Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
a Szanchi-féle másolat alapján latinból fordította Sebestyén Gyula 1904.
(1) Baranyai előszava
Baranyai Decsi János Thelegdi Jánosnak minden jót kíván.
Midőn nekem a minap a scytha ábéczét átnyújtottad és megkérdezted, méltónak tartanám-e, hogy közzétedd, nemcsak ez ügyben kifejtett tiszteletre méltó törekvéseidet dicsértem, hanem azon munkálkodtam, hogy mihamar közrebocsásd, és segítségedre is voltam ebben. Nem kételkedem ugyan, hogy sokak elótt kicsinyesnek és gyermekiesnek látszik az időt ezen betűk terjesztésével és tanulásával tölteni: én mégis teljesen ellenkező véleményen vagyok és a dolgot méltónak tartom arra, hogy ne csak a mi népünk, hanem a külföldi nemzetek is megismerjék. Először is, mert ha bennünket minden egyéb okoskodás cserbenhagyna, magukból ezen iratokból bizonyosan megállapíthatnók, hogy a magyar nép sokkal régebbi és azon kelet-ázsiai scytháktól származik, a kikről azt olvassuk, hogy Qyrust, Dariust és más igen nagy hatalmú uralkodókat is legyőztek. Mert, miként a héberek, syrek, chaldok, arabok és törökök és a többi keleti népek - a görögök és rómaiak szokásával ellentétben - jobbról balra írnak; úgy a mi betűink is hasonló módon íratnak. Kiviláglik ez nemcsak abból, hogy kiejtésünk, írásunk és szóhajtogatásunk módja közös a héberekével, hanem számtalan szavunk is van, melynek úgy a hébereknél, mint nálunk, majdnem azonos jelentése van.
Továbbá jóllehet ezek mit sem jelentenek ezen ábécze ajánlására - mégis mindenkor becsületére vált bármely nemzetnek, ha az tulajdon írásával élt és annak hasznát vette. Azt látjuk ugyanis, hogy csak igen kevés, egyébként műveltség és hatalom tekintetében kiváló nemzet van, a mely saját betűivel tolmácsolhatná nyelvét. Mert kétségtelen, hogy saját írásjegyeik nincsenek se az olaszoknak, se a spanyoloknak, se a francziáknak, se a németeknek, hanem mindezen népek betűi, közös forrásból, a latinból erednek. Dicsekedtek ugyan a görögök, hogy ők, tudom is én hány betűt, Phöníciából hoztak magukkal, másokat azonban a darvak repülésének megfigyeléséből eszeltek ki és sorozták azon rendbe, melyben most látható. Innen van, hogy nem átallják maguknak tulajdonítani a bölcselet és minden tudomány és régiség föltalálását. Pedig már a mi betűink is bőven megczáfolják meséiket és biztos adatokkal bizonyítják azt, hogy egyrészt az ázsiai scythák náluk régebbiek, másrészt, hogy ezek az Isten népéhez sokkal közelebb állottak és hogy a régi bölcsészet a héberektől az ázsiai népekhez és csak ezektől került végre a görögökhöz. Már pedig akár betűink számát tekinted, minden más nemzetek írásjegyeit fölülmúlják, akár szépségüket veszed szemügyre, a külföldiek semmiféle betűinél sem állanak hátrább, abban a tekintetben pedig messze fölül is múlják, hogy egyrészt pontozás nélkül íratnak, másrészt minden egyéb betűknél tökéletesebben fejezik ki összes beszédhangjainkat és végül könnyebben is sajátíthatók el. A görög, héber, latin nyelveket egész életünkön át alig tanulhatjuk meg középszerűen, a németet, francziát, spanyolt igen nehezen sajátítjuk el, és mesterséges megértésükhöz sok könyvre, sok költségre, papírosra, írótollra, tintára és mit tudom én, még mi más minden eszközre van szükségünk. Ezen betűinket bárki igen rövid idő alatt, igen könnyen és pedig bármely könyv, toll, tinta, papíros nélkül akár lacedaemon hengerhez hasonló fára, akár valamely más anyagra írni nagyobb fáradság nélkül megtanulhatja. Miért is ezen betűket nemcsak arra tartom érdemeseknek, hogy minden iskolában tanítsák és a gyermekekbe csepegtessék, hanem arra is, hogy minden rendű honfitársunk, gyermekek, öregek, férfiak, asszonyok, nemesek és parasztok, egy szóval: mindazok, kik azt akarják, hogy magyarnak neveztessenek, tanulják meg. Dicsérem tehát szándékodat, hogy a scytha nyelv ezen elemeit összegyűjtötted és a tanulni szándékozók részére közzé akarod tenni. Mert, bár rövidebbek és kezdetlegesebbek, mintsem talán némelyek óhajtanák; mégis bízom, hogy akadnak mások