>mezőgazdaságban dolgozó emberekkel töltötték fel a precíz munkahelyeket, ...
Van, ahol rosszabbul jártak. A BHG tatabányai gyára forrasztónő hiányban szenvezett. A rendőrség razziát tartott az éjszakai pillangók (bár volt, akire a rinocérosz pontosabb jelző) járta helyeken, begyűjtötte őket, és csak azt engedte ki, aki vállalta, hogy elmegy forrasztónői tanfolyamra, és aztán a BHG-ba dolgozni, a biztonság kedvéért vidékre, munkásszállásra.
A megtért hölgyek egy tizes csoportja vonattal ment Tatabányára, leszállás után szembejöttek velük az épp fizetést kapott bányászok. A hölgyekben feltámadtak a régi emlékek, és a gyárig 1 db. hölgy jutott el, aki állítólag olyan csúnya volt, hogy nem kellett egy bányásznak sem.
de biztbereket az 1800-as évek vége óta (Neuhold János óta) ismerünk a hazai hálózaton.
Mármint Tertákat? Szó se róla, valóban mintha ő kezdett volna először hozzávalókkal foglakozni (jelzők, s kitudja még mik), de komplett biztbereket szerintem nem ő gyártott először. (Mondjuk nékem is megvan a titkos befutóm, kár hogy alig tudok róla valamit).
Azóta még nemigen volt időm a maradék réteget eltávolítani. A négynapos hétvégére három napra "beesett" a munka - kevés a járművezető mifelénk mostanában -, de sebaj, a pénz is elég nagy úr!
Ma fagyasztót kellett jégtelenítenem, mert este, amikor ki akartam venni a mai ebéd alapanyagát, nem tudtam már kihúzni a fiókját, olyan vastagon le volt fagyva. Most már lazán működnek a rácsos fiókos tárolók benne, viszont nehezen hűl vissza...
Azért fejlesztettünk volna mást, eladható, sőt, konvertibilis termékeket is. Például az 1984-ben elég magas költséggel létrehozott Mikroelektronikai Vállalatnál (MEV), amely aztán 1986. május 26-án - máig tisztázatlan, illetve nyilvánosságra nem hozott körülmények között - gyakorlatilag porig égett. Vele az ország reménye (és ez a remény egészen komolynak látszott akkoriban!), hogy valaha is a Szilikon-völgy nyomdokába lépjen...
>Állítólag volt egy szabály, hogy KGST ország csak olyan terméket gyárthat exportra (itt másik baráti országra tessék gondolni), amilyen terméket hazai piacra is gyárt.
Nem tudom, volt-e ilyen szabály, és megsértették, de pl. a Híradástechnika Szövetkezetnek volt olyan baráti export terméke, amiből itthonra nem adott el.
(Leírjam, hogy a Ganz budapesti üzeme nem volt képes a kapacitás kielégítésére, ezért épült a bajai üzem, ahol mezőgazdaságban dolgozó emberekkel töltötték fel a precíz munkahelyeket, és hogy milyen minőségben dolgoztak? :) Leírjam még egyszer, hogy az 1970-es évek közepétől több részletben a licencszerződések a teljes gyártási dokumentációval és kapcsolódó emberanyaggal átkerültek a Ganzhoz? Leírjam, hogy ez az átadás több hónapig tartott? Hogy a jelfogókat Gyulán csévélték, amíg azt a gyárat meg nem szüntették és át nem került a jelfogógyártás Bajára?)
Szerintem meg gyártott a BHG biztber. alkatrészeket. Dominót sose, de biztbereket az 1800-as évek vége óta (Neuhold János óta) ismerünk a hazai hálózaton.
Ha jól emlékszem, 1974-ig a Telefongyár gyártotta a Dominókat, utána - termékpaletta-tisztítás címén, népgazdasági érdekből - átkerült a Ganz bajai üzeméhez. A BHG is megérezte ezt, mert újraosztották a drótos termékeket, de biztbert a BHG akkor már nem gyártott (több évtizede). A külker az Elektroimpex volt. (Később, amikor kapacitáshiány volt Baján, akkor vettünk a szovjetektől pár biztbert, azt a Tesco intézte.)
Érdekes, hogy az első Dominókat külföldre gyártottuk (leginkább cseh bányavasutaknak, de kapott Kína is). Állítólag volt egy szabály, hogy KGST ország csak olyan terméket gyárthat exportra (itt másik baráti országra tessék gondolni), amilyen terméket hazai piacra is gyárt. Ezért akartak egy mintaberendezést, aminek a helye Monortól Ceglédbercelen át Újszászig vándorolt, míg végül Monor lett... De nem ez volt az első ilyen az országban, sőt a második sem (és a harmadik sem)... Sokáig húzták az első mintát. :)
No, az a pletyka járta, hogy alapítottak egy kis céget Japánban, amely vásárolt több nagyon korszerű műszert, egyéb masinát. Aztán hogy-hogy nem, a cég tönkrement, az eszközeit pedig használt, selejtezettként elszállították a Kiribati Köztársaságba, hogy ott jó lesz valamire. Egy magyar óceánjáró, amely fuvarokra vadászott a világtengereken, valahogy útba ejtette Kiribatit, és fölszedte a ládát, tartalma akkor már bármi lehetett, és elhozta Hamburgba, onnan meg közúton eljutott Magyarországra.
