuz Tatárok, Kitájok, Tatabik mind ellenségek voltak. Kaghán apám így ...negyven[13] hétszer vezetett hadat, húsz háborút indított. Isten kegyelmébõl az országot birtoklót hazátlanná tette, a kaghánt birtoklót kaghántalanná tette, az ellenséget behódoltatta, akinek térde volt, azzal térdet rogyaszttatott, akinek feje volt, azzal fejet hajttatott. Kaghán apám így az országot, törvény nyerve, fölreppenve az égbe ment el. Kaghán apámhoz Báz Kaghánt bálványként állították. Mikor apám[14] a kaghán felröppent az égbe, magam nyolc éves voltam. A törvény szerint nagybátyám lett a kaghán. Nagybátyám kaghánként uralkodva a Török népet újraszervezte, újra megalkotta. A szegényt gazdaggá tette, a keveset megsokasította. Nagybátyám uralkodás alatt magam herceg... Isten parancsa miatt[15] tizenötéves koromban Tardus népe fölött sád lettem. Nagybátyámmal a kaghánnal együtt keleten a Zöld-folyóig, Santung mezejéig hadat vezettünk. Nyugaton a Dömör-Kapuig hadat vezettünk. Kögmenen túl Kirkiz országig vezettünk hadat. Összesen huszonötször vezettünk hadat, tizenháromszor háborúztunk. Az országot birtoklót hazátlanná tette, a kaghánt birtoklót kaghántalanná tette, az ellenséget behódoltatta, akinek térde volt [16] azzal térdet rogyaszttatott, akinek feje volt, azzal fejet hajttatott. Türgis Kaghánja erõnk, Törökünk, nemzetünk volt. Tudatlanságáért, ellenünk irányuló téves tevékenysége lépései miatt a kaghán meghalt. Parancsnok bégjei is meghaltak. Az On Ok törzse bántást szenvedett. Õseink földje, ne maradjon ilyen gazdátlan, -mondva - Kevés népét megszervezve, elrendezve ... Barsz Bég volt. [17] Kaghán nevét itt mi adtuk. Hugomat, a hercegnõjét adtuk. Õ maga csalatkozott, kaghánja meghalt, nemzete szolgálónõ, szolga lett. Kögmen földje, vize ne maradjon gazdátlan, - mondva - a kevés Kirkiz törzset rendbe szedve jöttünk. Csatáztunk ... földjét visszaadtuk. Keleten a Kadírkán erdején túl, a nemzetet így telepítettük le, így szerveztük meg. Nyugaton [18] Kengü Tarbanáig így telepítettük le, így szerveztük meg a népet. Abban az idõben a szolga, szolgát szerzett. A szolgálónõ szolgálónõt szerzett. Az öcs nem ismerte a bátyját, a fiú nem ismerte az apját. Így gyõztünk, ílyen rendbeszedett országunk, törvényünk volt. Török, Oghúz bégek, nemzet halljátok:Ha fönn az ég le nem szakadna, alant a föld ki nem lyukadna, [19] a Török népet, földjét, törvényét ki rontandhatta volna? Török nép, viszakozz, bánd meg! Fegyelmezetlenségedbõl eredõen, szerzett tudós kaghánoddal, szabad és független országod ellen magad vétettél, rossz állapotba tetted. Honnan jõve, küldték el rendetlenül a fegyverest? Hönnan jõve küldték elhajtva dárdást. Ötüken szent erdejének nemzete, elmentél. Keletre menõ, elmentél. Nyugatra [20] menõ, elmentél. Azon a helyen, ahová mentél ennek kellett sorsodnak lennie: Véred vízként elfolyt, csontod hegyként elfeküdt. Úrfiad szolgának nevelted, úrleányod szolgálónõnek nevelted. Tudatlanságodért, gonoszságod miatt, nagybátyám, a kaghán felröppent