is, kik e példa nyomán nyelvünk szabályait gyarapítani és tüzetesebben tanítani kívánják. Ama Janus Pannonius pécsi püspök, költőink leghíresebbje, hatalmas tudománya és tekintélye daczára sem röstellt magyar nyelvtant írni; melyet, ha őseink gondatlansága folytán el nem vesztettünk volna, bizonyára e tudományágban is volna mivel dicsekednünk. Most, minthogy az elveszett, helyesen cselekszel, ha azon vagy, hogy nemzetünk írástudományát megmentsd az elfeledéstől, és mások is nagy dicséretre lennének méltók, ha a magyar nyelvtant és ősi szavaink és szólásmódjaink eredetét tudományos rendszerrel megírnák, hogy - ha már a görögök módjára, hazánkat javarészt elvesztettük és hacsak az isteni kegyelem meg nem könyörül, úgy látszik, elvesztjük az egészet - legalább nyelvünket, történetünket és írástudományunkat örökítsük meg. Ámbár, ha szabad kimondanom, a mit gondolok, a török uralom bukásától minden jót várok és megjóslom, hogy az a dicsőség a mi nemzetünk részére van Isten rendeléséből fönntartva, hogy nem sok idő múltán Isten jóvoltából magyar fegyver előtt bukjék el a török hatalom. Hogy ezt Isten az ő kegyességéből megadja, titeket velünk és az egész igazhitű egyházzal megtartson, szívemből kívánom.
Kelt Székelyvásárhelyt (Marosvásárhelyt), 1598. évi márczius 5-én.
Ez egy jó áttekintés az óeurópai írásról, amit a Tatárlaka - Vincsa - Tordos kultúra írásának is nevezhetnénk. Ez nem a legkorábbi és nem is az egyedüli írása a kőkori Európának.
Nos, a szemedre vigyázz, mert még szükség lehet rá.
Írod: "lehet, hogy a székelyek azt az írást használták, ami a közelkeleti írás "öregapja", de nem biztos, hogy ők találták fel."
Valóban nem biztos, hogy ők találták fel, de eddig minden jel erre utal.
Az emberiség legkorábbi (kb. 12 000 éves, másolatban fennmaradt), jól elolvasott nyelvemléke két magyar szót tartalmaz, amelyek székely írásjelekkel vannak lejegyezve és a magyar ősvallásról árulkodnak.
Ebből nehéz arra következtetni, hogy az írást az arameusok találták fel, vagy a hottentották. De félre ne értsd, engem nem az motivál, hogy nekünk jusson az elsőség, ne másnak. Csupán a saját, letagadott történelmünket szeretném megismerni.
Természetesen lehet azt írni, hogy nem biztos a székelyek írásalkotósága, csak ez már nem több megalapozatlan találgatásnál (mert semmilyen adatra nem támaszkodik, csupán egy semmitmondó óvatoskodásra, vagy álszerénységre, vagy a tények nem ismeretére). Ez a fajta "mértékletesség", amely nincs tekintettel a tényekre, egy gyékényen árul a nemzetellenes, hazug finnugrizmussal.
A tényeket illik ismerni és helyesen értékelni. Azaz tessék tanulni, dolgozni és gondolkodni! S aztán, ha van mit, ki kell mondani (vállalni kell) a megalapozott álláspontot.
Éppen erre gondoltam, amit te is példázol. Érdemben soha nem tudtál hozzászólni, csak a személyeskedésinél maradtál.
Egy okos kérdésre sem futja a szellemi municiótokból, nem hogy cáfolatra.
Ami pedig azokat illeti, akik vállalkoznak egy írás megfejtésére, de kudarcot vallanak, vagy félsikert aratnak; azokat szerintem sokkal nagyobb tisztelet illeti, mint a hazudozókat. gáncsoskodókat és gondolattalan bambákat.
Bocs, hogy most nem válaszolok részletesen, mindjárt kiég a szemem a monitortól. Ha felszínesen olvastam el valamit, megkövetlek, bár mentségemre legyen mondva, nem bírálatnak szántam (pl. a tízezer évet).
A következő két pont, amit leveledben írsz már nehezebb ügy: lehet, hogy a székelyek azt az írást használták, ami a közelkeleti írás "öregapja", de nem biztos, hogy ők találták fel. Ezt értettem az alatt, hogy a kultúrális hatás és a leszármazás össze van keverve. Félre ne érts, én elfogadom, ha tévedek, csak sajnos számomra tényleg mindegy, hogy kik találták ki az írást. Ha Rákóczi egy afrikai állam igazságos szabdságharcának vezetője lett volna, pont úgy lelkesednék érte, mint így.
Nem tudom, hogy finnugorok voltak-e, ahogy azt se, hogy voltak-e türkök. Igen kevés a római, kínai civilizációkon kívüli kultúrákra vonatkozó korabeli forrás, és nagyon megbízhatatlan.
