Az alsó rész:(jobbra a felső, háttérben a beépítésre váró kész klaviatúra)
A kész hangszer:
Az újragondolt fa szekrénybe el van rejtve több szerelőfelület ahová a szükséges aktuális és az esetlgesen később beépítendő egységek kerültek,vagy kerülhetnek.
Ebből ami kivülről látszik az a táp és a Leslie csatik.A TREK II-es rugós zengető,a leslie vezérlés áramelosztó panel stb el van rejtve a fent említett szerelődobozokban.
Ugyanitt megvannak az előkészítések a majdani insert point-okhoz,hogy könnyűszerrel lehessen kisérletezni mindenféle effektel a későbbiekben.
Hét hónap intenzív munka volt ez történet,szinte majdnem minden hétvégét is beleértve.Kisé túlhaladta a számításaimat időben és egyébben.Jelen pillanatban engem sem lehetne rábírni semmilyen hasonló tevékenységre.(mint ahogy LittleBig4 fórumtárs is megírta).
A jövőre tekintve a rack szekrények elkészítése maradt hátra és természetesen a hozzá való Lesli 145 felújítása.
Erről jut eszembe.Pad nem volt hozzá eredetileg ezért terveztem egy szétnyitható,zsanéros könnyen szétszerelhető az eredetihez nagyon hasonló padot hozzá,ami el is készült.Lapra szerelve kis helyen elfér.Valami táska szerűt kell majd hozzá készítettnem.Az ülőke bőrözése nem lett valami feszes.A kárpitos újahúzná,de majd később foglakozom ezzel.
Itt már a két orgona barátkozik egymással.Ugyanazok az alkatrészek,mégis nagyon eltér a hangkarakterisztikájuk.Egyik vörös kondis a másik papír kondis volt eredetileg.
Ezen felbuzdulva én is megosztom veletek a 64-es angol A-100 orgonám felújításának és átépítésének néhány mozzanatát.
Fejembe vettem,hogy készítek egy olyan orgonát amelyet könnyedén lehet cipelni.Vettem hát Angliából egy A-100 orgonát és tavaly októberben elkezdtem az átépítését.
Mondanom sem kell,hogy régi,még gyári állapotú hangszer volt.Jó koszos,rozsdás alkatrészekkel,de minden működött rajta.Viszont a hangja az első perctől megfogott.
Papírkondis,de már az erősebb kimenő trafóval szerelt változat.Valószinűleg a papír és vörös kondi gyári csere idején készült.
Bemelegítésnek a basspedállal indítottam a felújítást.Elemeire bontottam.A rozsdás alkatrészeket újragalvanizáltattam:
Következett a belseje.A klaviatúrák felújítása már egy nagyobb falat volt.Elemeire szedtem.Minden egyes alkatrészt letisztítottam.A rozsdás alkatrészek újra lettek galvanizálva.A billenyűzet lötyögött ezért a cey-comb-ok is teljesen fel lettek újítva.A legnehezebb a megfelelő vastagságú filc beszerzése volt,de az eredmény jó lett és megérte a vesződést.Bemodelleztem a gyári Hammond feliratot is és teljesen új, általam legyártott fekete előlapokat kapott a billentyűzet.És persze új filceket is raktam bele.A vastagsággal itt is bajban voltam mert Európai gyártásban nincs ilyen vastagság ezért az USA.ból kellet megrendelnem. A vastag fámalkatrészek a galván előtt le lettek homokfújatva is.A vékonyakkal nem mertük ugyanezt tenni tartva,hogy megsérül,ezért a galvános csak lemaratta a rozsdát.Ezért a galván helyenként foltos. De sebaj már nem rozsdásodik tovább.
A felujított alsó klaviatúra.A preset kitisztítva ujrazsírozva.Plusz egy pillanatkép a klavi vezetékeinek visszaforrasztásáról.
Következett a generáronon az elfáradt papírkondik cseréje.Az az állítás miszerint ha vissza helyezzük a gyári értékeket,akkor nem kell újrakalibrálni a generátort,az nem igaz.így hát a kalibrálás is el lett végezve.Ehhez már volt némi rutin mert az USA- C3 orgonán már megcsináltam ugyanezt.A028-on teljes ELKO csere.