az égbe. Elöbb a Kírgízek kaghánját állítottam neki bálványként. Mondván, hogy a Török nemzet híre-neve ne semmisüljön meg, az apámat kaghánságra, [21] anyámat nagyasszonnyá emelõ Isten, az országot adó Isten, azt mondván, hogy a Török nép híre-neve ne semmisüljön meg, engem mindenesetre az Isten kaghánná emelt. Vagyonos, gazdag nemzet fölé nem ültem. Belül kedvetlen, kívül ruhátlan; esendõ, szomorú nép fölött uralkodtam. Öcsémmel, Kül Tiginnel mint két sád , öcsémmel Kül Tiginnel tanácskoztunk. Azt mondván, hogy a nemzet, melyet atyáink, [22] nagybátyáink nyertek, meg ne semmisüljön, a Török nemzetért éjjel nem aludtam, nappal nem ültem. Öcsémmel, Kül Tiginnel két sáddal halva-elveszve nyertem. Így nyerve az egész népet nem nyujtottam tûznek és víznek. Én magam, amíg kaghánként uralkodtam, a szétszéledt nép, halva-elveszve, gyalogosan, csupaszon [23] tért vissza. Mondván, hogy a nemzetet hadd teremtsem meg, északon az Oghúz törzs felé, keleten Kitáj, Tatabí törzse felé, délen Kína felé tizenkétszer vezettem hadat... háborúztam. Azután Isten kegyelmezzen, országom fennmaradásáért, sorsunk beteljesüléséért, haldokló nemzetet, megelevenítettem. A csupasz népet felruháztam, a szegény népet meggazdagítottam. [24] A fogyó népet megsokasítottam. Az értékes földbirtokosból, az értékes kaghánt birtoklóból még jobbat nyujtottam. A négy világtáj felé szétszóródott nemzetet mind összegyûjtöttem, ellenség nélkül maradtam. Mind nekem engedelmeskedett. Tizenhét évesen Tangut felé vezettem hadat. A Tangut népet dúltam. Fiát, feleségét, ménesét, barmát elvettem tõle. Tizennyolc évesen Altí Csub Szoghdak [25] ellen vezettem hadat. A népet ott dúltam. A Kínai Ong kormányzóval ötvenezer katona jött. Iduk Bas-nál harcoltam. Azt a sereget megsemmisítettem ott. Húsz évesen Baszmíl Iduk Kut családomtól eredõ nemzetségem volt, azt mondván nem küldenek karavánt, hadat vezettem. ... behódoltattam, vagyonát fordultomban hoztam. Huszonkét évesen Kína [26] ellen vezettem hadat. Csacsa tábornok nyolcvanezer emberével harcoltam. Katonáit ott megöltem. Huszonhat évesen a Kirkizek Csik törzsével együtt az ellenségeink lettek. A Kem-folyón átkelve Csik ellen vezettem hadat. Örpen-ben háborúztam. A katonáit dárdával szúrtam le. Az Áz népet elvettem, és ... behódoltattam. Huszonhét évesen a Kirkizek ellen vezettem hadat. Dárda sülyedt [27] havat tépve, Kögmen erdején áthágva, a Kirkiz törzset álmában leptük meg. Kaghánjukkal Szonga erdejében csatáztam. Kaghánjukat megöltem, országát elvettem. Abban az évben Türgis ellen vonultam, az Altín erdején áthágva, az Irtis folyamán átkelve. Türgis törzsén álmában ütöttem rajta. Türgis kaghánjának serege tûzként, viharként jött. [28] Bolcsu-ban harcoltunk. Kaghánját, jábgu-ját, sád-ját ott öltem meg. Országát elvettem. Harmincévesen Bes-Balík ellen vezettem hadat. Hatodszor csatáztam ... katonáit mind megöltem. Akárhány benne lévõ ember ... semmisült volna meg... kiabálni jött. Bes Balík e miatt menekedett meg. Harminc[29] egy