Összegzésül: eszem ágában sincs azt mondani, hogy Neked nincs igazad. Én a történelemben és a magyarság történetében mást tartok fontosnak: ki, hol, mennyiben járult hozzá ahhoz, hogy az emberek élete a béke, a zsarnokság megszüntetése és a tudás megbecsülése köré épüljön. Ebben az írásnak is van szerepe.
"Ha ilyen "dilettánsokkal" együtt kell majd szerepelnie, az már eleve degradálja őt."
Ez bizony így van.
"Ha az Akadémián egyáltalán elhangozhat az, hogy az indiánok a székely rovásírás ősét vitték magukkal Amerikába, akkor neki annyi. Na meg a finnugrizmusnak is, persze."
Ne röhögtess.
Az Akadémián már jónéhány marhaság elhangzott, nehogy már egy ilyen baromságtól dőljön össze.
Te viszont tényleg nyerhetsz vele. Tudománytörténeti érdekesség lehetsz. Mint a hieroglifák Champollion előtti "megfejtői". Egyik nagyobb sületlenséget mondott mint a másik:))
Székely Zoltán: Árpád-kori rovásjelek a Székelyföldről
A szerző három székely-magyar rovásírásos tárgyi emléket közöl, a Háromszék (Kovászna) megyei Torjáról, illetve Csernátonból. A torjai edénytöredék jeleit kiégetés előtt, a csernátoniét kiégetés után karcolták be. Mindkettő Árpád-kori település maradványainak régészeti anyagához tartozik. Utóbbi jelei hasonlítanak az ugyanitt előkerült ezüst pecsétgyűrűn látható jelekhez. A jeleket nem sikerült megfejteni, szerző a székely, illetve besenyő telepítés előtti magyar csoport tárgyi emlékeinek tekinti őket.
Az eddig ismert székely-magyar rovásírás jelei, feliratos emlékei közt kevés olyan van, amely hitelesen az Árpád-korba sorolható. A szakirodalom a homoródkarácsonyfalvi felirattöredéket tartja eddig a legkorábbinak, a 13. századba tartozónak1.
A székely-magyar rovásírás tárgyi emlékei Erdély délkeleti részéből, a székelyek által lakott Székelyföldről kerültek elő. Ezek általában templomok vagy középületek építésével vannak kapcsolatban, s azoknak a nevét őrizték meg, akik az építkezés vagy a renoválás munkálatainál részt vettek, vagy abban az időben valamilyen tisztséget viseltek. A feliratok közt bibliai idézetek is találhatók. A szakirodalomból az is ismeretes, hogy a rovásírást a székelyek a mindennapi életben is használták2. Ennek tárgyi bizonyítékai is előkerültek a székelyföldi kora középkori ásatások alkalmával, amiről a következőkben számolunk be.
Torja község (Kovászna megye) északi határvonalán folyik a Torja pataka, melynek bal partja széles terasz. Ezt a teraszt „Vármegye” néven nevezik a helybeli lakosok. Ennek egyik része, mely a patak jobb partján, az Apor-kúriával szemben van, „Kecske-gödör” néven ismeretes. Ezen a részen Coroi Artúr, a torjai általános iskola tanára edénytöredékeket szedett össze, s ezek között volt egy bekarcolt jelekkel ellátott edény darabja is. Az edénytöredékek lelőhelyén a hitelesítő ásatás egy Árpád-kori magyar település maradványait hozta felszínre.
A rovásjelekkel bekarcolt edénytöredék egy lassú korongon készült, barna színű, négy körbefutó egyenes bordaszerű vonallal díszített fazék darabja. A rovásjeleket a fazék nyaki részén kiégetés előtt karcolták be. A bekarcolt jelek nagysága 2 és 3 cm. Az egyik rovásjel a Kájoni ábécé „n” jelével mutat hasonlóságot3. A második rovásjel egy függőleges vonal, amely az „sz” betűnek felel meg4. A harmadik jel megfejtése problematikusabb, hasonlóságot mutat az alsószentmihályfalvi felirat második sorának legutolsó jelével, ami egy kazár szóelválasztó jel5. Ennek ellentmond az ezt követő pont. Lehet „cs” betű is6. A pont alatt egy másik jel alsó szárának a vége látható. Ez azt mutatja, hogy még több rovásjel is volt.