Fejembe vettem,hogy az összes egységet a későbbi szerelhetőség érdekében csatlakoztathatóvá teszem.Sikerült.Most minden egységet:klaviatúra,generátor,A028 szét lehet választani egy mozdulattal.Minőségesebb arany bevonatú csatlakozókat használtam.Biztosan állíthatom,hogy nem rontottam ezáltal a hangzáson.
Továbbá mivel hordozható hangszert szerettem volna készíteni ezért ketté vágtam az egész szekrényt egy ipari lapszabászgépen.Újragondoltam a designt.Megterveztem,majd elkészítettem az új alkatrészeket fából.Csiszolás,pácolás lakkozás.Utóbbi 7 réteg poliészter lakk.Végül polírozás.
Az alsó és felső test szintén egyedileg összeválogatott ipari csatlakozással kapcsolódik négy különálló egységben:táp,scanner A028,bass pedál.
Ettől a tervtől óvtak a kollégák és a szakemberek,de végül nagyon jól sikerült.Ami a legfontosabb,hogy jól is működik a rendszer.Teljesen zajmentes lett a végeredmény.
Ugy látom,hogy nem tudok több képet feltenni.Ezért ezt a kovetkező részben majd pótolom.
Idén sem láthattam a tűzijátékot, helyette rokkkorgonáltam' Antal Ádám gitáros barátom szülinapi buliján, augusztus 20-án. :))) Nagy megtiszteltetés volt, hogy kezelhettem a billentyűket, és remek zenészek mellett még kiváló énekesekkel (Scholtz Attila és Gamsz Árpád) is egy zenekarban lehettem. Sajnos a távolság miatt (ami nekem ~180 km) csak négyszer tudott velem próbálni a zenekar. A Space Truckin'-t is játszottuk, amiben helyet kapott a billentyű szóló. 11 éve nem voltam színpadon és ...hmmm....a kelleténél kissé jobban izzadt a tenyerem... :) ezért a hibákért elnézést kérek. /Az electro vonalból szól, flight case hiányában nem mertem elvinni a Motion Sound-ot...pedig vihettem volna. :( Na majd legközelebb./ Főleg a '99-es, Total Abandon-os Jon Lord szólóból építkeztem. Nagyon jó, hogy nord-ék a ring modulator-t is betették az effektek közé. Így talán némi '80-as évekbeli DP koncert hangulatot is elkaptam. :) Egyébként Ádám igazi Ritchie Blackmore fanatikus! Tökéletesen hozta azt a fíílinget' szerintem. http://www.youtube.com/user/Lazybluesband/videos Még több videó lesz majd itt: http://www.youtube.com/user/Lazybluesband és itt is: http://www.facebook.com/dogwith2bones/ Köszönöm nekik a felvételt és nektek is, ha megnézitek! ;) Ui. Kit ajánlanátok "konténer" készítéshez? Pécs és környékén csak Tajtiékat ismerem. (Mondjuk nem sürgős...$$$) :P
Sajnos a helyzet egyértelmű volt, ha nem akarom mind a 73 x 9 x 2 kontaktot ujra vezetékezni pici ellenállással a végén (lévén az eredeti huzalok ellenállás huzalok), akkor egy komplett cseremanuált kell szereznem.
Na itt jön be a csoda/szerencse faktor. Az egyik facebookos amerikai levezelő csoportban találtam valakit, akinek pont volt három teljesen felesleges BV manuálja. Negyvenes évekből, filces, csodálatos állapotú, otthon használt majd szétbontott orgona (hamis B3 lett belőle természetesen A100-ból).
Előre teker két hónapot: Augusztus végére megjött a komplett dupla manuál hajóval. Na el is kezdtem lebontani a régi C3 manuálokat, menteni mindent róla, ami menthető: billentyűk, csavarok, előlapok, keycombok (nagyon jó állapotúak, majd a másik orgonámra fognak egyszer kerülni), preset panel, oldallapok, bus barok, illesztő trafó, MINDEN. A maradék gyakorlatilag kuka, illetve van kb 200 foldback készletre való cuccom :) Amúgy ezekből mindenből szívesen adok, ha kell valakinek.
Ezek után a BV-re meg fel kellett pakolni mindent: Szerencsére ez már egy késői model, tehát modern billentyűkkel van, nem kellett azokat is cserélni, csak lepucolni persze.