éves voltam, mikor a Karluk nép szorongás nélkül, szabadon és függetlenül az ellenségünk lett. Tamag Iduk Bas-nál harcoltam. A Karluk népet megöltem, ott elvettem ... Baszmil fekete ... a Karluk népet összegyûjtve jött ... megöltem. A Dokuz-Oghúz az én népem volt. Az Ég és a Föd összezavarodása miatt, a kölcsönös [30] irígység miatt ellenségünkké vált. Egy év alatt négyszer háborúztam: Legelõször Togu Balíkta harcoltam. Togla folyamán átúsztatva a sereg ... Másodjára Andírgu-ban harcoltam. Katonáit dárdára szúrtam... Harmadjára Csus fejénél harcoltam. A Törökök lábai megremegtek, kudarcot[31] vallandottak. A nyilazva elõrenyomuló seregüket szétszaggattam. Sok haldokló megelevenedett ott. Ott egy csapaton Tongra hõse, Tongra Tigin gyászába fordulva ütöttem. Negyedszer Ezginti Kadíz-ban harcoltam. Katonáit ott dárdával szúrtam le, tépáztam meg... tépáz...Harminckét évesen Amgi várában telelve ínség lett. Tavasszal[32] az ogúzok ellen hadat vezettem. Az elsõ hadsereg kivonult, a második hadsereg a szálláshelyen maradt. Az Ücs Oghúz sereg rajtaütéssel jött. Gyalog, azt mondva - rossz lett - gyõzni jöttek. Egy csapat elment a házakat és sírokat fosztogatni, a másik csapat harcolni jött. Mi kevesen voltunk, rossz helyzetben voltunk. Oghúz ... ellenség ... Mert az Isten erõt adott, ott dárdáztam,[33] dúltam. Isten beszédéért, gyõzelmemért a Török nemzet gyõzött. Ha én az öcsémmel együtt nem gyõzünk vezérként, a Török nép meghalandott, megsemmisülendett volna. Török bégek, nemzet, így gondolkodjatok, így tudjátok! Az Oghúz törzs ... küldése nélkül, hadat vezettem. [34] Házaikat, sírjaikat feldúltam. Az Oghúz törzs a Dokúz Tatárral egyesülve jött. Agu-ban két nagy csatát indítottam. Seregüket szétvertem. Az országát elvettem. Így gyõzve ... Az Isten parancsára harminchárom évesen ... volt. Válogatott, tisztelt, erõt[35] nevelõ, hõs kaghánjához hûtlenné vált. Fönn az Isten, szent hely, víz, nagybátyám, a kaghán államát nem fogadandotta el. A Dokúz Oghúz törzs, földjét, vizét elhagyva Kína felé elment. Kína ... ide jött. Azzal a gondolattal, hogy neveljünk, ... a nemzet ... [36] bûnnel... délen Kínában a híre-neve semmivé vált. Itt szolgám lett. Én hogy kaghánként uralkodjak, a Török nemzetet ... nem bántottam. Országát, törvényét jól megtartottam... Összegyülve...[37] ott harcoltam. Katonáit dárdával szúrtam le. Aki megadta magát, megadtam magát, nemzet lett; A haló meghalt. Szelengából lefelé jövet a Kargán völgyében házát, sírjait feldúltam... kiment az erdõbe. Az Ujgur kormányzó százezer katonával kelet felé szökött...[38] ... a Török nép éhes volt. Azt a ménest elvéve tápláltam. Harmincnégy évesen az oghúzok szökve Kínába mentek. Szomorúan vezettem hadat. Haraggal ..., fiát, feleségét elvettem. Két kormányzós nemzet ...