Az edénydarab jobb szélén egy vékonyan bekarcolt kereszt van. Ezenkívül a jelek felett van még két ferdén bekarcolt vonal. Ezek utólagos bekarcolások. A második edénydarab Csernátonban (Kovászna megye), a Damokos-kúria (ma tájmúzeum) udvarán, egy 7–8. századi szláv kunyhó romjai fölött levő Árpád-kori település kultúrrétegében, 40 cm mélységben, e kor jellegzetes edényeinek darabjai közt került elő. Fekete színű, gyors korongon készült, a nyakán három egyenes körbefutó borda díszíti az edénydarabot. A feliratot az edény kiégetése után karcolták be. A felirathoz hasonló jelek vannak az ugyanezen a településen talált ezüst gyűrű pecsételőjén is. Mindkét tárgyon a jelek írásutánzatnak tekinthetők. A torjai edénytöredékeken levő jelek a rovásírás körébe tartoznak. A jeleket az edény készítője karcolta be az edény falába kiégetés előtt. A felirat egyelőre megfejtetlen, a fazakas neve is lehetséges.
Torjának „Vármegye” néven ismert területe, mint a neve is mutatja, nem tartozott az itt letelepedett székelyek földjéhez, hanem Fehér megyéhez. E területnek nyugati részén, a Karatna patak völgyében besenyők laktak, ezt bizonyítják az okleveleken kívül az ásatások eredményei is7. Ezeknek az ide való telepítése a székelyekkel egyidőben vagy nem sokkal azután történhetett, mivel ugyanaz a feladat, a határőrzés hárult mindkét népre. Ezek, a székelyek és a besenyők, letelepítésükkor egy korai magyar települést találtak a „Vármegye” nevű részen. A székelyek a Torja patakának jobb partján, az Apor-kúria kertjében, a besenyők, mint későbben jöttek, a Karatna patak völgyében tepedtek le. Ezek vették át a keleti határ őrzését azoktól a magyaroktól, akik a Kárpátok túlsó oldalán építik ki a határvédelmet8. A székelyek későbbi, 12. század vége–13. század elején való letelepedését az Apor-kertben az ásatás is bizonyítja, ugyanis a cserépbogrács az itt talált kerámia közt alig volt képviselve9.
A „Kecske-gödörben” talált rovásírásos edény a települést a 11. századra keltezi, ezt bizonyítja az edény nyakának bordaszerű díszítése. Az ilyen típusú edényt a szakirodalom a 10–11. századba sorolja10.
A fentiek alapján bizonyítható az a megállapítás, hogy a „Vármegyén” az ide korán (10–11. század) letelepedett magyarság tárgyi emlékei kerültek felszínre, akik – mint a székelyek – használták a rovásírást. Ezen a nézeten van több más magyarságkutatóval együtt Németh Gyula is11. A csernátoni településen talált feliratos edénydarab és az ezüst gyűrű is a magyaroknak tulajdonítható, egy későbbi időből (12–13. század) származik. A székelyek távolabb, a domb lábánál telepedtek le, s anyagi kultúrájuk emlékei egy későbbi, a 13–14. századra mutatnak, amit az ott előkerült Anjou-kori érmek is bizonyítanak12.
1. VÉKONY Gábor: Későnépvándorláskori rovásfeliratok a Kárpát-medencében, 1987, 17–18 2. NÉMETH Gyula: A magyar rovásírás, Budapest, 1934, 31 3. Ibidem, VII. melléklet 4. Ibidem 5. VÉKONY Gábor i. m. 109 6. NÉMETH Gyula i.m. VI. melléklet 7. SZÉKELY Zoltán: Pecinegii în sud-estul Transilvaniei, Aluta, XVII-XVIII, 1985–86, 197 8. SZÉKELY Zoltán: Korai középkori temetők Délkelet-Erdélyben, Korunk Évkönyv, 1973, 226 9. Idem, Aluta, XVII–XVIII, 1985–86, 198 10.FODOR István: Honfoglalás kori bordázott nyakú edényeink származásáról, Folia Archaeologica, XXXVI, 1985, Budapest, 165 11.NÉMETH Gyula i. m. 31 12.SZÉKELY Zoltán: Kora középkori települések a Székelyföldön (XI–XIV. század), Veszprémi Történelmi Tár, 1990, I., 5
Forrás:http://www.cosys.ro/acta/cikkek/hu/szekely_z1.htm
Az egyáltalán nem biztos, hogy Róna-Tas el fog menni előadni, ha meghívják erre a konferenciára. Számára az a vég kezdete lesz.
Ha ilyen "dilettánsokkal" együtt kell majd szerepelnie, az már eleve degradálja őt. Ha az Akadémián egyáltalán elhangozhat az, hogy az indiánok a székely rovásírás ősét vitték magukkal Amerikába, akkor neki annyi. Na meg a finnugrizmusnak is, persze.
Ezt a konferenciát nem ő szervezi. De nem ez a lényeges, hanem az, hogy mint tudós semmivé fog válni. Eddig sem volt az, de ballib sajtó- és kulturpolitikai monopólium védte a tekintélyét. Itt azonban ez nem lesz elég. Állni fog és nem tud majd mondani semmi olyasmit az érvek ellenében, aminek súlya lenne. Mivel tudása nincs, érvei nincsenek, ő itt csak alul maradhat.