A következő nagy falat a kábelkorbács átforrasztása volt, mert a régi orgonákon sorban van a generátor, az újakon meg nem. A C3 korbácsa kicsit rövidebb volt, mert a forrfülek sűrűbben állnak egymás mellett, ezért ki kellett nyiti a kötegeket és újra rögzíteni picit lazábban:
Aztán oldallapok fel, drawbarok szétszedve, kipucolva, visszarakva:
Persze ha már szét van minden kapva, jöhet egy kis busbar tisztítás. QQberci tanácsa szerint, ecetsavval álltam neki, vagyis csak álltam volna neki, ugyanis már az elsőt sem tudtam visszagyömöszölni miután kihúztam. Na, volt izzadás keményen, sehogy sem ment vissza, pedig az oldalára állítottam a cuccot, ahogy javasolják mindenhol:
Csak nem ment vissza, szóval végül lekaptam a billentyűk alatti fedelet, és csipesszel segítettem vissza a cuccot. A többit meg bent hagytam és úgy döntöttem, hogy majd ha nagyon szar, akkor nekifutok mégegyszer:
Visszaraktam a drawbarokat, még a preset-panel visszakötése hátra van:
Ezek után már csak a generátort kell visszaforrasztani, meg a vibrátót helyre tenni, és kész :)
Most egy ideig nem akarok orgona javításról hallani, de állat hangszer lesz, az tuti....
Még a nyár elején belefutottam egy "jó" vételbe, Hammond C3 és egy 122-es Leslie, angolok, közepes állapotban, jó áron --- gondoltam akkor. Emitt meg következzen egy képes beszámoló arról, hogy mik történtek azóta vele.
1. A cucc kb 15 évet állt egy garázsban, koszban, porban, füstben, párás angol vidéki levegőn. Persze 1968-as gyártmány, nyilván ragacs van belül, nem filc csík. Kezdeti állapotokat ezek a képek jól érzékeltetik:
Na jó, feléleszteni hamar sikerült a gépet, a generátora fantasztikus állapotban volt, annak kutya baja. Ami hamar kiderült, az az, hogy a foam-os manuálok totál döglöttek belül, mindkét manuálon hiányzott 35-40 tone, teljesen szabálytalanul. Mivel az orgona teteje le volt tépve, fel tudtam állítani a billentyűzetet:
Azért ekkor még bizakodtam, lefotóztam minden forrasztást, és szétrobbantottam a manuálokat:
Persze sokkolóan piszkoas és rozsdásak voltak.... Ekkor már sejtettem, hogy nem sok jóval kecsektet az ügy.
Azért elmosogattam az összes billentyűt, szigorúan csak enyhén szappanos vízzel, semmilyen csodaszert nem javasolt használni erre....
Aztán lekaptam a billentyűzetek fenekét, sajnos elég rossz helyzet volt odabent:
Itt a zöld dzsuvát kell nézni, letakaríthatatlan, és amikor hozzáértem, rögtön el is tört egy újabb kontakt. Horrorisztikus látvány és érzés.....
Eszembe jutott még egy szempont arra reflektálva, hogy a mai zene ilyen-olyan módon gyengébb mint a régi:
Mindenki nézzen magába, és osszon-szorozzon, mennyi pénzt adott ki zenéért, amióta nem kell megvásárolni a lemezt, cd-t, kazettát? Dalt megírni, az ingyen van, nade felvenni, lemezre sokszorosítani, borítót terveztetni, videót forgatni, reklám felületet vásárolni? Na ezekért meg pénzt kell adni. Aki ma ezekért pénzt ad, az a megmaradt néhány mega-kiadó. Ők viszont szeretik, ha megtérül a befektetés, tehát a legkisebb közös többszörösbe fognak fektetni, nem a finnyás Hammond gourmand-okba, akik tizenöten fortyognak itt az indexen :)
Biztos van valahol fejlődés, de egyes stílusok kiforrták magukat, nem várható változás. Gyakorlatilag a klasszikus zene műfajai, mint pl. a barokk. De a Hammondon jól szóló stílusok is befejezték törzsfeljődésüket. Annyi érdekeset hozhat hogy az előadó mekkora egyéniséget tud hozzáadni? De szerintem nincs is többre igény.