Persze biztos, hogy ezt a nyugati/amerikai titkosszolgálatok pontosan nyomon követték, de amíg nem volt szó rakétavezérlőről-ilyesmiről, hagyták. Mi meg fejlesztettük az 1 GHz-es szkóppal a senkinek sem nagyon kellő áramköreinket az ECL IC-kkel. Nagyjából ennyi.
A Mechlabor magnói nem voltak olyan rosszak - amíg nem látott az ember egy Studert. :) A magyar mikrofonokat hagyjuk, azok még horgásznehezéknek se voltak használhatók.
>De a stúdiótechnika a hatvanas-hetvenes években nem piaci alapon működött, nyugaton sem. Ezeket az eszközöket nem is árulták boltban, ...
Volt egy katonai gyár, az Elektromechanikai Vállalat. Az, ha épp ráért, stúdióminőségű szalagos magnót, lemezjátszót, stb. gyártott, amit a Magyar Rádió és a TV vett. Nem voltak rosszak, igaz, hogy négyszer nehezebbek, mint a nyugati hasonló minőségűek. Na, azokat sem árulták boltban...
Mikrofont is gyártottak, de azok leginkább a sportmeccseket közvetítőknek voltak csak jók.
Tán a nyolcvanas években az SzKI valahogy kapott néhány keményen embargós (Cocom listás) mágnesdobos tárolót, ilyesmit, amit a leltárban a nyugati kémek kijátszására centrifugaként meg mosógépként tüntettek föl. Nomost, néhány masinát elloptak. A rendőrség meg röhögött, hogy egy centrifugáért csaptok ekkora palávert??
Van egy sziget valahol Japán felé az óceánban, a Kiribati Köztársaság. A Kádár-rszerben a Magyar Hírlapnak volt egy rovata, "Merre járnak a magyar hajók?" (Akkor még voltak nagy óceánjáróink is.) Magyar hajó néha kikötött a Kiribati Köztársaságnál. Ebből tudtam, hogy egy-két hónap múlva a Távközlési Kutató Intézetbe új, embargós műszerek érkeznek.
(Ha valakit érdekel, leírom, hogyan, ha nem, nem úntatok vele senkit. A lényeg, hogy ugyan mi lehet meg egy ilyen üzletről az irattárban? :-) )
>Ennek ellenére fogalmam sincs, hogy pl. a svájci Dominó vasúti biztosítóberendezési licenc hogy került hozzánk, Magyarországra 1957 körül.
A kádári konszolidáció egyik eleme volt, hogy kicsit liberálisabban kaphatott Magyarország néhány "konvertibilis relációban" beszerezhető cuccot, főleg azért, mert mi kaptunk nyugatról dollárkölcsönt, abból, másrészt ezek egy részét az oroszok vitték és lemásolták.
A Telefongyár külker cége a Budavox volt (meg az Orionnak és a BHG-nak (Beloiannisz telefonközpont gyár.) Nem tudom, hogy a Telefongyár mennyire volt fő gyártója a Domiónak, és azt sem, hogy mint vasúti jellegű dolog, a Budavox intézte-e, vagy más külker cég.
'56 júliusában már a fejlesztés alatt álló dominó technikával huzogatnánk a mézesmadzagot a baráti-felebaráti országok előtt (versenyben az NDK és Szovjetunió gyártóival). Hogy aztán ezt milyen jogalappal tették.
Mások persze. :) Azóta is így megy. De a stúdiótechnika a hatvanas-hetvenes években nem piaci alapon működött, nyugaton sem. Ezeket az eszközöket nem is árulták boltban, sőt, elég sokat a felhasználók építettek saját maguknak. nem csak itthon, a Rádióban, de nyugaton, a BBC vagy az EMI is ugyanezt tette.
De nem sajnálom a külkerest, máshonnan gondolom bepótolta az itt kiesett hasznát.
Egészen biztosan nem. Ebben az iparágban tuti nem így ment. Eleve nem nagyon volt választási lehetőség. Kéne egy jó mikrofon? Akkor Neumann. Nem is mehettek máshova, mint a két német cég valamelyikéhez. És az elektroimpexes üzletkötő nem magától találta ki, hogy ő most vesz 12 darab Neumann U67-est á 1 000 000 Ft (mai áron), hanem leadták a rendelést a Rádióból, lemezgyárból, innen-onnan.
A nyugat-berlini Neumannál pont fordítva működött és működik ma is. Írtam nekik, hogy kéne egy kis filléres alkatrész, de a magyar forgalmazó nem hajlandó foglalkozni vele. Postafordultával kaptam két darabot grátisz. Külkdenek kapcsolási rajzot, ha kérsz (és megvan nekik), vagy gyári szám alapján megmondják, mikor készült, ki vette meg és mikor szervizelték. Ez egy kicsi cég volt akkoriban, nem valami Siemens-féle monstrum korrupciófészek.