A fanyalgás egyelőre még nem számít tudományos érvnek. A liberális sajtó hörgése sem.
Köszönöm a részletes leveledet. Válaszom az alábbi:
"Voltaképpen csak egy írországi, talán kelta (egy sziklán lévő) feliratot szerettem volna kérdésként idetenni, de nem találtam meg. Gondolom, Te úgyis utána tudsz nézni, ha még nem tetted volna meg."
Ez így kevés, keresd meg a képet és kérdezz világosan!
*********************************************
"Két dolgot azonban nem hagyhatok szó nélkül. Az egyik a "nagy számok" kérdése (nem a valószínűség számításra gondolok, ami mindig attól függ, mik a kiinduló feltételek). Hanem az 50, 150 ezer éves időtarmra. (Egyéként több hozzászólótól is szívesen megkérdezném, hogy tényekre, netán tapasztalatokra alapozza a véleményét ilyen korú problémák esetén, vagy csupán ex catedra jelenti ki, illetve "tekintélyekre" hivatkozva - mint a skolasztikusok - mondja azt, hogy valami már pedig úgy volt.)
Ha a székely írás ősét egyes indiánok írásával vetjük össze, nem kell visszamenni 10 ezer évnél sokkal előbb. Az indiánok - elnézést a pontatlan antropológiai ismereteimért - ázsiai nép voltak, akik az utolsó jégkorszak idején népesítették be Amerikát. Ez nem olyan beláthatatlan idő."
A rendelkezésre álló adatokból következnek az időmeghatározások, tehát nem hasraütésről van szó.
Látszik, hogy nem olvastad el, vagy nem értetted meg az eredeti tanulmányt. Az is lehet, persze, hogy abban nincs elég világosan megfogalmazva az 50 000 év indoka. Ezt én ebben a rovatban (ha jól emlékszem) egyszer már kifejtettem.
************************************
"A közelkeleti írás kialakulása (és azt tudomásom szerint sok kutató elismeri, hogy a székely rovásírás rokona a főníciainak), szintén nem olyan rejtélyes. Lehet ugyanis, hogy idejétmúlt az a beidegződésünk, hogy az írás csak úgy fejlődhetett ki, hogy először volt a képírás, aztán a hieroglifa, majd abból karcosodott ki az ékírás. Elképzelhető (mondom elképzelhető), hogy mindez késői fejlemény, mondhatnám "modern találmány" volt ahhoz az ősi, mágikus jelrögzítéshez képest, ami talán már Afrikában kialakult."
A székely írás a közelkeleti írások öregapja, talán maga az "Afrikában kialakult mágikus jelrögzítés".
**************************************
"Itt a "talán már" kifejezés persze azt sejteti, mintha én azt tartanám igaznak az ember kialakulásával kapcsolatban, amit a hivatalos tudomány képvisel. (Bár valami olyasmit is olvastam, mintha "komoly" tudósok is beszéltek volna arról, hogy az emberiség génállománya alig néhány egyedre is visszavezethető lenne, de Isten ments, hogy ezt komolyan vegyem...). A lényeg: a kultúrális hatások terjedését kár lenne összekeverni a leszármazással. Jól is néznénk ki, ha az internetet csak az használhatná, aki angolnak született... Vagyis: ha bárhol a világon kialakult (vagyis feltaláltak) valamilyen jelkép rendszert, a velük érintkező népek átvehették, és a saját képükre formálhatták azt."
Össze van keverve a kulturális hatás meg a leszármazás? Hol?
****************************************
"Megjegyzem szerintem az elmélet leggyengébb pontja az, hogy az adott székely, indián, stb. jelek mindenütt ugyanazt jelentették."
Senki sem mondta, hogy mindenütt ugyanazt jelentették. Csak közük van egymáshoz. Pl. a székely "j" betű megfelel az indián "Jó" szó- szótagjelnek. Ez azért nem pontosan ugyanaz. Kapcsolat azonban van s ezt bizonyítja a megfejtés sikere is.
*************************************
"A másik, amit szóvá kell tennem: lehet bármilyen megalapozott egy-egy vélemény, ne ragadtassuk túlzásra magunkat."
Ez túl általános. Néha igaz, néha nem.
**************************************
"Ezt azoknak is üzenem, akik szerintem komolyabb megfontolás nélkül "csípőből" elvetnek mindent, ami nem illeszkedik a megszokott közhelyeik közé."
Köszi.
*************************
"De Neked is: nem kéne a finnugor kapcsolatot szitokszóvá változtatni."
Utálom a hazug, nagyképű, ám ostoba alakokat. A finnugrizmus azért szitokszó, mert a finnugrizmus olyan, amilyen. Miért kellene védeni egy gyalázatos hazugságot?