2005-ben (?) DeFrancesco A38-as koncertje előtt, leemaileztem a mesterrel, amit akkor még végképp nem láttam és nem tudtam megfejteni hogyan lehet megcsinálni, nevezetesen a baromi gyors akkord staccatoit, glissandoit stb, hogy koncert előtt v után lehetne-e szó egy találkozásról funokkal és egy rövid technikai workshop is beleférne-e. Természetesen mindent ígért, hogy ez magától értendő és nagyon örülne ő is a találkozásnak. Na akkor értettem meg az amcsi áludvariasságot és amit magyarul közhellyel illetnek - azaz mögöttes tartalom nélküli elcsépelt formaság... mert hogy még autogrammot se volt hajlandó adni személyesen pedig odavittük a legálisan vásárolt cd-jének borítóját és ő inkább elvonult a backstagebe. Persze voltak kiváltságosok akiknek több jutott, ők voltak a szerencsésebbek (nem mondok nevet stb).
Úgyhogy nekem meg az esett szarul egy ekkora sztártól, de hát én voltam a naív már belátom, illetve csak hittem az adott szó igazában. (Tanuló pénz az élet iskolájában - igaz a tét sem volt létkérdés innen nézve) ;)
Szerintem itt megint az írott forma hibájába esünk, hogy a betűk nem úgy érvényesítik legtöbbször hatásukat, mint mikor szóban mondhatja ua. az ember. Nem kell rögtön hajat tépni! (főleg nem egymásét!) :)
Rosszul értelmezitek egymást szvsz.
Oké hogy mindenki tanult valakitől, még az is aki autodidakta, sőt...!!!
De pl. ha csak a klasszikus zenét nézem (hogy ne mindig csak Bachal operáljunk), 1. Liszt is önmaga egy nagy innovatív újító volt, 2. Bartók befolyása nélkül a mai jazz elképzelhetetlen, de 3. mondhatjuk Szkrjabint is a misztikus harmóniáival, színesztéziájával. Szóval ezek kiástak olyat is amit más nem is keresett és ilyen ma is lehet, csak napvilágot kell látnia, akár a jazzben, akár a hammondos zenében, akár máshol.
"Tessék kérem kísérletezni" ez tőlem lett idézve, csak lehagyta Trambi az idézőjelet. Én továbbra is hiszek a fejlődésben, de nem az eddigi értékek fejtetőre állítása révén. Azonban Tube Zsoltinak teljesen igaza van, hogy pl egy swinges hammondozást J. Smith stílusában túlzottan már nem lehet és ne is akarjuk megreformálni, mert az nagyon jó úgy ahogy van, azért is iskolateremtő, melyet eljövendő hammondos generációk fognak egészen biztosan maguk számára újként felfedezni és ez nagyon jó! A többi szecskavágással lagzi lajcsitól, bódi gusztin át, kisgrofóig meg nem a mi dolgunk foglalkozni. Azoknak az embereknek akiknek az az elég, nem lehet kultúrát terjeszteni. A zeneértéshez stílusérzékhez IQ is kell és hosszas fejlődés és hallgatni a jót - ezt nem is ecsetelem nagyon neked Matyoo. :)
"New Yorkban 4 óra alatt több használható információt kaptam a Hammondozásról mint itt ezen a fórumon 10 év alatt, igaz többe is került...."
Hmmm... Velős mondat! Ha Hammondom lenne, talán én is izgulnék hogy hogyhogy nem tudok mindent erről a hangszerről tökig. De ez is mint minden, FEJLŐDÉS!
Tube Zsolti 10-15 éve ugyanígy semmit nem tudott erről és mára egy nagy szaktekintély a témában. Szerintem ha őt kérdezi valaki, jó pár titkát megosztja. Vagy ott van Harangozó Misi bácsi, ha műszakilag is egy fenoménra van szükség. Persze nem tagadom, az usában lehetnek nagyobb orgona professzorok, csak az amcsikról nekem egy egyetemi tanár azt is mondta (saját tapasztalatából), hogy ott azért sem divat a másiknak segíteni, mert akkor jobb lesz tőled. Úgyhogy még a magyar ember kitölti a pálinkáját is barátságból, addig egy "jenki" a hátadba állíthatja a kést képletesen, de ne legyen igazam!