[39] ... a Tatabi nép enedelmességet fogadott Kína kaghánjának. Azt mondván, hogy követe, jó szava, könyörgése nem jön, nyáron hadat vezettem. A népét dúltam. Ménesét... katonát gyûjtve jött. Kadírkán erdejébe letele... [40] földjére, vize mellé telepedett. Délen a Karluk nemzet ellen vezess hadat, mondván Tudun Jamtár-t elküldtem, elment... A Karluk kormányzó megsemmisült, kistestvére egy várba ... [41] karavánja nem jött. Félemlítsük meg, mondván hadat vezettem. Védõje, két-háromszáz emberrel együtt megszökött. Fekete (népi) kaghánom jött, dicsekedett... nevet adtam. Kicsi neves ...(Délkeleti oldal) ... Az Ég a színét összemorzsoló sereg menetelve, éjjel és nappal hét alkalommal keltem át a víztelen pusztaságon. A pusztába érve a zsákmányoló katonák ... kecskéhez ... (Déli oldal)[1] ... kínai lovasságot, tizenhétezer katonáját elsõ nap megöltem. A gyalogságot a második nap mindet megöltem. Mi ... kicselezve érke... [2] -szor vezettem hadat. Harmincnyolc évesen télen Kitáj ellen vezettem hadat. ... Harminckilenc évesen tavasszal a Tatabik ellen vezettem hadat... [3] ... megöltem. Fiát, feleségét, ménesét, barmait ... [4] nemzet ... feleségét nem érintettem...[5] ...[6] harcoltam ...[7] adtam. Hõs harcosát megölve bálványkövet állítottam. Ötvenéves voltam, mikor a Tatabi nép elszakadt Kitáj-tól. ...lker hegyére ...[8] Ku tábornok parancsnoksága alatt negyvenezer katona jött. Töngkesz hegyén rajtuk ütöttem. Harmincezer katonáját megöltem. Tízezer ... pedig .. legyõztem. A Tatabik[9] meghaltak. Mivel idõsebb fiam betegségben meghalt, Ku tábornokot bálványként állítottam neki. Én tizenkilenc évig sádként uralkodtam, tizenkilenc évig kaghánként uralkodtam, az országot megtartottam. Harmincegy ...[10] Törökömért, nemzetemért a legjavát így nyerve adtam. Ennyi gyõzelemmel, apám a kaghán a kutya éve, tizedik hónapjának huszonhatodikáján felröppent az égbe. A disznó évének ötödik hónapjának huszonhetedikén gyász tort tarttattam. Bukagh kormányzó...[11] apja Liszün Taj tábornok fõparancsnoksága alatt ötszázezer vitéz jött. Illatszereket... rengeteg aranyat, ezüstöt hozott. A gyász tor illatát hozva oszlopot adott. Szantálfát hozva, saját ... [12] Megannyi nemzet a szakállát, fülét ... vágta. Jó hátas lovát, fekete cobolyprémjét, kék mókusát számlálatlanul hozta, és mindet ott hagyta. [13] Az Istenképp Isten teremtette Török Bilge Kaghán - szavam: Apám a Törökök Bilge Kaghánjának uralkodása alatt, a mostani Török bégek, azután Tardus, bégjei; Kül Csor-ral az élükön, mögötte a sádpit bégek; elöl a Tölis bégjei; Apa Tárkán-nal[14] az élükön, mögötte a sádpit bégek; e ... Taman Tárkán Tonjukuk Bojla Baga Tárkán és parancsnokság... belsõ parancsnokság; Szebig Kül Irkin-nel az élükön, mögötte a parancsnokság; megannyi jelenlévõ bégek, apám a kaghánhoz csodálatosan[15] csodálatosan menedéket kért... A Török bégeket, nemzetet csodálatosan felemelte, dicsõítette.... Apám a kaghán ... nehéz köve, vastag fája a Török bégek, nemzete ... Magamnak ilyen...