**************************
"Nyilvánvaló, hogy a magyarok nem finnugor eredetűek. Az is biztos azonban, hogy talán 1500 évvel ezelőtt úgy bántak egyes finnugor eredetű népcsoportokkal, ahogyan a ruszok egyes szláv népcsoportokkal: évről-évre elrabolták a termést, és megerőszakolták a nőket. Az eredmény kettős: egyrészt a finnugor anyáknak egyre több türk apától való gyereke lett (gyakorlatilag összeolvadtak), másrészt anyanyelvként az vált dominánsá, amit az anyák beszéltek."
A magyarok nem türkök és finnugorok keverékei. Finnugorok ugyanis nem léteztek. Mi pedig nem voltunk soha türkök.
*****************************************
"Végezetül: ezt úgy általában (tehát magamnak) mondom: nem az lenne érdekes a történelemben, hogy valamiféle dicsőséget keressünk benne (ahogy a dákó-romanisták is teszik pl., pedig az sem teljesen légbőlkapott elmélet, ha a román nyelv latin tulajdonságait vesszük), hanem az, hogy az igazságot keressük. A mi, "nemzeti büszkeségünket" nem az fogja megalapozni, hogy a székely rovásírás milyen régi, hanem az, hogy most, mi mennyire vagyunk értelmesek. (Zseniális ükapáknak is lehetnek idétlen utódaik.)"
Jó, hogy ezt magadnak mondod, mert egyébként indokolatlan lenne.
Mindezeket úgy lehetne kiküszöbölni, hogy jogilag és PAPÍRON mindent előre definiálnak, (mint ahogy rigolyás és üldözési mániában szenvedő popsztároknál lenni szokott: még az 1 m3-re eső atkák számát illetően is....) ki mennyit és hogyan kerül szóhoz stb.....
Csak ezen keresztül lehetne számonkérni a TAS-féle túlburjánzást.....
Amit kétlek: hogy az Akadémia bármikor is belemenne egy ilyenbe....
Ne áltasd magad. A Róna Tassal majd letakarítanak mindenkit, te meg csak a sarokról látod a mikrofon végét. Idealista vagy. Róna Alineit is elküldi a mamájába, te meg csak állsz a téren, és fogalmad sem lesz mi a franc történt. Mire felébredsz, a híradóban már minden lement...
Voltaképpen csak egy írországi, talán kelta (egy sziklán lévő) feliratot szerettem volna kérdésként idetenni, de nem találtam meg. Gondolom, Te úgyis utána tudsz nézni, ha még nem tetted volna meg.
Két dolgot azonban nem hagyhatok szó nélkül. Az egyik a "nagy számok" kérdése (nem a valószínűség számításra gondolok, ami mindig attól függ, mik a kiinduló feltételek). Hanem az 50, 150 ezer éves időtarmra. (Egyéként több hozzászólótól is szívesen megkérdezném, hogy tényekre, netán tapasztalatokra alapozza a véleményét ilyen korú problémák esetén, vagy csupán ex catedra jelenti ki, illetve "tekintélyekre" hivatkozva - mint a skolasztikusok - mondja azt, hogy valami már pedig úgy volt.)
Ha a székely írás ősét egyes indiánok írásával vetjük össze, nem kell visszamenni 10 ezer évnél sokkal előbb. Az indiánok - elnézést a pontatlan antropológiai ismereteimért - ázsiai nép voltak, akik az utolsó jégkorszak idején népesítették be Amerikát. Ez nem olyan beláthatatlan idő.
A közelkeleti írás kialakulása (és azt tudomásom szerint sok kutató elismeri, hogy a székely rovásírás rokona a főníciainak), szintén nem olyan rejtélyes. Lehet ugyanis, hogy idejétmúlt az a beidegződésünk, hogy az írás csak úgy fejlődhetett ki, hogy először volt a képírás, aztán a hieroglifa, majd abból karcosodott ki az ékírás. Elképzelhető (mondom elképzelhető), hogy mindez késői fejlemény, mondhatnám "modern találmány" volt ahhoz az ősi, mágikus jelrögzítéshez képest, ami talán már Afrikában kialakult.
Itt a "talán már" kifejezés persze azt sejteti, mintha én azt tartanám igaznak az ember kialakulásával kapcsolatban, amit a hivatalos tudomány képvisel. (Bár valami olyasmit is olvastam, mintha "komoly" tudósok is beszéltek volna arról, hogy az emberiség génállománya alig néhány egyedre is visszavezethető lenne, de Isten ments, hogy ezt komolyan vegyem...). A lényeg: a kultúrális hatások terjedését kár lenne összekeverni a leszármazással. Jól is néznénk ki, ha az internetet csak az használhatná, aki angolnak született... Vagyis: ha bárhol a világon kialakult (vagyis feltaláltak) valamilyen jelkép rendszert, a velük érintkező népek átvehették, és a saját képükre formálhatták azt.