Jogos. Tényleg el lehet, bár felőlem mindenki maradhat ott ahol szeret lenni. Remélem azért egy másik szempontot is sikerült felvillantanom itt a fórumon.
Bár bejegyzéseim nem elsődlegesen rólad szóltak köszönöm irányt adó reflektálásodat , mi szerint :Valszeg még a saját, neked tetsző KORTÁRS zenédet is megtalálnád, ha AKTÍVAN keresnéd, időd szánnál rá, többet, mind amit az ide irogatásra szánsz.Hát köszönöm és erre csak egy nagy gondolkodonk Gyurcsány Ferencz szavai jutnak eszembe : El Lehet Menni !!!
Minden tiszteletem mellett itt most talán elgurult kicsit az a bizonyos közmondásos pirula....Első hozzászólásodban (17945) még sikerült a példás önmegtartóztatás, de aztán a következőben (17950) sajnos Bayer Zsolt-i magaslatok (mélységek) is felvillantak.
Személyesen és pontos, korrekt, informatív megfogalmazás esetén mindig nyitott vagyok minden kritikára, tehát el tudom fogadni, hogy speciel vannak olyan dalaink vagy fellépéseink, amit nem nyerik el mindenki tetszését. Ez alanyi joga mindenkinek, sőt ezt a véleményét le is írhatja. Szívesen tanulnok minden ilyesfajta meglátásból még akkor is, ha személyesen nem vagyok érintve, de akkor is, ha igen.
Amúgy meg tök jó, hogy megtaláltad ezt a videót, nekem ugyanis senki sem küldte el jóváhagyásra, esetleg korrekcióra vagy az általam kevésbé izgalmasnak ítélt részek kivágására!! Picit irigyellek, hogy napi kétszer van időd Promontor TV-ben orgona-jazzt hallgatni, nekem legtöbbször egy percem sem jut rá a 6-8 óra (nem zenei) munka, gyakorlás, hammond szerelés, stb mellett.
Egyébként itt van a felvétel első 30 perce is:
Az elmúlt 8-10 hozzászólásról pedig dióhéjban ezt gondolom:
Alapvetően két gondolat hangzott el részetekről, az egyik az, hogy az utóbbi időben semmi jó nem történt a zenében a világon, minden csak a régiek ismétlése, vagy valami felhígított, vagy "manipulált", szóval degradált dolog. Ha annyi időd van TV-t nézni, kicsit érdemes lenne beleásnod magad pl az elektronikus zenék vagy rap (mert nem rep-nek írják) vagy a jazz történetébe, fejlődési irányaiba, kortárs, nem kifejezetten mainstream előadóida, magyarul azokba, akik nem folynak a rádiókból. Tisztelettel, mind a te, mind tehtube Zsolti felvetését nagyon szerencsétlennek találom, amikor arról győzköditek magatokat, hogy a zenében nem történt semmi jó az elmúlt időszakokban. Egyszerűen ez annyit jelent számomra, hogy "nem ismerem és nem is érdekel". Ez rendben is van, csak akkor ne is írjatok róla.
A másik gondolatod pedig (17958), hogy "Tessék kérem kísérletezni", nos kérdem én, minek, ha te/ti helyből annyit mondtok rá, hogy ma már nem történik semmi izgalmas a zenében. A zenei fejlődés (de a teljes emberi civilizáció és kultúra) mindenkori legfontosabb továbbvivő eszköze a MÁSOLÁS volt, az elsajátítás, a megtanulás, ellesés, lekoppintás, nyúlás. Mindenki ezer évig ugyanolyan nyílhegyeket készített, és biztos fanyalogtak is, hogy már nem lehet jobbat csinálni, aztán valaki feltalálta a parittyát, vagy a nyílpuskát, vagy valamit, amitől mégis sokkal jobb volt, és lelődözte vele a sok fanyalgót.
Mindenki Bachtól nyúlt, még ő maga is :) Meg egy csomó, ma már ismeretlen szerzőtől. Összefoglalva, szerintem a fenti két gondolat teljesen ellent mond egymásnak.