(Északi oldal) [1] Istenként az égben lévõ Török Bilge Kaghán, ezekben az idõkben uralkodtam. Jól hallgasd a szavam! Fõleg öcsém szerinti unokaöcsém, fiam, teljes családom, nemzetem, a déli sádpit bégek, az északi tarkat paracsnok bégek, Otúz Tatár... Dokúz Oghúz bégjei, nemzete! Ezeket a szavaimat jól hallgassátok, eszesen hallgassátok: Keleten a nap[2] kelténél, délen a nap delelésénél, nyugaton a nap nyugtakor, északon az éjj közepéig, az abban lévõ nemzet mind nekem hódol. Ennyi népet mindet rendbetettem. Az most nem rossz. Ha a Törökök Kaghánja Ötöken erdejében uralkodik, az országban nincs szûkölködés. Kelet felé Santug mezejéig vezettem hadat, kis híjján elértem a tengerig. Délen Dokuz[3] Ersz-ig vezettem hadat. Kis híjján behatoltam Tibetbe. Nyugaton az Indzsi folyamán átkelve, a Dömör-kapuig vezettem hadat. Északon Yir Bajírku földjéig vezettem hadat. Ennyi helyre meneteltettem. Sehol nem volt jobb Ötüken erdejénél. Az országot megtartó hely Ötüken erdeje volt. Ezen a helyen megegyeztem a Kínai néppel. Aranyét, ezüstjét, selymét,[4] selyemszövetét szükölködés nélkül így adja. A kínai nép szava édes, selyemszövete lágy volt. Édes szóval, lágy selyemszövettel elámítva a távoli népet, így csalogatták. A közeledés, a letelepedés után gondolta ki a gonosz dolgokat. A jó tudású embert, jó és bátor embert nem állhatta. Ha valaki vétett törzsének, nemzetének: családjának is menedéket [5] adott. Édes szavával, lágy selymével igen sokakat léprecsalt. Török nép, meghaltál, Török nép meghalandasz! Ha azt mondanád Délen a Csogáj erdejébe, Tögültün mezejére telepedjünk, Török nép, meghaladasz! Ott a gonosz így tanított: Ha távol vagy rossz árut ad, ha közel vagy, akkor pedig jó árut ad, így tanított. A tudatlan [6] nép elhitte ezt a szót, a közelbe menve, sok ember, meghaltál! Ha arra mész, Török nép meghalandasz! Ha Ötüken helyén tanyázva karavánt, csapatot küldenél, semmiben sem szükölködnél. Ha Ötüken erdejében élnél örökké megtarthatnád a vidéket. Török nép, nem ismered a jóllakottság értékét. Nem gondolsz az éhségre és a jóllakottságra. Mivel ilyen vagy, gondoskodó kaghánod [7] szavára nem hallgatva mindenhová elmentél. Mind ott vesztél, megsemmisültél. Ott, a visszamaradóval mindenhová folyton gyengülve, meghalva gyalogoltál. Isten parancsára, saját népemhez tartozásom miatt, kaghán lettem. Kaghánná válva az éhezõ, szegény népet mind összegyûjtöttem. A szegény népet gazdaggá tettem. A kevés népet megsokasítottam. Talán van-e [8] hazugság a szavamban? Törökök bégjei, népe, ez hallgassátok! A Törököket összegyûjtve, a vidék megtartandását itt írtam le. Hibázva haldoklását ismét itt írtam le. Minden minden szavam örök kõbe írtam. Reá nézve tudd: a mai Törökök népe, a bégjei, a most engedelmeskedve hibáztok-e? Apám[9] kaghán, nagybátyám kaghán uralkodása alatt a négy világtáj nemzeteit hogyan szedte rendbe... Isten parancsa miatt a saját uralkodásom alatt a négy vilagtáj nemzetét rendbeszedtem, és megszerveztem... felemeltem... Türgis kaghánjának leányomat ... csodálatos nagy torral adtam-vettem. Türgis kaghánjának[10] leányát csodálatos nagy torral fiamnak adtam-vettem... csodálatos nagy ünnepséggel adtam-vettem... csináltattam... akinek