Megjegyzem szerintem az elmélet leggyengébb pontja az, hogy az adott székely, indián, stb. jelek mindenütt ugyanazt jelentették. Engedjetek meg egy viccet: a "here" betűcsoport ugye nem ugyanazt jelenti angolul, magyarul és törökül (ott tudtommal nem jelent semmit).
A másik, amit szóvá kell tennem: lehet bármilyen megalapozott egy-egy vélemény, ne ragadtassuk túlzásra magunkat. Ezt azoknak is üzenem, akik szerintem komolyabb megfontolás nélkül "csípőből" elvetnek mindent, ami nem illeszkedik a megszokott közhelyeik közé. De Neked is: nem kéne a finnugor kapcsolatot szitokszóvá változtatni. Nyilvánvaló, hogy a magyarok nem finnugor eredetűek. Az is biztos azonban, hogy talán 1500 évvel ezelőtt úgy bántak egyes finnugor eredetű népcsoportokkal, ahogyan a ruszok egyes szláv népcsoportokkal: évről-évre elrabolták a termést, és megerőszakolták a nőket. Az eredmény kettős: egyrészt a finnugor anyáknak egyre több türk apától való gyereke lett (gyakorlatilag összeolvadtak), másrészt anyanyelvként az vált dominánsá, amit az anyák beszéltek.
Végezetül: ezt úgy általában (tehát magamnak) mondom: nem az lenne érdekes a történelemben, hogy valamiféle dicsőséget keressünk benne (ahogy a dákó-romanisták is teszik pl., pedig az sem teljesen légbőlkapott elmélet, ha a román nyelv latin tulajdonságait vesszük), hanem az, hogy az igazságot keressük. A mi, "nemzeti büszkeségünket" nem az fogja megalapozni, hogy a székely rovásírás milyen régi, hanem az, hogy most, mi mennyire vagyunk értelmesek. (Zseniális ükapáknak is lehetnek idétlen utódaik.)
A Magyar Tudományos Akadémián most folynak egy rovásírásról tartandó áprilisi konferencia előkészületei. Még nem készült végleges névsor a meghívandó előadókról, de a következő nevek merültek fel:
Ráduly János, Róna-Tas András, Mario Alinei (az etruszk írás hangzóugrató jellege miatt), Varga Csaba, Varga Géza, Püspöki Nagy Péter, Sándor Klára, Vásáry István, Erdélyi István.
A hettita hieroglifikus írás megfejtése csak századunk harmincas éveiben sikerült különbözô nemzetiségű tudósok együttes erôfeszítése eredményeképpen. Közéjük tartozik Helmuth T. Bossert (Németország), Emil O. Forrer (Svájc), Bed#rich Hrozn# (Csehszlovákia), Piero Meriggi (Olaszország) és jelen sorok írója is. Mégis e kutatómunka még nem annyira elôrehaladott, hogy a hettita írásról megszerzett tudásunkat egy szintre helyezhetnénk a sumér vagy az egyiptomi írásra vonatkozó ismereteinkkel. Noha ezen írás általános rendszere világos és érthetô, az egyes jelek értelmezése még sok munkát igényel.
Ez az írás az egyiptomi hieroglifák nyomán kapta a hieroglifikus jelzôt, mely egyszerűen annyit jelent, hogy a hettita írás -- az egyiptomihoz hasonlóan -- képírás. Semmiképpen nem utal e szó arra, hogy a hettita hieroglifikus rendszer az egyiptomi írásból alakult volna ki, vagy bármiféle kapcsolatban állna azzal.
38. ábra A korai hettita hieroglifikus írás mintája
A hettita hieroglifikus írást kb. i. e. 1500-tól i. e. 700-ig használták egy igen nagy területen, mely Anatólia középsô részétôl Szíria északi részéig terjedt. Ezen írás nyelve kapcsolatban áll, de nem azonos az ún. ékírásos hettitával, aminek elnevezését az adta, hogy e nyelv a Mezopotámiától átvett ékírásban maradt fenn. Mindkét nyelvet és írást egy idôben használták a hettita birodalomban, de míg az ékírásos hettita gyakorlása Boghazköj, a birodalom fôvárosa körüli területre korlátozódott, és i. e. 1200 után nem sokkal el is tűnt, a hieroglifikus hettita az egész birodalomban használatos volt, és élô kifejezési eszközként kb. i. e. 700-ig fennmaradt.
A hettita hieroglifikus írás kialakulását még mindig homály borítja, de minden jel arra mutat, hogy az eredet az égei-tengeri kultúrákban keresendô (lásd: 216. o.)