Ami pedig a szegény sorsú magyar Hammondosokat illeti:
- Nekem személy szerint életem egyik legjobb döntése mind a mai napig, hogy vettem egy Hammondot. Drágán vettem, összegányolva és igénytelen módon összelapátolva, mert tudatlan voltam, türelmetlen és kezdő. Ennek ellenére ma ilyen felvételeket hallgatok, és még egyszer köszi, hogy megtaláltad, mert ha valami, akkor az kiderül ezekből a videókból, hogy az orgona úgy szól, mint egy álom. Ebben nekem kereken 10 év munkám van. Bocs, hogy a nyerészkedő kereskedős, átverős közegből ennyi ideig tartott kitörni. Meg kellett tanulni az orgona minden egyes csavarjáról, hogy miért van úgy, ahogy van. Fájdalmas lecke volt, a mai napig tart amúgy, de már legalább tudom, hogy hova ne menjek tanácsért....Ezzel azt akarom érzékeltetni hogy kicsit sem barátságos a környezet. Amúgy máshol sem az, de pl New Yorkban 4 óra alatt több használható információt kaptam a Hammondozásról mint itt ezen a fórumon 10 év alatt, igaz többe is került....
Ami zenei választásainkat illeti: ez egy több mint 80 éves hangszer, az elmúlt években nagyon sokan játszottak rajta remekül. Azért mert én késtem 80 évet, miért kellene mindent eldobnom, amit már előttem lejátszottak???? A klasszikus zenészek elbohóckodhatnak többszáz éves írott anyagokkal is, nem? Az nem zavar, hogy valaki már megint Bach-hal hülyíti a népet?
Az improvizatív hülyítésről meg csak annyit, hogy hát nem minden szóló sikerül egyformán jóra, de azért néha van egy-egy jobb is. Na ezek miatt hallgatják az emberek az improvizatív zenét azok, akik szeretik. A pillanat varázsa nagy dolog, de nem jön könnyen. Ha meg nem szereted, csak el kell kapcsolni, van még csatorna szerencsére. Valszeg még a saját, neked tetsző KORTÁRS zenédet is megtalálnád, ha AKTÍVAN keresnéd, időd szánnál rá, többet, mind amit az ide irogatásra szánsz.
Én nem eröltetném a fékes megoldást. Egy kondis motort tekertetnék át három fázisúra, és egy frekiváltóval csinálnám a hajlításokat. Ezzel még transzponálni is lehetne. A lezli motorszabályozást is jó ötletnek tartom. Szerintem simán beleférne a flanger effekt a játékba. Márpedig ahhoz a choral sebességét egy kicsit gyorsnak tartom.
Na az ilyenekben van helye a konzervativizmusnak szerintem.
Nekem mindig béna ha egy szintin is hammond hangszínen "nyávogtatnak" a pitch karral.
Vannak dolgok ami úgy jó ahogy kitalálták, mint pl a zongorára is röhelyesnek hatna "hangkart" alkalmazni.
Nem muszály a kört feltétlen mindig négyszögesíteni amondó vagyok. ;)
Hát nem lehetetlen, hogy floyd rose tremoló híd van benne, de azért megnézném a szerkezetét, meg a rugóját! :-) Egyébként meg két lábatok van! Egyikkel magasítod, másikkal mélyíted a hangot. Nem bonyolult :-)
Tessék kérem kísérletezni, mert hála Istennek bizony Bartók és Kodály országa voltunk és leszünk is, csak az ide fújt sok szemét fedi el a valóságot per pillanat, ami viszont bíz arany és akként is fénylik! Tehetségek mindig születnek, nem vagyunk elveszett nemzet!
Hmmm... sarjadó gondolatok...
Ha valami réteg műfaj az szerintem még használhat is a dolognak a populárissal szemben. Előkelőséget adhat, mentesíthet az elcsépléstől és ráunástól azt. Gondoljunk bele, ha valaminek megmarad az ünnepi jellege mennyivel jobban megmozgat, mint ha ahhoz képest az év 360 napján lenne karácsony a jelenlegi 2-3 helyett.