feje volt, azzal fejet hajttattam, akinek térde volt, azzal térdet rogyaszttattam. Fönt az Isten, alant a Föld emlegetése miatt[11] szemmel láthatatlan, füllel hallhatatlan nemzetemet keleten a napkeltére, délen ... nyugaton ... Sárga aranyát, fehér ezüstjét, széles selymét, selyem szüvetét, hátaslovát, csõdörét, fekete cobolyprémjét,[12] kék mókusát Törökömnek, nemzetemnek nyereségül adtam, rendet teremtettem... bánat nélkül adtam. Fönt az Isten ereje... A Török bégeket, nemzetet[13] tápláljad, ne okozz neki nehézséget, ne okozz neki szenvedést! ... én Török bégjeim, Török népem... nyerve... e ... e kaghánjától, e bégjeitõl ... vizétõl soha ne válj meg, a Török nemzet,[14] magad jólétet látandasz, házába belépendesz, bánattalan leendesz. ... Azután a Kína kaghánjától minden képcsinálót elhozattam. Az én szavamat nem törte meg. Kína kaghánja udvari képcsinálóját küldte el. Neki egy egészenrendkívüli síremléket emeltem. Kívül-belül páratlan képeket verettem: Követ csiszoltattam. Keblem szavait irattam. ... [15] On Ok fia, idegenként látva tudd! Örök kõoszlopot csiszoltattam... csiszoltattam, írattam.... E kõ síremlékét ...(Nyugati oldal)[1] ... fönt ...[2] Bilge Kaghán felröppent az égbe.[3] Ha nyár lenne, fönt az ég[4] mint a dob dübörögnének, és ilyen[5] a hegyen a vad-szarvas bõgne, íly [6] gyászba így sûlyedek. Apám, a kaghán [7] sírkövét magam, a kaghán[8] ...[9] ...(Délnyugati oldal)[1] Bilge Kaghán sírkövét én, Yollug Tigin betüztem. E síremléket, képet, mûvészi ... a kaghán unokaöccse, én Jollug Tigin egy hónap és négy nap ülve írtam, képet csináltam.
E / É / I / Í near-pointers (in place/space and in time)
E.G: EmEz = Eme = E = Ez ( = this) Emitt = Itt ( = here) Emide = Ide ( here / to this place) Emígyen = Émígyen = Így (= so / thus / in this way) EmEkkor = Ekkor ( = at this time) Itthon ( = (here) at (my) home)
Én = me mI = we
IdŐ ( = time, period, while, times )
and
A / Á / O / Ö / U / Ú etc. far-pointers (in place/space and in time)
E.G: AmAz = Ama = A = Az ( = that ) Amott = Ámott = Ott ( = there) Amoda = Oda (there ) Amúgy = Úgy ( = so / like that ) AmAkkor = Akkor ( = at the time / then ) Otthon = ( = home / at (any) home )
Ő = He / She / It Ön = You Ők = They ( the "k" is plural-sign)
Óta = since ( in the past ) kOr = age ( in the past) / but KÖR = round,ring / Ok = cause, reason (in the past) Ó = old Ódon = ancient, antique Ódivatú = old-fashioned Óbuda = Old-Buda ( BUDAPEST consists from 3 cities: ÓBUDA + BUDA + PEST )
Pannoniai vagy erdélyi légiókat 260 után telepítettek át Mezopotámiába, amikor már látni lehetett, hogy Erdélynek annyi. Eddig még nem hallottam 130-as átvezénylésekről, de nyitott vagyok.
A keletelt sírok hagyománya kb (legalább) 10000 éves. Már akkor is a zsidó temetkezéseket igazolta, vagy a forrásod volt kicsit elnéző?
Kézenfekvőbb megoldás elővenni a harminc évvel ezelőtt megjelent "A magyarok elődeiről és a honfoglalásról" c. kötetet, abban megjelentették az egész szöveget.