A korai idôszak képes jeleinek (38. ábra) jellegét megôrizték a klasszikus idôszak szabályszerű feliratai, sôt még a késôi korszak folyóírásában is felismerhetôek e jelek. (39. ábra, fordítása a 114. oldalon)
39. ábra Folyóírás a hettita hieroglif írásból
A szójelek struktúrája ugyanaz vagy hasonló, mint más logo-szillabikus írásokban. A szabványos hettita szótagábécé mintegy hatvan mássalhangzóval kezdôdô és magánhangzóra végzôdô szótagot tartalmaz, mint pl.: pa, pi, pe, pu. (40. ábra) A takarékosságra való törekvés elvével összhangban nincsenek megkülönböztetve a zöngés, zöngétlen és hehezetesen ejtendô mássalhangzók. Szabványos hettita szótagábécén az i. e. elsô évezred elején Szíriában használatban levôt értjük.
40. ábra A hettita hieroglif ábécé
Az ugyanebben az idôben Anatóliában létezô szótagábécék számos helyileg kifejlôdött jelet tartalmaznak. Hasonlóképpen a korábbi -- i. e. 1200 elôtti -- szótagábécék jónéhány olyan jelet is magukba foglaltak, melyek a késôi korszakban feledésbe merültek. A `pa típusú' szótagok jelei mellett létezik néhány rébusz jel is, melyeket szótagjelként használtak. Ilyenek pl. a `tra' és `ara' szótagok jelei.
Friss hettita szakirodalom Provónak, hogy legyen mit lenyúlnia az ötvenezerévesben:
Elmar Edel: Die ägyptisch–hethitische Korrespondenz aus Boghazköi in babylonischer und hethitischer Sprache I – Umschriften und Übersetzungen; II – Kommentar; Abhandlungen der Rheinisch-Westfälischen Akademie der Wissenschaften 77, Opladen, 1994
Uő: Der Vertrag zwischen Ramses II. von Ägypten und Hattusili III. von Hatti; Wissenschaftliche Veröffentlichung der Deutschen Orientgesellschaft 95, Berlin, 1997
Érdekes, hogy mindig akkor érkeznek ide ezek a menetrendszerű bibliográfiák, amikor én pár nappal előtte a Volt-e magyar rovásírás? topicba beírom őket.
Arra azért kíváncsi lennék, hogyan tanulmányozod őket, amikor magad ismerted el, hogy semmiféle idegen nyelvet nem beszélsz: "Bátran kijelenthetem, hogy ami a nyelvtanulást illeti, én a pedagógia csődje vagyok. Sohasem tudtam annyi erőt venni magamon, hogy otthon a kezembe vegyek bármiféle nyelvkönyvet. Ha valóban kíváncsi vagy a véleményemre, akkor légyszi, fordítsd le őket és úgy tedd közzé!" (50 000 éves magyar írásbeliség, 240. hsz.).
A Gelb-tanulmányok nagy részének felsorolása, az ugyancsak változatlan formában átollózott kísérőszöveggel: Volt-e magyar rovásírás?, 499. hsz.
Külön fordítóirodát üzemeltetsz az idézett könyvek elolvasására?
A hódmezővásárhely-kenyereér-dűlői rovásírásos gyűrű a XIV. sz-ból
(a Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve)
A hódmezővásárhelyi Kenyereér-dűlőn kútásás közben Senyei József egy kis edényen ún. elektrongyűrűt (arany–ezüst ötvözet) talált, amelyet 1963-ban megvizsgálás céljából szakértők rendelkezésére bocsátott. Ez is vegyes jelrendszerrel íródott, sorvezetése a negatív kép miatt balról jobbra haladt. A jelek száma 20, ebből Csallány Dezső szerint 3 ligatúra. A magyarral is megegyező jelek száma 11, ami 55 százalékos egyezésnek felel meg. Ezek a következők: 1. sz. jel: D; 2. sz. jel: S; 5. sz. jel: S; 9. sz. jel: S; 3. sz. jel: O vagy N; 11. sz. jel: szár nélküli A; 12. sz. jel: egybevont jel, Ü; 13. sz. jel: egybevont jel, Ü; 18. sz. jel: Ü, 19. sz. jel: N; 20. sz. jel: SZ.
Csallány Dezső olvasata szerint „Idis nemes kisesek, adjik Isten.” A pecsétgyűrű vastagsága 1 mm, átmérője 2,1 cm. A lelet a 14. századból származik.
Gelb 1907. október 14-én született a lengyelolrszági Tarnowban. Gimnazistaként lelkesen falta Jókai Mór egyik könyvét, amelynek hőse, Barkó Pál, a magyar nép őshazájának keresése közben egész Belső Ázsiát bejárja. E mű hatására dönt a keletkutatás mellett. Amikor 1929-ben megszerzi a római egyetemen a bölcsészdoktori címet, értekezése Kisázsia akkor ismert legkorábbi történetéről szólt.