A kevés számú művelője a hammondnak sem feltétlen hátrány és hogy nincs kitől tanulniuk (már hogy ne volna persze, mint mondtam a net kinyitotta a világot), mert J. Smith is magának fedezte fel a hangszert és vele a műfajt. Tehát ott a felfedezés, újraértelmezés iskolája! Belekóstolt ebbe Kaltenecker is a Hammondot tekintve nemrég. Oké, nem minden arany ami fénylik, ahogy az ő kísérlete is gyorsan megkopott, azt viszont nem tudnám leszögezni, hogy a hangszerben tényleg csak a Smith swingje, a gospel és a rock van benne.
Tessék kérem kísérletezni, mert hála Istennek bizony Bartók és Kodály országa voltunk és leszünk is, csak az ide fújt sok szemét fedi el a valóságot per pillanat, ami viszont bíz arany és akként is fénylik! Tehetségek mindig születnek, nem vagyunk elveszett nemzet!
"Sok-sok időn keresztül ez a hangszer nálunk el volt(van) felejtve". Nem tudom mely részén éltél a világnak de a legnagyobb szocialista "elnyomás" idején is volt, a 70 es években is volt minden valamire való zenekarnak l100 m100 vagy valamilyen Hammond orgonája és hozzá szépen megtanult mutatványa . Ha megtekinted az ezen időszakban kiadott bakelit lemezeket akkor majdnem minden pop rock lemezen megszólalt , és szerintem akkori trendnek megfelelően .
A másik téma hogy ha egy rock jazz zenész azon töri a fejét hogy mennyi volt a szállitás , meg hogy a gázszámlát miből fizetem ki ?
akkor azon sem lehet csodálkozni hogy a közönség meg azon töri a fejét a koncerten hogy ezért én pénzt adtam??
És még valami a jó szándékú birálat segíti a dolgokat az oportunizmus kevésbbé, mesei fordulattal nem árt szólni ha a király meztelen....
Volt a nagy öreg triója, JOS, ami olyan jól sikerült hogy pár évre rá egymás után bukkantak fel a mára szintén nagy követők. McDuff, McGriff, McDonalds, ja, az nem, Patton, Holmes, Wilson-ok, Patterson, Young... Szerintem nem baj hogy csak "követik" a mestert, hiszen ő nem lehet mindenütt, meg akkor uncsi is lenne, kiégett volna.
Az meg örvendetes hogy idehaza is megpróbálkoznak végre ilyen műfajjal.
Tele vagyunk tehetséges Deep Purplékkel, Pink Floydokkal, Hendrixekkel már évtizedek óta, jó hogy ez a rétegzene is felbukkant a palettán. Számomra is hiányzik a magyar szó amit sokan szerintem egyszerűen nem mernek bevállalni mint 40 éve. Aztán jött Bródy, Földes...
Addig is, a zene egy metanyelv, önmagáért beszél. Mivel úgysrm vagyok perfekt angolból, így az énekeseket egyfajta hanxeres szólistának veszem mint a szxist, fuvolást.
Sok-sok időn keresztül ez a hangszer nálunk el volt(van) felejtve.
Ha tanárt keresne valaki Hammond orgona oktatására netán,hát igen messzire kellene utaznia.
Ezek a fiúk a hangszer kezelését autodidacta módon tanulják(itt nem a zenei alapokra gondolok).Mivel más támpontjuk a nagy öregeken kívül nincs ezért nem hiszem,hogy bárkinek is szégyenkeznie kell,hogy a számokat már mások is eljátszották már vagy x-szer.Sok ráfordított idő gyakorlás van a munkájuk mögött amit anyagiakban nem fognak visszakapni sosem.A hangszer koncerthelyszínre való szállítatása feltételezésem szerint estek zömében felemészti a gázsit.
Ezt az én felfogásomban örömzenélésnek hívják.
Mellesleg még nem láttam lekötözött embereket akiket kényszerítettek a helyszíneken a Hammond koncertek hallgatására.
A tanárokon kívül szerelő is elvétve akad, aki ténylegesen ért a Hammond hangzáshoz és életérzéshez.A magyar Hammondosnak szerelőként is jeleskednie kell,ha szeretné azt hogy legyen mindig mivel fellépni.
Esetleg ha majd a srácok valamikor továbbadják a tudásukat akkor majd elindulhatna egy kifinomultabb ízléseket is kiszolgáló zenei kultúra.
Nem utolsósorban kritizálás helyett mutassa meg minden érintett,hogy jobban csinálja,mert van igény a fejlődésre.