Lebben az előző levelében Tonjukuk, Kül tegin és Bilge kagán ótürk rovásírással írt sírkövének magyar fordítását tette elérhetővé. Köszonjukuk!
Ezeket a neveket azért említem meg, hogy a segítségükkel a rovatban és a google-ban évek múlva is visszakereshető legyen lebben linkje. A felirat annyira fontos, hogy talán az egész szövegét is érdemes lenne ide bemásolni.
Mint korábban említettem, az imákra - rituális, gyakran ismételt voltuknál fogva - nagyon jellemző az egymással kapcsolatba kerülő szavak, kifejezések állandósuló, szoros kötődése. Használatuk gyakorisága ugyan meghatározza, de nem élénkíti a stílust, a kifejezések ettől sokkal inkább szokványossá, közhelyszerűvé válnak, mintsem hogy színeznék, élményszerűbbé tennék a szöveget. Általában elvont fogalmakat jelölnek és szorosan kapcsolódnak az ima, vallásgyakorlás kereteihez, helyzetéhez.
Legtöbbjük főnévi alaptagú, és csupán szószerkezetnyi nagyságú. A főnévieket köznévi és tulajdonnévi csoportra osztottam.
Köznéviek: mindennapi kenyér, bűnösöknek váltsága, örök haza, szent orca, szent péntek, szeplőtelen fogantatás, mai született buba, világ hiúsága, örök nyugodalom, piros vér, kegyes szemek, igaz hit, utolsó óra, bűneinknek bocsánata, fényes angyal, örök boldogság, szent húsvét.
Tulajdonnéviek: Úrjézus Krisztus, Uram Istenem, Seregeknek Szent Istene, Szentháromság Egyisten, Megváltó Fiúisten, Szép Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, Mennyországnak Királya, való Isten, Mennyei Dicsőséges, és a szentek nevei: Szent György, Szent Pál, Szent Antal, Szent Borbála.
Igei alaptagúak: bűnbe hajt, él és uralkodik, fakeresztre felfeszítik, napfényre hoz, vérét kiszívja.
Határozószóiak: tűztől-víztől, este lefektében, reggel felkeltében, térdig vérben, könyökig könnyben, mi után virradván, víg örömmel.
Az imádságok szövegében megfigyelhető nyelvjárási jellegzetességek közül legszembetűnőbbek a hangtaniak, az ún. sziszegés vagy selypítés, a diftongizálás, illetve a köznyelvitől eltérő hasonulásos jelenségek.
Valódi tájszóból kevesebb van, ami talán az imaszövegek egyetemes elterjedtségét és a szövegmegőrzés hűségét jelzi. Ilyen pl. asszúpéntek - 'nagypéntek', megbukurál - 'megvígasztal', nyiril - 'él', leszentül - 'lenyugszik a Nap'.
A köznyelvitől eltérő toldalékmorféma-használat a képzők, a jelek és a ragok terén is megmutatkozik. A denominális nomenképzők közül az elhíresült moldvai csángó kicsinyítő képzőkből a feldolgozott szövegben csupán a két leggyakoribb jelenik meg: a -ka és az összetett -cska: Jézuszka Krisztuszka, darabocska, imádságecska.
Az -ás,-és deverbális nomenképzőt két esetben az -at,-et pótolja: lefeket, felkelet, mód- és állapothatározói, egyfajta befejezettséget is sugalló igenévképzőként pedig a -val, -vel szerepel.
A deverbális verbumképzők közül nyelvjárásias a visszaható -ódik használata a megismeréssel kapcsolatos tud ige mellett (tudódik), és az -ít műveltető a -tat képző helyett a nyugít alakban.
A jelek közt rendhagyó és általánosan elterjedt a -t,-tt múltidő jel helyett az -a,-e használata: csengítének, bémene, leüle, láték, kihágának, eltalálának, tekinték, felkelék.
A ragok közül a -val,-vel szinte sohasem hasonul (osztorokvol, kesztyükvel, nyalakval, vérvel).
Szokatlan szintagmatikus kapcsolatokat eredményeznek a normatív nyelvváltozatoktól különböző vonzatok: elcsúfolkodnak engemen, rajtunkat elkaszál a halál kaszája, disérjük e Szentháromágnak. Sajátos kifejezése a moldvai csángó nyelvjárásnak, ami egy imában itt is megjelenik: hogy ura legyünk mehessünk. Ez a cselekvés elvégzésére való képességet kifejező szó értékű szerkezet mindig felszólító módú igével kapcsolódik.
A mondatok szórendjében néha idegenszerű hatás érezhető (Hogy mind e hó legyünk tiszták., Hol még gyűljünk meg, társam?), ami a nyelvérzék megromlásának lehet következménye. A köznyelvben nem ismert értelemben jelenik meg a mind - mind (kb. 'amint' - 'úgy') kötőszavakra épülő mondatszerkezet az egyik katekézis-jellegű imában: Meljik nagyobb? Mind az egyik, mind a másik.
Mindent összevetve, a nyelvjárási különbözőségek és a szövegek néhol már megromlott volta ellenére - az évszázadok óta elszigetelt különélést is figyelembe véve -, úgy vélem, hogy az imák vizsgálata megerősíti az északi csángóság szervesen magyar és archaikus hagyományokat, nyelvi kultúrát hordozó jelentőségét, valamint annak fontosságát, hogy hagyatékukat "az utolsó órában" minél szélesebb körben megismerjük, tudományos alapossággal feltérképezzük, hogy végül a szakmai és "népszerű" ismeretterjesztés útján az új évezredet kezdő magyarság közkincsévé lehessen.
hozzak egyetlen példát! A közönség még mindig komoly ellenérzéseket táplál például az idegen szavak iránt. Holott ha belenézünk egy etimológiai, történeti szótárba, azt látjuk, hogy a magyar szókincs hetven százaléka idegen vagy ismeretlen eredetű szó. Még akkor is, ha az ősi finnugor szótövekből sokkal nagyobb szóbokrokat lehet létrehozni, mint mondjuk a „televízió” szóból. A „fürdik”, „forog”, „ferdül” mind egy szótőből ered, óriási szócsaládjuk van, de ha megnézzük a tőszavakat, azoknak legfeljebb egyharmada ősi finnugor eredetű.
déli verőn...
milyen idegen szavak...?
enedubeliánus- ÜNŐDBELI
eneh-edu - bél...három népnév űző-ütő-törő
túr-tűr-gyűr-mozsár...amúgy mind a napvilággal kapcsolatos...
teccik...hozzak egyetlen példát! A közönség még mindig komoly ellenérzéseket táplál például az idegen szavak iránt. Holott ha belenézünk egy etimológiai, történeti szótárba, azt látjuk, hogy a magyar szókincs hetven százaléka idegen vagy ismeretlen eredetű szó. Még akkor is, ha az ősi finnugor szótövekből sokkal nagyobb szóbokrokat lehet létrehozni, mint mondjuk a „televízió” szóból. A „fürdik”, „forog”, „ferdül” mind egy szótőből ered, óriási szócsaládjuk van, de ha megnézzük a tőszavakat, azoknak legfeljebb egyharmada ősi finnugor eredetű.
a világ tengelye ferdén fürdik az ég tengerében a pancsoló kislány,csolpan=vénusz az örök tavaszban tulipánt szed dul apának alánja
Simon Zsolt szerint "a történeti nyelvészet nem rendelkezik olyan adatokkal, amelyekből tesztelhető hipotézist tudna megalkotni a paleolitikum nyelvi viszonyairól. Ezért minden ilyen állítás spekuláció és puszta hit kérdése - nem a tudomány tartománya".
Simon tehát igazolást ad a TÖRTÉNETI NYELVÉSZET INKVIZÍTORI szerepére.
